Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
De akárhogy is nézem, ez* egy gyengeség. Mindenkinek joga van gyengének lenni, gondolom. No de tanácsként is ezt osztani?
*ez=kilépni, ha valami nehézség támad
Erre értettem, amit írtam
Remélem, érzékelhető volt az iróniám, bár írásban nehezebb... Természetesen azért írtam, amit írtam, mert egyetértek veled.
Sok olyan helyzet van, amikor nehéz együtt maradni valakivel, vagy egyszercsak nehézzé válik... Persze, látom, hogy itt sok hozzászóló képviseli azt a szemléletet, hogy ha valai nem tetszik, vagy kicsit is nehéz, vagy áldozattal jár, akkor olajra kell lépni
És mindenki úgy gondolja, hogy egy társsal ezt meg lehet tenni. És ha a szülő, testvér, gyerek elviselése nehéz? Őt is otthagyjuk? Mert azt már nem is merem kérdezni, hogy vajon egy barát mellett kitart-e mindenki, ha nehéz
Hm, ezek szerint a topik hozzászólói egyetértenek abban, hogy az, akit borderline-nal diagnosztizálnak, az nem érdemel társat, szeretetet?
Érdekes... Szerintetek milyen diagnózisok zárják még ki a párkapcsolatra érdemességet?
Voltatok orvosnal, es megallapitottak hogy borderline? Mert akkor ez igy fog menni a vegtelensegig, ne pazarold ra az idodet.
Ha viszontez csak a te megallapitasod akkor lehet hogy egyszeruen csak szorakozik veled a pasi, tehat megint nem eri meg a megalaztatasokat elviselni.
En a te helyedben keresnek mast , ez elegge remenytelen eset akarhogy is vesszuk.
Egy ilyen ember meg tudja keseriteni az egez eleted, es ha szakitottal vele, meg akkr is bosszut all..
Remelem lesz erod elhagynmert pokol melette az elet s a jelenlegi parjis boldogtalan,
De azert az en eletemben a jelenlegi kapcsolatomban is porbal kavarni, mert atcsap haragba es nem tudja elfogadni az elutasitast.
Ha tenyleg ez a szemelyisegzavar a betegsege-probald elfeljteni.
Kerdesedre a valasz:-persze hogy hazudik-barmire kepes, ha erdekel szivesen meselek rola irj privit.
De ha érdekel, millió infó (ezeken kívül is, másféleképp rákeresve) erről a neten!
http://www.google.hu/search?q=borderline+t%C3%BCnetek&ie=utf-8&oe=utf-8&aq=t&rls=org.mozilla:hu:official&client=firefox-a
Minek kellene laikusként tudnod, hogy ki, mi, milyen skatulyába illik?
Csak azt kell eldöntened, Te úgy, ahogy van, amilyen, elfogadod-e, kérsz-e belőle, vagy nem?!
Na éppen ez az én problémám, minek alapján tudhatod biztosan, hogy valaki az?
Állítólag gyógyíthatóak, az úgynevezett "gestalt terápiával"... (remélem jól írtam a szót).
Nekem sajnos a közeli rokonságomban van bordline személyiségzavaros ember. Ha egy jó tanácsot elfogadsz, akkor amilyen gyorsan tudsz, menekülj, amíg el nem durvulnak még jobban a dolgok.
Nagyon nehéz egy ilyen emberrel együtt élni, a mindennapjaidat megmérgezi a harag, nem tudhatod, hogy melyik pillanatban csap át a kedvessége haragba, mikor jönnek a dühkitörései.
Arról nem is besztélve, hogy a gyerekeivel szemben sem tudja kordában tartani az indulatait (sőt...), és gondolom nem akarsz lelki sérült gyerekeket nevelni.
Koszi, hogy leirtad, mert nekem errol fogalmam sem volt.
Nekem volt dolgom borderline-val. Egy dolgot lehet tenni: elmenekulni minel hamarabb, es hiaba konyorog vissza, akkor sem engedni.
Szerintem egy borderline szemelyiseg nem kepes igazan szeretni.
Ez az en velemenyem.
Es most gyermekkorom alapjan megvizsgalom magam, nem lettem-e en is veletlenul borderline :))).
.................................(vizsgalat)
Nem. Vannak dolgaim, de nem borderline :))).
Hala istennek, legalabb ez nem. :)
A leirtakbol cseppet sem következik, hogy a parod beteg lenne.
ezt a jatekot többszazmillioan jatsszak a "kapcsolatukban". Isten örizz, hogy mind szemelyisegzavaros legyen.
Egyáltalán a kérdésed értelmét nem értem!
Miért jobb, ha más párja is ugyanígy viselkedik? Mi lesz attól jobb, ha megtudod, hogy igen, más párjának is ugyanilyen megnyilvánulásai vannak?
Durvábban írva:
ha a szomszédasszonyt veri a férje, meg engem is az enyém, akkor az megnyugtató nekem.
Ugye, Te sem hiszed????
Talán olvass a párod betegségéről, személyiségzavaráról a neten, hasznosabb lesz Neked, mint itt a kérdésed!
Hmmm...nem teszi ide a linkem :(
En sem tudtam mi az....ezt talaltam:
De azt hiszem en nem elnek egyutt egy ilyen emberrel
Wadja01, ne haragudj, hogy hozzáírok a topikodhoz. Nálunk a családban már volt személyiségzavar. Szerintem a hozzászólók jó része nincs tisztában azzal, hogy mi az a borderline személyiség.
"A személyiségzavart olyan észlelési, reagálási és viszonyulási minták jellemzik, amelyek a különböző helyzetekben viszonylag állandóak, merevek, és rossz szociális alkalmazkodó képességre utalnak.
A borderline szemlyiségű emberek bizonytalan énképpel, ingadozó hangulattal, magatartással, és személyes kapcsolatokkal (melyek általában viharosak és hevesek) rendelkeznek. Ez a személyiségzavar a fiatal felnőttkorban válik nyilvánvalóvá. Gyermekkorukban a borderline személyiségűek gyakran nem kapták meg a megfelelő gondoskodást. Következésképpen ürességet, haragot éreznek és törődésre vágynak....Az ilyen személyek gyakran tanúsítanak erős, indokolatlan haragot, amit a magukról és a másokról alkotott véleményük szélsőséges változásai kísérnek, feketéből fehérbe, gyűlöletből szeretetbe csapnak át, de sohasem közömbösek. Az elhagyatottságot és magányosságot érző borderline személyiségűek kételkedhethetnek abban, hogy ők valóban léteznek. Olykor annyira elveszíthetik kapcsolatukat a valóságal, hogy hogy átmeneti pszichotikus gondolkodásszavar, paranoid megnyilvánulások, és hallucinációk léphetnek fel. (MSD Orvosi kézikönyv a családban 428. oldal)