Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Régi szerelem- karma?
Létrehozva: 2012. május 16. 16:32
Sziasztok!
Kezdeném azzal, hogy van párom. Szeretem, és vele képzelem el az életemet.
A "régi szerelmem" egy gyerekkori szerelem, amitől a mai napig nem józanodtunk ki teljesen, sem ő, sem én.
Nem is mondanám szerelemnek, inkább valami megmagyarázhatatlan, eszeveszett vonzódás. (nem csak testi!!, sőőőőt)
A dolog úgy kezdődött, hogy egy suliba jártunk, 3 évvel idősebb nálam. Már általánosban elindult a szerelem, persze először csak részemről, mert hát ő már 13-14 éves "nagyfiú" volt, én meg 10-11 éves kislány. Azután ő is elkezdett észrevenni.. Neki kb. 16 évesen lett egy évekig tartó kapcsolata, de mindig, amikor találkoztunk, megigézett és nagyon felkavart minket a másik, ezt el is mondtuk őszintén egymásnak, de soha nem történt közöttünk semmi. Volt egy baráti körünk, ők már akkor fogták a fejüket, miért nem vagyunk mi együtt. Teltek az évek, és én olyan 20 éves lehettem, amikor szakítottak ezzel a lánnyal, és mi újra találkoztunk, és akkor összejöttünk. Most talán azt várná az ember, hogy azt mondjam, milyen gyönyörű kapcsolat volt, de nem. Kb. 1 hónapig tartott, és valamiért nem tudtunk egymással mit kezdeni, ráadásul ment a srác külföldre tanulni. Miután elment, leveleztünk, és amikor egy évvel később hazajött, azt mondta, hogy meghal, ha elveszít.
A gond az volt, hogy nekem akkor volt egy friss, fél éves kapcsolatom, így hát nem történt semmi. Tartott vagy 1,5 évig ez a huzavona, azután feladta, talált egy lányt, összejöttek.
Egy évvel később tartottunk egy bulit a régi cimborákkal egy nyáron, újra találkoztunk, és az lett a vége, hogy együtt aludtunk... Áhh, dehogy aludtunk... Szeretkeztünk, bújtunk, reggelig beszélgettünk, utána hazavitt.. Szakítottam az akkori barátommal napok múlva (rossz volt enélkül is a kapcsolat), kért a srác, hogy találkozzunk, beszélgessünk, én meg annyira féltem az egésztől, hogy nem találkoztam vele.
Azóta eltelt vagy 4 év, ő elvette azt a lányt, nekem lett egy másik párom. Csak néhányszor láttuk egymást a 4 év alatt, viszont amikor találkozunk, akkor megszűnik a világ, a gyomrunk összeszűkül, régimódi romantikus komédiákba illő baklövéseket csinálunk, és utána küldünk egymásnak egy-egy visszafogott e-mailt, hogy mi újság, meg hát szépen becsomagolva leírjuk, hogy húúúú, még mindig nem múlt el....
Egyszer azt mondta nekem, hogy olyan vagyok, mint egy hógömb. A hópelyhek nyugodtan pihennek a gömb alján, de elég egy pillantás, vagy egy találkozás, és felrázódik az összes hópihe, és óriási hóvihar lesz belőle.. Azután nem találkozunk, a pelyhek szépen leülnek, egészen a következő találkozásig...
Egy pár hete megint láttuk egymást, és most felhívott, alig mertem felvenni, újra remegett kezem-lábam, remegett a hangom.. Beszélgettünk persze általános dolgokról, aztán keserédesen megkérdezte, hogy mikor múlik már el ez közöttünk..? Megbeszéltük, hogy bár így van, nem tudunk mit kezdeni vele, de senki nem akarja ezzel megbántani a párját, így csak nagyon-nagyon ritkán, szinte évente kommunikálunk, majdcsak elmúlik.
A kérdésem az, hogy szerintetek mitől lehet ez az egész, és vajon mikor múlik el?? Meg talán kicsit ki is akartam írni magamból az egészet... Mert már megint felkavart...
Eszembe jutott a karma is, hogy előző életünkben lehet, hogy közünk volt egymáshoz, és most ezért nem tudunk elszakadni, de nem tudom.. Lehet, hogy hülyeség :)
Pedig régen sem találkoztunk évi 5-6 alkalomnál többször, jó, akkor legalább volt lehetőségünk, hogy beszélgessünk, mert társaságban voltunk, és nem voltunk ennyire elkötelezve sem..
Most meg a 4 év alatt szinte alig-alig láttunk egymást, és még mindig azt mondja, és én is azt érzem, hogy nem múlt el semmi...
Pedig értelmetlen és megmagyarázhatatlan.
Jahh.........
Szia!
Azt mondod, nem ismersz lehetetlent! Akkor lépj. Az ismerős - aki
beszélt róla neked- biztos tudja hol él, mi van vele.
