Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Nők idegen kultúrában
Létrehozva: 2009. május 10. 17:49
Sziasztok! Olyan nőknek indítom ezt a topikot, akik egy idegen kultúrában vagy egyszerűen nem Magyarországon kell, hogy éljenek a férjükkel, családjukkal, de akár egyedül is.
Szívesen megbeszélném veletek a kulturális különbségekből adódó problémáitokat, várnék történeteket, amik nektek problémát vagy akár kellemes csalódást okoztak. Mindezzel a munkámhoz is kis segítséget adnátok, mert interkulturális tanácsadással is foglalkozom.
Én 4 éve élek Németországban, keresztül mentem már sok dolgon kultúrsokk témában. Úgy gondolom, a sajátjaimon kívül a legjobb példákat olyanoktól kaphatom, akik maguk is átélik, amiről beszélek.
Remélem, izgalmas témákat tudunk majd megosztani egymással az étkezéstől (pl. hogy a németek egy csomó húst egy barna szósszal öntenek le, és el sem tudják képzelni, mi az a szalonnasütés) a gyereknevelésen át (miért nincs bizonyos országokban bölcsőde, vagy mi van helyette, és ezt hogy viselik a magyar anyák) a munkahelyig (miért nem érti a főnököm, hogy én egyszerre csak egy dolgot tudok csinálni... vagy éppen fordítva, hogy nekem nem elég egy darab unalmas feladat, mert pörögnék.)
Köszi, ha jöttök és meséltek!
Én csak azt érzékelem, hogy itthon vagyok nagyon idegenben.
Mint ha a Marson járnék.
Akkor te gondolom láttál már olyan szituációt ahol a különböző nemzeti kultúrák kovácsolták össze az embereket illetve szakította szét.
Látod a szüleim 30 éve nem itthon dolgoznak.
Eddig én se dolgoztam Budapesten.
Remélem nagyon hamar meg is szabadulok.
te régebben éltél külföldön?
Ebből feltételezem:
" Budapesti munkahelyre helyeztek, ennyi. "
Már semmit, látom te külföldön, vagy és ilyenekkel kívánsz beszélni.
Budapesti munkahelyre helyeztek, ennyi.
Nekem a kulturális sokkot Magyarországon dolgozni okozott.
Az anya bankom deportált Budapestre, más magyarul beszélő nem volt.
De látom, te a Magyarországról elkerültekkel kívánsz beszélgetni.
A szüleim ilyenek 30 éve nem dolgoznak Magyarországon.
Lehet te ezt így érzed...de szerintem ez arra vezethető vissza,hogy nem szeretted eléggé.
Mert tudod..aki igazán szerelmes az még a csillagokat is képes lehozni. Nem piszkálni akarlak ezzel...de szerintem itt erről lehet szó.
Tehát akkor mégis arról volt szó,hogy képtelen voltál befogadni az ő kultúráját. Ha furcsa volt vele lenni akkor az azt jelentette,hogy valami a normálistól számodra eltért. Ezt lehet nem tudod,hogy mi de akkor se érezhetted magad tökéletesen vele...ezek szerint.
Igen..erre egy jó kérdést tudnék feltenni.
Képes-e az ember feladni bármit az érzelmeiért?
És ha nem akkor igazak az érzelmei?
Sziasztok!
1 eve hazasodtunk ossze az indiai ferjemmel. Bar egy harmadik orszagban elunk (ami mindent megkonnyit), de mindkettonket ertek kulturalis kulonbsegek.
Mivel Europaban elunk, nagyjabol az europai szokasokat kovetjuk, de persze vettunk at dolgokat mind magyar es indiai szokasokbol.
Az elso indiai utam nem volt docceno mentes es tele voltam felelelemmel es aggodalommal, de azota sok mindent megszerettem vagy eppen elfogadtam vagy ami esetleg nehezemre esik, azzal ugy vagyok, hogy par hetre barmit kibir az ember.
Azota az indiai csalad sajatjukkent szeretn es elfogad, de mig idaig eljutottunk, sokat kellett tennem es dolgoznom azon, hogy igy legyen, de mindenkeppen megerte.
