Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Elhagytam a feleségem, de
Létrehozva: 2009. március 23. 14:17
Sziasztok!
Talán picit meglepő módon elsősorban férfiak hozzászólásait várom ide.
Olyanokét, akik elhagyták párjukat, családjukat egy másik nőért (esetleg fiatalabbért), de nem jött össze, megbánták, (talán vissza is tértek).
Tanulságként, vagy támaszként kívánom nyitni mindazok számára, akik egyébként nem csapodár természetűek, de 'megzavarja' őket egy - feltétlen szerelmét bizonyítani bármikor kész - Cicamica.
Gondolom nem kevesen vannak, akik megszenvedték egy hasonló helyzet kínjait, hátha segítség lenne mindazoknak, akik pro vagy kontra szerepői egy ilyen történetnek.
Természetesen a hölgyek szemszögéből is szívesen láttatnám a helyzetet. Kérem, hogy ide most azok ne írjanak, akiknek megváltás volt a kapcsolat felbontása.
Azért nekem az furcsa, hogy a legtöbb megcsalt feleség le bűdős k...zza a férj szeretőjét. Miért tudomásom szerint ez két emberes játék, miért a nő rossz és a férj?
próbáljon velem ha én NEM AKAROM! Na itt a bibi a dologban.
Nem baj, ha nem hiszel benne. Attol meg mukodhet igy sok esetben... masoknal.
Par dolgot azert hozzatennek, mert szerintem nagyjabol ugyanugy gondoltuk.
Egy masik topikban (Honnan megcsalas?) ezt irtam tegnap:
A hutlenseget en onnan szamolom, amikor az agyaban, lelkeben megfogalmazodik a masiknak a vagy egy harmadik fele.
Ez nagyjabol a te masodik bekezdesedben foglaltakhoz hasonlo velekedes.
Szoval igazabol en felrelepesrol sehol nem irtam, nekem mar az elvi lehetosege is az a kategoria, ezert irtam "kisertest", amely igenis akciora ad okot, onvizsgalatra, egyebre, no es MEGELOZESRE, ahogy te is irtad.
Erre a gondolatodra pedig:
Nekem annak ellenére ez a véleményem, hogy megtettem, megtettük, megbocsátottunk, a többit pedig nem ragozom :)
megint csak ismetelni tudom, ebben a topikban az altalam korabban (98. hsz.) leirtakat:
Nekem ugy tunik, a ferjed merlegre tette a dolgokat magaban, es rajott hol, mit veszithet, mi a fontosabb neki. Ettol kezdve, nem nagyon erdemes kinozni magad a dolgokon, filozni, agyalni veg nelkul. A multat tisztaba tettetek, a jovo pedig az egyuttmukodesetektol fugg, es ha te tenyleg tudod magad tartani az altalad emlitett beke-teremto, "anti-martir" szerephez, akkor te mindent megtettel. A tobbi az o dolga, helyette nem tudsz sem cselekedni, sem erezni. Csak eselyt adni kettotoknek. Szoval... relax!
Befejezesul, mert mar magamnak is unalmas vagyok:-), szerintem idovel igenis kepes lehet az ember visszaszerezni a masik bizalmat, de ehhez eleg rogos es hosszu ut vezet. Es kell hozza a tars igazi hite, amelyen a megbocsatas kepessege alapszik.
az "ilyen nő" ???????, milyen nő?????????
bocs e nagyon degradáló vagy!!!!!!!
először is egyáltalán nem biztos hogy a nő mászott rá a kedvesre!
másodszor az olyan nőtől mint te az a másmilyen nő mégiscsak elvette a pasit, akkor miről beszélünk??????????
nagyon harapok arra mikor az "ilyen nő" kifejezést használja valaki........mintha valami undorító féreg lene az akivel megcsalt a párod, az a nő nem csalt meg senkit / ha jól értem / /viszont a kedves párosd igem ebből a szemszögből a párod az "ilyen pasi"...........
"Oszinten hiszem, hogy akar egy magasabb szinten is folytatodhat egy kapcsolat a sebek begyogyulasa, kolcsonos bocsanatkeres es megbocsatas utan, ha a felek kepesek az esetet egy "feladatnak", tanulasi szituacionak felfogni, mely mindkettojuknek mintegy tukrot tartott, hol is kell valtoztatniuk."
Én ebben nem hiszek.
Tükröt tartani akkor kell, amikor megfordul a fejünkben, hogy engedjünk a kísértésnek. Ekkor kell az a tükör, és ekkor kell elgondolkodni azon: MIÉRT AKAROM MEGCSALNI? Mi kifogásom ellene, mi bajom vele, mért nem jó ő nekem, ha eddig megfelelt? Biztos, hogy vele van a baj, és nem azért érzem elhidegültnek, mert mondjuk ő sem azt kapja tőlem, amit szeretne?
