Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Netes párkeresést komolyan
Létrehozva: 2010. szeptember 22. 18:21
Arra a költői kérdésre keresem a választ, hogy a nők közül, szerintetek van e olyan, aki tényleg komolyan gondolja az internetes párkeresést, vagy úgy alapjaiban véve a társkeresést?!?
Vagy tényleg mindenki csak önigazolást gyűjt, unalmat űz, vagy bambán nézelődik?!?
Vagy van még olyan aki, tényleg kölcsönös érzelmeken és megbecsülésen alapuló IGAZI PÁRKAPCSOLATOT szeretne?!?
Mert sok helyen olvasom azt, hogy hát "nem találni egy normális férfit!" nos, én pl magamat normálisnak tartom, meg van több ismerősöm is fenn akiket annak tartok...de minden pozitív eredmény vagy visszajelzés nélkül vagyunk fenn mind...
Most akkor mit ért a női nem "normális férfi" fogalom alatt???
Tényleg érdekelne, hátha okosabb leszek ebben a témában!
W.
Csak a nyitót olvastam.
Szerintem a nők a fehér herceget várják szőke lovon, a férfiak a szupernőt és senki nem mérlegeli, hogy oké ezek az én elvárásaim, de mit adok én cserébe?
Van 60 éves férfi ismerősöm aki a netes társkeresőn 45 évesIG keresett vékony, csinos ....... (ezer paraméter felsorolva) partnert. Ez az ember teljesen átlagos, a mindennapi életben meglehetősen önző.
Az a nő akit ő leírt létezik, lehet fenn is van akár ugyanazon a társkeresőn, de ő meg az ő szintjéhez képest lő fölé.
Na szerintem ez a baj, ezért reménytelen, ezért jobb a való élet.
Ja, a lényeget meg elfelejtettem közben:
szóval azt akartam írni, hogy a normális jelző az a hétköznapi, unalmas, szürke megfelelője a való életben..
Talán ez lehet az eb hantja.
Mindenki a különcöt, a vadat, az izgalmasat keresi. Csak közben vizet prédikál.
Utána meg jön sírni az nlc-re, hogy kidobták, átverték, semmibe vették, és hogy miért nem kell senkinek??
Igen, csak tudod, vannak, akiknek ez maradt az egyetlen lehetőségük.
Persze, tudom, "kávézó, mozi is remek hely az ismerkedésre"..
Nos, én még életemben nem kerültem olyan helyzetbe, hogy egy kávézóban egy vadidegen odajött volna hozzám, és leszólított volna..
Persze, ez életkorfüggő is. Huszonévesen bárhol könnyű ismerkedni. Negyvenhez közel meg szinte lehetetelen.
Azaz így nem igaz..
Minden hónapban megismerkedem határozott fellépésű, széles vállú hímnemű egyedekkel..
CSak mindegyik valamilyen behajtási papírt lenget az orrom alatt..
Állítólag vannak olyanok, akiknek ilyen művi netes úton sikerült komoly kapcsolatot létrehozniuk, sőt még házaság is lett a dologból.
Én azt mondom, hogy az internetes társkereső játékra való. Könnyed kapcsolatokra, amitől nem vár senki semmit. Csak egy kis szórakozást, izgalmas élményt.
Hiszen az interneten mindenki azt mond magáról, amit akar. Hogy tudja azt valaki ellenőrizni, még ha találkoznak is?
Azért ha természetes úton (pl. egyetemen) találnak egymásra, legalább azt tudják, hogy ki kicsoda, mi a neve, honnan jött, mit csinál. Kisebb a rizikó az átverésre.
Képzeld, vannak normális, kedves, együttérző, sok szeretetet adni tudó és elfogadó, okos, intelligens, humoros nők is az általad említett oldalakon....
Csak valahogy a férfiak nem veszik észre őket, mert mégiscsak a nagymellű cicababáknak írogatnak..
Engem pedig épp a férfiak irreális elvárásai akasztanak ki. Arra gondolok, hogy mindenki nála 10-15 évvel fiatalabb nőt keres.
A másik pedig, hogy ha meg is ismerkedik két szimpatikus ember egymással, folytatják továbbra is a keresést, gondolják, szép, szép, okos is meg kedves is, de hátha jön egy következő, aki szebb, jobb lesz.. És így a végtelenségig.
