Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Lepasszolás?
Torolt_felhasznalo_544962
Létrehozva: 2011. szeptember 9. 19:25
sziasztok!
ezt a kifejezést az életben nem hallom se ismerőstől, se baráttól, de itt az nlc-n rendszeresen olvasom, a lepasszolja a gyerekét kifejezést.
de vajh mikortól számít lepasszolásnak? meg mi az igazából?
az már lepasszolás, ha a 7-8 hós gyerekre szűk napot vigyáznak a nagyszülők, vagy nagynéni, , keresztszülő?
vagy ezt nem lehet csak egyszer? ha havonta egyszer máshol alszik a gyerek egy éves korától, az már az?
vagy csak ha minden hétvégén mondjuk alszik egyet a nagyszülőknél pl?
és hány éves kortól lepasszolás?
szóval én nem értem a kifejezést. én tágabb családi kapcsolatokkal nőttem fel, nekem természetes, hogy voltam nagyszülőknél, nagynéninél, stb. én nyílván igyekszem a sajátokkal is így tenni, hogy ez természetes legyen majd.
de sokszor elképedve olvasom, hogy ez lepasszolás már esetleg. holott nyílván még nem alszanak ott a gyerekim mert kicsik, vagy ha igen, mi is ottalszunk.
de pl van bébisitt, mert ok, 24 óra, vállaltam, de amikor már állva elalszik az ember, akkor nem jobb, ha hívunk segítséget?
no ilyenek merülnek fel kérdésként bennem sokszor itt olvasgatva, a lepasszolás szót...
A gyerek alapvető igénye??
Nos.. Ha nemcsak hozzám, hanem a család többi tagjához apához, nagyszülőkhöz, nagynénihez -nagybácsihoz is kötödik az lehet, hogy nem alapvető igény, csupán igy normális.
Engem cseppet sem zavar, hogy a félig-meddig felnött gyerekem van amit nem velem, hanem az apjával vagy a nagyanyával beszél meg.
és az sem, hogy fogja a cuccát, aztán, kimegy a nagyszülökhöz csak úgy, mert szereti őket.
A lányaim a nyáron... anyámékal is voltak nyaralni, anyósékkal strandra jártak. A fiam, meg kijárt segiteni, mert mi dolgoztunk.
A fiam már 20 éves és pesten egyetemista. Két-három hetente jár haza, amikor hazajön soha ki nem hagyja, hogy nagyszülők meglátogatását.
Hát, igen én szaranya vagyok, hogy kicsi koruktól egészen kicsi koruktól nem kötöttem magamra őket.
NEMcsak rám van-volt-lesz szükségük, hanem a teljes családra ha ez lehetséges. és ha már adott, akkor örülök, hogy így alakult.
Van pár idős néni ismerösöm, akinek nem született gyereke. De lett pótunokája- akik még felnöttként is ugyanugy szeretik a pótnagyit mintha a saját nagyijuk lenne.
Tati! Akkor a barátnőm egy "szar" anya, mert én vigyáztam a 6 hós gyerekére, akinek otthagyta részemre a lefejt tejet, mert nem akart vele végigülni egy fél napot egy orvosi rendelőben, ahova nem jókedvéből ment....
Reggel 7-re mentem át hozzá, hogy minél előbb el tudjon indulni, mivel időpontot nem lehetett kérni és du 3-kor ért haza. És érdekes, a gyerek nem lett lelki nyomorék és baromi jól elvolt velem.
Pöttöm! Te sem kezdő forumozó vagy itt az nlc-n, tudhatnád már, hogy itt csak szuper anyák, szuper feleségek, szuper szeretők stb-k vannak. CSak tudnám akkor ki nyitja a sok siránkozó topikot...
Tudod én megtanultam, hogy akinél látszólag a legideálisabb minden, annál van a legnagyobb vihar a biliben..
Ja, és ezt olyan ember tényleg nem érti meg, akinek jó alvó a gyereke.
Egy darabig én is a falnak mentem, ha vki elkezdte azt mondani, hogy az ő gyereke azért jó alvó, mert Ő MEGTANÍTOTTA aludni.
Mintha ezen múlna...
Hogy ki milyen alvó, az idegrendszeri érettség kérdése.
