Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Alkohol, depresszió....
Létrehozva: 2008. december 2. 01:46
Sziasztok!
A fenti téma sajnos érint engem, tudom "kényes " téma, de ha hallgatunk róla attól még létező probléma sokaknál, segítene talán többünknek, ha megírnánk hogyan lehet a betegen segíteni. Mik a tapasztalaitok, esetleg a kiút vagy az emberibb élethez recept, tanács.
A netet kiolvasom lassan, de nem sokkal lettem okosabb.
Gorombaság, rengeteg alvás /mintha egy szuszogó bútorral élnék/, sértődések és semmi normális kommunikáció. Ez kikésziti a másikat is, a környezetét.
Van megoldás? Nálunk ötödik éve tart, és egyre rosszabb.
Több dokinál volt, kap pár bogyót, és ha iszik rá, hát tegye, mit tehet a társa? Beszéljünk erről őszinén, ez nem szégyen, ez betegség, tétlenül nem nézhetjük a másik vegetálását.
Várom az ötleteket, tapasztalatokat.
Csak őszintén. Kösz.
B.
Tulajdonképpen már mindegy is, mitől lett ilyen, elemezgetni lehet, attól nem változik meg semmi. Én is mélységesen megértettem már a mechanizmusaimat, tudtam, mitől lettem ilyen, mégsem tudtam megszabadulni évekig az alkoholtól. Nem tudom azt sem,mitől sikerül az egyiknek, mitől nem a másiknak, még AA-n belül sem. Az, hogy ki hol kap olyan segítséget, lendületet, ami elegendő ahhoz, hogy kikecmeregjen, és esetleg még az életet is élvezze néha (pia nélkül), ez sem megfejthető. De nincs is rá szükség. Élni kell vele. Akár AA, akár református iszákosmentő, kinek mihez van affinitása. De önmagában orvos, annak nem tart ki sokáig a hatása. Ha belül nem változik, úgy marad.
Írod, ő is meg akar szabadulni. Hozd el őt is akkor a gyűlésre, nézze meg, nincs egyedül. Sokunknak az a leszörnyűbb, hogy úgy érezzük, csak nekünk van ilyen problémánk. Ez más dologgal is így lehet. Nekem az első gyűlés ezt a felszabadító érzést hozta meg: nem vagyok egyedül, és nem kell szégyenkeznem. Persze nem voltam én ténylegesen egyedül: barátaim vannak, lányom, testvéreim...de most már sors- és bajtársaim is. 8 éve.
Szia, mindenben egyetértek a gondom az, hogy ami sérelem, rossz beidegződés érte gyerekkorában, vagy ahogy írod, a problémamegoldás készsége, ezt sem megértéssel, sem szeretettel nem tudja már a párja helyrehozni, szerintem, én megtettem mindent, ami tőlem telhető.
Bölcsitől a napköziig mindenhová járt, anyukája dolgozott, otthon a 3 gyerek, egy nem egyszerű férj, nem tudott rájuk figyelni, mi az igényük, beszéljék pl. ki magukból, a férjem ezt sem tanulta meg, hurcolja és felemészti.
Látod, mázli hogy az én szüleim elváltak és a Nagyi nevelt fel, aki csodás ember volt. pedig az elvált szülők gyerekei a szegények, a hátrányos helyzetüek, na az így nem igaz.
Kérdeznék, mitől nem talál vki célt, értelmet? A kertbe virágokat ültetni és gondozni is klassz dolog. A fiából soha nem volt öröme, kitalálta nem apának való /12 éves volt!/, itt a defekt, bármi lehet cél, értelme 1-1 napnak min. a család. Nincs barátja, hobbyja, milyen élet ez? Sanálják magukat mindenért, ha megbánt és nem hagyom szó nélkül akkor is ő a sértett, én már el is felejtem.
Szia és köszi!
Jó éjt, szép hétvégét, viszlát!
Írjatok éa aki idetéved okuljon!