A fo problema az volt, hogy hazassag elott mentem oda, mint baratno es bar szeretettel fogadtak azert csak kellemetlen volt a szuleinek a sok megjegyzes a rokonoktol, szomszedoktol, hogy akkor hogy is van ez. A hazassaggal azert a szulok le lettek kenyerezve.:)
Rovidre fogva: lehet, hogy egy vegyes hazassag sok lemondassal, rengeteg komromisszummal jar, viszont tobbet is nyujt es tobbet tanulunk egymastol es egymas kulturajatol.
Aki hasonlo helyzetben van, sok sikert!
Szia!
En DK-Azsiaban elek, es azt hiszem mar kezd lecsengeni a kultursokkom...
nekem az otthoni kaja hianya okozza a legnagyobb problemat, plane igy terhesen
!!!
Es minden, minden mas...
csaladi osszejoveteleken pl az emberek a foldon esznek, evoeszkoz nelkul, a kezukkel! sok kisgyerek alomorszaga, lehet turni a kajaban!
es mindent mindennel esznek, nem kulon kulon mint mi, hogy eloszor leves,aztan masodik, hanem a rizsre raontik a levest, arra a marhahust, meg a halat, aztan a zoldseget, es chillit meg gyumolcsot is esznek hozza!
aztan... minden feher ember=angol! hiaba beszelek hozzajuk a sajat nyelvukon, angolul valaszolgatnak, persze vmi borzalmas angolul
nem tudom, ha hozzam a sajat nyelvemen beszelnek eszembe nem jutna angolul valaszolni!
Masok a kezgesztusok, a gyere ide-t ugy intik, mint otthon a menj innent!
Es az ettermekben cuppognak a pincereknek, vagy vmi puszihoz hasonlo hangot adnak ki!!!! a ferfiak!!! szamomra ez nagyon meglepo volt!
most hirtelen ezek jutottak eszembe...
Je, nem gondoltam, hogy mar nincs tobb hozzaszolas.
Esetleg, ha meg szeretnel tobb informaciot, kerdezhetsz tolem, szivesen valaszolok.
Szia!
Nagyon érdekes dologgal foglalkozol, s ez tényleg valós téma.
A munka világában pl. napi probléma, hogy a multi cégek szeretik, ha a dolgozóik tipikus csapatjátékosok, lelkesek, mint a gyerekek a cserkésztáborban (amerikai filmekből ismert csoport-kultúra), s csodálkoznak, ha a magyarok ezen csak fölényesen, idegesen (vérmérséklet szerint) mosolyognak.
Személyes élményem, hogy bár mi itthon élünk, albán férjem van, ezért többször megfordultam vele Albániában. Vannak számomra kicsit-közepesen-naghyon idegesítő szokásaik. Pl., az állandó vendégjárás. Amikor reggel felkelsz, s kibolyonganál a mosdóba, nem lehetsz benne biztos, hogy nem ül már ott 4-5 vendég a nappaliban, aki veled szeretne találkozni. S jönnek, egymásnak adva a kilincset, bejelentés nélkül, a nap bármely szakában, szinte egymásnak adva a kilincset. Telefon hiába létezik már, nem használják.
Aztán: gyönyörű ország, hatalmas hegyekkel, erdőkkel, patakokkal, tavakkal, tengerrel. Én amikor ott vagyok, legaszívesebben megmásznék minden hegyet, megmártóznék minden tóban, de ezért igencsak furcsán néznek rám, mert a kedvenc időtöltésük, hogy ülnek egy kávé, vacsora mellett, beszélgetnek, s nem mennek sehová gyalog, ahová kocsival is el lehet jutni.
Vidéken még léteznek "összeboronált" házasségok, nagyon nagy stigma, ha elválsz, a nők nem lehetnek szabadosak, kihívóak, de a férfiak félrelépése bocsánatos dolog. Viszont nagyon család- és gyerekszeretőek.
http://www.nlcafe.hu/forum/?fid=441&topicid=44798
http://www.nlcafe.hu/forum/?fid=441&topicid=90861
Én itt lakom M.o.-on, csak érdekelnek a más kultúrák, és hogy ezt magyarszemmel hogy látjátok. :)
Mindjárt megkeresem a túró rudit is...:)
szia sercli,
te honnan írsz? Becsatolnád a túró rudis receptet?
