Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Hali! 2 hetero csaj elmélkedik a párkeresés rejtelmeiről a " leszbi szerelem" topikban. Ráadásul ugyan itt "irigylik a biszexuálisokat" és nem értik, hogy miért nem reagál senki.
Vajon mit is kerestek pont itt ? :) Szerintem ez is egy jó téma lenne.
Nem merültem annyira bele, de azt láttam pár éve több nő is írt ide akinek komoly kapcsolata volt férfival( állításuk szerint jól működő, szeretik is a párjukat), de emellett vágytak nőre is. Nem tudom mennyire fejtették ki nem olvastam végig, de én azt szűrtem le, hogy ez testi vágy lehetett a részükről. Vagy ez a testi-lelki barátnőség megfér egy komoly kapcsolat mellett? Vagy, hogy van ez? Úgy gondolom ha fut is 2 kapcsolat egymás mellett az egyik mindenképpen prioritást élvez.
Persze hogy nem jó kedvéből marad az ember magányos. Bizony az is igaz, hogy nagyon fontos a párkapcsolat, de nem mindegy milyen. Nah jó ..nem bonyolódom már bele a témába jobban, mert úgy látszik a többieket ez sem érdekli.
Merlot, a biszexuálisok valóban irigyelhetők.:) Nagyobb a lehetőségek tárháza.:) Na jó ettől a közhelytől, már tuti a fejüket fogják akiket érint. De ha már választani lehetne, inkább lennék bi.
Milyen érdekes dolgokra gondolsz? Kiemelsz egyet, kettőt?
Szia Nika.
Szerintem 10-ből 9 ember nem jókedvéből választja az egyedüllétet. Egyszerűen így alakul és vagy jól kezeled vagy nem. Biztos, hogy nem könnyű egy párkapcsolat, de fontos az életben. Talán sok esetben még az is jobb ha egy haldokló kapcsolatot próbálsz megmenteni minthogy egyedül emészted magad. Mert egy idő után ugyanazokat a köröket futod, jön az önmarcangolás és folytathatnám a sort. De persze tudni kell lezárni ha már menthetetlen a helyzet. Közvetlen környezetemben látok ilyet, nekik sajnos nem megy. Különben szerintem több a biszexuális és a kíváncsi nő mint a leszbikus. Szerintem elég kevés leszbikus van gyakoribb a biszexualitás. Hát mit mondjak jó nekik. Nem egyszerű egyedül hosszú távon semmiképp. Hiányzik az érintés az, hogy megbeszéld valakivel a dolgokat nem csak úgy mint valakivel aki csak egyszeri ismerős...nem egyszerű ez, de ha rágörcsölünk semmivel se lesz jobb a helyzet. Kicsit visszaolvasgattam tegnap a fórumba voltak itt érdekes dolgok. :) Bizakodjunk Nika.
Igen, elsősorban a nem valóst, a netre értettem, meg igazából ha mindenki tudatában lenne annak amit leírtál hogy érdemes őszintének lenni a szándékaival és önmagával kapcsolatban is, akkor azért ilyen sok félrecsúszott találkozó nem lenne. Akkor is lenne nyilván, de talán fele mint most. A szinglisség, mint divatot úgy értettem, hogy most elég negatív időszakomat élem:) viccen kívül, talán ez a könnyebbik út az emberek számára, mikor már több csalódáson vannak túl, az idő meg csak telik és megint nem azt találta meg, akit szeretne, így lehet hogy nem véletlen a sok egyedülálló , illetve azok akik inkább a rossz kapcsolatban is benne maradnak, csak ne kelljen már újra előröl kezdeni az egészet. Rosszul írtam? Kivételek még egyszer mondom mindig vannak és ettől halad a világ előre, de a többség fáradt, megunta a keresést, vagy épp ezért marad csak a virtuális világába, ahol mindegy kinek, milyennek adja ki magát, mert a találkát passzolja úgyis. Hm, most tényleg elég negatív lehetek....elnézést, senki kedvét nem szeretném elvenni. Mit gondolsz az egészről Merlot?
