Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Lepasszolás?
Torolt_felhasznalo_544962
Létrehozva: 2011. szeptember 9. 19:25
sziasztok!
ezt a kifejezést az életben nem hallom se ismerőstől, se baráttól, de itt az nlc-n rendszeresen olvasom, a lepasszolja a gyerekét kifejezést.
de vajh mikortól számít lepasszolásnak? meg mi az igazából?
az már lepasszolás, ha a 7-8 hós gyerekre szűk napot vigyáznak a nagyszülők, vagy nagynéni, , keresztszülő?
vagy ezt nem lehet csak egyszer? ha havonta egyszer máshol alszik a gyerek egy éves korától, az már az?
vagy csak ha minden hétvégén mondjuk alszik egyet a nagyszülőknél pl?
és hány éves kortól lepasszolás?
szóval én nem értem a kifejezést. én tágabb családi kapcsolatokkal nőttem fel, nekem természetes, hogy voltam nagyszülőknél, nagynéninél, stb. én nyílván igyekszem a sajátokkal is így tenni, hogy ez természetes legyen majd.
de sokszor elképedve olvasom, hogy ez lepasszolás már esetleg. holott nyílván még nem alszanak ott a gyerekim mert kicsik, vagy ha igen, mi is ottalszunk.
de pl van bébisitt, mert ok, 24 óra, vállaltam, de amikor már állva elalszik az ember, akkor nem jobb, ha hívunk segítséget?
no ilyenek merülnek fel kérdésként bennem sokszor itt olvasgatva, a lepasszolás szót...
enyimek nem törnmek zúznak, ,, nem szedik szét a dolgaim, mert megtanulták, stb. kérem köszönöm , stb, minden működik.
viszont fizikailag olyan hihetetlen energiájuk van, hogy mennek, mennek, mennek, egész nap. nyílván mi is igyekszünk kondibanmaradni, meg a 4 évest direkt olyan oviba vittük ahol sok sok sport van.
szóval nem kell ahhoz rendetlennek, stb lennie a gyereknek, hogy fárasztó legyen nagyon. egyszerűen egy tényleg extra mozgásigénnyel bíró gyerek (akinek mellékesen semmi baja, nem hiper, vagy beteg) jóval fárasztóbb, mint az általad leírt gyerektípus.
és nem kell ebből kettő darab (van egygyerekes ismerősöm, ugyanilyen gyerekkel,időnként össze szoktuk ereszteni őket , na olyankor le lehet ülni, mert együtt futnak ugranak, stb órákon keresztül)
nálunk a tesó még jót is tett pihenés szempontjából, mert amióta ő is jár, azóta együtt pörögnek. ez hamar eljött természetesen:)
szóval azért képzeld el, hogy emellett csak főzni... ok, megy az építés, olcasás stb. de minden köztes időben a mozgás a főszerep. persze ez jár ilyenekkel, hogy jóval több kaja fog, mint egy gyereknál általában, hizsen ehhez kel az energia, így többet is kell csinálni.
szóval nem ez van, hogy rossz gyerek soke nergiát igányel jó meg kényelmesebb. a jó gyerek is igénylehet extra energiákat.
és tudom, most jön majd az, hogy dehát minden gyerek eleven.... ahhhaaa.... csak nem mindegy mennyire
szóval trivial. cseppet elítélő vagy, és fekete fehér.
ergyébiránt jó lett, mert tényleg kezdem érteni, miért alakulhatott ki ez a lepasszolás, stb. kifejezés.
egyszerűen vannak emberek, akik nem tudnak élethelyzeteket egyáltalán el se képzelni.
persze van ammi túlzás. amikor csak papíron neveli a család a ygereket, de én úgy gondolom biztos ez a ritka, amikor manapság már ezerféleképp tudunk védekezni a nemvárt gyeremekálsdás ellen.
Persze, persze, ez igaz
De itt többször említették, hogy anyuka shoppingol, barátnőzik stb, és közben a nagyi/barátnő/testvér vigyáz a gyerekre.
De nagyon ritkán említik az apát.
Az én szótáramban eddig egyáltalán nem volt negatív felhangú a "lepasszolás" pusztán azt jelentette, hgy valahova elmegyek/ünk a gyerekek nélkül. És már többször is beszéltük a férjemmel, hogy mennyire jó a gyerekeknek is, hogy ennyien, ennyifélén szeretik őket. Gondolok itt a nagycsaládra, akikkel valószínű hatalmas szerencsénk van, mert gyakran találkoznak a gyerekekkel amúgy is.
Úgyhogy ezekből nálunk úgyérzem mindenki profitál.
én már ilyeneket nem merek kijelenteni,hogy ahol erőszakosabb a gyerek ott mi lehet a háttérben..
lehet h nincs igazunk de ezt én is így látom.
de az is lehet h jövő7en találkozom egy ellenkező példával és akkor szégyellem magam.
Olvasgatom a hozzászólásokat, és valamit nagyon hiányolok.
Hol van a történetben az APA?
(most tekintsünk el az egyedülálló anyáktól)
Miért csak nagymama, és bébiszitter van, ha az anya kidőlt a fáradtságtól?
