Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Szülnél otthon kisbabát?
Létrehozva: 2010. október 8. 11:14
Kedves fórumozók! Szeretnénk írni a Nők Lapjában a legújabb, balul elsült otthonszülés hátteréről, majd az alternatív módszer törvényi szabályozásának szükségességéről. Kíváncsiak vagyunk a véleményetekre: Ti szívesen világra hoznátok-e otthon a kisbabátokat? És ha nem, miért? köszönjük előre is a kommentjeiteket, Koronczay Lilla
Semmilyen körülmények között, ha mégis úgy jönne ki a lépés, biztosan halálra lennék rémülve...egy szülésnél bármi adódhat, ezért jobb ha van ott orvos(ok), műtő, inkubátor, gyermekintenzív stb.
Szülni semmilyen körülmények között nem kellemes, és fájdalommentes dolog, akkor legalább legyünk biztonságban.
Kérhetsz szedálást a fogtöméshez, persze nem mindenhol. Margitszigeti Nagyszálló fogorvosi rendelőjében igen.-
Bár én soha nem jártam ott, de pár ismerősömigen, Egészségpénztári tagok a cégüknél.-
Nekem kösz, nem kellene.-
közben kidobott a gép...
szóval a kórháznak, a dokiknak és kollégáiknak köszönhetem, hogy élve született a pici.
Nem! Anno a gyerekem nyakán volt a köldökzsinór... nagytapasztalatu dokim is alig vette észre. Akkor még nem volt ultrahang....
Hát ezért. Meg mert sok Gerébágnesek vannak....
Épp elég volt a mult század elején, meg háborúban, akiknek otthon kellett szülni.- Megtiltanám a XXI. században.-
Akkor aki az abortuszt semmiségnek veszi, és az otthonszülés ellen pedig acsarkodik, annél finoman fogalmazva képzavar van.
Az indokolatlan abortusz simán gyilkosság, az otthonszülés meg kiskorú veszélyeztetés, és potenciális gyilkosság.
Lehet durván fogalmazok, de a kettő között ez a hasonlóság.
Fogom a fazék másik fülét.
A második nekem is 38 perc alatt született-mondjuk rosszul voltam a gondolattól is,h útközben vagy otthon születik meg-amire volt esély,pl.ha megállt volna a lift akkor kb.ott,igy a vizsgálóban.
A MÁV Kórház volt, mielőtt szétverték és ÁEK-t csináltak belőle, ahol lúgot itatnak a kismamákkal.
Nem az otthonszülésért kéne harcolni, hanem az ellen, hogy tönkretegye egy idióta kormányzat, ami jó volt.
Nagyon szép irányba haladt a szülészetek fejlődése néhány évvel ezelőttig. A legtöbb kórház tényleg kezdett "emberszabásúvá" válni. Aztán jött a nagy ágyszámcsökkentés-összevonás-kórházbezárás-privatizáció.
Száz őrült tyúk rikoltozik Gerébért, közben a nagy ricsajban észrevétlenül tették tönkre mindazt, amiért sok-sok nő és jóravaló szülészorvos harcolt évtizedeken át.
Épp indulni akartunk, amikor még visszamentem a wc-re és nagyon fura volt ott lent és megkértem a férjem, nézze már meg. Mondta, hogy úristen, az már a gyerek feje, így kitört a pánik. Éppen anyósoméknál voltunk, bementem (bevonszoltam magam) a nappaliba, nem érdekelt semmi, mit mondanak, belefúrtam a fejem a kanapéba és kétszeri nyomásra kint volt Geri, anyósom kapta el, aztán a kanapén fekve vártuk a mentősöket. Geri egyátalán nem sírt, hanem elkezdett nézelődni, nagyon megható volt. A mentősök vágták el a zsinórt és a méhlepény is megszületett utána egy nyomásra. Aztán saját lábamon felfeküdtem a hordágyra, a fiunkat pedig a férjem fogta. Ennyi.
A kórházban az ellátó orvos megkérdezte, hogy nem vette észre, hogy szül? Persze, már szültem egy gyereket, tudja a második fel sem tűnik... Az első 2,5 óra alatt született, de oxitocinnal, fene sem gondolta, hogy a második majd jön, mint a rakéta.
Szerencse, hogy nem voltam egyedül, van ismerősöm, aki egyedül megszült otthon! Szörnyű élményként él benne, de hála istennek, náluk is nagyjából rendben volt minden.