Bocsánat, lehet félreértettelek, azt hogy nem valós talán arra értetted, hogy csak virtuális...Egyébként! Ezt viszont nem tudom, hogy értetted?:"Húú nem semmiért trendi a szinglisség." Kicsit furcsán hangzik. :)
Megint én veszem vissza a szót...
Nos igen írtam is egy hosszabb bejegyzést arról, hogy totál ismeretlenül nem érdemes hosszan levezni,persze azt se mondom hogy egy Szia, Mizu után találkozzatok, jó ha pár sort letud írni az illető a találka előtt, beszélgetni is szabad, de azt látom nem érdemes elhúzni. Aztán később sokkal nagyobb a csalódás. Egyébként semmi gond azzal ha valaki csak kavar, de mindkét félnek tudnia kell mit várhat a másiktól...persze sokan szeretnek játszani, szeretik ha a másik azt hiszi csak ő van...
"kell pár infó még ha nem is teljesen valós" Azért az úgy elég gáz ha leírom valakinek, hogy van 2 diplomám, menő állásom, autóm meg nem tudom, hogy nézek ki közben a közelébe sem vagyok, amiről már írtál te is Nika. Azért nem árt ha az igazat írjuk mert csak magunkkal szúrunk ki ellenkező esetben, persze, hogy a másik mennyire őszinte...de szerintem aki nagyokat lódít az egy élő találkozóra nem merne elmenni.:)
Nyilván ez komolyabb, összetettebb és több oldalú téma, de pont ezért vetettem fel mert erről aztán lehet beszélni, ki mit és hogyan élt meg. Merlot Köszönöm a válaszod, teljesen igazad van, a megérzés is egy alapvető dolog ebben (is) és olykor érzi az ember hogy ebbe aztán nincs több, mint ami. Viszont akkor a hosszú levelezésnek sincs sok értelme, mert fél év után is az első találka épp úgy lehet kellemetlen, mint ha egy levél után találkoztok. Ugyanakkor meg azért kell pár infó még ha nem is teljesen valós, h neki indulj megismerni, ez meg megint idő. Húú nem semmiért trendi a szinglisség.
Kavarással kapcsolatban szintén egyetértek. Persze van akinek ez jó, van aki abból él meg valami pluszt, ha korrektül vállalja valaki hogy csak egy éjszaka/pár éjszaka a történet, akkor rendben van. Viszont arra alapozni nem lehet, a bizalom az meg nagyon fontos ahhoz, hogy bármi is elinduljon. Eleve másként szólsz a partneredhez, másként érinted meg, másként bújsz hozzá, ha tudod hogy jó esetben nem hagy ott az éjszaka közepén, mondván reggel más mellett kell már lennie. Talán túlságosan belementem a témába. Picit csendesedek, had kapjon szót más is.:) 
Szép esős napot. :)
Én értettem mit írtál Nika, de sok okosat nem tudnék mondani.
"De mi van ha mégis lenne értelme, mi meg egy apróságon elakadunk és feladjuk?"