De most már azt mondom, hogy OK, én elfogadom, hogy az ő gyereke azért alszik olyan szuperül, mert megtanította, de akkor higgye el, hogy az én gyerekem meg azért beszélt egyévesen már mondatokban, mert ÉN MEGTANÍTOTTAM... :D
Pedig az se ezen múlt...
Ő egyszerűen abban volt előrébb a kortársainál, nem az alvásban...
az dok neki ételt, és az éhenhalás között számtalan fokozat van. mert pl nem mindegy mikor mit adsz. sőt, gyerekenként nem mindegy! egyik gyerek 8 hónaposan leválasztja magát, másik csak 3 évesen az anyatejtől pől... sorolhatnám az árnylatokat...
vagy adsz rá atuhát vagy megfagy... hja, ruhát is nem mindegy mikor mit. sőt, egy fázós ember több rétegben lesz, mitn egy kevésbé fázós. szóval akár jól le is izzaszthatja valaki a gyerekeét., ha épp túlöltözteti megfagyás ellen... itt is vannak árnyalatok...
nem, a világ legkevésbé sem fekete fehér.
Nem csak a gyerek milyenségétől függ, hanem a szülő milyenségétől. hogy valaki mennyire vágyik más programra.
Én pl. sose barátnőzésre vagy pezsgésre vágytam, hanem egyedüllétre. Akár csak annyira, hogy BECSUKHASSAM magam mögött a fürdőszoba ajtaját, és ázhassak negyed órát a kádban. És ne kelljen minden neszre figyelnem és ugrásra készen állni, hogy nem ébred-e fel közben a gyerek.
aham tehát ha közös megegyezéssel van mégsem lepasszolás?
akkor miért írnak egyből lepasszolóst, vagy mint véres kardot lobogtatva, bezzeg én is otthon voltam x évet kibírtam, hogy cssak a gyerek volt és semmi?
olvastad lillaréka hszét?
akkor ezekszerint ez nem valóság amit ír.
azért nem értelek, mert fekete fehér. közben olvastad pl lillaréka hszét? ott már elvált, hogy milyen hatással lett annó, hogy egy éves koruk alatt máshol is aludtak a gyerekek, hiszen már felnőttek...
de a te leírásod alapján ilyen nincs, mert fekete fehér...
ahol kérdezted, ott válaszoltam is...
de látom, hogy még mindig nem érted. Szerintem teljesen lényegtelen, hogy - angyal a gyerek vagy ördög,
- plázázni megyek koktéllal a kezemben, vagy a sarki padon ücsörgök egyedül, kiszellőztetve a fejemet
A lényeg, hogy a gyerek szempontjából hogyan oldom meg ezt, hány óráig, hány hónaposan. Nem tudom ennél értelmesebben elmondani, szóval ha most sem érted, feladom. :)
És igen, ez ilyen fekete-fehér.
igaszad van, a fekete fehérrel nem lehet vitába szálni, amikor sokunknak meg árnyalatokból áll a világ, nem két színből. ebben sem.
Ott, hogy attól nekem is, meg másnak is szüksége lehet kimozdulásra. Nem ettől függ, hogy lepasszolás kategóriává válik-e a dolog, hanem a gyerek életkorától és a távol töltött időtől.
Minden szülőnél eljön az a pont, hogy értelmes felnőtt társaságban akar lenni picit, vagy tökegyedül, gyerekgügyögés (sírás, rohangálás) nélkül. Ezt az igényt ki kell elégíteni, mielőtt elfojtásba-kitörésbe megy át. Az a nem mindegy, hogy ez hogyan történik. Érted? És semmi köze hozzá, hogy egy angyali gyerek mellett vágyik anyuka néha egy kis felnőttéletre, vagy Regős Bendegúz babakori énje mellett.
felnőtt bulizhatott-plázázhatott előtte is, utána is,
ezt már egy másik helyen is kérdeztem. te ismersz olyan szülőket, akik plázázni mennek el a gyerek mellől? rendszeresen? ténylegesen ismersz ilyet? személyesen?
elképzelhetetlen, hgy nem bulizgatás plázázgatásról van szó? hanem csak pl alvásról? vagy egy nyugiban elköltött egy pohár borról a párunkkkal otthon???
vagy szórakozás: színház, olvasás, megnézni egy galériát... komolyan ennyi lenne a világ, vagy bnuli, pláza,koktél, vagy otthon gyerekkel??? nekem nem így tűnik...
