Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Alkohol, depresszió....
Létrehozva: 2008. december 2. 01:46
Sziasztok!
A fenti téma sajnos érint engem, tudom "kényes " téma, de ha hallgatunk róla attól még létező probléma sokaknál, segítene talán többünknek, ha megírnánk hogyan lehet a betegen segíteni. Mik a tapasztalaitok, esetleg a kiút vagy az emberibb élethez recept, tanács.
A netet kiolvasom lassan, de nem sokkal lettem okosabb.
Gorombaság, rengeteg alvás /mintha egy szuszogó bútorral élnék/, sértődések és semmi normális kommunikáció. Ez kikésziti a másikat is, a környezetét.
Van megoldás? Nálunk ötödik éve tart, és egyre rosszabb.
Több dokinál volt, kap pár bogyót, és ha iszik rá, hát tegye, mit tehet a társa? Beszéljünk erről őszinén, ez nem szégyen, ez betegség, tétlenül nem nézhetjük a másik vegetálását.
Várom az ötleteket, tapasztalatokat.
Csak őszintén. Kösz.
B.
össze kellene ülnie a családnak,és együtt megszabni,hogy mit NEM tesztek meg ezek után neki,amivel támogatjátok a jelenlegi állapotát.
gondolom szereted,és érte bármit megtennél
Dehát nem vihetik oda erőszakkal! Az az első lépés, hogy beismerje a gondját! De egyelőre tagadásban van.
Szigetvárt tudom ajánlani egyébként, ott sokan kezdték a gyógyulást. Lehet, hogy te is erre gondolsz?
a függősége elősegítője épp olyan bűnös a kialakult állapot miatt,vagyis TE segíted elő a lassú öngyilkosságát,felelős vagy érte,támogatod a jelenlegi állapota fentartásában!!!
Fölkel, elmegy dolgozni 4-6 órát, de siet haza és iszogat és fekszik, baromi sokat, este 7-től reggel 8-9-ig, pedig egy pörgős volt.
Nem írtam olyat, hogy alig tud fölkelni, lesz olyan, ha ez így megy, de még némileg aktív, pár éve jött-ment.
Nem tudom, a gyógyszer üti így le, attól lett érdektelen, vagy az alkohol.
A férjem vérképe iszonyatos volt, 3 hétig nem ivott, egészségesen evett és tökéletes lett, persze hogy totál regenerálódjon ahhoz 5-10 év kell minimum, de a dokinő mondta, ha ennyi idő alatt így rendbejön, ha nem inna, totál regenerálódna, de iszik és nem sokat, de minden árt már. Egyetlen pohár is, főként a gyógyszerek miatt, de attól is függő lett. Szerintem ez tipus, aki ilyen, mindentől képes függeni.
Dohányzik is, én nem, tv. az is már függés, naponta 10-12 órát mered rá.
A tesói is isznak, de ha nincs módjuk, akkor sincs gond.
A párom egy gyerekkori barátja heroinista volt, nagyon durván csinálta, majdnem belehalt. Ekkor vitték el egy speciális 2 éves zárt klinikára, látogatni sem lehetett, talán csak telefonálni. A srác úgy jött ki, hogy rá sem lehetett ismerni!! Azóta drogosoknak tart előadást, hegyet mászik, dolgozik. Pár éve teljesen tiszta, se drog, se alkohol, se cigi...
Ezt talán megpróbálhatjátok még. Ha ő nem akarja, tényleg nem fog menni másképp! A gyógyszerre inni valóban milliószor rosszabb. Az én párom is járt pszichiáterhez, kapott kedélyjavítót, depi elleni gyógyszert, de semmit nem használt, csak rosszabb lett... Te nem tudsz neki hobbit sem találni...
Szörnyű lehet!! Ha hazajön a párom, megkérdezem hol van a fenti klinika, és megírom!! Vhol a Dunántúlon, de nem emlékszem pontosan.
Doki írja fel, és arra iszik, isteni.