Vitosa: Én viszont legszívesebben fogtöméshez is altatást kérnék:)
A szüléseimnél mégsem volt szükség semmi beavatkozásra, szép, természetes folyamatként éltem meg.
Én akkor sem szülnék otthon, ha a szomszédban lenne a kórház, elméletileg nincs ellene kifogásom, de nem nekem való.
Ebben egyébként nagyon igazad van,
hamarabb megkövezik azt, aki otthon szül, mint aki elveteti,
pedig egyértelmű, hogy ki árt többet a gyermekének.
Nálam nagyobb kórház- és gyógyszergyűlölőt nem nagyon találsz! Ha orvos vagy kórház közelébe megyek, a vérnyomásom az egekben van (egyébként alacsony), aztán győzök magyarázkodni, hogy csak fehérköpeny-fóbiám van, nem vagyok beteg.
És mégis... Úgy gondolom, vannak dolgok, amiknél elengedhetetlen a kórház. Ilyen pl. a szülés.
Ha Magyarországon is megfelelő körülmények lennének az alternatív szülés tekintetében, akkor nem tartanák ennyire veszélyesnek az otthon szülést sokan, velem együtt. De sem az infrastruktúra, sem az otthon segítő személyzet felszereltsége (eszköz tekintetében) nem olyan, hogy nyugodt szívvel mondhatnánk azt: az otthon szülés sem kockázatosabb, mint a kórházi.
Én optimális megoldásnak azt látnám, ha lennének olyan intézeteket ("szülőházak"), ahol megvan az alternatív szülés minden előnye, ugyanakkor a háttérben biztosítvan van a komplikáció esetén szükséges személyzet, eszköz és hely.
Valószínűleg azok érvelnek az otthon szülés mellett, akik vagy még nem szültek (én is nagyon tudtam ekkor még mondani, miért olyan jó otthon szülni, és milyen szörnyű is a kórházban), vagy a szülésük komplikációmentes volt. Ugyanakkor azok akiknek valamiért fontos a biztonság, vagy egyszer már megégették magukat, azaz a szülésnél valami probléma lépett fel, érthető módon inkább a biztonságra mennek, és a kórházat választják.
Mi a kifogásod ellene? Hogy meghalhatnak?
Azért az otthonszülések viszonylag kontrolláltak, és nem ész nélkül mindenki szülhet otthon, remélem ezzel tisztában vagy. Mégha akarja, akkor sem. A kockázat minimalizálva van. De van! Ezt vállalják a nők, akiknek mindennél fontosabb, hogy otthon legyenek ezen a szent napon."
Miiii?!Igen, az a kifogásom ellene, hogy meghalhatnak! Vagy a babáik, vagy sérültek lesznek....mert én olyan utálatos természetű vagyok, hogy vadidegenekért aggódom.
Mindkétszer kórházban, szocreál szülőszobában szültem (igaz 77-ben még beöntést sem kaptam), gyorsan, annyira, hogy orvossal is kellett utólag veszekednem ne húzza rá a rohamos szülés jelzőt, mert szerintem egyszerűen és normálisan szültem, másfél óra alatt. Utána meg otthon-főleg ha messze lett volna a kórház- valószínűleg elvérzek.----a minimális kockázatommal együtt.
Kissé dühít a téma és azokat a nőket, akiknek "mindennél fontosabb, hogy ezen a szent napon otthon legyenek", szívesen leborítanám egy fazék otthon vett hideg vízzel! Hátha magukhoz térnek és felfogják, hogy mit kockáztatnak...
(fütyülök a kövekre...)
bababetű: Egyetértek az orvosi indokkal végzett abortusszal.
De rengeteg könnyelműség és kényelem miatt elvégzett abortusz is van. Nem egy abortusz-dilemmával foglalkozó topik nyílt, ahol a hajam égnek állt attól, hogy a csajok hogy biztatják egymást - figyu, ne tartsd meg, majd szülsz annak, akivel családosdik akarsz játszani, nehogymá', nincs nagy kockázat, ettől lehet még gyereked később stb.
És ezt a társadalom nagy része támogatja, de legalábbis nem foglalkozik vele. De ha otthon szülsz, akkor még a szomszéd kutyája is tudja, hogy felelőtlen vagy, és az emberek 90%-a elítéli, még azok is, akik az abortuszt támogatják. És ez baromi nagy képmutatás.
