Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Lepasszolás?
Torolt_felhasznalo_544962
Létrehozva: 2011. szeptember 9. 19:25
sziasztok!
ezt a kifejezést az életben nem hallom se ismerőstől, se baráttól, de itt az nlc-n rendszeresen olvasom, a lepasszolja a gyerekét kifejezést.
de vajh mikortól számít lepasszolásnak? meg mi az igazából?
az már lepasszolás, ha a 7-8 hós gyerekre szűk napot vigyáznak a nagyszülők, vagy nagynéni, , keresztszülő?
vagy ezt nem lehet csak egyszer? ha havonta egyszer máshol alszik a gyerek egy éves korától, az már az?
vagy csak ha minden hétvégén mondjuk alszik egyet a nagyszülőknél pl?
és hány éves kortól lepasszolás?
szóval én nem értem a kifejezést. én tágabb családi kapcsolatokkal nőttem fel, nekem természetes, hogy voltam nagyszülőknél, nagynéninél, stb. én nyílván igyekszem a sajátokkal is így tenni, hogy ez természetes legyen majd.
de sokszor elképedve olvasom, hogy ez lepasszolás már esetleg. holott nyílván még nem alszanak ott a gyerekim mert kicsik, vagy ha igen, mi is ottalszunk.
de pl van bébisitt, mert ok, 24 óra, vállaltam, de amikor már állva elalszik az ember, akkor nem jobb, ha hívunk segítséget?
no ilyenek merülnek fel kérdésként bennem sokszor itt olvasgatva, a lepasszolás szót...
És mi van,pl,ha a család adottsága kiscsalád.
Pl nagyszülők meghaltak,tesók nincsenek,vagy az óceánon túl?Akkor hogy vonod be őket?
Okoskodásod a jóllakottaké.
nekem a család az úgy család, hogy nagycsalád. tehát nagyszülők, nagybácsik, nagynénik, unkokatesók, stb. ez mind a család.
a szétesett család, ha csak a szülők gyerekek. vagy már esetleg a két szülő sincs egyben.
más kultúra, elég ha körbenézel. sokan nevelnek hagyományosan, ahol a család nem csak apa, meg anyát jelenti. és te itt azt íyrod, ezek a családok beteg embereket termelnek... hmm...
Nem tudom sem megerősíteni, sem cáfolni, hogy mennyi szétesett család van a világ többi pontján, tehát ez nekem nem összehasonlítási alap.
Nem ismerek egy embert sem, aki ennyire más kulturában nőtt fel, tehát nem tudom megítélni, hogy az jobb-e vagy sem.
Neked van összehasonlítási alapod? Éltél mondjuk egy-két évet ilyen társadalomban?
Gondolod, hogy kínában nincsenek beteg, ferde emberek?
A bantu négereket pedig extrém ellentétes példaként említettem.
ok, sakkor pontosabban fogalmazoka nyugati civilizációbvan fordul elő jellemzően a széétesett család.
ha magad körül látod a beteg embereket, akkor az nem pont arra mutat, hogy itt mégsincs olyan jól?
bantu négerek??? ki beszél itt bantu négerekről? nem hiszem hogy ők akkora jelentős tömegben lennének. még százsalékban sem kifejezhető...
Na, az én agyam meg ettől száll el.
Nem bantu harcost nevelek a szavannán, se nem indiai jógit.
Európában nevelem európainak, nyugati civilizációban.
Nem tanítom vadászni, és gyűjtögetni, mert nem hiszem, hogy erre lesz szüksége, hogy boldogulni tudjon.
Kiragadni egy kulturából csak a gyereknevelést, elég nagy ostobaság.
És megítélni sem tudom, hogy milyen, mert nem vagyok sem japán, sem kínai, sem dél-amerikai indián.
És igen, elég sok a beteg ember a környezetünkben, Te nem olvasol más topikokat?
Én itt szembesültem vele, hogy mennyi rosszindulatú, ostoba, gonosz, beteg ember van. Mert hál istennek a való életemben elkerülnek. Vagy én kerülöm el őket.
És nagycsalád ide-vagy oda (nekem 3 testvérem van), nem bíznám az anyósomra a gyereket 5 percre sem.
