Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Nem bírom a kutyákat
Torolt_felhasznalo_618319
Létrehozva: 2010. augusztus 16. 12:24
Tudom, hogy most sok kutyatartó nekem fog esni, de nem érdekel, ha akarja.
Őszintén kimondom:
Elegem van a kutyákból a városban!!!!! 
Mi a francnak kell boldog-boldogtalannak közepes meg nagyobb testű büdös dögöket lakásban tartani????A kisebbeket megértem, de attól felfelé fúj!
Miért kell nekem elviselni, hogy póráz meg szájkosár nélküli kuyták rohangálnak velem szemben az utcán???!! Mint mikor kéretlenül belefújják a képembe a füstöt, a szabadon rohangáló, hülyére tenyésztett eb is veszélyes az egészségemre!
Miért kell eltűrnöm, hogy teleszaratják velük a szép zuglói parkokat?
Miért van lassan több joguk a kutyukásoknak, mint nekem, humanoid élőlénynek???
Minek tartanak ennyien kutyát, emberi barátságok kialakítására képtelenek??
És nekem miért nincs jogom szó nélkül pofánvágni azt, aki hanyagaul köti meg a nagy fekete loncsos buta biorobot kutyáját, aki elszabadulva habzó szájjal ok nékül majdnem megharapja a gyanútlanul sétáló édesanyámat és a 2 éves kislányomat?
Eddig se szerettem ezt a kutyaliberalizmust, de most már komolyan zavar.
Szájkosarat és pórázt a dögöknek, és a gazdival megetetni ebédre az otthagyott szarjukat!!!
Az állatvédőknek meg rongyosra haraptatni a valagát velük! 
Én legalább kimondom, amit más nem mer, mert "ciki"!
"De ha kimegyek a parkba (ami nem játszótér, hanem park), vagy a zöldbe, akkor nem csodálkozom, ha egy kutya szabadon van. Főképprn nem rovom fel. Ez a minimális tolerancia elvárható lenne az emberek részéről. " Jesszus. Tolerancia? Épp ez az, túlontúl sokat óhajt mindenki, de fordítsuk meg...Rendben, legyen szabadon, aha, de ha odaszalad a kutyája hozzám, nem hívja vissza és kóstolgatni kezdi a 2 éves lányomat, vagy engem, ne csodálkozzon, hogy pofán rúgom a csahost, ez ilyen egyszerű, mert nem tolerálja, hogy nem szeretnék nyálas lenni a bunkója..
De hát mindenkinek csak akkor nagy a pofája, meg akkor marha toleráns észosztó, ha nem vele történnek a kellemetlenségek.
És én hülye, még én szólok a lányomnak, ha kicsit is kiált vagy játszik emberek között, hogy ne zavarjon! Hagjyuk már ezt a tolerancia baromságot, mindenki csak elvárja, de sosem nyújtja!!!!!!
Hogy a fenébe jön ide a ki fog eltartani nyugdíjas koromban?
Nagyobb hülyesgéget elő sem szedhettél volna!
Tudod, a házam, kertem, a kutyám az én tulajdonom. Megvettem, kifizettem.
Innentől kezdve ha a kölykök dobálják az én kertembe, az én kutyámat, nyakon vágom őket, mert nem kérek az udvaromba sem köveket, sem pedig petárdát.
Nem az lesz az első gondolatom, hogy ő fog ngem eltartani.
Amit amúgy is eléggé kétlek!
Teljesen együttérzek veled.
- utálom, amikor a póráz nélkül futkosó kutya nekem nyomja a nyálas képét
- a biciklin közlekedő párom után rohan, kapkod, vicsorít
- végigmegyek az utcánkban, és minden harmadik kerítésre örjőngve ugrál fel a kerítésnél alig alacsonyabb, súlyos, nagytestű kutya
- egyébként is félek a nagyobb testű kutyáktól, de ez mondjuk már az én lelki problémám, oldjam meg magam
- miért kell elviselnem a súlyos kutyaszőrallergiámmal a zárt buszban félórán át tőlem egy méterre szállított kutyát. Miközben pl. biciklivel nem szabad buszra szállni. Egyszer konkrétan a vidékre induló, utasokkal már teli távolsági járatra szállt fel valami barom egy kutyával. szerencsére a népharag hatására a sofőr letessékelte.
- Az állatorvosi váróba, ahol sok nyűgös kutya, más állat (és ember) van, hogy merészeli szájkosár nélkül bevinni a kutyát.