Ja, és aki olvassa a toikot, továbbadná más külföldön élő ismerősének, hogy létezik egy ilyen, és várjuk a hozzászólásokat? Köszi
Nagyon érdekes a topik, tök jó olvasgatni Titeket....:)
(a túrórudi receptjét pedig megtaláljátok itt a keresőben, házilag is el tudjátok lészíteni. :))
Igazan szerencsesnek erzem magam.
Mar eleg reg ota elek itt, akkor sokkal tobb minden tunt fel nekem, mint egy mostani ide erkezettnek. Mas volt abban az idoben Magyarorszag.
A mai napig emlekszem ra, hogy legelso emlekem volt, hogy milyen nagy bizalomra epulnek itt az emberi kapcsolatok. Mar a repuloteren feltunt. Ez az, erre vagytam, gondoltam. Kiegyensulyozott emberek, tomkelege amerre megfordultam. Kedvesek, mosolygosak, segitokeszek a mai napig. Na ezt meg sehol nem lattam. Hasonlot mar igen.
Az indian oslakosok bevonasat es csodalatos ruhaikat, osi tancukat unnepek alkalmaval.
Ragyogo tisztasagot es rendezett teruleteket az utak menten. Csodalatos szinte felviragoztatott orszagot a szo szoros ertelmeben es azok gondoskodasat tavasztol keso oszig.
Mivel fiatal orszag, a hazak jo allapota kivulrol, tokeletesen berendezve belulrol. Fejlett technikai muszaki cikkekkel.
A sorban allasnal fegyelmezetten varo emberek es ugyuk intezesekor kb. 5 meter tavolsag az eppen soron kovetkezo ugyfeltol.
A kerites nelkuli hazak, kivetelt kepezve az uszomedenceseket, mert azoknak akiknek van,kotelezo.
A gyerekek paradicsomakent emlithetnem ezt az orszagot, az iskolak feltszereltseget, uszomedensekkel es jegpalyaval, stb.
Mondhatnam meg orakig neked.
Ja egy igazan fontos, a privat joga mindenkinek es ez alkotmanyos.
De biztos mas is fog jonni majd es hozzafuz meg.
Orulok, hogy segithettem.
A japánokkal kapcsolatosan: (de azt hiszem, az ázsiai népek közös jellemzője) nem mondanak nem-et. Tiszteletlenségnek, illetlenségnek tartják. Ez nagyon mókás helyzeteket eredményez, pl amikor megkérdezed ért-e valamit. Persze, aztán kiderül, hogy fogalma sincs róla. Vagy találkozókor: tudod-e hol van pontosan? Természetesen, aztán háromszor szólsz még rá merre van, mert fél órája késik...
A németekről azt hallottam, hogy ha egyszer egy német valamilyen okból a barátjává fogad, az nem múlik el soha többé. Én is tapasztaltam a falat másokkal szemben, de igazából nem csak külföldiekkel kapcsolatban, német némettel is. Megmosolyogtató a story, amit hallottam: zuhogó esőben megy haza kocsival egy férfi a munkahelyéről, látja a fordulóban, hogy egy kollégája gyalog, ernyő nélkül. Odaér vele egyvonalba, lehúzza az ablakot, kedvesen üdvözli, majd felhúzza és továbbhajt.
És szerintem a "mindenkinél mindent jobban tudunk"-ot is lehet észlelni egy idő után. Főleg, ha már barátibb kapcsolatban vagy egy némettel. Az tuti, hogy amit ő csinál, és ahogy az a jó. A tiédet nem hogy nem fogadja el, de szabályosan hülyének néz...
Szuper, két privit nyilvánosan küldtem el
. Bocsi, azért ugye még jöttök az interkulturális élményeitekkel?
Szép napot
Szia!
Köszi, hogy részt veszel a topikban. Csak azért írok így külön, mert nem akarok a topikban egyesével válaszolni mindenkinek, hogy kösz a hozzászólásért
. Szóval, hogy ne bántódj meg, ha nyilvánosan nincs mindig időm az észrevételeidre válaszolni. De nagyon szuper dolgokat meséltél.
Kösz, hogy írsz.
Emese