Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Nagykorú, DE....!!!!
Van egy nagy bánatom. Van 3 gyerekem, és a legnagyobbal súlyos problémáim.
Most érettségizett, egy hármas magyarból, a többi mind kettes. Egész eddig nem voltak rossz jegyei, de ezeket mindig puskázással szerezte. Amikor nem sikerült a puska, akkor kapott rosszabb jegyeket, de azért legtöbbször sikerült neki. Utál tanulni, hiába ültem le vele, fogadtam amgán tanárt, semmi.
Egy szakközépbe jár, de abban a szakmában is csupa hármasai vannak, nem is szereti, ezeket a hármasokat is puskázással szerezte, szóval igaziból ennyit se tud. Nem akar ebben a szakmában megmaradni, hanem óvónőképző főiskolára akar menni. Mondtam neki, legyen dajka, mert a kicsikhez tényleg elég jól ért, de közölte, hogy dajka pedig nem lesz, csak óvónéni.
Ez rendben is volna, de sajnos 212 pontot ért el ehhez, és ez nagyon kevés. Most azt mondja, akkor fizessem be egy nyelvtanfolyamra, a magyart meg megtanulja, és leérettségizik majd emelt szinten újra, és igéri, hogy sokat fog tanulni, mert hibázott abban, hogy eddig nem tanult, de ezután majd fog.
Csakhogy én nem bízok ebben, és anyagilag se mindegy, hogy fizetek-e neki egy nyelvtanfolyamot. Azt se tudja, melyik másik szakmát tanulja, mert egyik se tetszik neki, csak az óvónői főiskola.
Még nem dolgozott sose, csak 1-2 alkalommal alkalmi munkát, és eddig nem is keresett magának semmit.
Itthon ül, barátnőkkel találkozik, és filmeket néz a neten.
Akarok neki adni még egy esélyt, de valahogy úgy, hogy megérezze annaka súlyát, hogy eddig ellógta az életét.
Szeretném, ha elvégezné a főiskolát, de csak akkor, ha valóban keményen tesz is érte.
Ti milyen feltétellel fizetnétek a nyelvtanfolyamot, vagy ha nem fizetnétek, mit mondanátok neki?
Nem akarok egy ilyen gyereket, a másik kettő tanul keményen, és nem szoktak becsapni se.
A nagyobbik meg sokszor hazudik, hogy ide megy, de közbe kiderül, nem ott volt. Hiába magyarázom neki, hogy én is megmondom az apjának, hova megyek, mert igenis egy család vagyunk, tudnunk kell egymásról, főleg, ha valami baj van. De csak azt hajtogatja, hogy ő már 18 elmúlt, semmi köözöm hozzá, hol van. Elengedem én bárhová, de tudni akarom, hol van, mikor jön. Vagy ez se természetes szerintetek? Gáz, hogy én mindig tudom, hol a férjem és mikor jön, és én is mindig mondom hová megyek, mikor érek haza? Ez 10 éve gond nála, iskola után is mindig elcsavargott. Votl, hogy rendőrökkel hozattam haza, mert egész délután nem találtam. Barátnőjénél volt persze. Elég hosszú lett, majd kérdezzetek, ha nem világos valami.
Szeretettel: Ica
Könyörgöm, mi az, hogy éretlen arra, hogy dolgozzon??? Ne már...
És, ha kudarc, akkor mi van? Tapasztal és tanul. 18 évesen ideje elkezdeni.
Pont így gondolom én is, és pont így beszéltük meg mi is.
Persze, ha egy kezelhető gyerekünk van, akkor ez "könnyű", a topikindító lányánál van valami gond, amiért ilyen a viselkedése és az élethez való hozzáállása.
Nem feltétlen az anyja hibája, hisz lehet a lánynak ilyen személyisége. A másik 2 gyerekével nincsenek gondok.
Egyetértek, szerintem is fontos lenne, hogy valamilyen szinten megismerkedjen a munka világával, mert muszáj látnia, hogy hogyan működnek valójában a dolgok! Nem lehet tovább halogatni ezeket a felismeréseket! Pont azért is, mert a tanulás nehezére esett, de egy munkahely sok szempontból egész más, mint az iskola - lehet, hogy még sikere is lenne benne, de biztosan sokat tanulna belőle, mert a munkatársakkal beszélget az ember, és ott különböző életutakat megismerve csak leesik a tantusz!
Tulajdonképpen milyen szakközepet végzett?