Egyébként a saját lakásában mindenki azzal él, akivel akar, csak jó lenne, ha a fentieket nem kéne megélnem, én ugyanis nem vagyok kutyás.
Egyébként én nem is értem ezt az új divatot, miszerint "utálom a kisgyerekeket". Ez mostanra már egy mozgalommá vált (topik is van hasonló címmel), mintha a "kisgyerek" valami állatfaj lenne.
Képzeljék, kedves gyerekgyűlölő szinglik, dinklik stb-k, mi sem azért szeretjük a gyerekeinket, mert az "kisgyerek" (hiszuen akkor kiszeretnénk belőlük, ha felnőnének), hanem az embert, a személyiségüket.
Ebből kifolyólag, aki utálja a gyerekeket, nyugodtan írhatja, hogy utálja az embereket--- és akkor önmagát is. Sajnálom az ilyet. Tényleg.
Túl gyors voltam, elküldtem, pedig még akartam írni.
Sokan nyithatnánk topikot, engem is nagyon sok minden dühít, de megpróbálok alkalmazkodni, esetleg beszélni az illetővel a problémáról.
A folyosónkon lakó fiatal hölgy úgy sikít bizonyos alkalmakkor, hogy szívbajt kapok, a kutya pedig elkezd vonyítani.
A másik szomszéd gyereke tíz évesen olyan ordenáré stílusban beszél, üvöltözik, köpköd a liftben, hogy legszívesebben (bár nem vagyok a verés híve, sosem ütöttem meg a gyerekemet) lekevernék neki egy jó nagy pofont, miután beszáll a liftbe és becsukja az ajtót előttem, mondván, hogy banyákkal nem utazik (43 éves vagyok, de még ha száz éves lennék is). Aztán természetesen felküldi a tizedikre a liftet, és megállítja minden emeleten. Amúgy értelmiségi család gyermeke.
De beszélhetnék a részegekről, akiknek a nyomait a kutyámmal reggel kerülgetem a parkban, a millió eldobott, széttört üvegről, amitől szintén félek, hogy a kutty belelép, a szemétről, a cigarettacsikkekről. Igen, néha háborgok, de nem mondom azt, hogy az összes kisgyerekes dögöljön meg, hogy az összes dohányos fulladjon bele a cigijébe, hiszen nem mind ilyen. Van jó pár, aki bunkó, mind a cigisek, a kutyások, a gyerekesek, öregek között, de sosem általánosítok, mert bunkók mindenhol vannak.
Amúgy (bár a telepen pórázzal sétáltatom a kutyámat, csak a futtatónál engedem el), az én kutyám is odamegy mindenkihez és nála csak az a veszély fenyeget, hogy annyira ráfekszik a lábadra, hogy simogasd, hogy nem tudsz tovább menni.
És panaszkodhatnék még a gyerekekre, akik odarohannak, rálépnek a pórázon lévő kutyám lábára, belenyúlnak a szemébe, meghúzzák a farkát, mert jaj de milyen aranyos édes kiskutya. És hiába kérem a szülőt, hogy ugyan mégis, hívja vissza a gyerekét, semmi reagálás. De ha esetleg a kutya odakapna, természetesen megint én lennék a rohadt, felelőtlen kutyás gazda.
De, hogy a pozitívat is mondjam, nagyon sokan (szülők, gyerekek) megkérdezik, hogy megsimogathatják, és akkor úgy fordítom, hogy a hátát simizzék, figyelem, hogy ne okozzanak fájdalmat, így mindannyian (a kutya, a gyerek, a szülő és én is) élvezzük a dolgot.
Így is lehet, mint ahogy a kaki összeszedést, a kutyák pórázon sétáltatást, mint mindent, hiszen minden dolognak két oldala van, semmi nem fehér vagy fekete.
Bocs, ha kicsit hosszú lettem, csak most már az ember kifakad, hogy általánosságban utálják a kutyákat, kutyásokat.
Hát a macskát én is elég haszontalannak tartom!!!!!!!!
Az tökjó, hogy te összeszeded, te vagy meg még pár normális ember a kivétel.
De vedd észre, nincsenek felelős emberek, csak beképzelt önzők, bunkók, jogokkal és kötelesség nélkül.
Egyes kutatások szerint egy olyan kutyafajta, amely "alapból" is az értelmesebb kutyák közé tartozik (pl. mert évtizedek, akár évszázadok óta arra tartják, hogy együttműködjön az emberrel), ha komoly odafigyelést, nevelést kap, egy 5-6 éves gyerek szintjét is képes elérni megértés, reagálás, kapcsolattartás, együtműködés, kommunikáció szintjén.
