Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Lepasszolás?
Torolt_felhasznalo_544962
Létrehozva: 2011. szeptember 9. 19:25
sziasztok!
ezt a kifejezést az életben nem hallom se ismerőstől, se baráttól, de itt az nlc-n rendszeresen olvasom, a lepasszolja a gyerekét kifejezést.
de vajh mikortól számít lepasszolásnak? meg mi az igazából?
az már lepasszolás, ha a 7-8 hós gyerekre szűk napot vigyáznak a nagyszülők, vagy nagynéni, , keresztszülő?
vagy ezt nem lehet csak egyszer? ha havonta egyszer máshol alszik a gyerek egy éves korától, az már az?
vagy csak ha minden hétvégén mondjuk alszik egyet a nagyszülőknél pl?
és hány éves kortól lepasszolás?
szóval én nem értem a kifejezést. én tágabb családi kapcsolatokkal nőttem fel, nekem természetes, hogy voltam nagyszülőknél, nagynéninél, stb. én nyílván igyekszem a sajátokkal is így tenni, hogy ez természetes legyen majd.
de sokszor elképedve olvasom, hogy ez lepasszolás már esetleg. holott nyílván még nem alszanak ott a gyerekim mert kicsik, vagy ha igen, mi is ottalszunk.
de pl van bébisitt, mert ok, 24 óra, vállaltam, de amikor már állva elalszik az ember, akkor nem jobb, ha hívunk segítséget?
no ilyenek merülnek fel kérdésként bennem sokszor itt olvasgatva, a lepasszolás szót...
Általában az akkor-minek-szültél-gyerelet szófordulatot használó,
jellemzően
- vagy szingli
- vagy három ill több gyerekes szuperanyu
szájából szokott elhangzani a "lepasszolás" szó.
Oka egy és ugyanaz: az irigység.
Ez nem lepasszolás! Ha minden hétvégén valamelyik nagyszülőnél aludna egy egy napot még az sem az! :)
KÖzben eszembe jutott még pár pihenési mód a gyerekem csecsemőkorából, és arra jutottam, hogy életemben annyit még nem pihentem kedvemre, mint akkor :) :
pihentem, mikor a gyerek eljátszott a szőnyegen,
mikor mesét mondtam neki (én is élveztem újra, gyerekkoromban volt utoljára mesedélután),
mikor órákon át toltam a tavaszi napsütésben a babakocsiban, és vagy "szerelmesen" gyönyörködtem benne, hogy mennyire gyönyörű, mikor így alszik, vagy kirakatokat nézegettem, sétálgattam, élveztem ezt a boldog kismamakort...
arról nem beszélve, mikor tényleg mondjuk hármasban elmentünk valami egyszerű kis programra (pl. vadaskert, arborétum) ez mennyire feltöltő dolog volt, és mivel figyelembe vettük a gyerek ingerküszöbét, nem voltak jellemzőek a "szülőcibálja-gyerekhisztizik" jelenetek, hanem a normális, párórás, pihentető kimozdulások. Egy-másfél éves koráig a szülőnek kell alkalmazkodni a gyerekhez, és így teljesen biztosított lesz az ő pihenése is. Amennyiben nem azt érti alatta, hogy
pihenés = gyerek nélkül húzzak már el akárhova. Biztos, hogy egyszer-egyszer az az érzés is eljön két év alatt, de akinek ez az alapképlet, ott valami baj van érzelmileg a családdal.
Az iskolás gyereknek már úgy kell könyörögni, hogy "törődjön" már a szülőkkel is... :) ne legyen már akkora áldozat, hogy egy babánál még épp fordítva van a helyzet. Egyesek ezt élvezni is képesek, nem csinálnak harci áldozatot magukból...
Tiniként még tényleg az volt a kikapcsolódás, hogy otthonról el, bulizni, haverozni stb. Családot alapítva mások lettek a saját igényeim is. Legszívesebben a szeretteimmel pihenek. Ebben benne van a gyerekem is. :)
Ha a férjed vigyáz a gyerekre, hogy pihentek együtt? - kérdezted.
