Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Ebadó
Létrehozva: 2011. október 13. 12:39
Évi 3500 forint. Ennyi ebadót, pontosabban ebrendészeti hozzájárulást kell fizetniük 2012-től a gazdáknak. Az állam a kutyatartási morál javulására, az önkormányzatok plusz bevételekre, a menhelyek az ebek tömeges utcára kerülésére, az egyszerű kutyatulajdonos pedig a macskaadó megjelenésére számítanak az új rendelettől.
Tovább a cikkre...
Tovább a cikkre...
A talpnyalást képletesen írtam, bár láttam már kutyát, és sok nyalakszik közülük szó szerint is. De képletesen arra utaltam, hogy ki van nekünk szolgáltatva, és ha pl. én lennék egy panelben tartott, lépcsőházban vagy mellette székelésre kényszerített (pesti ismerősöm nap mint nap lát ilyet), nappal egyedül egy apró lakásban vonító, este egy kis szeretetért, ételért könyörgő állat, hát bizony nem szeretném ezt a kapcsolatot, ha az emberemnek mégoly jó is.
Amúgy igen, pedagógus vagyok, de nagyokat tanítok, úgy gondolom, a világ (természet) megismertetése főként a szülők dolga, még kisgyerekként. Egyetértek abban is, hogy a kutyák is egyenrangú (bár nem egy szinten lévő) lények minden teremtett állati léttel, éppen ezért kéne nekik megadni a méltóságot, és nem kényszeríteni őket pl. a fenti körülmények közé. Egy saját szememmel látott tízemeletes pesti panelben majd' mindegyik embernek volt kutyája. A belépőrész sarkában kutyaszar, mely körbe volt fertőtlenítve valami fehér porral. Guszta lehet itt élni kutyának, gazdinak egyaránt. Gratula a sok felelős állattartónak. És igen, persze, az nlc-n tökéletes gazdák, tökéletes anyák vannak, akik ilyenről még most olvasnak először, nemhogy láttak, netán csináltak volna ilyet. Csak tudnám, akkor honnan teremnek a fenti példák?
Évezredek óta így vannak szocializálva a kutyák, hogy az embert szolgálják. Ez nekik így jó, nekünk is jó. Ettől függetlenül persze mindig is állatok maradnak, és úgy is kell velük bánni.
Rengeteg örömet tud adni egy kutya, és persze felelősséget is. De ezzel együtt kell élni. Azért, mert te nem akarsz kutyát, az nem azt jelenti, hogy ilyen kisarkított véleményeket kellene mondani a kutyatartókról.
Az én kutyám is ugat, ha jön valaki. Még az ismerősöket is, amíg nem szólok hozzájuk. Védi a területét.
Igen, senki nem vitatja, hogy vannak állattartásra nem alkalmas állattartók. De vannak ugyanilyen kicsavarodottak a nem állatbarátok között is.
Azt mondod, ott ordít a kutya a kerítés mögött, ha kell, ha nem. Az még nem fordult meg a fejedben, hogy vannak olyan empatikus embertársak, akiknek hatalmas örömet okoz, ha úgy megy el egy kerítés mellett, hogy közben egy botot húz végig a rácsokon, amitől a kutyából feltör a riasztó ösztön, és támadásnak véli a dolgot? Ha ez rendszeresen megtörténik, minden járókelőt ellenségnek fog tekinteni, akit nem ismer. Már megint felrémlik a magát felsőbbrendűnek vélő ember személyes felelőssége.
Tudod, állatot nem az emberek helyett tartanak a legtöbben. Másképp szeretem az állatomat, másképp az embereket. nekem az 5! kutyám mellett eléggé kiterjedt társaságom van. Állattartók, és állat nélküliek.
Mindenképpen szomorúnak látom viszont azt, hogy vannak olyan elvakultak, aki azt gondolják, sokan a gyereket, a családot helyettesítik az állattal. Kissé kitekeredett gondolkodás.
Megkeseredett nem vagyok, csak elkeserít a sok kutya Pesten és máshol. Talán vidéken nincs ennyi, és nem ilyen agresszívek a kutyagazdák, mint itt, de ahogy olvasom, 1 millió kutya van az országban.
Elképesztő! Talán még gyerek sincs ennyi.
És ez a sok kutya mind fölösleges - a vakvezető, mentő-, nyomozókutyákon kívül természetesen.
Mert házőrzőnek nem jók.