???? hool mondok magamnak ellent. csak ráműutattam, hogy amiket te írsz, hogy mennyit pihentél a kisgyereked mellett, az van ahol egyszerűen nem lehetséges, mert mástípusú a gyerek,és egyszerűen fizikailag nem jut lehetőség pihenni.
ez hol ellentmondás???
igen értelek
én mondjuk nem érzem lepasszolásnak, ha egy félórás kozmetikát, vagy egyórásat beikttat vki kéthetente gyerek nélkül. ha neki igénye van erre, jól teszi. nők is vagyunk nem csak anyukák, nem?
(mondom ezt úgy, hogy egyáltalán nem járok kozmetikába)
igen, én is negatívnal érzem a szót, ezért vagyok kíváncsi, kinek mi a véleménye erről. mert itt az nlc nagyon sokszor dobálják a lepasszolás kifejezést. és bizony én se pozitív hangokat , meg szövegkörnyezetet látok körülötte.
Szerintem ezzel, hogy ennyire az elevenség-tejmegalvósság témájába terelted a dolgot, éppen saját magadnak mondtál ellent. Abból indultál ugyanis ki az elején, hogy MINDEN anyukának-apukának kell időnként a pihenés, gyerektípustól függetlenül (ami egyébként igaz is). Most meg már ott tartasz, hogy a mozgékonyabb gyerekek szüleinek nehezebb, tehát nekik több joguk van a "lepasszolásra"... Én végig azt állítottam, hogy a gyerek életkori sajátosságainak megfelelően kell, hogy működjön a másra bízás, tehát ha berakod a sarokban és ottmarad, ha csillárra mászós a gyereked, akkor se hagyd "idegenre" órákra a szeparációs szorongás korszakában. Egyébként másfajta kikapcsolódás minden szülőnek kell, mint az állandó gyerekkel gügyögés, megint habitustól függetlenül. Én csak annyit "erőltetek", hogy ez elsősorban a gyerek igényeinek megfelelően történtjen, főleg az első évben, amikor még se időérzéke a gyereknek, se önállósága. Mert egy felnőtt bulizhatott-plázázhatott előtte is, utána is, a gyereknek meg csak egyetlen első éve van, amikor sok minden későbbi dolog megalapozódik, többek között a tinikorban is legfontosabb, a bizalom. HOgy el merjen mondani a szülőnek olyan dolgokat is, amelyektől esetleg az falra fog mászni pókláb nélkül, de tudja, hogy mégsem üti agyon, hanem megoldják majd valahogy a problémát. Ne tudd meg, hány elhanyagolt, szüleiben nem bízó tinit látok nap mint nap, aki rácsodálkozik, hogy sok probléma megbeszéléssel is megoldható (ezt tőlem látják először, nem a családjukból). A szülő meg jön jajongani, hogy jaj, ilyen szörnyű meg amolyan kezelhetetlen a gyerek.
Szóval összegzem, és ezzel a veled való (szerintem parttalan, mert két különböző dologról beszélünk) vitát be is fejezem:
Igen, minden szülőnek szüksége van kikapcsolódásra a gyerek mellett is. Ez vérmérséklettől függően lehet bulizás, de egy egyszerű táncszakkör vagy zongoraóra is. DE: ez minden időben alkalmazkodjon a gyerek aktuális pszichés szintjéhez, és az első időszakban ez ne órákig tartson. Másfél-kétéves kor után már órákra is másra bízhatom a gyerekem, bizalmi rokoni kapcsolat fokozatos épülése esetén többre is. Ez nem lepasszolás, hanem egészséges felüdülés. Lepasszolás az, amikor leszarom, hogy a gyerek nem érti még, hogy ha kétórára megyek el, akkor nem tűntem el örökre, de fontosabb a pláza, szóval mégis elmegyek... (szükséghelyzetekről most megint nem beszélek, kórház, stb, de azután is segíteni kell a gyerekben újra kiépíteni a bizalmat, még akkor is, ha önhibámon kívül hagytam ott). Kb. ugyanilyen káros, ha nem passzolom ugyan le a gyerekem, de magammal cibálom este tízkor a kétévesem felnőtt rendezvényekre, borfesztiválra, koncentre, mert képtelen vagyok (magam is óriáscsecsemőként) belátni, hogy ebben az egy-két évben nekem kéne alkalmazkodnom a gyerek nyugalmához, nekem kéne biztosítani neki a fix fekvésidőt, alvásmennyiséget, nem a a szerencsétlentől kéne elvárnom, hogy este tízkor ne vinnyogja teli mások idegeit egy-egy rendezvényen. Az ilyen emberek egyszerűen nem érettek (még? soha?) a gyerekvállalásra, így nem ártana várniuk vele, míg az önzőségüket már le tudják vetni (legalább egy-két évre!!!) a gyerekük javára. És igen, ez ilyen fekete-fehér.
