Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Élet a vetélés után
Létrehozva: 2012. február 28. 12:52
Sziasztok!
Tudom, hogy sok ilyen topik nyílt már, de egy régi topikba nehezebb beilleszkedni!
Szeretnék megismerkedni itt olyan lányokkal, akik nem rég vesztették el a babájukat, mint én, és rengeteg kérdés van bennük, mint bennem...
Hogyan működik tovább majd a testünk? Mennyi ideig normális a vérzés, a tej beindulása, mikor lehet újra próbálkozni?
Szeretném ha itt elmesélhetnénk a bánatunkat, vígasztalnánk egymást, megosztanánk tapasztalatainkat, és végül együtt izgulhatnánk azokért, akik már újra próbálkozhatnak, és együtt örülhetnénk az új pocak lakóknak...
Olyan lányok is írhatnak, akik már rég túl vannak ezen a szörnyű időszakon, és elmesélhetnék hogyan is vészelték át ezt az időszakot és mennyi idő múlva sikerült újra!
Én két babámat vesztettem el, egyiket 8 hetesen, vérzés, görcsökkel, már nem volt szívhang, azt hittem ennél rosszabb nem történhet már, műszeresen befejezték. Pco-s vagyok, mellé II-es típusú diabéteszes. Aztán rá 9 hónapra sikerült újra teherbe esnem, minden tökéletes volt egészen a 23. hétig, mikor vérzéssel, görcsök nélkül kinyílt a méhszáj, távozott a buroksapka, szivárgott a magzatvíz...Közölték nincs mit tenni, meg kellett szülni, és utána még műszeresen befejezték...
Kisfiú volt, míg élek el nem felejtem, úgy marad meg emlékünkbe, ahogyan az Uh-on bohóckodott...
3 élő gyermekem van, és azt amire kérdezel nem mondta az orvos.
A missed ab megfázás+influenza miatt volt(9 hetesen). Az meg mindenkinél benne van a pakliban és jobb is, hogy így alakult egy ilyen korú magzat esetében, hiszen pont akkor fejlődnek a szervek....
A 13 hetes vetélésnél volt tényleg gáz,mert abban majdnem belehaltam..de akkor már 2 élő gyerekem volt..
Húú, erre én nem lennék képes sajnálom. De ezt nem bírnám megtenni.Szekrénybe el van téve a dvd-vel együtt. Az előzőről még fotóm se volt, mégis megtörtént.
Még jó hogy babaholmikat nem vettem, áldom az eszem!
Szia hatsep!
Nem fogod elhinni, de én is feb 17-én szültem meg a kisfiam a sotén, és még aznap műtöttek is . Bolondok háza volt, rengeteg koraszülés és műtét volt. Az én dokim priviben leírom, de a bajban nem számíthattam rá, immár másodszor félvállról vette a terhességem, pedig Pcos terhességem volt. Azt se mondta hogyan tovább, mikor jöjjek vissza, egy jó vígasztaló szót semmit se...Vártam hogy bejön a műtét után, hát nem jött...
Én most Dr. Gidai Jánoshoz fogok járni, márciusban vár, már alig várom, benne van minden reményem.
Kedves Sziréna és mindenki!
Én a 3. gyerekemet vesztettem el febr. 17-én
. A 12. heti UH-n derült ki, hogy multiplex fejlődési rendellenessége van a babának. Akkor, ott úgy éreztem, hogy ezt nem bírom ki. Még szerencse, hogy a férjem ott volt az UH-n- milyen csoda a Sorstól, hogy így alakult! Febr. 17-én volt a megszakítás, hála az orvos szakmai tudásának és tapasztalatának nem kellett megszülnöm, hanem megcsinálta a beavatkozást! Most gyógyulgat a lelkem és a testem! Még vérzek, hol jobban, hol gyengébben.
Mivel van 2 egészséges gyerekem, így könnyebb talpra állni, mivel nem hagyhatom el magamat. Ráadásul aznap, mikor be kellett feküdnöm , reggel a kisfiam lázasan kelt, másnap a kislányom lett lázas és így hazajövetel után őket kellett ápolnom - még kell is, mert itthon vannak. Úgy érzem ezt is a Sors akarta így, kevés időm marad magamra és a fájdalmamra!
Már előre nézek és arra gondolok, hogy mikor vállalhatjuk a kisbabát újra!
Nálunk nem genetikai a probléma, a az orvosom azt mondja, hogy egyszer előforduló pontmutáció. Nem is kértek szövettant, az orvos azt mondja, hogy felesleges, mert abból nem derül ki semmi!
Ki a dokid a SOTE2-n? Én ott szültem a lányom és a mostani dokim is ott van - a beavatkozást is értelemszerűen ott csinálták! Az én dokim Sobel Gábor! Csodálatos ember és nagyon empatikus, nagy szakmai tudású orvos!
Kedves sirena!
Nagyon sajnálom, hogy veled is megtörtént.
Én majdnem 11 hete szültem meg a teljesen egészséges, de halott kislányomat a 38. héten.
Az idö sokat segít, bármilyen közhelyként hangzik.
Mikor lehet újra próbálkozni? Sok mindentöl függ. Az orvosodtól kérdezd, ti mikor próbálkozhattok!