Társnak? - nagyon szomorú, ha valakinek ilyen pótélőlényt kell használnia embertársai, gyerekei helyett. Neki talán meg kellene tanulnia kapcsolatokat kialakítani.
De mindez lényegtelen.
A lényeg az, hogy üdvözlöm és nagyon jónak tartom, hogy végre újból kivetik az ebadót.
Csak nagyon keveslem - évi 3500 Ft, az semmi. Havonta kellene ennyit fizettetni velük.
Én sem kívánom a halálát. Én a falkába verődött, elvadult kutyákra írtam, hogy lelőni őket, ahol az volt a konkrét szitu, hogy már nem tudtak velük mit kezdeni, a menhelyben nem volt sem hely, sem lehetőség a vadkutyák befogadására, hogy ilyen esetben nem tudtam volna más megoldást elképzelni, még mielőtt valóban szét nem marcangolnak egy kisgyereket.
A háznál tartott kutyáknál más a helyzet. Nem megyünk a kerítéshez közel, sőt, ahol lehetőség van, inkább az út szélén battyogunk reggelente, nem a járdán, mert csomó helyen vannak kistestű, ám annál agresszívebb, hangosabb kutyák, akik ha elmegy bármilyen járókelő a járdán, úgy ugatnak, olyan vehemensen, hangosan, a kerítés mellett őrjöngve rohangálva, követve a járókelőt, majd még hosszasan utána vonítva, mintha az életük múlna rajta. Ez az idegesség, feszültség szerintem senkinek nem hiányzik sem munka előtt, sem fáradtan, utána. Úgyhogy igen, valóban jó nagy ívben elkerüljük ezeket a házakat az általunk ismert útvonalon, de néha olyan helyekre is gyalog vagy bicajjal megyünk, amit még nem ismerünk. Na, ilyenkor jönnek a váratlan ijedtségek...
És igen, én is szoktam zenét hallgatni (nem hirtelen maxra csavarva a hangerőt, hogy lehetőleg mindenki gutaütést kapjon a környékben), van motoros szomszéd, lehetőleg ő sem a ház mellett húzza neki ezerrel a gázt, hanem már a főúton, szóval azért úgy látom, jóérzésű ember maga próbál alkalmazkodni az emberi együttélés szabályaihoz. Ám - tisztelet a nagyon kevés általam látott kivételnek - ezt a kutyások mintha ignorálnák, a nagy szent állatbarátságuk fegyverét véres kardként maguk előtt hordozva.
Úgy gondolom, hogy a kutyákat nevelni kéne, nemcsak úgy tartani. Miért ugat meg egy kistestű, ideges, vicsorgó kutya minden arrajárót? Ne mondja nekem senki, hogy ez normális. Ha meg az, akkor ez tényleg nem való lakóparkokba, sűrűn lakott, sokszor kikerülhetetlen házakba. A kutyaneveléshez nem értek ugyan, a gyerekneveléshez viszont igen. Gyerekben sem lenne normális, ha egy gyerek minden idegenre ordítana, vicsorogna. Szerintem a kutyákat is meg lehetne nevelni, ha igaza van az állattartóknak, és tényleg olyan okosak a jószágaik.
Még valami: tegnap volt egy hír, hogy mindössze száz vakvezető kutya van az országban (goldi, kiképezve). Na, az ilyenekre lenne valóban szükség (lehetne erre fordítani - egy valóban nagyobb összegű - ebadót). A mentőkutyákra, a kábítószer-kiszagolókra, a vakvezetőkre. Ezeket a kutyákat becsülöm, tisztelem, meg a gazdáikat is, akik szeretettel és hálával gondoskodnak róluk. Ezeket az őrjöngő kis dögöket, akiknek vagy szűk az a párméternyi hely a kertben, ahol dühönghetnek, vagy teljesen elhanyagolják őket, vagy ki tudja miért ilyen kis agresszívek, gőzöm nincs, miért tartják.
Oké, valaki bejelenti, elviszik őket, bezsúfolják a többi közé, esélyük sincs kijönni onnan soha, mert lehet, az agresszivitás bennük marad, én sem mernék bevállani egy ilyen falkából begyűjtött kutyát, főleg úgy, hogy vannak kicsi gyerekeim.
Szóval előbb-utóbb úgyis az elaltatás vár rájuk, szerintem.
Igen, ha lenne chipjük, viszont aki olyan, hogy szélnek ereszti a kutyáját, az sosem rakatna bele chipet.