Egyébként én ebéd közben megvilágosodtam: nem rossz szülő vagy rossz kutyatartó vagy rossz hörcsögtartó van külön-külön. Egyetlen típus van: az az ember, akit teljesen alkalmatlan arra, hogy egy másik lényt (bármilyen élőlényt) "tartson". Az ilyen ember nem fogja a kutyaszart összeszedni az utcán (sőt még a saját kertjében sem), de ugyanez a típus hagyja a saját gyerekét is ész nélkül rohangálni, rombolni a lakásban, a játszótéren, bárhol.Ha gyereke van, a kutya a hibás, ha kutyája van, a gyerek a hibás, de soha, soha, még véletlenül sem ő a hibás.
A kutya egyébként NEM alsóbbrendű, mint az ember, csupán egy másik faj. Az ember is csak egy faj. Mitől lennék felsőbbrendűek? Mert beszélünk? Dehát a legtöbbször nem mondunk semmi értelmeset...
Zuglói kutyatartó vagyok, úgy érzem nem leszünk puszipajtások...
1. Egy felelős ember épp úgyanúgy felelős kutyatartó is, aki pedig az élet más területén is tojik mások fejére, az nyilván a kutyáját is ezen "elv" szerint tartja.
2. Személy szerint MINDEN ALKALOMMAL összeszedtem a kutyám utáni MINDEN piszkot (ami mondjuk bizonyos esetekben reggel éhgyomorra mondhatni nem egy felemelő kezdete a napnak...). Ezután nem érzem jogosnak az általánosítást és a felháborodást. Sorry.
3. Aki nem szedte össze a kutyája után, annak finoman szóltam, hogy "véletlenül" nem vette észre biztos, hogy a kutyája kakkantott... Van aki úgy nézett rám, mint valami anyagyilkosra...
4. Rosszul vagyok azoktól az anyukáktól, akik dühvel és undorral néznek a kutyámra, aki pórázon megközelíti az amúgy kerítéssel védett játszóteret. Hogy miért, nem tudom.
5. Szintén nem tudom mi értelme van egy ilyen topicot megnyitni. Nekem is szarul indult a ma reggelem (egy bácsi nekemtolta a gurulós szatyrát - háromszor, egy kislány összetaposta a fehér cipőmet, és a zebrán 3 centire ment el tőlem egy biciklis a piros lámpájánál), mégsem érezném magam jobban, ha indítanék egy "utálom az embereket" topicot. Mondjuk nyilván mások vagyunk, mint arra már az első mondtaban is utaltam
Szebb napot mindenkinek!
Nem akartam hozzászólni, de nem bírom...
Előrebocsátom; imádom az állatokat, volt kutyám/macskám (meg rágcsálók, papagájok, teknős, szóval elég széles a paletta) és a gyerekeket is. Jelenleg egy 10 hónapos kislánnyal vagyok itthon.
Nem értelek benneteket! Mi ez a párhozam a kutya és a kisbaba/kisgyermek között?! Hogy lehet a kettőt összehasonlítani és egyáltalán MIÉRT kell?!
Annak ellenére, hogy volt kutyám, nem imádtam az összeset elvakultan, beláttam, sőt megszenvedtem, hogy bizony vannak agresszív állatok (idióta gazdával), amelyek az én pórázon sétáltatott kis tacsimat tépték meg OK NÉLKÜL nap, mint nap. A szóban forgó kutya pedig egy jámborságáról híres goldn retriever volt. Minden találkozásunkkor póráz nélkül, gazdája 50-100 méterre...
Annak ellenére, hogy anya vagyok, nem vagyok egy minden gyerekkel utyuluputyuluzó kretén, látom és belátom, hogy vannak bizony hülye gyerekek (idióta szülővel), akik a 10 hónapos kislányom szemébe szórják a homokot, a barátnőm kisfiának kisgrblyévl ütik a fejét, seggarcú apuka meg mereszti a valagát a padon és cseszik rászólni, ha rá mersz szólni a gyerekére, pofákat vág vagy még be is szól...
De mi az, hogy "összefogdozza az árut, amit utána nekem is meg kell fognom" meg hasonló hsz-ek te jó ég???!!! Azt hiszem szerencsés ember vagyok, hogy a lányommal egyetemben mindig kapunk egy mosolyt, sőt sokszor odajönnek vadidegen emberek, hogy milyen édes ez a gyerek és messze elkerülnek az ilyen megkeseredett, gyermek- (és megkockáztatok ember-) gyűlölők!!! Hogy lehet általánosítva ennyie GYŰLÖLNI valamiket vagy valakiket, legyenek azok kutyák, gyerekek vagy bármi?!