Szia!Ledobbenve olvastam végig a hsz.-edet,elég lekezeloen bántak Veled és elképeszto,hogy nem kaptál teljes koru tájékoztatást a vizsgálatokról.
Azt még megkérdezhetném,hogy otthon hogyan zajlott a szulés? Hol,ki segített,stb..?
nem,nem,nem!
Kétszer szültem, lassú tágulás nélküli fájásokkal, ha ezt egy Geréb Á. féle segítővel teszem, az elsőszülöttem ma oxigénhiányos fogyatékos gyerek, a második babám pedig ki tudja milyen állapotú csecsemő lenne.
Mindkétszer az azonnali császár volt a megoldás, na, erre hogyan van mód egy otthon szülésnél, amikor a kórház messze, a gyerek közben nem kap levegőt????
Hát sehogy. Akármennyire gyors az a mentő....
Problémamentes terhességből előre nem látható komplikáció miatt most 2 beteg gyerekem lenne, ha otthon akartam volna szülni, mert az húúúdejóóóó.
A test kiszámíthatatlan dolgokat tud produkálni, egy szülés lehet szép, de mindenképpen rizikós, butaság kockáztatni, hiszen akármi történhet váratlanul.
A baba élete a tét.
Sziasztok!
Én a második gyermekemet otthon szültem meg, abból a prózai okból, hogy úgysem értünk volna be a kórházba. 20 perces szülésre ugyebár senki sem számít... Minden jól alakult, Gergő teljesen egészségesen jött világra, nekem sem voltak komplikációim, hihetetlen élmény volt az egész. Ha azonban visszagondolok, hogy mi lett volna, ha..., máig is beleborzongok.
A kórházban Gerit 2 nap után a rooming-inból levitték a csecsemő pathológiára, mondván, kitenyészett valami baci a mintából, amit a gyomrából! vettek. Ledugtak neki oda egy szondát, ezt nekem nem is mondták és arról sem tájékoztattak, hogy ezért elvihetik tőlem. Ezt az otthonszülés miatt tették vele, mert ha kórházban születik, akkor látták volna, hogy víztiszta volt a magzatvíz és ilyen szondázás szüba sem jön. Elkezdték nyomatni antibiotikummal, aztán megjött a véreredmény, kiderült nincs semmiféle fertőzés, de az antibiót már végig kellett kapnia.
Másik, hogy a mentősök bevitték a méhlepényemet, tök rendben volt szerintük. A kórházban eldobták, meg sem nézték, rögtön kikapartak.
Szóval majd ha lesz egyszerharmadik, nem akarom otthon megszülni, nagy a kockázat és főleg utána sok a szívás a kórházban miatta.
További szép napot mindenkinek!
Kati
Figyelj, szültem néhány gyereket.
Kórházban.
Az orvosom nem 5 percig vett részt a szüléseimben, hanem mindkét gyerekemnél két napig. (Mert addig tartott, és hagyták, hogy addig tartson.) És a részvétele nem abból állt, hogy irányított, hanem hogy bátorított, beszélgetett velem, figyelemmel kísérte a zajló folyamatot.
Nemhogy szabadott enni és inni, hanem behozták a vajúdóba a kórházi ebédet nekem és a férjemnek. A szülésfelkészítőn pedig kétszázszor elmondták, hogy milyen enni- és innivalókat vigyünk magunkkal a szülésre.
Nemcsakhogy kád, labda, bordásfal, nagy szivacs, szülőszék és egyéb izé volt, de volt egy teljesen szeparált, normális bútorokkal berendezett, fürdőszobás szoba, ahol félórákig állhattam a félhomályban tökegyedül a langyos zuhany alatt, mert éppen az esett jól.
A gyerekeimet abban a pillanatban megkaptam, ahogy megszülettek. Később pár percre vették el őket kitisztítani a légcsövüket, aztán lepedőbe és pokrócba csavarva (lemosás nélkül) vissza is adták. Utána pedig egyedül hagytak a férjemmel a majdnem sötét szobában a babával kb. 3 órára. Utána vittek csak minket a szülészeti osztályra. Akkor fürdették meg a babát és öltöztették föl. Aztán rögtön visszakaptam, és végig velem voltak a kicsi ágyukban (meg néha mellettem az én ágyamon).
Mindez Magyarországon egy teljesen állami kórházban.