Mindenkinek más élethelyzet jutott. Más rokonok, más anyagi helyzet, más saját hozzáállás. Bölcsis koráig (majdnem három év) a mi gyerekünket nem tudtuk "lepasszolni", mert nagyik eljöttek néha gügyögni egy félórát havonta-kéthavonta egyszer, de anyám pl. azonnal elindult haza, ha pelenkacserére került sor, mondván, ő ezt nem bírja (annak idején engem viszont nagyinak "passzolt le" kb. egész iskoláskoromig, gyakorlatilag nekem ő volt az "anyám", sajnos már nem él). Szóval ilyen téren nálunk már nagymamavigyázás kizárt volt. Egyetlen húgom külföldön élt már akkor is. Férjem rokonai nagycsaládosok, nővére pl. hol az egyik gyerekét indította iskolába, hol a másik kamasz iskolai balhéi után rohangált munka mellett. Órákra nem volt "befogható" ő sem. Utána pedig mi is külföldre mentünk, semmivel nem volt kevesebb segítségünk ott sem, mint itthon, a párszáz m-re lakó nagyi mellett. És hogy mikor pihentünk? Egy kisgyereknek - normális esetben, ha nem hiperaktív, nem szorong - nagyobb a felnőttnél az alvásigénye. Tehát elaludt este nyolc körül: ilyenkor már csak egymáséi lehettünk. Délután szintén aludt egy bő kétórát, ha hétvége volt és férjem is otthon, ezt is kihasználtuk (persze otthon). És mivel elég nyugodt, normális, egyedül is eljátszó gyerek volt mindig, sokszor olyan is előfordult, hogy ott játszott, sertepertélt a lábunk körül, mi meg ültünk mellette és beszélgettünk. Nekem ez is pihenés, nem feltétlen az, ha menekülök otthonról. Ha pedig néha tényleg egy párórás csajos bulira volt szükségem a barátnőimmel (persze ez már akkor, amikor anyatejen kívül mást is evett, és az anyaféltő korszakán is túlesett, tehát egyéves kora környékétől), akkor pedig a férjem vigyázott rá. Ahogy fordítva is.
Azt, hogy nem a rokonoknak szültem, arra értettem, hogy nem vagyok ugyan mártír, és jól esett volna, ha több segítségem van (nem azért, hogy elmenjek amikor csak lehet, hanem mert otthon is jól esett volna néha, ha "kiveszik a kezemből" a munkát, hogy pihenjek kicsit), de ha már így alakult, akkor nem jajveszékelek ezen a helyzeten, hanem megoldom így. Szülőgép így ugyan biztosan nem leszek, mert úgy gondolom, hogy akárhány gyereke is van az embernek, JÁRNAK neki ugyanazok a nyugodt, törődő feltételek, amit az első gyerekemnek önerőmből meg tudtunk adni a férjemmel, de mivel nem vagyok benne biztos, hogy több gyereknek is meg tudnám adni ugyanezeket úgy, hogy az egyik már suliba jár, a férjem többet dolgozik, mint külföldön kellett neki a puszta megélhetésért, a rokonaimból meg valszeg ezután se lenne szuperdada, így (más szempontból is) be kellett látnom, hogy nem kell több gyerek. Egyébként meg segítség ide vagy oda, meggyőződésem, hogy egy egyéves gyereknek még bőven a saját családjában van a helye (anya-apa-esetleges testvér), nem pedig idegeneknél órákra, napokra. Ja, hogy három-négy gyerek mellett ez már lehetetlen feladat? Hm... (Arról meg, hogy ebből a gyerekből lesz-e leválni nem tudó, javaslom az ovis beszoktatós topikok mostani garmadát. Egyértelműen kiderül belőlük, hogy pont az érzelmi biztonságban nevelt csecsemők tudnak zökkenőmentesebben leválni, míg a szorongó, anyaféltő négyévesek jó eséllyel azt tanulták otthonról, hogy nem bízhatnak abban, hogy anya tényleg értük jön majd... )
és igen a kialvatlanság... hogy van az, hogy emberléptékű társadalmakban a család nőtagjainak a feladata a nevelés, az összes nőtagé, nálunk viszont ennyien szajkózzák, hogy csak az anyára van szüksége a gyereknek???