...túl egyszerűen, ahogy gondolkodsz erről. Ha te idősebb leszel,pl. 60 felett, azt hiszed, hogy a most befizetett nyugdíj járulék lesz elég arra, hogy a nyugdíj reálértéket fenntartsd akkora? Hát érdekes, kissé naív elképzelés. Ha nem lesznek gyerekek, mert inkább kutyát tart a sok emberi, saját fajtáját gyűlölő korcs, akkor kiváncsi vagyok, mi lesz ezzel az országgal.
Nincs ezzel semmi gond! Én a macskákkal vagyok így!
"És tényleg nem értem, miért veszed személyes sértésnek azt a tényt, hogy nem vagyunk egyenrangú életformák, hisz még a kutyák között is megvannak a különbségek, kasztok, erőviszonyok. Ők sem egyenrangúak még egymással sem, mi meg pláne nem vagyunk azok velük. Haszonállatnak szelídítettük meg őket, pl. házőrzésre, vadászatra."
Tipikus emberi gondolkodás, emiatt tart itt a világ. Felsőbbrendűség, meg kasztok...honnan is ismerős ez? Mindegy.
A kutya nem haszonállat! Ez nagy tévedés. Haszonállat a csirke, meg a disznó. A kutya TÁRSÁLLAT! Eredetileg a kutyát azért szelidítette magához az ember, hogy a hideg barlangban legyen aki melegítse, ezért cserébe kaját kapott a kutya. Csak sokkal később kezdtek el velük vadászni.
A buta emberek pedig mégis így működnek: egy rossz élmény egyenlő azzal, hogy minden más esetben is rossz történne. Ami pedig félelmet kelt, az hamarosan gyűlöletet szít.
Megértem, hogy a kutyusokat pórázra kell tenni. Én biztosan így vinném a kutyámat, ha lenne. A saját érdekében is: nehogy elbohóckodjon, és elcsapja egy autós, biciklis,vagy hasonló. De ha kimegyek a parkba (ami nem játszótér, hanem park), vagy a zöldbe, akkor nem csodálkozom, ha egy kutya szabadon van. Főképprn nem rovom fel. Ez a minimális tolerancia elvárható lenne az emberek részéről.
Sok mindenben igazad van, de ezzel a mondatoddal nem értek egyet:
Az állatvédőknek meg rongyosra haraptatni a valagát velük!
Az állatvédő és a kutyatartó között különbség van! Az állatvédő nagyon jól tudja, hogy nemcsak az állatot kell védenie, hanem a környezetet is.
Attól hogy valaki hülye büdös bunkó, és nem szedi össze a kakát, nem tartja pórázon a kutyáját, még neki áll feljebb, nem jelenti, hogy minden kutyás ilyen, nem kell és nem szabad általánosítani. Egy másik, ehhez hasonló topikban is már többször elmondtam, hogy maximálisan egyetértek veletek, sőt, engem is borzasztóan dühít, amikor én összeszedem a kutyaszart, mégis hazaviszem a másét a cipőmön. Az is dühít és elkeserít, hogy engem hordanak el mindenféle szemétnek és hiába lobogtatom a zacskóimat (alapból mindig három zacsival indulunk sétálni), nem számít.
Én itt a telepen nagyon sokszor mondom a panaszkodóknak, hogy tessék rászólni a kutyásra, hogy ott hagyott valamit, tessék panaszkodni az önkormányzatnál, küldjenek ki közterület-felügyelőket, mert aki normális, aki odafigyel mind a környezetében lévő emberekre és területekre, azt nem fogja megijeszteni egy ellenőr.
Megértem, hogy féltek a kutyásoktól, hidd el, sokszor én is, kutyás létemre háborgok és inkább kitérek, mert én is féltem mind magamat, mind a kutyámat. Ezek a kutyák nemcsak rátok, felnőttekre, gyerekekre támadnak adott esetben, hanem más kutyákra is. Ez is kizárólag egy-egy ember felelőssége, nem az állatvédőké, nem a kutyásoké, hanem annak az adott kutyának a gazdájáé.
Nem olvastam még végig a topikot, csak szerettem volna hirtelen erre a két-három dologra reagálni.