Miért nem lehet az apát a gyerekkel elzavarni sétálni, hogy anyuka beüljön a kádba, vagy aludjon néhány órát?
És miért nem szól az apa, ha az anya folyton a nagyihoz "passzolja" a gyereket?
Jó, jó dolgozik. De délután? hétvégén? és sosincs szabadsága?
Beszéljünk az apa szerepéről is, hiszen neki is ugyanolya feladata a gyereknevelés. Vagy nem?
Igen, ezen én is gondolkodtam már más kapcsán is. Én is ismerek olyan családot, ahol a gyerek egy kis pokolfajzat :D, törzúzéstársai, tényleg azt nézi, mit ronthat el, nem szent neki se a saját játéka, se anyuka féltve őrzött emlékesdoboza. A legváratlanabb pillanatokban a torkából feltörő magas c-n való dobhártyaszaggató visításról már ne is beszéljünk, aminek kb. olyasmi oka van, hogy nem látja hirtelen a kisautóját, amivel az előbb még játszott, de már elfelejtette, hogy elásta azt is,miután atomjaira szedte. Veri a tesóját, árulkodik, alamusziskodik. Na, egy ilyen gyereket én is lepasszolnék. De általában azt látom, hogy az ilyen viselkedésnek oka van, és ott a szülőknél se teljesen ép a dolog... szóval körforgás ez, kölcsönhatás. És most előre kérek elnézést azoktól a szülőktől, ahol szerető apa-anya (egymást is szerető, tisztelő) család, gondoskodás áll a háttérben, és mégis ilyen a gyerek. Én egy ilyet se ismerek, de el tudom attól képzelni, hogy van ilyen.
(ui. egy aranyos sztori: egy ovis anyuka egyszer "kölcsönkérte" egy délutánra a gyerekem, mert váratlan dolga akadt otthon (fordítás), és mondta, hogy tudja, hogy ha együtt játszanak a gyerekeink, akkor órákig tök jól elvannak, ha nincs ott, akkor nem lesz ideje fordítani... Persze felajánlottam, hogy akkor legyenek inkább nálunk, de már maga a szitu is vicces volt, hogy ezt kérte először... :DD)
ja ez a tyúk meg a tojás jó kérdés..a biztonságos környezetet mi is megadtuk(remélem) van rendszer az életünkben és szerencsére nincs nagy gond. csak jó lenne ha néha átaludna egy éjszakát
egyébként tündér
de a sórornőm kisfia..na azért az durva.tehát ha ő el akarna szabadulni akár heti szinten pár órára azt valahogy megérteném...
azt hittem az egy év a szeparációs szorongás miatt mert az ha jól tudom másfél éves kor környékén is előjön.
de így már megvilágosodtam én is.
Ez csak egy közelítőleges határ, nyilván kinél több, kinél kevesebb. De általában akkor indul el egy gyerek a saját lábán, és akkor nyílnak ki neki kicsit jobban a határok, más értelemben éppen akkor tanulja meg őket a saját bőrén. Egy egy év alatti gyereknek még nem fejlett az időérzéke: ha egy órára hagyott ott, neki az szinte egy örökkévalóság. Egy év alatt olyan dolgok fejlődnek ki benne, amelyekhez az anya közelségére van szüksége (vagy arra az emberére, aki ezt a szerepet tölti be az életében). Nyilván ez nem egy stopperrel mérhető határ, csak egy irány.
Amúgy meg tudom, hogy a kislányom egy angyal
,de azt viszont nem tudom, hogy a tyúk volt előbb vagy a tojás. Vagyis, hogy a türelmes, meleg, felé forduló, biztonságos környezettől lett ilyen, vagy azért volt neki könnyebb megadni ezeket, mert alapból ilyennek született.
miért egy év után?
ezt többen is írtátok és tényleg nem értem h miért pont egy év?
ugye tudod,hogy a gyermeked egy angyalka?
az én kislányomat amint betettem a babakocsiba üvöltött végig..próbálkoztunk,szoktattuk de semmi. tehát vagy kenguru volt vagy otthon ülés. vadaspark...na ezt beterveztük mi is anno
a szőnyegen játszani?az mi?
van ilyen?
na de viccet félretéve. minden gyerek más és más van aki mellett lehet pihenni van aki mellett kevésbé.
szerencsére sosem éreztem tehernek a napi 24 órás"készenlétet" hanem inkább kiélveztem a pillanatokat de van akinek tényleg nehezebb és fárasztóbb.
Én azt mondom,hogy ha valaki gondolkodik azon,hogy jó anya,vagy nem,akkor már közelít a jóanyaság felé.A rossz anyák elsőszámú ismeréve,hogy nem szokták magukat boncolgatni és meg tudják magyarázni,hogy mindig mindenben igazuk van és úgy jó,ahogy van.
Hogy is van a mondás?Kételkedem,tehát vagyok:))
Egy kapcsolatba-baráti,vagy szerelmi,vagy anya-gyerek-csak a szereplők látnak igazán bele.