Anyukámra sem bízhatom hosszú távon, mert bár imádja a gyereket, nem bírja erővel.
És megismétlem, attól, hogy én nem teszem, vagy nálam nem működik, attól még elfogadom, hogy másnál jó lehet.
Te miért nem fogadod el, hogy nekem is igazam lehet?
saphiro, evvel azt mondod ki, hogy a fennálló társadalmak többsége beteg lelkű embereket nevel.
mert bizony a föld nagyobbik hányadában a nagycsdalád a jellemző. kizárólag a nyugati civilizációban van szétesve a dolog. számszerűen pedig a nyugat a kissebbség....szóval az emberiség nagyrészében úgy nőnek fel egészen babakoruktól a gyerekek, hogy nemcsak a szülők nevelik.
akkor mindenki hülye, csak a szaporodni nem is akaró nyugati társadalom a repülő?
Szerintem nagy tévedések vannak...
1. Főleg régen az "azért szülöm, h. legyen, aki öreg koromban gondoskodik rólam" - felfogás. Persze, ma már sajnálkozva látom, h. egyre szaporodnak az alkalmazkodni minimális szinten is képtelen, lesz*om-családok (saját terminológia), ahol az unokát nem viszik a nagyszülő közelébe, meg se kérdezik az öregektől, nem szorulnak-e segítségre, sőt, minél messzebb tőlük, annál jobb. Vagy épp fordítva:a nagyszülő önmegvalósít, és eszében sincs unokázni, segíteni.Nekem ez mind annyira szomorú (szerencsére a családunkban ismeretlen)!
2. Ma meg a "magamnak szülöm" lózungja, a szuperanya-elvárás, aki a gyerek 10 éves koráig szoptat, begubózik, ha megy is vhová, inkább magára kötözi a gyereket, a nap 24 órájában első nyikkre ugrik, apár kiűzi maga mellől az ágyból is, hogy a gyerek odaférjen, és mindehhez derűsen, kiegyensúlyozottan mosolyog. Mert csak így van értelme. Hát én az ÉLET-re szültem őket, azért, hogy egyszer megtalálják benne a helyüket, és boldog felnőttek legyenek! De ehhez meg kell tanulniuk elfogadni, alkalmazkodni, tolerálni. Amit csak úgy lehet, ha minél hamarabb megtanulja, hogy másutt másként van, mint otthon. Nem jobb, nem rosszabb - MÁS! De ettől az igazi mégiscsak OTTHON!
3. Kategorizálnak itt sokan ebben a témában is: X hós kortól lehet "lepasszolni", előtte nem? Ilyen célból lehet, olyanból nem? Ennek még oda lehet adni, annak már nem? Az istenért, ezek mindig egyéni helyzetek! Függ attól, milyen lelki alkat a gyerek, a szülő, ki az, akinek "lepasszoljuk", vele milyen a gyerek érzelmi kapcsolata, stb.stb. Hogyan lehetne itt (is) szabályokat rögzíteni?
Én pl. a pár hós gyerekeimet is inkább mindig anyámra hagytam arra a pár órára, amíg bevásároltunk, mert nem hiszem, hogy jót tesz egy kisbabának a belégkondizott, téli időszakban csupabaci hipermarket-klíma, a zaj, a túl sok inger. Jobb volt neki otthon aludni az ágyikójában. Én ezt sose éreztem "lepasszolásnak". De persze van, aki nem tudja kire hagyni.
10 hós volt a lányom, amikor vidéki lagzimeghívást kaptunk. Kicsit szorongva bár, de a 3 nagyszülőre hagytuk itthon, a saját környezetében. Ő sokkal jobban viselte, mint mi! Sajnáltam azt a vele egykorú babát, akit "elvből" nem hagytak otthon (pedig ott is lett volna kire) - szegény fél éjjel ordított a kánikulában, a kiszűrődő hangerőben. Lepasszolás? Amikor bölcsődei felvételért kuncsorog az 1-2 éves gyerek anyja, aki otthon van a kicsivel, mondván, "ki akarja élvezni" a babázást, meg különben is, a nagynak ő már "nem elég" - már olyan iszonyú nagy a társaság-igénye, nem bír vele otthon, stb. Naja, ha addig nem kapott elég szeretetet, foglalkozást, nevelést az anyjától, akkor persze, h. nehezen viseli a helyzetet! És utána meg látni az anyukát kényelmesen korzózni, jobb esetben a kissebbel együtt, rosszabb esetben presszózni-plázázni az egyetlen gyerekével a bölcsiben.