Tökéletesen igazad van!
Ennél jobban nem is lehetett volna megfogalmazni!!
Szerencsések vagyunk. Fiatalok voltunk, amikor születtek a gyereink és fiatalok voltak a szüleink is.
Az első pillanattól fogva unokáztak. Jöttek gyakran, mi is mentünk gyakran. A nagyszülőknek nem okozott gondot, hogy megetessék őket, amikor már nem szopiztak.
Elöször csak pár órára mentünk el, este és ők jöttek hozzánk vigyázni... 10 hónapos koruktól fogva már akár pár napot is vigyáztak rájuk. Mindezt örömmmel tették, sőt..örültek ha rájuk biztuk az unokákat.
és a gyerekek is szerettek ott lenni, a mamáknál.
Ma már felnött fiam van, kamasz lányaim. A kapcsolat ugyanilyen szoros.
Lepasszolás volt, hogy elmentünk minden évben legalább kétszer pár napra- néha moziba- színházba vacsorázni?
Lehet!
A gyereket nem magunknak szüljük. Nem szabad magunkhoz láncolni.
Szerintem butaság, ha lehetőség van rá és vannak szerető nagyszülők, sosem rájuk bizni a gyereket. Ha kicsi babaként megismeri a nagyszülőket, akkor nem fog gondot okozni ha ők vigyáznak a gyerekre.
Én csak azért kérdeztem, mert általában azt olvassuk, halljuk, hogy ANYA lepasszolja a gyereket.
De ha nem egyedülálló anyáról van szó, akkor a SZÜLŐK passzolják le.
Egyébként én is negatívnak érzem a lepasszolás szót, de talán csak túl sokat olvasom az NLC-t.
Csak elgondolkodtam a két mondat közötti különbségen:
Megkérte az édesanyját, hogy vigyázzon a csöppségre, amíg elmegy a kozmetikushoz.
Lepasszolta a gyereket az anyjának, hogy elmenjen a kozmetikába.
Ez talán a magyar nyelv szépsége, hogy így tudja kifejezni az árnyalatokat.
Remélem érthető voltam.
álatálaban ottvan az apa. de ha apa marad kizárólag mindig a gyerekkel, akkor elkezd nullára redukálódni a közös idő, ami anyának apának jut.
és szerinted az egy házasság, ahol csak úgy lehet megoldani báremiféle pihenést, hogy akkor a másik nincs veled, és nem pihen??? szerintem nem.
ahogy a nő is nemc sak anya lesz, hanem társ is marad, apukára is igaz ugyanez.
szóval szerintem ott van az apa, csak az apa nem csodatévő dolog. amúgy nagyon sokaknak nincs is csk úgy plusszabadságuk , stb. vagy nem tervezhető könnyen a munkaidejük, vagy pl fürdetés stb, hétvég, de hétköznap későn tud csak hazamenni valahol.
vagy váltotműszakos munkarend, vagy 24-48 ami jónak tűnik, de 24 után biza otthon hiába ér haza, muszáj aludnmia, ha nem akarja a cslád. hogy kicsinálja a szervezetét totál, és 40 évesen infarktus, vagy vmi...
szűóval az apa a legtöbb helyen ottvan, és pont ugyanolyan fáradt mint az anya. én ezt látom körülöttünk. hogy ugyanúgy mindent csinálnak a gyerekek körül, kiveszik a részük, épp csak szülni nem tudtak, vagy nyílván, az anyatejes táplálás az anyukára maradt.