A toxoplazma nem egy setagalopp betegseg, eleg alattomos es nem biztos, hogy azonnal felfedezik. En valoszinuleg a hazunkat nyilvanos vecenek hasznalo macskaktol kaptam es mondhatom honapokat szenvedtem tole, mire rajottek. Minel tobbet fertotlenitettem a falakat, annal inkabb odajottek ezek a dogok. En azota nem szivlelem a macskakat.
Az ebadoban nem az a problema, hogy bevezetik, hanem, hogy nem lehet majd kovetni a felhasznalasat. Az ebtartokban pedig jogosan felmerul a kerdes, ha ok rakenyszerulnek, akkor a macskatartok miert nem? A menhelyeken legalabb annyi cica van, mint kutya.
Nem, nincs ilyen törvény. Arra van előírás, hogy a kerítésrácsnak olyan szűknek kell lennie, hogy a kutya feje ne férhessen ki rajta.
Tény, én is álmodozó vagyok, s bár számos kutyám van, mégis meg tudok ugrani, ha hirtelen rám ugat egy kutya. De ugyanígy meg tudok ugrani, ha hirtelen elrobog mellettem egy üvöltő motor vagy valamelyik nyitott ablak mögött feldübörög valami zene.
Ennek ellenére nem kívánom sem a rám ijesztő kutya, sem a motoros, sem a zeneőrült halálát.
Azt írod, a kutya megharaphat bárkit, aki túl közel megy a kerítéshez. Hát ne tessék túl közel menni. Még a gyereket is meg lehet arra tanítani, hogy ne nyúljon be a kerítésrácsok között.
Ha jól tudom, van olyan törvény, hogy kutyát csak 1m-re a kerítéstől lehet engedni (rácsot, kerítést kell szerelni egy m-re a kerítés mellett, ha kutya van a házban), különben valóban kidughatja a fejét, kisgyerekek kezét megharaphatja, vagy túl közelről és túl hirtelen ijesztheti meg az embereket. NEm a folyamatos kutyaugatásra gondolok, hanem mikor pl. mész a járdán ábrándozva az őszi napsütésben, és hirtelen azon a kerítésen, ahol pont csak egy kutyapofányi rés van a combod magasságában, kidugja a fejét egy kutya, és nagyon hangosan, hirtelen rád ugat. Ne mondja senki, hogy ez nem hozza a szívbajt bárkire egy ilyen szituban, arra is, aki amúgy akár kutyát tart. Lehet, hogy én nevelkedtem ingerszegény környezetben, de már gyerekként is megtörtént velem, hogy biciklizés közben úgy rám ijesztett egy hirtelen megugató németjuhász, hogy a fának ütköztem a kisbiciklimmel, mert elrántottam a kormányt a kerítés felől, vagyis ahonnan a váratlan hang jött. Különböző vérmérsékletűek vagyunk: van, aki lassúbb, álmodozóbb, csendesebb. Én ilyen vagyok legtöbbször, pláne, ha sétálok az utcán (és nagyon szeretek sétálni, ezért is járok gyalog szinte mindenhová, mert kikapcsol és sportnak is jó). És tényleg úgy gondolom, hogy nem nekem kéne alkalmazkodnom a törvényeket be nem tartó kutyásokhoz, ha biciklivel vagy gyalog szeretnék járni munkába - nem mellesleg kímélve ezzel a kedves kutyatartók és állataik egészségét is.
EGy másik hozzászóló pedig ebből az egyetlen hsz-emből szűrte le, hogy biztosan humanoid vagyok, de nem használom az intelligenciám. :))) Gratulálok a gyors és alapos emberismeretéhez. :)
Abban igazad van, hogy egy állat nagyon nagy felelősség. Nem feltétlen kéne kutyával kezdeni.
Nekem mikor lett 15 évesen én voltam a világ legboldogabb kölke. Felelősséggel és nagy szeretettel neveltem a minike spánielemet.
A fiam t.malacokat kapott kettőt 8 évesen. Nagyon nagy szeretettel és felelősséggel nevelgette őket. Viszont jött a kamaszkor és már nem úgy gondozta őket. Átvettem a t.malac szülő szerepét és én vigyáztam őket tovább:))
Szóval egy szónak is száz a vége... nem lehet tudni, hogy egy állat mikor meddig van jó helyen. Az emberek, gyerekek, körülmények változnak és sajna mindig az állat húzza a rövidebbet.