Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Pán Péter generáció
Torolt_felhasznalo_802927
Létrehozva: 2011. március 6. 20:01
Sziasztok!
Pán Péter generáció
Azok a 80-as években született fiatalok, akik biológiailag felnőttek, lélekben kamaszok. Sokan szüleiknél élnek, vagy a szülők anyagilag támogatják őket, motiválatlanok és kerülik a felelősségvállalással járó döntéseket. Szexuálisan aktívak, de ezen a területen sem vállalnak felelősséget (házasság, gyerek). A tanulmányi idejűket akár tíz éven át húzzák. Céltalanok, kapcsolatbeli és identitásbeli problémákkal küzdenek.
Készült róla egy 100 oldalas tanulmány, aki érdekel, az itt megnézheti:
http://www.kontramuhely.hu/wp-content/uplo ads/2011/01/80as-generacio-esszekotet.pdf
Kiváncsi vagyok a véleményetekre. (szülői oldal, 20-as korosztály nézőpontja, vagy más generációk meglátásai)
Aki 45 éves korában a mama kosztján él, ott difi van, de nem csak nála, hanem a mamánál is.
Nem értem egyébként a fiús mamákat. Tisztelet a kivételnek!!, de a nagyobb részük egyszerűen kerge.
Mert én így gondolom :) Mindenki a saját véleményét írja le itt
Meg talán azért, mert az ismerőseim körében az ilyen anyuka szoknyája mellett maradt emberek azok, akiknek később - ha szeretnének is - soha nem lesz normális kapcsolata felnőtt személlyel.
Sajnos van pl. 2 gyerekes apuka is így az ismerősök között, mégis egyszerűbb neki, hogy külön éljen most is a családjától, 2 hetente lássa a gyerekeit és az anyja főzzön rá 45 évesen. És nem vált el, szerinte ez így normális.
"Ha: van normális párkapcsolata emellett"
Ez miért kitétel? (És miért hoztad fel elsőként?)
A többivel egyet lehet érteni, de nehogy az gond legyen már, hogy az egyébként rendes, tisztességes életet élő "gyereknek" nincs párkapcsolata, mert pl. nem talál megfelelőt, épp nem akar, olyan típus, akinek nem való, és így tovább.
Nem ezen múlik, hogy egy ember felelősségteljes, tisztességes, vagy épp ellenkezőleg, semmirekellő, link alak...
Teljesen igazad van. Egy fizetésből nem lehet megélni igazából albérletben. De kettőből már igen
Én is laktam albérletben úgy, hogy az én 80párezer ft-os PhD ösztöndíjam volt a fix + a párom diákmelós keresete (ami aztán ugye nagy összeg, ha épp volt munka). És kénytelenek voltunk másokkal együtt lakni, mert önálló lakást (bérleti díj + rezsi) nem tudtunk volna kifizetni. Sajnos haza nem mehettünk egyikünk szüleihez se. El se fértünk volna otthon ketten (mindkét helyen kis lakásban élnek a szülők), ráadásul olyan településen, ahol még kevésbé találtunk volna munkát. Így maradt az albérlet...
Valószínűleg akkor se költöztünk volna haza, ha megtehetjük. Én 18 éves koromtól, párom 12 éves korától (6 osztályos gimi) élt külön a szüleitől. Ha megszokja az ember az önállóságot, nem igazán tudja feladni.
Szóval a megoldás az lehet, ha összeköltözöl másokkal és/vagy találsz egy férfiembert, akivel ki tudtok fizetni egy albit :)
Sajnos ez egy ilyen világ. De a régebbi se volt sokkal jobb, amikor a szüleim 30 évre felvették a lakáshitelt és anyu úgy járt bevásárolni, hogy forintra ki volt számolva, mennyit költhet kajára aznap, különben a hónap végén nem eszünk. Mégis felnőttünk :)
Én is a különélés mellett vagyok!
Jobb a békesség!
De ha a fiatal nem tud külön menni, anyagi okokból, akkor neki kell alkalmazkodnia és segítenie a szüleinek! (nem pénzre gondolok)
Hali!
Hát ez lenne a lényeg: TE NEM VAGY TAGJA A PÁN PÉTER GENERÁCIÓNAK, mer VAN IGÉNYED AZ ÖNÁLLÓSÁGRA!!!!
Sztem azzal van a gáz amikor lenne LEHETŐSÉG de IGÉNY nincs...
És teljesen egyet értek azzal hogy ez nagyrészt a szülők felelőssége.
Sőt azt látom hogy jellemzően az anyák azok akik valami miatt nem a saját életüket élik és alakítják ki, hanem"feláldozzák az életüket a gyerekért" és aztán ezért cserébe hálából elvárják azt hogy őket se hagyják cserben....
Minden eszközzel, érzelmi zsarolással magukhoz láncolják a gyereket, mert nem bíznak önmagukban, hogy ezek nélkül is szeretnék őket és tudnának hasznosan élni....
Én is fius anyuka vagyok de tudatosan próbálom kialakítani a saját életem és próbálom már most a fiukat is így nevelni...
Egyszer egy könyvben olvastam, hogy " egy szülő nem adhat nagyobb ajándékot a gyermekének minthogy megőrzi saját függetlenségét élete végéig..." nekem ez a mottóm....