Nem nekem kell célt találni, de ő már semmit sem akar, nem tudom, hogy ez náluk általános-e, de akaratgyenge és nem is látja, hogy mire lenne szüksége, pl. kikapcsolódni, pedig nyaralásnál egészen más volt, nem látja be, hogy ilyenre szüksége van.
Sodródik vagy mi a szösz.
Jó, hogy írsz erről, legalább páran megértjük.
"Az ital megissza az embert"-tökéletes fogalmazás, ez aztán a rabság.
Rettentő bűntudatuk tud lenni, amire szintén isznak, hogy elnyomják, ördögi kör.
A férjem a leszokásnak nekifutott rengetegszer, most a mája kész, sztem most ijedtében iszik. Ok mindig van, menekül.
Már attól kiakad ha mondom, szépen, hogy látom ittál, tagad persze, de rettentő ideges lesz.
Orvos látta? Kezelik(ték) a depresszióját? Vagy tőlük vannak a gyógyszerek?
Dehát nem is neked kell találni számára célt. Új életet akármikor lehet kezdeni!
Az alkoholizmus gyógyíthatatlan betegség. Én sem gyógyultam meg, mert ahogy írtam, nem ihatok meg egy pohárral sem semmit. Igen, alkoholista vagyok, aki nem iszik.
Az én szervezetem szerencsére nem sínylette meg az ivást igazán, a májfunkciómon sem látszott még. Hogy egy nagyon leromlott szervezet mennyi idő alatt regenerálódik (ha egyáltalán), nem tudom, nem értek hozzá.
Gratulálok, és igazad van, cél kellene, lelkesedés, és nem "úgyse" sikerül, pesszimizmus stb.
Mi már nem vagyunk abban a korban, hogy új életet kezdjünk, és én neki nem találok célt sem és hobbyt sem. Érték őt is kudarcok mint mindenkit, és rosszul tűrte, a padlóról én mindig felálltam, ő ivott helyette, és ma már az alkoholizmust lassan "visszasírom" mert ez a depi, őrjítő.
Élőhalott, nem hittem soha hogy ez lehet rosszabb még, és íme.
Örülök, hogy nektek sikerült. Tudom, hogy senkiért nem szoknak le, de már az élete a tét.
Nem ivott sokat tudod, függő volt, az is rossz, mert az életünket abszolut befolyásolja, de szerettem, most gyógyszer is, na ez rémes.
Állati aktív volt, most vegetál, rengeteget fekszik, kész kripta. Nagyon idegölő szitu.
Minden jót, ügyes voltál!!!!
Akkor rosszul kérdeztem. Ezek szerint Te még mindig alkoholistának tartod Magad (aki nem iszik)? Egy gyógyult alkoholista soha nem tud majd meginni úgy egy italt, hogy az "ne igyon meg egy italt"?
Egyébként mennyire tud regenerálódni a szervezet mondjuk 10 év masszív ivás után?
Hogy érted, hogy kísértés-e? Ha az alkoholista megiszik egyet, akkor az nem elég neki. Ha meg tud inni néha anélkül, hogy ott találja magát, ahol régebben volt, akkor nem alkoholista. Ennyi. Nem lehet alkoholistából szociális ivóvá válni.
Az ember megiszik egy italt. Az ital megiszik egy italt. Az ital megissza az embert.
Nem akarat kérdése, én az utolsó években nagyon nem akartam inni, de nem tudtam, azt hogyan kell. Most már persze tudom:-))
Köszönöm. Jól érzem magam, bár nem mindig, az csak egy dolog, hogy nem iszom, fejlődnöm is kell. Ezért is járok mai napig hetente egyszer legalább gyűlésekre, meg azért, hogy soha ne felejtsem el, milyen volt azelőtt.
Visszaesés? Csak véletlenül következhet be, most így gondolom. Nem létezhet olyan rossz helyzet, amin egy kis alkohol ne tudna még rontani. Ez egy kedvenc mondásom. Egymást támogatjuk, barátaim vannak onnan, és természetesen segítünk azokon, akik akarják.
Szia Manna!
Gratulálok, hogy kiléptél belőle!!