Szerintem Te is tudod,hogy nem erről van szó.Ha meg nem érted,nem tudom megmagyarázni
dettó így gondolom. előre persze lehet számítani dolgokra, de azért mindenre nem.
ráadásul az ember ideje véges.
és igen a kialvatlanság... hogy van az, hogy emberléptékű társadalmakban a család nőtagjainak a feladata a nevelés, az összes nőtagé, nálunk viszont ennyien szajkózzák, hogy csak az anyára van szüksége a gyereknek??? ok, amíg szopizik, persze, de utána?
miért kell egy eleve váélllalhatatlan feladatot rányomni a nőkre? (persze csak arra lehet, aki hagyja. mert nílván van aki bevallja, van aki nem, de mindenki kerít magának, vagy fogad el valamiféle segítséget)
nálunk amig kicsik voltak a gyerekek a nagyszülők is ragaszkodtak ahhoz, hogy egy-egy hétvégén náluk legyenek a gyerekek, vagy ha valami programunk volt este, akkor náluk aludtak. ezt nem lepasszolásnak éltük meg, hanem mindenki élvezte
Ez szerintem is az.
De nemrég megismertem valakit, akiről ugyanez a hír járta. Azt meg persze senki nem tudta, hogy 1 hétre kórházba vonult be, depresszióval kezelték.
Szerintem jól tette, hogy nem kötötte mindenkinek az orrára...
Szóval én a magam részéről inkább nem ítélkezek.
OK, el tudok dolgokon csodálkozni, de azért előbb átgondolom, mi lehet mögötte. És ha adott esetben semmi, csak tényleg nyaralás, akkor meg eldöntöm magamban, hogy na, ő se az, akivel hosszútávon kebelbarátok leszünk.
Mert nem tudják, mivel jár. Mert ezt előre nem lehet elképzelni.
És azt se lehet tudni, kinek milyen gyerek "jut".
Én pl. azt se tudom elképzelni, milyen lehet tartós beteg gyerekkel otthon lenni.
De nem kell hozzá tartós beteg gyerek se, csak mondjuk egy olyan, aki 2-3 éves korára egyetlen éjszakát se aludt át, kel viszont 2-3 óránként.
Mert elvárják a nőktől,hogy szüljenek.
Mert mossa kormány az agyakat.
Mert hapsit akarnak fogni.
Mert adtak rá szocpolt.
Mert kiszakadt a gumi/elfelejtette a gyógyszert.
Egyébként én úgy vagyok vele,hogy fiam van,tehát ő sokkal hamarabb le fog válni,mint egy lány,sokkal hamarabb nemigényli a puszit,dögönyözést.
Ezért most kapcsolok rá.
Miert van olyan emberekenek gyerekuk, akik nem tudnak torodni a szegeny kicsiveL?
Talan azert, mert szulni egy "tradicio" ??? Mert elkivanjak a noktol, hogy szuljenek??
Vagy, csak szimplan egy hulyeseg????
Mi,buta magyaranuk azt hisszük,hogy azért mert nyugaton nyincs gyes,azért anyuk egyből rohannak vissza dolgozni...
1.sokkal több pasi tudja eltaratani a családot,mint nálunk
2. van rész és távmunka
3 ovis és bölcsis hely még keevsebb,mint nálunk és fizetős
4.ha anyu mégis visszamegy dolgozni,akkor felvesz szettert,takarítót stb
Mit mond a kívülálló? Ez a lényeg? Vagy az, hogy te, mint anya mit érzel? Ha lepasszolásnak érzed a részedről, akkor ez az.
De mit mondana a gyerek? Engem sosem "passzolt" le az anyu, mégsem érzem, hogy ott volt velem...
Nyugaton 6 hetesen már dolgoznak az anyuk, itt üdülnek 3 évig
Azt hiszem, erről is volt már topik, erről a 3 éves aktív pihenésről... Úgyhogy bocsánat, hogy beidézem, de bökte a csőrömet.
nem látok. szerensére nincs körülöttem, a lazább ismerettségi körben sem ilyen anyuka.
az gondolom, hogy van ilyen. de én egyet se ismerek.