En atfogalmaznam a kerdesed... az az ostobasag, ha vki összefüggest hoz, ill. egy szinten emleget emert allattal.
De szerintem ez azért ne legyen már téma, nyilván az ember egy teljesen más létforma, mint a kutya vagy más állatok, teljesen felesleges azonos kategóriaként kezelni őket.
Pont erről beszéltünk, köszi a megerősítést!
Ebből kifolyólag engem is irritál, amikor valamilyen kutyás topikban, ahol szóvá mer bárki bármit tenni, ami különben a kutyatartók, nem kutyák hiábájának vél, rögtön jönnek a "bezzeg a hülye kölkök..." típusú hozzászólások.
Egyrészt az ilymódon beíró intelligens kutyatartó is volt hülye kölök, másrészt még vele is előfordulhat, hogy szülővé válik, ha nem, akkor is van (talán) más emberi kapcsolata (pl. pája, szülője, testvére) és ha ezeken a tényeken elmereng, talán-talán megérti, hogy miért más egy ember.
Eddig a kutyát gyerekekkel hasonlítottátok össze, most meg biciklivel, meg busszal? :-D
Azért sántít a dolog, mert egy busz vagy bicikli nem élőlény, ellenben a kutya egy állat és mint ilyen ösztönlény és valamilyen szinten még a gazdája számára is kiszámíthatatlan. Elég egy önkéntelen mozdulat, ami a kutyából előhív egy emléket, egy belekódolt ösztönt és kész a baj.
Én ezért féltem a gyerekeimet a szabadon sétáltatott kutyáktól.
Nem úgy összeségében a kutyáktól, hanem a póráz nélküli kutyáktól, nem mindegy!
Nekünk is van kutyánk. Mi pórázzal sétáltatjuk, ha levisszük a kutyafuttatóra, ott el lehet engedni. A kakit összeszedjük, de eleve úgy szoktattuk, hogy a házunk előtti füves részen végezze a dolgát, hogy még véletlenül se lépjen bele senki a járdán.
13 hónapos most a lelkem, még soha életében nem harapott meg senkit!
A gyerekeket pedig egyenesen imádja, ha idegen gyerekkel találkozunk, aki esetleg fél tőle, ő addig "udvarol" neki, amíg ki nem csikar tőle egy kis simit.
Közepes méretű, lakásban tartott kutyáról van szó, aki eddig nekem több kárt okozott, mint másoknak. Gondolok itt a szétrágott használati tárgyaimra, (seprű, wc kefe, sőt még mobiltelefon is), feltépett tapétára, megrágott linóleumra. A bosszantó csak az ebben, hogy már egy kisebb vagyont költöttem neki gumicsontra, rágókötélre, ő mégis inkább a mi cuccainkat kajálja. De előbb-utóbb leszokik róla, ez vele jár egy kiskutyával. Viszont még soha senki nadrágját sem tépte szét, mivel nincs benne semmi agresszió, ami volt is "kineveltük "belőle.
Egyszer a már említett kutyafuttatón egy nagyobb testű eb nekiment valamiért. Nem értettük, mi volt az oka, hiszen előtte még együtt kergetőztek. Amikor hangot adtunk nemtetszésünknek, a kutya gazdája, egy nő elkezdett kiabálni, hogy ő nem köti meg a kutyát, elvégre azért hozta ide, hogy rohangáljon kedvére.
Később más kutyások is panaszkodtak arra a kutyára, az ő ebüknek is nekiment, minden látható ok nélkül és a nő ugyanúgy reagált nekik is, mint nekünk.
Hm, olyan a kutya, amilyen a gazda?!
Szerintem ne a kutyákat utáld, hanem a rosszul tartott-nevelt kutyik gazdáit, hiszen a kutyákkal ugyanúgy foglalkozni kell, mint a gyerekkel.
Ahogyan a gyerek sem úgy születik, hogy rögtön tudja, mi a helyes és a helytelen, ugyanúgy egy eb sincs ezzel tisztában.
Rajtunk, embereken múlik, hogy az az édes kis apróság, akit hazaviszünk az alomból, később, 50-60 kg-osan egy emberevő szörnyeteggé válik-e, vagy egy teljesen szocializált, megbízható, szelíd óriássá, akivel nyugodtan le lehet menni szájkosár nélkül is, mert tudjuk, hogy nem fog megtámadni senkit.
A felelős állattartásról már annyit beszélnek, hogy a könyökünkön jön ki.
De, ahogy egy másik hozzászóló írta, itt elsősorban a fejekben van a hiba, nem is kicsi!