Szerintem először észre kell venni a problémát, azt, hogy egyáltalán valaki beférkőzhet a kapcsolatba. Beszélgetni kell, nem kísértésbe esni. Nem az a művészet, hogy megbocsátok egy félrelépést, hanem az, ha idejében felismerem, hogy nincs VALÓDI okom megtenni.
Nekem annak ellenére ez a véleményem, hogy megtettem, megtettük, megbocsátottunk, a többit pedig nem ragozom :) De hogy ezek után képtelenség őszintén bízva együttélni, abban biztos vagyok, legyen az eset bármilyen tükör is magunk előtt.
Azért ezt az én olvasatomban nagyon kevés választja el attól, amit lentebb írtam, konkrétan hogy "a régit már megszokta, nem kell alakítani, megfelel minden igényének, és vele nem éri újdonság."
Az en meglatasom szerint letezik az a kategoria, hogy "kisertes", es ez most fuggetlen a notol, mint "csabitotol". Magara a jelensegre gondolok.
Es ha igy nezzuk az egeszet, akkor letezik a megkisertes folyamatan belul a kisertesbe eses, majd az ebbol "felebredes", ennek legyozese a valodi ertekek felismerese reven, es mindezek utan a visszateres az igazi kedveshez.
Oszinten hiszem, hogy akar egy magasabb szinten is folytatodhat egy kapcsolat a sebek begyogyulasa, kolcsonos bocsanatkeres es megbocsatas utan, ha a felek kepesek az esetet egy "feladatnak", tanulasi szituacionak felfogni, mely mindkettojuknek mintegy tukrot tartott, hol is kell valtoztatniuk.
Sok múlik a viselkedésen, az tény :)
Akinek a homlokára van írva, hogy uncsi van, jöjjön már valaki, azt meg fogják környékezni. Ellenkező esetben nem igazán várható, hogy ráveti magát valami gaz csábító :)
Ezt az en ferjem ugy fogalmazta meg, hogy rajta egyertelmuen latszik a Foglalt statusz, es bar munkajanal, kulsejenel fogva rengeteg kisertesnek lehetett volna kiteve, ritkan fordult elo, hogy konkretan hessegetnie kellett az ajanlkozokat.
Magaert beszelt a hozzaallasa, tartasa.
:)
Hajlandó vagyok megalkudni: miért mennek vissza, ha nem a megszokás miatt? Kényszerből? Szerelemből? Első esetben az illető nem épeszű, második esetben pedig milyen szerelem az, ahol egy kis időre elköltözik, aztán mégis visszatér?
Megvárom a válaszod, aztán nyomás lazítani, mert kikapsz :))))
Szerény véleményem szerint aki nem akarja, azt nem lehet táncba vinni.
Szerény véleményünk ismét egyezik:)))))))))))
Az utsó bekezdéseddel viszont nem értek egyet-kivételesen.
Van egyfajta érettség mind érzelmileg, mind szellemileg, amikor egy férj képes azt mondani egy hirtelen odakerült cicababának, hogy SZERETEM A FELESÉGEM, BOCS :))))))) És ez vonatkozik a nő, illetve az unalmas házasságba belibbenő helyes, kedves, udvarias, udvarlós harmadik-jelölt esetére is.
Persze vannak olyanok, akiknek elég egy csinos porhüvely a tánchoz - nekik nem való a házasság, a felelősség, és nem érdemlik azt a szerelmet, törődést, amit otthon kapnak.
Aki nem akar, az nem lép félre - ennyi a véleményem továbbra is (jöhetnek a cicababák és a Don Juan-ok cáfolni :)))))))))))))))
Ez végül is nagyjából így van, csak abban tévedsz, hogy az esetek döntő többségében nem a szerelem viszi rá a férfit/nőt az elcsábulásra, csupán a fizikai igények. És pont ez az, amiért a férfiak számszerűleg gyakrabban lépnek félre, mint a nők. Mégpedig azért, mert a társadalom ma még mindig jobban elítél egy csalfa feleséget/családanyát, mint egy férjet/családapát. Még azért, bár már hamvaiban, de tartja magát a nézet, miszerint egy asszony szoknyájának illik mindent eltakarni. És bizony gondoljunk utána, egy nőre kb. 10-szer annyi jelzőt aggatott a nyelv annak kifejezésére, hogy nem teljesen hűséges a párjához, mint egy férfire. Ez vajon miért így van?
Nézd meg majd a most 16-20 éves korosztályt, náluk már szerintem kiegyenlítődik az arány.