Valóban nem a külső a lényeg, hanem ami a ruha alatt van (nem, nem a pénztárca..). De tudod, ha valaki szexuálisan nem kelt pozitív ingereket a másik félben, márpedig ez azért csak összefügg a külső megjelenéssel, akkor megette a kutya az egészet.
Én egyébként többször is találkoztam olyannal, akire azt mondtam, hogy tökéletes lett volna. Csak épp tőlem 300 -400 km-re lakott.
jo ejt neked is.
lehet,hogy teccik,de attól még nem szeret bele;)
aki annyira tetsztik,annak még ennél nagyobb hibákat is elnéznek. Oda vissza. :)))
Annak idején (5 éve) én is csak unalomból regeltem egy ilyen oldalon, gondoltam max elbeszélgetek néha valakivel, stb, szóval nem vártam, h a szőke herceg fehér lovon ott talál rám.
Nos egy hónapon át csak nézegettük barátnőmmel a "kínálatot", egy-két levélváltás ment, de nem igazán vette komolyan a dolgot.
Aztán egy képen megakadt a szemem és igen én írtam neki először.Ez október 14-én volt.November 18-án már a felesége voltam az illetőnek.
ÉN sem hittem volna, h így lakul, most novemberben lesz az 5. házassági évfordulónk és a 2. babánk napokon belül érkezik.
Ez már azért konkrétabb szitu. *fejtörőszmájli*
Azért elképzelhető, hogy valakinek az tetszik, ha a fiú fizeti a vacsorát.
Nincs mit. :)
Jó éjt!
Vagyis az egyes emberekkel volt "baj", nem a netes tárkereséssel, amit jellemeztél, nem?
Nyilván mindenkinek más tapasztalatai vannak, nem erről van szó, hanem, hogy nem egy vagy több külső "valamit", jelen esetben a netes társkeresést, vagy a szemét pasikat/nőket kéne szapulni/okolni, hanem rájönni, hogy az ember maga irányítja a sorsát. Nem az történik, hogy a szemét Béla/Géza/Ödön átvert, hanem hagytam magam átverni, mert valamiért nem vettem észre/nem jól láttam dolgokat.
Szerintem meg te nem érted a lényegét annak, amit én írtam.
Mert azzal "történnek" ilyen dolgok, aki ezt csinálja.
Hogyne lenne a neten is kisugárzása az embernek? Amit és ahogyan ír, amilyen fotót tesz/nem tesz ki magáról, amit és ahogyan elárul magáról valaki az adatlapján, szerintem nagyon is jól jellemzi az embereket.
Nekem küldözgethene bárki annyi csókot meg statit meg anyámkínját, amennyit csak akar, mert az nem több egy/több kedves/idióta/akármilyen gesztusnál. Ennyi és itt a vége. Pont.
Majd ha ismerjük egymást annyira, hogy tudom, számíthatok rá, jól érezzük magunkat egymással, és tisztázzuk, hogy hasonló céljaink vannak a"másikkal" akkor lehet azon "gondolkodni", hogy hogyan tovább. (Bár azt vallom, hogy ahol gondolkodni kell, az valahogy már nem az igazi.)
Nem hiszem, hogy a netet kéne azért hibáztatni, mert valaki egy álomképbe beleszeret.
Én pl azt gondolom magamról, hogy komolyan gondolom.
Aztán amikor regeltem netes társkeresőre és írt valaki, néha azt gondoltam, hogy ahh, ez a pasi túl jól néz ki hozzám képest, így ezért nem írtam, a másiknál meg azt gondoltam, hogy na, ezt azért mégsem... (hozzáteszem, ezt például a féligkirohadt fogsorú suhogósmelegítős esetében gondoltam)
Aztán eldöntöttem, hogy nem nekem való ez a netes társkeresés.
Másra pedig sem időm, sem lehetőségem.
Úgyhogy marad a netes.
Vagy maradok egyedül.
ok.köszi.
ha nem is mondok,csak annyit,hogy a lanyom lehetnel,
akkor is elarulom a koromat.de nem erdekel,a velemenyem
ettöl nem valtozik.
de meg 1-szer köszi.
üdv.
Persze, 30.
Akkor egyetértünk. :)