Nekem 6 hónapot mondtak. 6 hónap, mert a lányom cxsászárral született, 6 hónap, mert ennyire minimum szükség van a gyász feldolgozásához. Ha normál úton született volna, elég lenne 2-3 ciklust kivárni. Ha tehetném, már most újra próbálkoznék.
Nekem sokat segített a topik, amit erröl nyitottam, Artmüller Ágnes gyászfeldolgozása, az angyalok szülei fórum, sorstársakkal való beszélgetés. A család, régi és új ismerösök, barátok.
Fogadd őszinte részvétem. Kívánom, hogy hamar rendben legyél fizikailag és lelkileg is.
Nekem egy elhalt terhességem volt. Évekkel ezelőtt történt. Az volt az első terhességem, a 12. héten véreztem, bementünk a férjemmel a kórházba, ahol UH-val megnézték a hasam és közölte az orvos, hogy nincs szívhang. Nehéz szavakba önteni, tényleg csak az tudja átérezni aki már ilyet átélt. Egy évembe tellett mire lelkileg összeszedtem magam és újra próbálkoztunk a babával. A második terhességemmel már minden rendben volt, nemrég múlt egy éves a gyerekem. Ez a második terhességem az előzmények miatt tele volt aggodalommal. Minden vizsgálatra félve mentem, szóval lelkileg megterhelő volt, aztán a szülés is komplikált volt. De a lényeg, hogy ebből a második terhességemből egy egészséges, gyönyörű gyerekem született.
Neked kívánom, hogy szülessen egészséges babád a jövőben. Adj sok időt magadnak, hogy kiheverd a vetélést és elgyászold a babádat. Ami nekem segített anno, a rendszeres sport, új hobbik, mindenféle elfoglaltság ami nem gyerek témával kapcsolatos.
Köszönöm lányok!
Őszintén? A következő terhességet én végig fogom aggódni, eddig a kritikus 12. hétig aggódtam, ahogy átléptük megnyugodtam, én már nem is gondoltam arra hogy utána is baj lehet.
Mivel Pco és diabéteszes is vagyok, így a doki szerintem újra hormonokat fog nézni, nem tudom, de biztosan érti a dolgát, mert várja a leleteim.
Én elolvastam egy oldalt, Angyalok szülei vagyunk. nagyon jól összefoglalja az érzéseinket, a kérdéseinkre választ ad, nekem ez segített, jól kisírtam magam, miközben az Uh-os fotócskáját tartottam a kezembe, és megbeszéltem vele hogy küldjön mihamarabb egy kistesót. Utána szépen eltettem a fényképét...
Nekem ez segített:
http://www.kapcsolatanalizis.hu/
Nálam egészen addig tartott az aggódás, amíg a magzat annyira nagy nem lett, h koraszülöttként is életképes lett volna komolyabb rendellenességek nélkül. Egészen eddig hánytam.
Ez, amit most csináltok (kibeszélitek, segítetek egymásnak) jó út.
Fogadd őszinte részvétemet. Nekem 23 hetes volt a 3.lányom amikor részlegesen levált a méhlepény felső része(ez veszélyesebb, mintha oldalt, vagy alúl történt volna), majdnem elvesztettem(a dokik egy fabatkát sem adtak azért, hogy megmarad)-de sikerült megtartani. Most már 8 éves elmult.Hála Istennek.Útána volt egy 9.hetes missed ab. Még a lányom előtt volt egy 13 hetes terhességem ami lepénylevállással véget ért(ennél majdnem ottmaradtam az asztalon). Úgy hogy abszolút áttudom érezni a fájdalmad.. Mind pozitiv, mind negativ módón.
Kitartást kívánok neked.
sziasztok!
én éppen egy éve vesztettem el az ikerbabáimat. az egyik méhen kívüli volt, aki élt, a másik méhen belüli, aki valami miatt elhalt. nekem jó fél év volt mire fizikailag rendbejöttem (nem ijesztgetni akarlak, nálam vsza zért tartott ilyen sokáig, mert lelkileg nagyon megviselt.)
én arra is kiváncsi vagyok, hogyan lehet ilyen előzmények után a következő terhességet jól, túl sok aggódás nélkül végigcsinálni.
Kismac, neked is őszinte részvétem.
Én Budapesten a sote II-n találtam új orvost, nem tudom te merre laksz!
Én még várom a szövettant, neked kiderült végül az ok?
Nálam tegnap beindult a tej, bromocriptint szedek rá, meg borogatom, vérzésem múlóban már csak néhány pecsételés emlékeztett a szörnyű tragédiára...
Az orvos azt mondta vigyek minden leletet magammal, hogy kivizsgálhasson, nagyon bízok benne!!
Kedves Sirena!
Őszinte részvétem. Sajnos a történetünk kísértetiesen hasonlít. Az első babámat a 9. héten vesztettem el. a másodikat a 22. hétben. Váratlanul nagy görcs, elfolyt a magzatvíz és meg kellett szülnöm a babát, aki kisfiú volt. Ez egy éve történt.
Soha nem fogom elfelejteni a fizikai és lelki kínokat, de az élet megy tovább, bármilyen közhelyes. Nekem fél évbe telt, amíg a nagy lelki fájdalom elmúlt, utána tudtam elkezdeni "élni", addig csak vegetáltam. nekem is új orvos kellene, de fogalmam nincs merre induljak... és nagyon félek a következő terhességtől, így pedig elég nehéz lesz minden..