Már több ismerős kereső oldal van /iwiw, facebook/ üsd be a nevét, hátha elérhető valamelyiken. De lehet az is elég, ha a google-ba beütöd a nevét, ott is kiadja, ha valamelyik közösségi oldalon elérhető. /Feltételezve, hogy nem tucatneve van : pl. Kiss, Nagy, Kovács/ De az iwiwen még összetett keresési lehetőség is van, ahol beadhatod a születési évét, iskoláját, stb.
Ne add fel!
Főleg azért, mert - mint mondod - már nem vagy fiatal! Nagyon messze
vagy? Ma már nincs távolság! Minden megoldható, csak akarni kell!
Sok sikert! Szeretettel üdvözöllek:
Ancsa1969
Szia!
Nem tudom, házasságban élsz-e, vagy párod él esetleg házasságban,
de bármilyen nehéz, ha mindketten úgy érzitek, akkor lépni kell. Igen,
néha tudni kell önzőnek kell lenni.
Én fiatalon a gyerekeim érdekeit néztem elsősorban, most már úgy gondoltam felnőttek, férjhez mentek én is léphetek. Igy is nagy ellenállásba ütköztem, de meggyőztem őket, hogy nincs értelme az életemnek ha nem élhetek a szerelmemmel.
Két évbe tellett, mire mindenki megnyugodott és - mint írtam - csak azt bánom, hogy nem 41 évesen léptem. 10 év már neked is elment az életedből. Ne várj még 10 évet! Adj magatoknak még egy esélyt.
Sok erőt kívánok a végrehajtáshoz és az elkövetkezőkben nagyon sok, boldog évet nektek.
Szeretettel üdvözöllek: Ancsa
Szóval azt vetted ki az irományomból, hogy nem hiszek a reinkarnációban. Talán az én hibám, talán rejtélyesen fogalmaztam.
A karmikus kapcsolat definícióját költőien kértem, ha ez sem lett volna kivehető az előző hozzászólásomból.
Nagyon sok a szemét az ezotériában már, illene rendet tenni a fejekben ott is.
Ha figyeltél, valamennyire definiáltam is, miről is beszélünk, illetve hogy mi is a 'karmikus' kapcsolat... Vaff.
Én kérek elnézést...
Angolosan távozom.
Szia!
Mintha a mostani életem olvasnám.
10 évvel ezelőtt találkoztam Vele. Fél év után szakítottunk, mert mindketten mások érdekeit néztük. Belehaltam, megjártam poklot, egyedül, mert nem volt kivel megbeszélnem a bánatom.
Nem volt olyan időszak, hogy ne gondoltam volna rá. Boldog-e nélkülem? Hogy alakult az élete? Ha kívánhattam volna, akkor azt, hogy egy percre láthassam, tudjam, hogy boldog.
Szakítás után 4 évvel találkoztunk. Ott állt előttem és nem bírtam másra gondolni, csak arra:miért engedtem el? Közeledett hozzám, de én elhúzódtam. Tudtam: ha hozzám ér, megcsókol, akkor végem van... Elbúcsúztam tőle,de belül üvölteni tudtam volna. Akartam, jobban, mint bármikor.
Idén januárban kaptam választ egy 2 évvel ezelőtt írt levelemre. Visszafogott levelezésbe, beszélgetésbe kezdtünk. Több órás beszélgetés után szinte egyszerre írtuk ugyanazt egymásnak: nem volt olyan időszaka életünknek, amikor ne gondoltunk volna egymásra.
megőrizte az összes levelem, fényképem, közös emlékeket, belépőket, minden apróságot.
Amíg én töröltem magamból Őt, addig Ő nem hagyta, hogy felejtsen... Mindketten másképp akartuk túlélni a szakítást. Én felejtéssel, Ő emlékezéssel.
Minden fontosat tudott rólam, követte csendben az életem történéseit.
Én pedig közben csak azt kívántam: bárcsak egyszer láthatnám, tudhatnám, hogy boldogan él.
10 év ment el így az életünkből, hogy mindketten egymásra vágytunk.
Igazad van: egy életünk van, lehet önzőnek tűnik, de senki nem adhatja nekünk vissza ezeket az éveket.
De már nem bírunk és nem is akarunk egymás nélkül élni.
Most állok az előtt, amit Te is nehezen léptél meg. Félek, de annál semmi sem félelmetesebb, hogy elveszítsem Őt a gyávaságom miatt.
Már nem tudnék élni nélküle.
Ha 10 év csend után nem változtak az érzéseim. Ha 10 év után úgy öleltük át egymást, hogycsak azt éreztük: nem változott semmi, sőt... 10 év után most sokkal szerelmesebb vagyok, mint voltam...