Meg a celeb "mintaanyuk", akiknek a gyerek pár hónapos korában már "jár" az 1-2 hetes külföldi kikapcsolódás kettesben, elvégre olyan jó helyen lesz a pici a nagyszülőknél. Na ez lepasszolás!
Még egy gondolat.
Véleményem szerint a gyereket elsősorban a szülőknek, és nem a családnak kell nevelnie.
Tény, hogy a gyereknek kiszámítható és állandó szabályokra van szüksége.
Nem hiszem, hogy egy nagy családban minden nagynéni, nagybácsi, nagymama, nagypapa és a szülők is hajszálra ugyanolyan nézeteket vallanak.
A kicsi első egy-másfél évében ez elég sok zavart okozhat.
Például:
anno az én fiam még egész kicsi volt, épp akkor tanulta meg, hogyan tegye a szájába az ujját. Engem nem zavart, sőt, örültem, hogy eljátszik vele. De az anyósom folyton kivette a szájából a kezét. Mindaddig, amíg rá nem szóltam, hogy hagyja.
Namost, ha otthagyom sokszor sok órára, akkor egy pici baba ettől összezavarodhat. Apróságok ezek, de szerintem fontosak.
Ha mindenki nevel egy picit a gyereken, akkor mirő felnő, úgy fog kinézni, mint az az épület, amihez minden arra járó hozzárakott egy téglát. Ki ilyet, ki olyat. Szerintem nem lesz túl szép.
De újra hozzáteszem, hogy mindez erősen gyerekfüggő is, tehát elhiszem, hogy vannak családok, gyerekek, ahol ez harmonikusan működhet.
De ha csak az NLC-t olvasom, akkor megdöbbenek, hogy mennyi a rossz család, ahol anyós-meny, gyerek-szülő kapcsolat nem működik.
Nem újszülött korban természetesen, de később a szülőknek is szükségük van magánéletre, néha saját időtöltésre. Egyébként az esetek 99%-ában csak anyukák gondolják, hogy a gyerek meg a nagyi stresszben várják őt haza, ugyan dehogy... Nagyon is élvezik ezeket az együtt töltött órákat.
Ezen felül a gyerek legjobban a szüleihez kötődik. Ezen felül azonban bizony szüksége van rá, hogy legyen neki is CSALÁDJA: nagyszülők, unokatesók, nénikék, bácsikák, stb. akikkel szeretik egymást és együtt tölthetnek időt. Nemhogy kevésbé kötődik majd az anyjához, inkább megerősíti a családi kötelekéket. Erről épp pár hete olvastam talán itt, de lehet más internetes oldalon, Vekerdy Tamás-szintű pszichológustól.
"Túl sok"-at írtam. Nem szülőket és nagyszülőket.
De szerintem ott valami baj van, ha egy baba (kb. 2 évesig) akárkivel elvan. mindegy ki altatja, mindegy ki eteti.
De nem vagyok pszichomókus, csak így érzem.
A "túl sok" és a senki között azért van még néhány fokozat.
Nemááá!
Túl sok mindenki a gyereknek az apja és a nagyszülei?
Baj, hogy kötödik hozzájuk??
Hát, ne haragudj de ettől eldobom az agyam.
Ennyire magatokhoz láncoljátok a gyereketeket? hog ne vigyázzon rá senki, mert akkor túl sok mindenkihez fog kötödni?
Nektek a nagyszülő az akárki??
Ne felejtsük el, hogy a gyereknevelés nem egzakt tudomány. Nincsenek kőbe vésett szabályok, és az ellentétes vélemények is lehetnek igazak és jók. Gondoljunk csak az együttalvás/nem alvás témára.
Mindenki másként csinálja, és mindenki meg van győződve róla, hogy ő csinálja jól.
