Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Én is csak akkor beszélek róla , ha muszály. Én nem tartom betegségnek, szerintem ez inkább egy állapot, aminek vannak szabályai
Köszönöm, hogy ilyen őszintén írtál az állapotodról. Csak azt tudom neked kívánni, hogy a "bajodhoz képest" a legjobb egészségi állapotot tudd magadból kihozni, nagyon sokáig! Ugye én nem vagyok beteg, "csak" félek ettől (megjegyzem, az e miatti szorongás is egyfajta beteges állapot), de most hogy egy hete újra dolgozni kezdtem, szépen kezdenek lecsendesedni a tüneteim. Alig-alig zsibbadok, stb. Remélem, elülnek a lelkem viharai és újra tudom felszabadultan, félelem nélkül élvezni az életet. A kineziológuson elgondolkodom, a babán pedig dolgozunk! Biztosan megírom nektek, ha sikerrel járt a próbálkozásunk! Addig is neked is és a többieknek is jó egészséget kívánok és sok erőt, energiát, bátorságot! Sziasztok!
És a nődoki nem dönthet császár mellett? Ismerve a jelenlegi fizikai állapotodat?
Most megyek, délre kell fogorvoshoz mennem. Délután még benézek, üdv.
Szerintem az idegorvosodtól kellene valami szakmai véleményt kérned, melyben Ő javasolja a császárt, ill. a normál szülés hátrányait ecsetelné a Te esetedben. Nekem nem volt szükségem ilyenre, mert a nődoki is tisztában volt a dolgokkal, és az egész terhesség alatt is fokozott ellenőrzés alatt álltam.
Valami olyasmit mondtak a kineziológusról, hogy bizonyos pontokat felold, kiüríti a "szennyest". De igazából nem tudom, mert én még nem próbáltam.
Köszi kérdésedet az állapotomról, jól elvagyok. Idegenek nem veszik rajtam észre az SM-t, csak a szakavatott szemek, ill. az ismerősök (mert ők tudják). Gyakori fáradtság, gyengék a lábaim, olykor nem tiszta a látásom (ez az első jel, mert a fáradtság itt üt ki leghamarabb), néha a hangok is zavarnak. Ez a mostani állapotom. De voltak sokkal durvábbak is, ami ugye szteroid, kórház, . . .
Nekem 1993-ban diagnosztizálták az SM-t, de utólag már tudjuk, hogy 1989-ben is egy schubom volt. Ugyanolyan volt már azóta is. Csak akkor, 19 évesen még nem nagyon vizsgálgattak ilyen irányban. Meg tudom érteni, hogy mennyire aggódsz (habár ezt nem szabad, mert ez a legjobb táptalaj az SM-nek), ugyanis amikor én megtudtam, hogy mi a bajom, utána kb. két hónapra meghalt a barátnőm anyukája, aki már régóta SM-es volt. Igaz, ő a rosszabb fajta. A 2. schubom volt a legrosszabb, mert akkor tudatosodott bennem, hogy mi ez az egész. Nagyon-nagyon nagy lelkierő kellett ahhoz, hogy feldolgozzam. Azt hiszem sikerült, már amennyire sikerülhetett. A kórházból is úgy engedtek ki, hogy ennek már nyoma marad (sántítás), de NEM! Az agykontroll bevált. Persze azóta is voltak rosszabb napjaim (kórházban is voltam több alkalommal is), de ezt tudni kell kezelni. És sokat jelent nekem, hogy olyan család áll a hátam mögött, akik megértenek, ha kell, segítenek.
Abban igazad van, ha szorongsz, a fogantatás késik, vagy elmarad. Tessék elutazni, kikapcsolódni, nyugalomban eltölteni néhány napot (hetet), és pozitív gondolkodás. Drukkolok, hogy örömöd valóra váljon! Üdv
A dokit hogy lehet rábeszélni a programozott császárra? Én próbáltam, de nem sikerült:-( Pedig erőm az nem sok van, mert végigfeküdtem szinte az egész terhességet(nem az SM miatt), de a baba érdeke is, hogy ne legyen shub-om a szülés után, nem akarom én a "könnyebbik végén megfogni a melót", és azért a csaszinak is megvannak a hátrányai. Téged altattak?
Kineziológusnál én még nem voltam, csak két ismerősöm, akik nagyon jó véleménnyel voltak róla. Több éve felhalmozódott gondoktól szabadította meg őket.
Én is szültem SM-es múlttal, nagyon sokat konzultáltam mind a nődokival, és idegdokival is. A terhesség alatt nagyon jól éreztem magam, semmi schub, rosszullét. 10 hónapig szoptattam a kisfiamat, és annyi tejem volt, hogy a Heim Pál kórházból jöttek, és elvitték a felesleget. Egyébként császárral szültem, ráadásul programozott szülés volt, ezt az orvosokkal meg lehetett beszélni. Nem volt szabad kifáradnom, ez egy normál szülésnél eléggé elkerülhetetlen. Én jó véleménnyel, emlékekkel vagyok a terhességről, szülésről. Az igaz, hogy amire az idegdokim is felkészített előre, a szülés után jött egy schub. De csak 10 hónap múlva. (ezért kellet abbahagynom a szoptatást is) Hozzátartozik a dologhoz, hogy szinte mindig volt segítség mellettem, így volt időm pihenni az első időkben is. Aztán jött az óvoda, most pedig már elsős a gyermekem, így délelőtt mindig tudok pihenni, meg azért ahogy nő a gyerek, egyre jobban megért dolgokat, és segít is. És nem szabad eltitkolni előtte semmit a betegséggel kapcsolatban! Az injekciózást is végignézi, ha úgy adódik. Olyankor ő a telefonügyeletes.
A kismamáknak kitartást, aki szeretne kisbabát, annak sok sikert, hogy összejöjjön! Ne féljetek tőle, nem lesz semmi baj!
Én is babát várok, 36. héten vagyok, úgyhogy nemsokára szülés. A neurológus nem látja akadályát a normál szülésnek, sőt!!! Én viszont félek, mert le vagyok gyengülve, mivel végig feküdtem, de nem az SM miatt.