Amikor én 23 évesen összejöttem az akkor 38 éves ,ma férjemmel,gondolhatod mennyit kaptam,hogy ja,a kis fiatal *****,ja ráakaszkodott a válalkozó pasira,na,meglátjuk mi lesz ennek a vége.(Az senkit nem zavart,hogy szüleim révén nekem is volt lakásom,illetve,akkor jól kerestem egy multinál).
Sokan gondolkodnak sztereotipiákban.
7 év és 2,5 gyerek igazol minket.
ha visszaolvasod, jópáran nem ezt nevezik lepasszolásnak...
én nem sértődtem megh. tudod, nem ingem :)
Nem tudom,mit nem lehet értetni,nem arról van szó,hogy ha elsalszik állva az anya,ne vegyen igénybe segítséget.
Hanem arról,hogy ha valaki,ha kell,ha nem ,mindig megszabadul a gyerektől.
Nehéz ezt felfogni?
Mert mondjuk,aki a hét 7 napjából 5 nap anyjával vigyáztat a gyerekre,amíg ő gyeden van(se nem dolgozik,se nem tanul),azt ne mondd már,hogy nem lepasszol.
Ha Te nem vagy lepasszolós,mert csak végszükségben vigyáztatsz a gyerekre,akkro miért sértődsz meg?Van egy mondás:az kiabál legjobban,akinek a háza ég:))
"nem egyszerűbb akkor a nagymama, nagynéni, barátnő, bébisitt, bármi?"
Lehet, hogy egyszerűbb lenne, de nem midenki tud leakasztani egy vállalkozó kedvű nagymamát/nagynénit/barátnőt. A bébiszitter meg pénzbe kerül és én pl. el tudom képzelni, hogy valakinek nehéz idegenre bízni a kisgyerekét.
Szerintem mindenki a lehetőségeihez mérten oldja meg a kikapcsolódást, gyerekvigyázást és egyáltalán az életét. Nem hiszem, hogy egymásra kellene mutogatni, hogy ez lepasszol, az meg nem engedi önállósodni.
(Alapvetően persze egyetértenék, hogy azért van a család, és a gyereknek is jobb, ha többen szeretik és kell az idő-energia a házastársaknak is. De nem erőszakolhatod valakire a gyerekedet, csak azért, mert az történetesen a nagyanyja vagy nagynénje.)
de most írtad, jóalvó volt a ygerekd, meg tudtál kirakatot nézegetni, mert aludt a babakocsiban, stb.
és azokkal az anyukákkal mi van, akiknek két három hósan már mozog a gyerekük, 5 hónaposan esetleg mászik? egyéves koráig alszik babakocsiban, nyugtonvan... álom, ám az ilyen helyeken. meg a vadasparkos nézelősés is, hiszen a gyerkőc mozogni szeretne
szóval jó a recepted, az alvós, kb könyv szerint fejlődő babákhoz.
de ha valakinek a féléves kor abbóül áll, hogy rohan a mászó gyerek után a lakásban, szedi le a lépcsőről, zár be mindent, stb. akkor bizony az a kis nappali alvás, amikor mondjuk épp leül, vagy éjjel ugye egyéves koráig simán ébred enni sok gyerek, sokan még utána is, estleg többször éjjel. hol vannak ezek az idők az anyukáknak, amit írsz?
nem egyszerűbb akkor a nagymama, nagynéni, barátnő, bébisitt, bármi?
Tehát elaludt este nyolc körül: ilyenkor már csak egymáséi lehettünk. Délután szintén aludt egy bő kétórát, ha hétvége volt és férjem is otthon, ezt is kihasználtuk (persze otthon). És mivel elég nyugodt, normális, egyedül is eljátszó gyerek volt mindig, sokszor olyan is előfordult, hogy ott játszott, sertepertélt a lábunk körül, mi meg ültünk mellette és beszélgettünk.
aham. szerintem nem kell hiperaktív gyerek, csak egy mozgós, izgága, hogy mindez a pihenésidő már nulára redukálódjon amit írsz.
egy baba még lehet alszik napközben többet (bár nekem pl elsővel nem volt szerencsém, tojt nappal aludni, csak 2 szer 20 percet féléves korától. és nem egy egyedi eset, vannak ilyen gyerekek)
szóval akinek nem alvós, stb a gyereke. akkor az ennyi? így járt, ő akarta?
nem nem tudom miről van szó. nekem a csak az anya, csak az anyát jelöli. viszont én bevallom ezt gyakorlatban megvalósíthatatlannak tartom. vagy max úgy tartanám annak, ha a gyerek szóű szerint hozzám van köütözve, én meg vmi meleg éghajlaton gyüjtögetésből élek. de akkor is ideiglenesen, hiszen ki lennénk téve a ragadozóknak éjjelente, stb. nem védene minket a közösség.
modern társadalmi viszonyok között, meg ahol háztartás, pénzkeresés, stb. egyszerűen megvalósíthatatlannak találtam a dolgot.
nem lehetne mégis beszélgetni, és elmagyaráznád a csak anyára van szükűésge árnaltabb jelentését, mert az tuti, hogy nem szó szerint kell érteni, mert az nyílván lehetetlen az első pár hónapon túl.