Becslések szerint Magyarországon egymillió alkoholista van, harmaduk-negyedük kezelteti magát. Az éves egy főre eső tömény szeszfogyasztás több mint, tizenkét liter. (A statisztika a teljes lakosságot, így a csecsemőket is beleszámítja, s ezt figyelembe véve ez bizony magas szám - Európában dobogós helyünk van.) Mindannyian ismerünk a környezetünkben élő iszákosokat, úgynevezett problémaivókat, periodikus ivókat, nagyivókat, vagy alkoholistákat. Van, aki az élete delén kezd el inni, és sokan jóval korábban kezdik. Az ital, a drog - és más szenvedélyek sajnos egyre több (gyakran még tizenéves) fiatalt hódítanak meg. Szakértőnk Dr. Magyar Balázs pszichiáter, addiktológus főorvos, aki a Támasz és Krízis Ambulancián függőségi zavarokkal, szenvedélybetegségekkel küszködő betegeket kezel. Az alkoholfüggőség a leggyakrabban valamilyen lelki zavar következménye. Az esetek 98 százalékában tünetként jelenik meg, valamilyen nagyobb bajra hívja fel a figyelmet. Aki nem találja meg önmagát, nem képes értelmes célokat kitűzni maga elé, nincsenek sikerei a munkájában és az emberi kapcsolataiban, könnyen néz a pohár fenekére. Problémáit nem tudja megoldani, ezért az alkoholba - egy átmeneti kisebb jóba - menekül.
Öröklődő betegség az alkoholizmus?
- A genetikai kód öröklődhet, például azt "készen kapjuk", hogy az enzimek a májunkban hogyan bontják az alkoholt. De ennél lényegesebb, hogy mit "hozunk" otthonról, milyen tanulási folyamatokat "őröklünk". Milyen szokásokat, problémamegoldási mintákat veszünk át elődeinktől. Végül fontos a felnőtt életünkben a család, a párkapcsolat, hiszen ennek sikerétől is függ, hogy mennyire tudjuk a saját gondjainkat megfelelően kezelni.
Az alkohol fűszer az életűnkben, csak nagyon kis mennyiségben hat jól. A fűszereket csippentjük, ízesítünk velük, de nem főételként tálaljuk.
Ez jó, én is akartam, de ő elzárkózott, naná, nyáron néha külön vagyunk, akkor is baromira vár, este ha hív, persze hallom, hogy ivott, nem eszméletlenre issza magát, ezért hiszik el neki, hogy nem alkoholista, de függő, és bamba lesz, vagy agresszív, mikor hogy, nem tudom min múlik. A sógornőm is iszogat, ő őszinte, azt mondta, nem iszik ha nincs pénze, mert ha egyet lenyom már a többi hiányzik.
Ezt tisztelem, legalább őszinte.
Amúgy általában ezek sérült és érzékeny emberek. Már úgy "kaptam", otthon őt kirekesztették, szerinte, és íme most átéljük, hogy ő magát rekeszti ki. A papája is ivott, mérnök volt, de nem volt függő, a tesói is szeretik, de azoknak sem az életük.
Azért ha valaki látja még az elején hogy piál a család, fusson el!!!
A férjem az elején nem ivott, néha 1 sört, de ritkán. A kudarcokat nem tudta feldolgozni és a haláleseteket. A kutyánkét sem.
Köszi. megnézem, lehet hogy már máshol beszélgettünk.
Nem titkolom ezt régóta, bár itt volt ebből gondom, máshol visszaélt vele, de lelke rajta. Moslék dolog, de van ilyen.
Nincs mit szégyelnem, ilyen a párom, én kűzdök és kész.
Sajnos nekem is van alkoholista az életemben. Nekem reménytelennek tűnik. Vannak, akiknek sikerül és akár évekig is tisztál tudnak maradni. Azt tudjuk, sosem gyógyulnak meg, ebből nem lehet.
Azt látom, hogy a céltalanság a legpusztítóbb. Cél nélkül elveszett az ember, talán ez a legfőbb problémájuk az alkoholistáknak. Bele is gondoltam, hogy ha nem lennének célok az életemben, abba bele is őrülnék. Elviselhetetlen a cél nélküliség, nincs jövő, nincs holnap, lebeg a semmiben. Nincs ma, nincs semmi csak egy dolog biztos, a butykos. Abba lehet kapaszkodni.
