Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Hogyan képzeled el Istent?
Torolt_felhasznalo_615948
Létrehozva: 2012. december 7. 21:37
Elmélkedős téma következik:
Ki hogyan képzeli el Istent? Ha fogalomként, akkor milyen tulajdonságokkal tudnád jellemezni, ha körül kellene írni? Jóság, becsület, szeretet? Ezek szerint Isten egy (vagy több) emberi tulajdonság, jelző? Aki azt mondja, hogy jár ugyan templomba, de neki egyfajta saját, egyedi hite van (és nem istenhit), az mit ért ezalatt (olvastam ilyet itt az nlc-n régebbi topikban, de nem fejtette ki az illető, hogy ez mit jelent.) Ismertek-e olyan műalkotást, legyen az festmény, szobor vagy akármi, ami Istent jeleníti meg? Ha az elmédben meg kellene jeleníteni, Te milyen materiális tulajdonságokat adnál neki? Egyáltalán van neme? Volt egy könyv, melyben nőként beszél az író róla. Elgondolkodtató ez is. Egyáltalán miért kell nemet adni neki? Szerintetek egy nézetütközés esetén kinek kell (vagy lehet) bizonyítani a saját igazát: bizonyítsa be Isten létét, az, aki hisz benne, vagy igazolja a nemlétezését az, aki alapból cáfolja, tehát ateista?
Most ezek a kérdések azok, melyek felmerültek bennem egy érdekes beszélgetés során, gondoltam, megkérdezem itt is a véleményeket. Természetesen, a témával kapcsolatos egyéb kérdések is jöhetnek, ha valakiben felmerülnének még.
Nem parázs vitát akarok, hanem kulturált beszélgetést, mintha mondjuk családi körben vagy egy kávézóban elmélkednének intelligens emberek, barátok a fenti kérdésekről.
Einsteinnek, mint oly sok híres embernek rengeteg olyan dolgot tulajdonítanak, ami nem igaz. Mivel szabadalmi hivatalban dolgozott, ráadásul erőteljesen antiklerikális légkörben, hiszen ott az „Isten” a tudomány és azok vívmányai voltak, ezért valószínűsíthető, hogy a vallással szemben nagy valószínűséggel érdektelen, semleges lehetett.
Valamint sokan keverik bizonyos szempontból a felfedezéseit Galileiével, hiszen bár Galilei bár még némileg vallásos volt (a Mediciek mellett maga a pápa és sok más magasrangú egyházi személy a támogatója volt), de mégis geometriát, mechanikát és csillagászatot tanított. Ő volt az, aki foglalkozott a klasszikus (akkor még máshogyan hívott) relativitáselmélettel, ő volt aki legelőszőr megpróbálta megmérni a fény sebességét, különféle gépeket konstruált, a klasszikus (Newton által később felfedezett) mechanika úttörője volt, rájött, hogy a hangnak és a fénynek van frekvenciája, valamint hogy az ár-apály jelenségekért a hold a felelős. Mondjuk perbe a geocentrikus elmélet elvetése, és a heliocentrikus világkép kimondása miatt fogták. Ami ugyebár Kopernikusz…
Olyan, hogy „Isten”, NINCS”
Tehát nem létezik.
Legalábbis olyan, hogy jóságos, gonosz, keresztény, muszlim stb… Egy kreált fogalom az ismeretlentől való félelem tárgyiasítására, megfoghatóvá tételére. Ősi hiedelem, hogy aminek ismerjük a nevét, az felett bizonyos szintig uralkodhatunk, az kevésbé árthat nekünk.
DE MÉGIS! Isten igenis létezik, mert Mi magunk vagyunk, Mi emberek.
Mi sem bizonyítja jobban, hogy mindenre képesek vagyunk, ha úgy „isten igazából” nekiduráljuk magunkat. Ez igaz jóra és rosszra is.
Mindenkinek olyan az „Istene”, amilyen Ő maga. Erre jó példa a történelemből az, hogy kegyetlen társadalmaknak kegyetlen Istenei voltak… Amikor az inkvizíció embereket kínzott, gyilkolt halálra, akkoriban a keresztények istene kegyetlen volt a „bűnösökkel”, és nem megbocsátó és nem jóságos…