Ugyanis az jutott eszembe, hogy az ilyen nagy hóhányóknak esetleg még kereskedő vénájuk is lehet - porszívóügynök és hasonlók?
Csak úgy elkalandozott a képzeletem...
Akkor nincs más lehetőség, mint elkezdeni dolgozni menni.
Mondd meg neki, hogy lakni lakhat nálatok, enni ehet nálatok és ennyi.
Ha valami egyébre van szüksége, azt oldja meg.
Ha meg látod, hogy normális kerékvágásban haladnak/haladnának a dolgai, akkor lehet támogatni.
Az embernek akkor is a gyereke, nem vághatja ki az utcára...
Egymással kommunkiálni soha nem késő!!!
Mindazonáltal én is kemény lennék vele, az tuti.
Miért baj ha elmegy dolgozni, é skudarc lesz a vége? Nem erről szól az élet, hogy tapasztalatokat szerzünk, és hasznosítjuk azokat?
Ha nem tetszik neki a munka, talán komolyabban fogja venni a tanulást.
Ha nem lesz a döntéseinek következménye akkor miből fog tanulni?
Ha nincs felvárás felé, mi lesz a mozgatórugó, hogy teljesítsen?
A semmittevésbe bele lehet szokni nagyon.
És ha pár hónap mulva feladja, akkor is a pár hónapos fizetéséből lehet nyelvtanfolyamot fizeni, és megmarad a tapasztalata is.
A nyelvtanfolyamra azt mondanám, hogy csak a felét vagyok hajlandó finanszírozni, a pénz másik felét keresse meg maga!
Bár előbb mérlegelnék, hogy valóban fontos ez a nyelvtanfolyam? Kell az érettségihez, vagy a felvételihez? Mert ha nem, akkor inkább felejtse el egyelőre, lesz mit behoznia anélkül is...
Az szerintem tök jó, hogy legalább tudja, mit szeretne csinálni! Már persze, ha nem azért választotta ezt, hogy még néhány évet lóghasson...
Lehetne, hogy elvégez egy egy-két hónapos bébiszitter tanfolyamot, és azalatt az egy év alatt, amíg az érettségire készül (megjegyzem: az újravizsgázás sincs ingyen!!!), rendszeresen eljár egy-két helyre gyerekekre vigyázni...
Vagy akár külföldre is kimehetne bébiszitternek, akkor ugyebár két legyet ütnétek egy csapásra, mert a nyelvet is élesben tanulhatná - van olyan konstrukció is, ha jól tudom, hogy bébiszitterkedés+nyelvtanfolyam külföldön...
Még azt gondolom, hogy bármennyire lelkes, ha eddig nem tanult magától, rendszeresen, akkor lehet, hogy nem is képes rá önállóan (mondjuk, hogy beossza magának), szóval mindenképpen kell valaki, aki minimum kikérdezi tőle az anyagot mondjuk heti/kétheti bontásban!
Ha te nem így gondolod,akkor írd le hogy mit tennél.Lássuk,hogyan bánnál egy gyerek-felnőtt lánnyal,aki a tiéd,és mire eléri a 18 éves kort,kiderül hogy káosz az egész élete,amiből nem lehet kirángatni.
Be lehet dugni egy óvónőképzőbe,nyelviskolába,de ha éretlen rá,akkor felesleges.Eltaszítani pedig egy anya nem fogja a gyerekét magától.
El lehet küldeni dolgozni,de erre is éretlen.Pár hónapnál tovább nem bírná,újabb kudarc.Felnőtt,30-as nők küszködnek hasonló problémákkal,párkapcsolat terén. Őket már tényleg nehéz segíteni,irányítani.
Nos,te mit tennél az édesanya helyében?
Persze, kell is adni neki mégegy esélyt, de úgy, hogy amellett érezze is a dolgok súlyát és legyen felelőssége a dologban.
Nyáron meg nyugodtan elmehet diákmunkára, alkalmi munkára, hogy a bulizásait állni tudja.
Ezt Te komolyan gondoltad????
Köszi, ez nagyon tetszik, megcsináljuk este!
Most azonban el kell mennem, dolog van. Pár óra, és visszajövök!
Aha.Ezen a kijelentésén,hogy óvónő akar lenni,elindíthatsz egy komoly beszélgetést.Magyarázd meg neki,hogy az óvónőknek ismerniük kell a gyermekeket egyenként,jellemzést írni róluk.De ehhez szükséges,hogy az óvónők saját magukat is ismerjék.Kérdezd meg a lányodtól,ismeri-e önmagát?Sorolja fel saját magáról a jót,és a rosszat is.Ezzel segíted hogy tisztán lásson,pontosan tudja hogy mi az ami rosszat tett idáig.De ha be is ismeri,az már haladás.