Vannak barátaim, értelmes, mélyérzésű, melegszívű emberek. Láttam már olyan állapotban, hogy ő nem is tudott magáról.
Előbb sajnálod, segíteni akarsz, aggódsz, majd dühös leszel, majd utálod, és még büntudatod is lesz. Barátnőm végigcsinálta.
Próbáltátok azt, hogy ő külön költözik ? Nem haragból, hanem amiatt, hogy ha magára van utalva, akkor talán nem hagyja el magát. Ha nincs aki ott van kéznél, és segít, ha ájult az alkoholtól, akkor bátran iszik, majd megmentik.
De, ha nem várható a segítség, akkor esetleg visszafogja magát. Csak egy ötlet, persze lehet, hogy ti már mindent kipróbáltatok.
Igazad van, és az élete erről szól, nem kapcsoltam régen, hogy mindent alávet hogy este 6-kor legkésőbb ihasson.
Nyaraltunk, este én mondtam már neki, hogy igyon mert a feszkó a levegőben volt.
Ideges volt, velem ott kedves, amikor mondtam, menjen sörért szinte futott.
Jaj ezer sztori van hasonló, és zavart de mégis jól éltünk, kissé olaszosan, de azt hiszem annyi kellett nekem is, aztán egyre többet ivott, és ez a depi, iszonyatos.
Nem, tudom én, hogy ez átmeneti. meg is ijedt, dokinál is volt, kedden megy a körzetihez, az kemény nő.
Ismerem ezt, ilyenkor kifújom magam, csak az a rémes, hogy ilyenkor rettentő jól kijövünk, míg más pasi olyan nulla.
Keresgéltem, szex 1 panzióban, ez a maximum, hát kösz.
Szia, a férjem beismeri és sokszor le akart szokni, volt 3 hónap, 8 hónap /ekkor reménykedtem/, a depi miatt ment orvoshoz, de a kettőt nem lehet már szétválasztani.
A munkája laza, jutalékos, így el is sumákolja, aztán attól ideges, hogy költeni kell, persze cigire, italra lehet. A fiam? Felnőtt és mélyen megveti, arra figyel, hogy olya NE legyen mint az apja, nem iszik, nem dohányzik, de ő békés, velem jól megvan, a barátok, haverok kikapcsolódás.
Érdekes ez, van aki azt csinálja amit otthon lát, és van akit elriaszt és jusztsem, én is így vagyok. A Nagyim nevelt fel, erős dohányos volt, én azt mondtam, na ezt soha, és nem is szoktam rá, anyám iszik, az is elrettentett. A fiam is így van, őt még oltogattam is a veszélyekkel apránként.
A férjemnek célja, az nincs, ez a legzavaróbb, és negatív nagyon, az úgyse sikerül, 20 éve szlogen, ezek miatt is iszik nyilván.
Ó, legalább te ne áltasd magad! Lehetnek természetesen jobb időszakok, de ismered már, mi jön aztán. Tudod, ha nem változik semmi, nem változik semmi.
Lányok, a szerepjáték egészen más, amire ti gondoltok, azt játszmának nevezik. És a te döntésed, meddig maradsz benne.
Férjed beismeri, hogy ő alkoholista ? Ki akar gyógyulni ? Depresszió miatt ment pszichológushoz ?
Van munkája, van valami cél az életében ? Fiatok mit szól mindehhez ?
Szia, lehet, hogy tévedek, de mi nem beszélgettünk régebben? 4 évig alkoholistával éltem... s rengeteget szenvedtem mellette. Ajánlok egy topicot! már nem nagyon él, de ott hasonló helyzetű nők beszélgettek.
Megbízhatatlan szemétláda címen fut. Keress rá!
És most elolvasoim a topicot is.
Szia, kérdés rendszeres-e, nem?
A sógorom váltig állítja évtizedek óta, az én mániám, hogy alkoholista a tesója.
Most is amikor a mája kész, azért örjöng, hogy gyógyszert szed, az árt. Így van, de 4 éve depis, és 25 éve iszik, hogy mennyit, nem tudom, mert volt legális, amit láttam és dugi is.