Hát ez az... a mi van ha sosem derül, ki mert nem próbáltuk meg, de persze azért meg kell jegyezni ott vannak a megérzések meg, hogy éreztünk e valamit egyáltalán a másik felé, még 1 találka is kiválthat valamit, hogy egyáltalán érdekel e a másik...de mit értünk kudarcos alatt? Ha engem kérdezel egyébként eddig egy ismerkedésem volt ahol az illető elindított bennem valamit. Sajnálom, hogy nem lett belőle semmi bár magam sem értem miért, igazából nem sok mindent tudtam meg róla. De annyit láttam, éreztem, hogy zűrös, beszéltünk is róla, hogy nem volt könnyű élete, jelenleg sem az. Valószínű ha összejövünk fájdalmat okozunk egymásnak, zűrös kapcsolat lett volna. A többit nem sajnálom mert nem éreztem, hogy igazán érdeklődtek utánam, az ember azért érzi valamennyire, lehet e köze a másikhoz, nem tudom ez mi, valami női megérzés vagy spirituális...:) Azt gondolom akiknek találkozniuk kell azok találkoznak, még ha meg is szakad a kapcsolat lesz újabb lehetőség, mert lennie kell! Tudom kicsit elcsépelten hangzik, de hiszek benne. Amiből nem lett semmi abból nem lett tovább kell lépni. De hozzáteszem másként vélekedem a kapcsolatokról, én igazából sokáig kibírom párkapcsolat nélkül. Nem vagyok a kavarások híve, de az érzelmek nélküli csak próbáljuk meg azért...sem az én világom.
Hopp! Elírtam a mondatot, most látom, talán ezért fagyott le a téma...
"Viszont hajlamosak vagyunk az első nem kudarcos találka után..." kudarcos akart lenni, nem nélkül...így talán már érthető. Részemről az akadály elhárítva.
Jenny
Én is ilyen "mély" vagyok, ami a magasságot illeti.:) Abból amit írtál, következhet egy újabb téma, a másik megváltoztatása kontra mindenkit elfogadni olyannak, amilyen. Vannak tulajdonságok ami csiszolható, van ami nem...viszont első , sőt mondhatni az első pár randin bizonyos dolgok nem derülnek ki, vagy ha mégis akkor ennyiből nem tudhatjuk hogy az idő folyamán, a többi jó tulajdonság nem e ellensúlyozza, azt ami most annyira nem szimpi. Viszont hajlamosak vagyunk az első nem kudarcos találka után, nem írni, nem kérni több lehetőséget, mert talán úgy érezzük hogy felesleges időt belefektetni a talán-ba.
De mi van ha mégis lenne értelme, mi meg egy apróságon elakadunk és feladjuk? Mit gondoltok erről?
Szép napot!
Nagyjából én is ilyesmikre gondoltam, amiket leírtatok. A kamuzás szerintem is fölösleges, ha komoly céljaink vannak. Előbb-utóbb úgyis kiderül, hogy milyenek vagyunk és ezt jobb már a legelején leírni / elmondani, hogy ne legyen belőle kellemetlenség. Mindig tiszta lapokkal és lelkiismerettel "játszok", így pontosan tudom, hogy akinek kellek, így fogok kelleni, ahogy vagyok és nem az lesz az első, hogy meg akar változtatni (Amit egyébként mindig is engedtem, ha az egyrészt szeretettel történt, másrészt érezhettem és láthattam, hogy hasznomra válik.). De ez fordítva is igaz. Én sem szeretnék senkit sem megváltoztatni. Nyilván mindez nem azt jelenti, hogy már az első héten -főleg a találkozás előtt - mindent el kell árulnunk magunkról, mert az egyenesen butaság, de - szerintem - fontos, hogy amit viszont elmondunk, az klappoljon a valósággal.
A levélben rosszul elsült poént, ha (meg)bánt, helyre lehet hozni, ha él a kommunikáció. Mivel két ember ismerkedési szakasza éppen arról szól, hogy megismerjék egymást, az csak úgy valósulhat meg torzulások nélkül, ha elmondjuk a másik félnek, hogy "Figyi, ez szarul esik, ezt inkább ne mondd." - és akkor ő nem fogja mondani. Lelépni szó nélkül egy sértődés miatt pont azzal egyenlő, hogy megvonjuk magunkat - és a másik embert is - egy lehetőségtől.