Az nem elég ha szereti a gyerekeket,és jól bánik velük.Nevelni,tanítani kell őket.Kérdezd meg,mi az amire egy ilyen kicsi gyereket tanítani tudna?A válaszából kiderül holtart ezen a síkon.Vagy azt válaszolja hogy olvasni,számolni,öltözködni,vagy pedig azt hogy ne bántson másik gyereket,figyeljen a felnőttek szavaira,bízzon bennük,mert jót akarnak.Ha a válasza az utóbbi,akkor valamennyire kész a feladatra mert átlátja.De ezt kétlem.
Szia!
Nem olvastam végig a hozzászólásokat, de ha dajka nem akar lenni, akkor okj-s csecsemő-és kisgyermeknevelői tanfolyamok is vannak.
Az nem öregasszonyos.
Én óvodapedagógusi főiskolát végeztem, és úgy, hogy mindig jó eszem volt, és az érettségim is jeles volt, még így is voltak tárgyak amikből bizony örültem hogy a vizsgán meglett a 2es. Mert rengeteg olyan dolgot kell tanulni, ami csak elmélet, nem tudom mennyire menne ez a lányodnak, ha mondjuk sikerülne neki a nyelv és felvennék a főiskolára.
Én azt javaslom, menjen el valamelyik tanfolyamra, ha az megvan , akkor segítsd a nyelvtanfolyamot.
Úgy gondolom, a lányod most nincs olyan helyzetben, hogy feltételeket szabjon. De persze,ez a Te szülői belátásodon múlik.
a rendőrökkel hozattam haza mert a barátnőjénél volt délután..ez is azt mutatja, hogy ugyan tudod a törvényes eszközeidet, de rosszul élsz velük.
Miért élnék rosszul velük? Amikor a zenesuliban kelelne lennie, és én ott várom kocsival, de nincs, és minden létező telefonszámot felhívok, de nincs sehol, akkor mit tennél? Már 5-6-7-8 óra, és nincs sehol. Ülnél karbatett kézzel? NNÁ, HOGY FELHÍVTAM A RENDŐRÖKET. Ők hivatalból tudtak intézkedni, és eljutottak egy olyan barátnőhöz, akit balettóráról ismert, én meg csak látásból. Ahhoz ment el, mert találkoztak az utcán, és az hívta, őmeg ment. Erre én nem jöttem voln rá magamtól. egész Gödöllőt mégse járhatom körbe utána.
ILYEN gyereket tényleg nem akarok, muszáj, hogy megváltozzon, mert szinte lehetetlen együttélni vele. Ennek ellenére nem adtam intézetbe, nem zavartam el otthonról, hanem folymamatosan küzdök vele, hogy NEKI jobb legyen.
Ezzel mi a baj?
Hogyne adnék neki esélyt. Most is kértem, nézzen át más okj-s szakmákat, nincs-e, ami jobban tetszik neki, mint a jelenlegi. Azt mondta szó szerint, hogy "egyik se tetszik."
Ugyanez volt 8. után. neki semmi. Ezért gondoltam, akkor legyen gimi, de oda nem vették fel. Akkor maradt a rosszabbak közül az, amit én gondoltam, mivel ő akkor is azt mondta, egyik se. Ezzel nem tudsz mit kezdeni.
Aki akar valamit, azt tudod terelgetni erre-arra.
De aki semmit se akar, akinek semmi se jó, azzal mit csinálsz?
Nem tudom mi a jellemző, de azt tudom, hogy ilyen szempontból amit én eldöntök az úgy lesz. Punk-tum. Persze megvolt az esély rá, hogyha negyon kekeckedek akkor kirúgnak, de már évek óta ott dolgoztam, amikor elkezdtem a tanfolyamot. És hidd el meg lehet oldani. Előre leadja az ember a szabadságigényt (mindig előre kérik) vagy cserél stb...
Tény hogy nem legrendesebb munkaadók, de ha nagyon akarja az ember akkor meg lehet csinálni.
És igen volt, hogy mérgelődtem, mert olyan beosztásom volt, hogy 3 hétig nem tudtam bemenni a suliba. Mégis sikerültek a vizsgáim.
Akkor ti mázlisták vagytok, rendes fönökkel.
Azért NEM ez a jellemző.