Szerintem megérdemlünk egy második, egy legelső esélyt egymással. Csak magunkra gondolva, ha az elmult 10 évben mindenki más fontosabb volt nekünk.
Valaki igazán definiálhatná már ezt az igen divatos, elcsépelt, sőt, inkább divatjamúlt szót: karmikus kapcsolat. Mi az?
Puffogtatunk itt mindenféle hangzatos ezoterikus megnevezéseket, és kíváncsi lennék, de tényleg, hogy valaki kimerítően el tudná-e magyarázni, mit ért karmikus kapcsolat alatt.
Azt kellene megérteni, hogy minden kapcsolatunk 'karmikus' (def. hiányzik, és én most igazán nem szeretném definiálni, mert szerintem a szó maga üres és értelmetlen...
) - avagy minden kapcsolatunk előre meg volt írva és egy felsőbb értelem szerinti forgatókönyv szerint fut. Nem sokan férünk hozzá a mennyei forgatókönyvhöz, habár nagyon vérlázítónak tűnhet azt hangoztatni, hogy a szabad akaratunk még sem annyira földien szabad...
A topikindítónak: a problémádra nem kell sémákat húzni, neked kell döntened belső érzésed szerint, tök mindegy, ki miért csodálkozik itt vagy máshol. Nincs recept - illetve ha van is, az megérzések formájában jön - a Te belső megérzéseid formájában.
Én azt nem értem egyáltalán , hogy ha már végre sokadik nekifutásra végre egészen nagyon közelkerültetek, és egy oltári nagy varázslatos éjszakát is együttöltöttetek, akkor MIÉRT (mitől?) féltés annyira, hogy el sem mentél találkozni vele?
Vagy ugyanakkor másokkal miért mertél előtte és utána is állandóan találkozni-miért nem féltél senkitől? A félelem nagyobb volt a vonzódásnál?
És mennyire erős a kapcsolat a társaddal?Őt mennyire szereted, milyen a kapcsolat?
Ha a mostani pár az, akivel élni szeretnél, az ütősebb elképzelés mindenképpen, mint az, hogy évente 1x 1 napig a másikkal összefuttok, akár éjjel együttmaradtok és orgazmus, meg zizi-aztán nem vagy képes látni sem. Valamiért nem működik alapvetően. Talán a vágyba vagy szerelmes, és ha megkapod, akkor a vágy rögtön lankad, ezért nem találkozol vele? Vagy így különlegesnek érzed a dolgot, de félsz, hogy ha naponta magatokban-abban, hogy nemcsak különleges alkalmakkor és 1-2x találkozva jó ez a dolog, hanem átlagszürke napokon is maradna különlegesnek?
A párokat is be kell mostmár venni a jujjdeizgi-és aztán semmi kapcsolat mellé. Őket sem lehet vég nélkül leváltani.
De az idő megoldja ezt neked. Az ünnepnapokat is meg lehet unni, ha soha nem sikerül egy lépéssel előrébbkerülni vele. A hullámhossz talán csak néha közelít, mert mondanivaló sincs többször és a megtartás vágya is elmaradt 1-2x. Ezt nem tudom, ki unja meg hamarabb. De megunható a jövőtlen, mindig egy szinten topogó kapcsolat. (ill. nem kapcsolat, hanem vágy az izgalomra)
Kicsit józanul nézd, mert kell. Nem a mindennapok élhető kapcsolata működik köztetek. Márpedig ez utóbbi a mélyebb és tartalmasabb kapcsolat , nem az 1/év -egy ördögi éjszaka. (ha fordítva látod, akkor beszéld ezt konkrétan vele. Most 2 szemérmetes erzsók szintjén vagytok. A vágyom rádon kívül-Utána ő sem keresett, nem kajtatta fel a világot, hogy megleljen!- van benne valami más is? Ha igen, talán nem árt tudni. Ha nem lát ő sem többet bennetek, akkor ez megmarad egy vágynak, egy félig sem volt szerelemnek. Talán ezért szép. És csak addig, amíg komolyra nem fordul. A pároddal próbálj izgalmasabban élni. Ha jó, akkor elég ütős súly a latban, hogy nem adnád semmiért.
"aztán keserédesen megkérdezte, hogy mikor múlik már el ez közöttünk..? "
Amikor hagyjátok, és nem rázzátok a hógömböt.
Úgy gondolom, hogy mindenkiben létezik valami tudatalatti ideál. Ti pont ezt láthatjátok egymásban. Felfoghatatlan számomra, hogy miért nem jöttetek össze amikor arra lehetőségetek lett volna.
Most csapdában vagytok. Mindketten felruháztátok egymást az elképzeláseitekkel és nincs módotokban ezt a képzetet lerombolni a valósággal. Ez a vonzódás csak úgy múlna el, ha megismernétek egymást. Úgy értem mint igazi partner. Akkor derülne ki, hogy amit éreztek, az mennyire állja meg a helyét a valóságban.
