Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Elhagytam a feleségem, de
Létrehozva: 2009. március 23. 14:17
Sziasztok!
Talán picit meglepő módon elsősorban férfiak hozzászólásait várom ide.
Olyanokét, akik elhagyták párjukat, családjukat egy másik nőért (esetleg fiatalabbért), de nem jött össze, megbánták, (talán vissza is tértek).
Tanulságként, vagy támaszként kívánom nyitni mindazok számára, akik egyébként nem csapodár természetűek, de 'megzavarja' őket egy - feltétlen szerelmét bizonyítani bármikor kész - Cicamica.
Gondolom nem kevesen vannak, akik megszenvedték egy hasonló helyzet kínjait, hátha segítség lenne mindazoknak, akik pro vagy kontra szerepői egy ilyen történetnek.
Természetesen a hölgyek szemszögéből is szívesen láttatnám a helyzetet. Kérem, hogy ide most azok ne írjanak, akiknek megváltás volt a kapcsolat felbontása.
Ha magától jött vissza és azt mondja, így a jó neki, szerintem nem őrültség megpróbálni. Tévedett, beismerte, de egy esélye még lehet talán, nem?
Ha Te kérlelted volna a maradásra neadijisten zsarolgattad volna picit érzelmileg és ezután döntött volna így, mindenképp lebeszélnélek!
Nem, nem minden ferfi... Ahogy mar az elobb irtam, az onmagukkal egyensulyban levo, igazi ferfiaknak nem kell bizonygatniuk semmit. Illetve tudjak, hogy az igazi teljesitmeny, hogy szeretetben, tiszteletben, kolcsonos megbecsulesben elni akar 20 ev utan is a partnerukkel. Erzelmi biztonsagot, boldogsagot teremtve a kozos gyermekeknek.
Mint ahogy 40 eves nokent sem kell rancosnak vagy logo mellunek lenni:-)
Ja, es szamomra sokat elmond egy ferfirol, ha a media altal sulykolt nezeteknek bedol, he-he... Jobban szeretem az onallo velemennyel rendelkezo, kevesbe befolyasolhato, gerinces embereket, mint pl. a ferjem;-))
Igen, nem tagadom, nem ment minden tökéletesen.
Nem figyeltem rá, ahogy kellett volna, nagyon sokat tanultam ebből az esetből.
Ő most ugyanezekat mondja, hogy MOST boldog, tényleg döntött, velünk akar lenni.
Megbízni azonban.. hát az nagyon necces kérdés.
Még nem megy.
Bár próbálom.
Friss történet, (tegnapi)
Adott egy házaspár pasi 50, nő 35 éves, gyerek, jómód, jólét stb.
asszonykát nem engedte dolgozni az ura, így otthon, háztartás, gyerek, monoton egyhangú hétköznapok
Pasi hajszolja a pénzt, sokat dolgozik, eközben asszonyka szabad óráiban internetezik, ahol cseverészik hosszú ideje, kb. 1 éve egy pasival, akivel a héten találkoztak is, vesztére.
Pasi figyelte a folyamatos csacsogást az interneten - ezt nem tudom hogy nem értek hozzá, - és hát lebukott az asszonyka.
Most pánikban van, mert semmi öröme nem volt ebben az egész találkozásban, nem is igazán akart semmit ettől a kapcsolattól, csupán elhagyagolva érezte magát, (hónapok óta semmi szex) a férj válni akar, áll a bál!
a fiatalság szép, szexis-ami részben igaz, részben meg ezt is sulykolja minden tv, újság..hogy csak addig érsz vmit nőként, mig szép, fiatal nő vagy...Ez van, ilyen világban élünk.
Minden ffi 40-en túl azt hiszi attól ffias, h 18 éves a bnője..pedig széppel, fiatallal könnyű!!!!Próbálja lógó mellű, ráncos öreggel...mert aki bika, az akkor is...
Cicamica 14 évvel volt fiatalabb, és azt mondta még mindig vannak szálak hozzám, amiket nem képes elvágni.
Na és a gyerekek...
De hát nálad sem volt boldog......... ezek a szegény csaló pasik örökké boldogtalanok maradnak már. :)
Én egyébként megcsalt vagyok. Mikor kiderült kicsit küzdöttem, de mivel azt mondta boldog itthon, de azon gondolkodik ott még boldogabb lehetne, elküldtem. No, nem volt boldog. Akkor meg a lány küzdött, hogy adjon neki még esélyt. De hazajött. Egy darabig nem engedtem, de mikor láttam, hogy most már tényleg döntött, hazaengedtem. Elég nehéz, felejteni nem tudom.
DE ő mindent teljesen átértékelt. Ma már tudja, hogy mi a fontos. Ma már én is tudom, hogy nem is a lányról szólt az egész, hanem róla. Hódított, növelte az önbizalmát. Aztán belegabalyodott. Már lassan 9 hónapja ennek. Néha újra átbeszéljük. Azt mondta tegnapelőtt, hogy ő most BOLDOG! Mi vagyunk az élete, és szerinte most, hogy élt már nélkülem is, tudja, hogy azt nem akarja, és, hogy köztünk így erősebb lesz minden, mert ő visszajött, és felnőtt.
Engem akar és a gyerekeit, és ezt nem érdemes feladni.
Egy ilyen kapcsolatban nincs sem nyertes sem vesztes. Kicsit tobb a tapsztlat mint elotte, es talan magunkat is jobban megismerjuk egy ilyen faramuci helyzetben.
Megmondom oszinten en se repesnek a boldogsagtol, ha a ferjem ujdonsult felesegvel baratnojevel a gyerekek hamarabb megismerkednenek mint en magam.