Szeretem a humort, nagyon sok féle meg tud mosolyogtatni, sőtm, nevettetni, de tény, hogy néha sok múlik az adott szitun és hangulatomon is, hogy akkor, abban a pillanatban milyen hatással van rám. Van, hogy ugyanaz a poén az egyik percben megnevettet, a másikban lazán elsiklik a semmibe. A humor az, ami a legtöbb kakin képes átvezetni az embert. Édesanyám még akkor is képes volt szívből kacagni, amikor más már a pisztolyát töltötte, hogy véget vessen a dolgoknak. Gazdag embernek érzem magam, hogy ezt a tulajdonságát rámhagyta.
..és igaza van Nikának (is), hogy a külsőben is hülyeség a lódítás, mert lehet, hogy éppen az fog majd hátat fordítani, aki olyannak szeretne, amilyen vagy. :) Én is mondhatnám, hogy 90-es mellbőséggel megáldott, 170 cm-es 50 kg-os modell vagyok, de milyen ciki lenne, amikor először meglát a Lány / Nő és ott tudatosul benne, hogy a levelezés alatt összement rajtam minden, a magasságom pedig 157 cm-es mélységig süllyedt. :D - és még a szemem is zöldből barnává érett. :D
"leírtam hogy szőke vagyok, tetkóm van, szilikon, és még egyéb érdekességeket, rákapott az illető a történetre, két nap múlva kért egy képet , én elfelejtettem hogy kicsit sem felelek meg a leírtaknak, átküldtem..."
Én hetero társkeresőkön ismerkedtem, elég sok randim volt. Hát hamar rájöttem, hogy nem érdemes hosszan levelezni. Két ember között vagy megvan élőben egyfajta szimpátia, egy húron pendülés, vagy nincs. És ha nincs, nem lehet erőltetni. A személyes találkozóig én max. azt szerettem tisztázni, hogy ki hány éves, van-e gyereke, mit dolgozik, milyen hobbija van. Mindezt csak pár sorban.
Az Így jártam anyátokkal c. sorozatban meg a Mike és Molly-ban két teljesen különböző humor van. Az előbbi ilyen intellektuális, a másik meg nagyon alpári. De mindkettő bejön. :)
https://www.youtube.com/watch?v=55VQvXejO1E Ez a szám meg akkor pont a témába vág.:)
Szép napot Hölgyek!
A poén az nagyon fontos dolog, lehet vele leplezni vagy felerősíteni a kínos helyzetet, valaki arcára mosolyt csalni, nem utolsó sorban a saját lelkünknek is jót teszünk vele. Én határozottan poénos vagyok ha zavarba hoznak, bár magamon csak utólag átgondolva szoktam nevetni.:) Viszont oldja a pillanatot szinte minden esetbe, vagy azért mert jól esik a másiknak hogy nem egy karót nyelt személy ül vele szemben, vagy azért nevet egyet hogy atyaég ilyen hülyével hozott össze a sors.
Viszont azért ezzel is óvatosan kell bánni, mert neten-írásban a legjobb indulatú vicc is elsülhet úgy, hogy aztán többet nem lesz tőle levél. Élőben jobban lehet ezt "használni".
Ismerkedésről , ahogy Merlot is írta hogy bizony jól mellé lehet nyúlni a dolgoknak, hisz itt aztán tényleg szabad a vásár, mindenki olyannak láttatja magát amilyennek szeretné, a kérdés az hogy mennyire érdemes, hasznos eltérni nagyon a valóságtól...mert ha szeretnénk komolyabb kapcsolatot kialakítani, akkor bizony jobb vállalni hogy esélyes hogy nem felelünk meg a másiknak, de akkor is őszintén vállaljuk hogy kik vagyunk,aztán majd jön olyan akinek csak mi leszünk az ideál. Viszont a kamuzás...hát rövid életű. Én nem is tudok következetesen hazudni, egyetlen egyszer próbáltam ki, hogy ha másnak szabad, akkor én is "szebbé" teszem magam szavakba a másik fél felé, leírtam hogy szőke vagyok, tetkóm van, szilikon, és még egyéb érdekességeket, rákapott az illető a történetre, két nap múlva kért egy képet , én elfelejtettem hogy kicsit sem felelek meg a leírtaknak, átküldtem...és aztán persze nem jött több levél. Na akkor megfogadtam hogy jó leszek én eredeti barna hajszínnel, tetkó és műtéti cicik nélkül is...már annak aki ilyet keres.
