Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Az élet örök kételkedés. Ha tanultál buddhizmust, az csakis erre tanít. Semmiben ne higgy. Minden csak látszat. Minden csak szerep, álarc.
De mondok példákat, mert én is így értettem meg.
Azt hiszed mindig örök a szerelmed. Aztán egyik nap lelép, szó hang nélkül.
Azt hiszed a hited stabil és örök. Aztán egy váratlan esemény, olvasmány megingat.
Nincs állandó. Miért? Mert az élet örök körforgás. Ahhoz, hogy tanulj, hogy tapasztalj, változóknak kell lenni. A változók csak akkor hatásosak, ha kibillentenek az egyensúlyodból. Ilyenkor meginogsz. Ilyenkor átértékelsz és változtatsz.
Mindig találkozol olyannal, amilyennel eddig nem. Hiszen akkor nem tanulnál és nem élnél.
Ez a tapasztalat.
Van még lejjebb?:)
Felesleges próbálkoznod, mert választ nem fogsz kapni.:) Tudom miért vagy rá kíváncsi-egyébiránt:)
Pontosan.
Erre szoktam azt mondani: van ami nem vehető meg pénzen:) és ha választani kell, akkor első a szeretet és a legutsó dolog a pénz..
Most már tudod: csakis olyasmiért érdemes harcolni, amin áldás van.
Áldás pedig azon van, ami a Sorsod – s nincs azon, ami csupán az életed. Egy nehéz sors áldott lehet és boldog – egy könnyű élet boldogtalan, vacak és szorongásokkal teli. "
/Müller Péter/
Ha valaki még életében megtalálja a lélektársát-az áldás-szerintem.
Ezzel egyetértek:)))
Sajnos én is beleestem ebbe a csapdába... Csak én nem tudtam volna ilyen jól megfogalmazni, miért vallottam kudarcot. Saját magam gerjesztettem egy szenvedélyt, ami (mint kiderült) semmivé foszlott, amikor megláttam az igazi énjét annak, akit szerettem. De azért nem adom fel....Talán majd találkozom egyszer valakivel, akit valóban érdemes ilyen hévvel szeretni.
Nem hiszek ebben a "lelki társ"-ban, aki csak arra vár, hogy megtaláljuk egymást. Szerintem egy vonzalom sokszor apró dolgokból áll össze, hogy valóban nekünk való-e a másik. Az illata, a mosolya, a gesztusai...és csak másodsorban a lelki tényezők.
Te úgy látom itt mi max. szépek lehetünk, de okosak nem:D
De most ne verd már magad azzal a pár centivel:DDDDDDDDDD
Miért, ez szégyelnivaló dolog? Pedig tényleg nem piszkálódásból írtam.
De a soraid közt ott volt a válasz. Azt hittem büszkék vagytok rá.
Én ha a helyedben lettem volna-és lett volna gyerekszobám(ahogy volt is)-ezt a kérdést nem tettem volna fel:)
Igy ez a kérdés: megválaszolatlan marad számodra.
Akinek akarom annak megmondom, mert a magánügyem, hogy hova, mikor járok-ha járok:)
Ugye megértesz.
Erre honnan jöttél rá? A farokbeli különbségből?:DDDDDDD
Igen, ilyen van, hogy nem mindenki talalkozik vele. Es azert, amit irtal.
De megis keresik, mindig mindenki keresi, aztan v. talalkozik vele eppen, v. nem.
Ha nincs jelenlegi eletbeli feladat, akkor nem szuletik le. Odaat nincs ido. Minden mindennel osszefugg, tehat barmit gondolsz es ebbol tett lesz, az kihat nemcsak rad, de a kornyezetedre is es igy tovabb...
Tudod ez miért baromság? Mert, ha feltételezzük, hogy mindig vissza kell jönni, akkor feladatod van még. Ugye? Különben miért jönnél vissza? Akkor miért nem találkozol a lélektárssal? Hiszen neki kéne segíteni.
Erre csak annyi:
Az okos ember addig nem mondja valamiről, hogy nincs, amig nem tapasztalja meg az ellenkezőjét cáfolhatatlanul. Inkább óvatosan áll a dolgokhoz.
A buta pedig, csak cáfol-oszt nagyot néz, amikor bekövetkezik:)
Hadd kérdezzek valamit, nem kötözködés de sok mindenre választ adna:
Ugye Te jársz a Gyülibe?