Sajna ez már lehetetlen, így marad a tudatosság, hogy ha összeillenétek, valószínűleg összejöttetek volna már akkor mikor még szabadak voltatok. Kár az illúziókat kergetni. Bár nem tudom ez mennyire működhet tudatosan.
Gyorsan költözzetek össze, hogy kiábrándulhassatok egymásból!:D
Igen, valószínűleg karmikus kapcsolat. DE, ettől még az itt és mostban kell élned. Tudod, mindig az a csók a legszebb csók, amit el nem csókolunk....
Szerintem amikor valaki között mély (akár karmikus) kapcsolat van, akkor tkp. mindkettőjükben van egy láthatatlan fonal, amelyiknek a két vége a szívüket köti, amíg azt nem sikerül onnan lefejteni, az egyik meghúzza a végét,a másik érezni fogja.....
Mit lehet tenni? Elfelejteni (megpróbálni tudatosan kizárni a gondolataidból....hát ez addig nem lesz hatásos, míg a szívedben is átíródik a felejtés), vagy csapot-papot otthagyva megpróbáljátok közösen. Mielőbb döntenetek kell, mert Ti magatok fogtok errre rámenni, karöltve a szeretteitekkel.....
A múltból áthozott érzéseket,és miután tudja,mit érez,már józan fejjel tud lépni,hogy a mostani életében él,és folyattja,jelen élete kapcsolatát,vagy úgy érzi,még van dolog a régivel ,és akkor ahhoz megfelelően dönt!
Azt nem szabad elfelejteni,ez már egy más élet,és ha kijózanodva látod a dolgokat,észre veszed a jelen jelleme hibáit is,így tudsz dönteni !!!!!
Gratulálok! Magamról tudom, nem kis bátorság kell hozzá
ebben a korban, de megéri! Mint írtam, én is csak azt bánom,
hogy nem előbb léptem! Még sok szép éveket kívánok
nektek együtt.
Ancsa1969
Sziasztok!
Nem értem, hogy miért mondja mindenki, hogy el kell felejteniük egymást. Inkább a mostani kapcsolataikat felejtsék el, és éljenek végre egymással! Hiszen még gyerekek sincsenek a kapcsolatokban, miért ne lehetne végre megélni ezt a szerelmet? Miért jobb egy életen át tartó sóvárgás?
Kedves Ancsa! és Mindenki!
Valami nagyon hasonlót tudnék írni. Első szerelem, én 16 Ő 18. Két év után, egy buta félreértés miatt elváltunk. 32 év után Ő megkeresett egy levélben, találkozás , minden folytatódott, ott ahol elszakadt. Megállapodtunk, mindkét oldalon család, gyerek, unokák.
Maradunk barátok, nem veszítjük el egymást!
Éjszaka egy telefon.: Elválsz?
Elváltunk.
10 éve vagyunk együtt, olyan, mintha most kezdenénk.Bánjuk, hogy nem együtt éltük le az életünket.
Azt szoktam mondani,ha szerettem valakit pár száz évig,akkor erre a kis fikarcnyi életre,mért kellene nem szeretni!
Elfogadom,a szeretet örömét,értem,mért van,de nem keverem bele jelen életem!
Ez az én karmatáncom!!!!!!!!!
Az utazással,kialakul egy távolodás,elfogadod,áthoztam ezt az érzést,abból az életből,de ez az élet már nem az az élet,így tovább lépek!
Ezek emlékekké válnak,és élheted jelen életed,a pároddal tovább!
En is ateltem, sokat segitett, csak ajanlani tudom a topikinditonak is!!!
(De ezt az elmenyemet nem 'mertem' leirni egy nyilt topikon...)
Köszönöm a jókívánságod. Igyekszünk szépen megélni az elkövetkező éveket.
Köszönöm, gyerekeim is azt mondják, filmbe illő történet.
Nekünk sikerült. Bizony nem volt könnyű döntés. De
meghoztuk. Kicsit kell tudni önzőnek lenni. Olyan rövid
az élet!
Szeretettel üdvözöllek: Ani
Nagyon szép történet, jó volt olvasni
Nagyon örülök, hogy Nektek bejött, és jó volt a döntés, amit meghoztál (nem lehetett könnyű)
Ennek a megoldása lenne,ha keresnél egy embert,aki segitene,"megutazni" azt az élet,ahol találkoztatok!
Ha megtapasztalod,átéled,utána egyszerűbb elfogadni,ezért érzed ezeket a dolgokat,és tovább tudsz lépni!
Az utazással,kialakul egy távolodás,elfogadod,áthoztam ezt az érzést,abból az életből,de ez az élet már nem az az élet,így tovább lépek!
Ezek emlékekké válnak,és élheted jelen életed,a pároddal tovább!