"Még a legdebilebb poén is képes megmosolyogtatni valakit, aki éppen arra vevő."
Erre még így soha nem gondoltam, de lehet benne valami.
Nekem van baj a humorommal, nem is nagyon szeretem a vígjátékokat.
Bár most megnéztem egy régi magyar filmet a Katyit amit említett valaki és tetszett. Tolnay nagyon elragadó teremtés volt. 
Egyébként van, hogy nevetek egy egy debil poénon is, de nem az én asztalom. Az iróniát, finom csipkelődést bírom ami még nem megy át durva bántásba személyeskedésbe. Egyébként nem akartam megbántani senkit, vagy okoskodni ezzel a megjegyzéssel. Ez csak az én véleményem. Hogyha hosszabb ideig eltérnek a hozzászólások a topic témájától abba újoncként nehéz bekapcsolódni, és az se biztos érdekel mást olyasmi ami nem vág a témába. Persze fellehet tölteni a topicot viccel, hétköznapi dolgokkal kivel mi történt, mit evett ivott stb. Csak egy meglátás volt, hogy lehet érdemes maradni a topic témakörénél.
Most néztem rá az időjárása Jenny, azt írja megint havazni fog.
De ttt felénk szerintem semmi nem lesz belőle, remélem. Már ráhangolódtam a tavaszra.
Sziasztok.
Tavaly nyáron volt 2 ismerkedésem is amiből találkozó is lett. Ahogy látom manapság már ez is nagy teljesítmény egyáltalán eljutni a találkozóig...de ha el is jutsz hát...Tartogathat meglepetéseket.
Kb 3 hónapig leveleztem egy lánnyal aki nagyon messze lakott. Nagyon jó hosszú beszélgetéseink voltak online, mire eljutottunk a taliig már volt egy elképzelésem, sőt azt gondoltam ebből lehet valami. Nos sajnos nem lett, de nem csak azért mert nem tetszett élőben vagy nem volt meg a szikra köztünk. Nem is tudtunk igazából beszélgetni. Csak voltunk egymás mellett mint 2 idegen. De ezzel sincs semmi baj. Én ezeket leírtam neki, mit éreztem a találkozóval kapcsolatban, de ez nem jelentette azt, hogy megakarom szakítani a kapcsolatot. Szerintem ő sem akarta és én sem, persze nem mondtam semmi konkrétat mi lehet ebből, mert egy találkozó mégiscsak kevés. Kitudja később még változhat valami feloldódunk egymás társaságában. Szó is volt másik találkozóról. De nem lett belőle semmi mert nem sokkal az 1. után beállt a jól ismert csönd, ő nem írt, ha én írtam lerázott azzal, hogy ne haragudjak de... Ilyen nagyon sok van, hogy nem képesek megmondani az igazat, vagy ha már ez nem megy akkor legalább ne hitegessen. Persze később kitálalt, hogy jött az ex meg valaki mással is kavart, de most nem tudja eldönteni ez jó e neki vagy sem. Később az ex mellett döntött. Ilyenkor jön rá az ember mennyire felesleges hosszan, vagy órákon át levelezni valakivel akit nem is ismersz. Sőt dühítő. Átjön egy olyan kép vagy egyéniség a másikról ami nem is létezik. És ebből az egészből még azt szűrtem le, hogy csak unaloműzés volt a másiknak az ismerkedés és jobb lett volna ha az egész meg sem történik. Lehet bunkóságnak minősíteni valakit akivel ismerkedsz, beszélgetsz és egyszer csak eltűnik. Volt egy lány akivel nagyon szívesen megismerkedtem volna élőben is mert érdekes embernek tűnt, olyannak akivel nem fogsz bármelyik sarkon összefutni. Eleinte én is végtelen egoistának gondoltam amiért annyit se mondott bocs...aztán rájöttem igaza volt, de arra is, hogy nem tökéletes és ezer gondja van. Talán még egyszer találkozunk, valahol, valamikor és másként alakulnak a dolgok. Nem tudom értitek e mire gondolok. Én nem haragszom senkire (most már) és remélem azok sem haragudnak akiket esetleg én bántottam meg, mert volt ilyen bevallom őszintén. Nem vagyunk tökéletesek. De ha egyszer vagy 2szer lefutottuk ugyanazt a kört lehetünk annyira éberek hogy 3szor már nem tesszük. Éberség, s az, hogy tudd kit keresel sokat számít. Nikával sok mindenben egyetértek.