8 év után hogy érzed magad? El tudod képzelni, hogy visszaesel? Ez rengeteg idő, és nagyon örülök, hogy sikerült! Szükséged van még az AA támogatására vagy másoknak segíteni jársz vissza?
Szia!
Én is ebben a cipőben jártam, a párom ivott (megrázó gyerekkor, oda nem figyelés, piás apa, stb).
Ő nagyon jókedélyű lett tőle, agresszióról szó sem volt. Fiatal voltam (19), mikor járni kezdtünk, nyár volt, és nekem hónapokig nem is esett le az (tapasztalathiány + rózsaszín felhő), hogy Ő tényleg elég durván ivott minden nap, csak nem is igazán látszott rajta. Egy szórakoztató, édes, szeretnivaló és nagyon jó embert ismertem meg. Mikor kezdett világosodni a dolog nálam, és rájöttem, hgy neki csak saját maga és a pia fontos, szaíktottam vele. Kb fél év múlva kezdett újra keresni, padlón volt, piált (nem miattam, úgy általában), én nem is akartam tőle semmit. Néha találkoztunk. Egy durvább eset után elvitték Sümegre 3 hétre, mikor onnan kijött, bizonygatta, hogy abbahagyja stb, látszott is javulás, összejöttünk megint, (Mint embert, én végig nagyon szerettem.) Pestre költöztünk a fősulim miatt,gyűlöli a várost, téli depi, kezdett újra inni. Mondtam neki, hogy jön a gyakorlati szemeszter, menjünk ki külföldre, de akkor abba kell hagynia.Kiröhögött, hogy egy külföldi meló úgyse jönne össze, de ő benne van... Hát összejött... Megváltozott az élete. Először nem mert inni (új meló, új emberek, égő lett volna), aztán rájött, hogy most keres annyi pénzt hogy félre is tud tenni, megnőtt a komfort, lettek céljai, kinyílt a világ, értelme lett az életének. Most a régió legelegánsabb éttermében dolgozik, amiről eddig álmodni sem mert.
Azt mondja, ezt mind nekem köszönheti, pedig nem így van!!! Egy emberért nem változik meg egy alkoholista, csak egy új életért.
És Ő maga is bevallotta, hogy mikor ivott, inni AKART, az volt a könnyű megoldás, a mámorba menekülés. Mostmár nem akar... 3 éve. És nem is tudja elképzelni, hogy valaha újra azt az életet élje, amibe már majdnem belehalt...Lett önbizalma, sikere, most ebben úszkál,nem a piában.És boldog és büszke magára.
Lehet így leírva hülyeségnek hangzik, de válaszd külön a sajnálatot attól amit tesz magával és veletek! Sajnálhatod, sajnáld is, hiszen valahol ő is ember, ráadásul a papád, de ezzel a sajnálattal se ti se ő nem mentek semmire, sőt sokat ártotok vele. Ha épp most csúszott volna meg, még oké, de 15-17 éve???? Ez már keményen az ő döntése, és bocs hogy ez mondom de itt már csak az eltávolodás segít. Főleg hogy féltek is tőle amit maximálisan megértek, nincs félelmetesebb mint egy magából kivetkőzött őrjöngő alkoholista, akinek annyira elborult az agya, hogy nincsenek gátlásai.
Hidd el nekem még mindig sokkal jobb egy albérletben mint egy saját lakásban ahová félve lép be az ember.
Hol belátja, hol nem. Sajnos a depresszióra szed gyógyszert plusz a pia, ebbe belehal én meg tehetetlenül nézem.
Ezt az ellenségemnek sem kivánom.
Már én is így gondolom, ha így dönt, legyen.
De sajnálom, és állati nehéz kiszabadulni 1-1 programra mert nincs kivel.
Így meg nézhetek egy élő halottat. Nincs jó megoldás.
Nem mentőangyalt játszom, ő sok éve a társam, hagyni kell sorsára?
Persze józanul gondolkodva igazad van, de ettől még rettentő nehéz.
Keresem a megoldást, ami valószinüleg nincsen.