Egyben erdemes remenykedni, hogy Ok kepesek rendezni a kapcsolatukat. Mert mindenkinek az a legjobb.
Hát valami ilyesmitől tartok én is bevallom, a legsötétebb rémálmaimban.
De én nem így harcoltam.
Mindvégig rábíztam a döntést, mert nem akartam olyan kapcsolatban maradni, ahol csak a felelősség tart össze minket (vagy csak a gyerekek, hiszen a gyerekek is felnőnek egyszer).
Szabadon döntött, megy vagy marad.
Maradt, és nagyon sok dolgot hozott fel az általad vázoltakból is.
Vele. Én vagyok az 1000-ből az egy. De utólag nem is tudom, hogy voltam képes annyi mindent elviselni, mert azért 19 évesen az ember még nincs erre felkészülve. Megerősödtem, az biztos... :D
Ha azt vesszük, szeretőként mit bevállaltam érte, erre minimum képes lehet egy igazán szerelmes és szerető feleség is. Ilyen szempontból pedig nem is olyan nehéz megérteni, hogy tudnak férjeket visszafogadni és folytatni az életet ott, ahol abbahagyták. Ez nem épeszűség vagy büszkeség kérdése szerintem. Egy kapcsolat az alkalmazkodásról és sokszor az alázatról is szól, hiszen mi sem vagyunk tévedhetetlenek.
A másik, amit volt szeretőként tudok mondani az az, hogy nem szabad egy férfit elhanyagolni! Lelki értelemben sem! Nem minden a vasalt ing meg a meleg vacsora, ha végül egy általad lenézett, szakadt farmeros és bakancsos gimis lánnyal beszélget órákon át egy parkban esténként egy üveg Szalonsör mellet, mert otthon senki nem kíváncsi arra, amit mond. Nálunk ez pont így volt, és a volt felesége (a családtól hallottuk vissza) el se tudta képzelni, mit kaphat egy férfi egy ilyen nem nőies, műszaki érdeklődésű és kismellű nőtől, mikor ő mindenben az ellentétem. Türelmet, odafigyelést és a legőszintébb szeretetet, de ennyi pont elég volt. :)
Oke, igy mar erthetobbnek tartom.
Azzal azonban nem ertek egyet, hogy a fiatalka kislanykak azert kellenek (szerinted), mert "szetteszik"... Ismerettsegi koromben es altalanossagban azok a ferfiak, akik 30-40-en tul ennyire fiatal lanyokkal kezdenek, azok a sajat korosztalyukkal, a korban hozzajuk illokkel csufosan kudarcot vallottak, lehet, hogy onhibajukon kivul (bar ez talan naivitas), es ezert kell az a korosztaly, akinel meg elo lehet adni a bolcs, tapasztalt, erett ferfit, aki mar csak a koranal fogva (es neha csak annal) folottuk all.
Mondom, altalanossagban. Biztos vannak kivetelek, en is ismerek ilyeneket is, akiket mar igazolt az ido. (De azert ok nem a 16 eves korosztalyt valasztottak na.)
Sziasztok!
Én is a "Cicamica" vagyok/voltam.
Sok hónapos huzavona után eljött...végre. :-) Örültem is meg nem is. Örültem, hogy végre meghozott egy döntést és nem, mert nem volt boldog. Nem a kapcsolatunk miatt. A gyerekek miatt és hogy, anyagilag nem tud megfelelőt nyújtani se itt, se ott. Próbáltam mindent, hogy jobb kedvre derítsem, nem sikerült, mert folyton az járt a fejében, hogy most épp mit is csinálhatnak a gyerekek. Velem persze nem lehetett megismerkedniük, mert az anyjuk nem akarta. Ő meg kis bólogatójános...:-) Közben persze kapta szépen az injekciókat, otthonról, hogy így a gyerekek, meg úgy a gyerekek. Ezeket a dolgokat lehetett volna normálisan is kezelni, mert a gyerekek sokkal okosabbak a felnőtteknél. :-) Csak jók voltak védvonalnak. (bár, szerintem, aki a gyerekét tartja szem előtt, nem pajzsként használja őket) Aztán a szülei is sok jót kívántak. (Felelőtlenség, nem tudod újrakezdeni, már öreg vagy, tönkremész, stb.) Ebben őrlődtünk mind a ketten. Feladtam egy hónap után. Mondtam neki, hogy menjen vissza. Visszament. Hogy ki nyert és vesztett, nem tudom. A kedvesem nem, mert tudom, hogy szeret. A felesége nem, mert - oké ott lakik - de tényleg azt akarja látni, hogy nem boldog? A gyerekek, talán. Még egy kicsit, míg rá nem jönnek, hogy miért is. Aztán ha látják, hogy se anyu se apu nem boldog, egy életen át viszik magukkal, hogy biztosan miattuk. Még ha nem is mondják.
Sziasztok!
Egy kapcsolat milyensége, mindig a benne élő nőn és férfin múlik (normál kapcsolatnál:-))), ők felelősek mindenért, ami a kapcsolatukra hatással van.....
kapuzárás előtti pánik lenne?
az ilyen ffiak olyan szánalmasak, hogy még haragudni sem lehet rájuk, egy szó ami kijár nekik: szerencsétlen hülyék!
elmennek, mert el tudnak menni....., egoisták!
nem hiszek az olyan házaséletben, ahol minden kerek és soha nincs veszekedés. :(
nyilván itt is volt valami gond, ha a pasi félrement, csak nem kötötték az orrodra.
én továbbra is állítom, hogy egyedül is megállok a lábamon és ha megaláz egy pasi, akkor mehet isten hírével. képtelen lennék újra megbízni benne. :(