Egy nyílt fórumon mindenképpen számítani lehet és kell az általad trollnak nevezett emberekre, de senki sem kötelez arra, hogy a szintjükre süllyedj. Szabadon választva ki lehet kerülni őket.
A humor pedig - szerintem - az élet sava-borsa. Ha érti az ember, akkor jobb kedve lesz tőle, megszépíti a pillanatát, gyógyítja és emberibbé teszi. Az, hogy ki mit ért humor, poén alatt, az teljesen egyéni és szubjektív, de ettől még nem mondható fölöslegesnek és butának. Még a legdebilebb poén is képes megmosolyogtatni valakit, aki éppen arra vevő. Azok pedig, akik nem szeretik a humort, olvassanak helyette időjárás jelentést. Szárazon.
Teljesen egyet értek, a tettek mindig következményekkel járnak. Viszont más jellemét, tettét nem tudjuk megváltoztatni, akármilyen rossz és érthetetlen, az az ő döntése hogy ismerkedik vagy faképnél hagy. Valaki általában alul marad. Ha mindenki megfelelő önismerettel és tiszta szándékkal élne, túl kerek lenne a világ.
Ilyen szempontból nem előnyös az arctalan net világ, bárki lehet királylány a monitor/telefon mögött, viszont sok jó példa is van ez mellett, tehát itt is minden a felhasználó szándékától függ.
A félelmeinket valahol saját magunk tápláljuk magunkban egyrészt a megélt csalódások és kudarcok, másrészt a "szóra sem érdemes" lelki mutánsok miatt. Tény, hogy minden újrakezdésben ott van a kudarc lehetősége, de ha mindig így, ezzel a képpel tesszük meg az első lépést, akkor lehet, hogy már ott meg is torpanunk. Mondom ezt annyi félresikerült, félreismert kapcsolat után, ami talán már bőven elég ahhoz, hogy más szemmel induljak újra útnak.
Az egóban túlnőtt, de lelkiismeretben erősen hiányos hülyékről pedig azért szólnék mégis, mert nem ártana, ha tudnák, hogy előbb-utóbb, de mocskosul vissza fog nyalni a fagyi és az akkora meglepetéssel fog szolgálni mint gyújtogatónak a felhőszakadás.
Sziasztok!
"az nlc látogatótábora is alaposan kicserélődött,"
Igen, gyakorlatilag olyan értelemben, hogy lehetetlen nyugodtan fórumozni, mindig akad két-három-négy troll (nem tudom, ők mind egy ember-e vagy több, na mindegy is talán), aztán ott vannak a rosszindulatúak, akik tök mindegy, hogy mit írsz, belekötnek az élő fába is.
Jó dolog volt régen fórumozni, ma már nagyon nem az.
"valahogy mindig a poén a játék a szavakkal ahova kifut a dolog, ehhez pedig én személy szerint nem tudok hozzászólni."
A fölösleges, buta, értelmetlen poénkodás már "alap". A humor egy más dolog, de ezt (is) kevesen értik.