Szerintem a lepasszolás nem az időtől függ, hanem az okától.
Most tekintsünk el a vészhelyzetekről, és arról, amikor tényleg nem lehet vinni a gyereket. (orvos, állásinterjú ilyesmi.)
Szóval én akkor beszélnék lepasszolásról, ha csak én vagyok az oka, és nem a gyerek. Ha nem érdekel, hogy a gyereknek ez jó-e vagy sem, hanem otthagyom, mert nekem dolgom van.
Pl. ha azért viszem hetente kétszer a nagyihoz, mert jógaórám van, miközben a nagyi és a gyerek is sztresszel, alig várják, hogy visszaérjek, akkor az lepasszolás.
De ha közben a nagyi és a gyerek is hancúroznak, jól érzik magukat együtt, akkor nem az.
Mert tényleg jót tehet a gyereknek, ha mással is van, de csak akkor, ha erre már elég érett.
Szülőként szerintem tisztában kell lenni azzal,- hogy főleg az elején -a baba a fontos,még akkor is, ha mi háttérbe szorolunk.
Bizony le kell mondani dolgokról, és nem lesz idő mindenre.
Véleményem szerint az sem egészséges, ha egy baba túl sok mindenkihez kötődik, mert akkor nem kötődik igazán senkihez.
Ez az én véleményem, elfogadom, hogy más másként gondolja.
És az a dolog, ami egyik gyereknél működik, közel sem biztos, hogy másnál is fog. Mert nincs általános szabály.
írod , irigyled a helyzetét. közben meg egyéves kor előtt ne legyen egy két óránál tovább mással a gyerek...
lillaréka azt is írta, már 10 hósan a nagyszülőknél aludt a fia...
most akkor hogy van ez. akkor mégis lehet több óráig mással egyéves kor alatt, hiszen irigyled....
szerintem normális családokban nincs ilyen-igazad van...
normális családokban ha kisbaba születik,akkor nyugodtan áthívhat(nád)anyukád,anyósod,esetleg tesód,párod tesóját..
nem normális családokban divat ezt mondani
mondjuk amikor valaki tényleg állandóan lepasszolja a gyereket,az akkor van szerintem,ha ő nem élte ki magát pl.szülés előtt,és szórakozna,barátnőzne,vásárolgatna,csavarogna,és tényleg állandóan rápaterolná a gyereket másokra..csak mert ő mással foglalkozna
nekem ezt jelenti a lepasszolás
ha valaki alkalmanként szívesen venné a segítséget,szerintem az nem lepasszolás,vagy rossz dolog
normális hogy egy kismamának szüksége van,másra is néha mint 24 órában a gyerekkel lenni,mosni,főzni,takarítani,játszani
szüksége van pár óra pihenésre,kikapcsolódásra
ilyenkor jól jön(ne)a segítség
Elolvastad mire válaszoltam? Fuss neki mégegyszer légyszives...
Tehát max 2-3 órára lehet és csak ha életbevágó. Idéztem, el tudod olvasni...
Nem, nem az!
Ne legyen lelkiismeret furdalásd!!
Egy kisbabának nem lehet megtanítani, hogy hogy aludjon, azt magának alakítja ki, max. az ideális környezetet lehet megteremteni számára. Az én kislányom nagyon jó alvó (volt eddig), 13 hónapos, eddig magától elaludt mindig, napközben kétszer, éjszakát pár hónapos korától végigalussza, de nem azért, mert én megtanítottam neki (bár én is írhatnám ezt :)), hanem mert ilyen a természete, persze vannak apró praktikák, amivel lehet terelgetni, de csak minimálisan. Most egy nagyon erős szeparációs szorongásos időszakban vagyunk benne, nála most jött ki először, kb. másfél hónapja kezdett el egyszerre mászni, ülni, felállni és kapaszkodva lépegetni, úgyhogy jött minden csőstűl...
Amúgy decemberben visszahívtak dolgozni egy magasabb pozícióba, több bérért, sokkal jobb munkakörbe, akkor még csak 16 hónapos lesz. És úgy néz ki, hogy heti 3 napra családi napközis lesz, másik két napot nagymamam vigyáz rá. Ez lepasszolás?