A lényeg az, hogy most hogy van, de ciki beismerni, hogy alkoholista, pedig az is betegség. Én élek vele, én látom, és mitől lett kész a mája, miért erölködnek mások. Hülyén segítenek.
Szia, tegnap már olvastam, tetszik a módszered és logikus, szembesültél azzal ha hibáztál, verseny, ez jó lehet a férjemnek is, most alig iszik, mert megmondtam, ha nem azon van, hogy gyógyuljon és kicsinálja magát, tegye, de nem nálam, én ehhez nem asszisztálok.
Most hatott, ki tudja meddig.
Emlékszem a 2000-es szilveszterre, előtte pár hónapig nem ivott, és akkor 1 sört, hogy vége, új évezred, aha, attól kezdve újból ivott.
Valaki írta, hogy szerepjáték, az, illetve volt, hova dugja a piát, hazudik, lebuktatom, ahelyett, hogy abszolut nem törődtem volna vele. Így foglalkoztam vele, ő volt a központban, üzenem, ha idetéved olyan aki az elején van, lépjen túl rajta élje az életét, ő igyon ha akar.
Köszi mindenkinek, hogy írt és jó lenne ha folytatnátok, helló!
Igyekszem beírni, hátha sikerül?!
Egyik alkoholista ismerősöm akupunktúrás kezeléseken vett részt. Ő nagyon dicsérte. Mindenféle akaraterő nélkül le tudott mondani a piáról, és nem volt szüksége terápiára, sőt gyógyszerekre sem. Sajnos, 2 év múlva újból inni kezdett.
Másik alkoholista ismerősöm alkoholelvonó kúrán vett részt, ahol a kellemetlen dolgok mellett (hánytatás) sok barátra is sikerült szert tennie, akikkel a kórházból kikerülve tartotta a kapcsolatot, az Alkoholmentes klub keretében. Itt beszélgettek, sakkoztak, kártyáztak, de jártak kirándulni is, meg voltak közös táncestek más alkoholmentes klubok tagjaival, persze szigorúan ital nélkül.
De hiába írom én a saját és az ismerőseim leszokási módszereit, mert ez mind a saját döntésünk volt, hogy nem akarunk inni tovább, vagy legalábbis nem olyan mértékben. Ha a férjed erre nem vevő, nem tudom, mit tudsz vele csinálni. Ma már elvonóra be sem vitetheted, pláne, ha nem tör-zúz a lakásban, és nem bántalmaz tettleg benneteket. Az nem bűncselekmény, ha valaki végigaludja a napot, vagy nem kulturált a modora. Talán, ha házhoz hívnál neki egy orvost -- talán a körzetit --, ő lehet, hogy rá tudná beszélni egy elvonóra vagy csoportterápiára.
szia!
nekem is van egy ismerősöm, aki tíz éven át alkoholista volt. ma a világ legtoleránsabb, legsegítőkészebb emberének ismerem. többször volt gyógyszeres elvonón, neki ez nem segített. őt egy alternatív módszer mentette meg már konkrétan a haláltól. sosem volt istenhívő, de egy ismerőse elvitte egy Dömös nevű helye, ahol minimális gyógyszeradaggal, annál több odafigyeléssel, szeetettel, bibliaórákkal, imával, Istenhez való fordulással és kedvességgel gyógyították a betegeket. hozzáteendő hogy magam sem vagyok vallásos, de itt nem ezen van a hangsúly,hanem azon, hogy azt a helyet rengeteg reménytelennek titulált slkoholista hagyta el tisztán, szép emlékekkel, és legnagyobb részük ma is józan életet él. ez a közösség mai napig létezik, a gyógyult tagok rendszeresen összejönnek, tartják a kapcsolatot. sok kitartást!
Gondolkodtál már azon, miért csinálod ?
Szerepjáték, tudod jól.
Ha beteg, az az ő problémája. Valószinűleg az 5 év alatt ( és előtte is ), te már megtettél mindent, amit meg lehetett tenni.
Menjen el, és kezdjen végre valamit ő a saját életével, nőjön fel, és válaljon saját magáért felelősséget.
Egy életed van neked is, a gyerekeidnek is.