Nem muszáj ám beesni az első kórházba az első orvoshoz. Van választási lehetőségünk. És nem csak az otthonszülés az alternatíva, ha emberséges bánásmódot akarunk.
Személy szerint nem értek egyet az abortusszal sem, de ott vannak kivételek, amikor sajnos nincs más, nincs jobb meoldás. Betegség, vagy egyéb KOMOLY indok miatt.
Az én nőgyógyászom például nem végez aburtuszt, sosem végzett. 27 éve az orvosom.
"De hadd döntsem el, hogy én hol szeretnék szülni, vállalva és tudva a kockázatot!"
Vállald! Olyan kockázatot vállalsz, ami neked csak tetszik! ....de csak akkor , ha a magad nevében vállalod! A gyereknek ugyanis ahhoz van joga, hogy minden eshetőségre számítva, amit csak emberileg meg lehet adni neki, biztonságban születhessen meg. Ugyanis nem halk zenére, kellemes félhomályra stb...van elsősorban szüksége.
Én nem szülnék otthon. Én a kórházban éreztem magam nagyobb biztonságban. Akik fontosak nekem azok ott voltak ígyis-úgyis. Nem kötődtem a fürdőszobámhoz vagy az franciaágyhoz, hogy ott hozzam világra a fiamat. :) Ott mást szeretek csinálni, mint szülni.
A szülés így is csodálatos volt. Volt lehetőség fürdőkádra, bordásfalra, nagy labdára....stb. Semmi probléma nem volt. Nekem csodálatos emlék marad a szülésem életem végéig. Pedig a végén szükség volt vákumra.
Én biztos nem szülnék otthon.
Nemcsak azért, mert az első szülésem a magzatvíz elfolyásától számítva 20 óráig tartott, és bár nem lett császár, nem biztos, hogy egészségesen jöttünk volna ki a dologból, se a baba, se én.
Amikor olyasmit olvasok, hogy "Képesek vagyunk nőiségünknél fogva természetesen szülni, a testünk képes rá, csak el kell hinni fejben, hogy ez az ősi adomány még nem halt ki belőlünk!" , meg hogy ha egy nő tudja, mi zajlik a testében, akkor simán szülhet egyedül, egy kicsit mindig kinyílik a bicska a zsebemben (bocs, zizimama!:)) Én biológus vagyok, pontosan tudom, mi zajlik a testemben szüléskor, tökéletesen rálátok a dolog fizikai részére, de ettől még nem érzem magam kompetensnek, amikor beindul a szülés. Mindig lehetnek komplikációk, nem azért, mert az illető nő nem éli át teljes szépségében a szülés misztériumát vagy mert nem fogadja el az ősi adományt vagy akármi, hanem mert csak. Ilyen a természet. Van, aki genetikailag nehezebben szül (medence alkata, méh formája, nagy a gyerek feje, akármi), amit nem tud befolyásolni gyertyafénnyel vagy relaxációs technikákkal. Van, akinek a teste nem képes rá, ez az ő hibája? Akkor az ilyen nő érezze magát másodosztályúnak, mert az ő teste nem működik elég nőiesen? Legyen még bűntudata is érte (hiszen ha elfogadná az ősi adományt, biztos menne neki is, de hát fejben nem hitt benne, így járt).
Ezek a nők vagy a babáik az ősi, természetközeli, pre-civilizációs kultúrában meghaltak volna. Még 100 éve is meghaltak volna itt, Európa közepén. Ilyen a szelekció. Ez ugyanúgy természetes, mint a könnyű, komplikációmentes szülés. (most fejtegethetnék itt a felegyenesedett járás miatti csípőforma és a kivételesen nagy agytérfogat evolúciós harapófogójában vergődő Homo sapiensről, ami miatt szinte az egész élővilágban mi szülünk a legnehezebben és legkockázatosabban, de nem fogok). A különbség csak az, hogy én nem fogadom el a természet törvényét, ami szerint ha ember vagy, akkor rápacsáltál, barátom, kockázatos lesz a szülésed és könnyen félresikerülhet. Ha van mód a természetes kockázat kikerülésére, akkor megteszem, kórházban szülök, hogy minden kéznél legyen, ha kell. És ettől nem érzem magam kevésbé nőiesnek, vagy kevesebbnek, vagy alkalmatlanabb anyának.
És utálnám otthon a dzsuvát felmosni a hajópadlóról.