Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Elhiztak a magyar nok
Torolt_felhasznalo_395009
Létrehozva: 2013. január 15. 02:54
életmód Az unióban Magyarországon van a legtöbb elhizott noci
Az Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet felmérése szerint a magyar gyerekek harminc százaléka túlsúlyos. Az Európai Uniós országokat összehasonlítva Magyarországon van a legtöbb elhízott nő, míg a férfiak a negyedik helyen állnak.
Martos Éva kiemelte: az elmúlt húsz évben megháromszorozódott a gyermekkori elhízás, de ez nem csak Magyarországon van így, az uniós tagállamokban is hasonló a helyzet. Hazánkban a nők körérben az elhízás-túlsúly gyakorisága 63 százalék, és ezzel első helyen állunk az uniós tagországok között. A férfiak esetében ez az arány 61 százalék, ez a negyedik helyet jelenti az Unióban.
Az ez ellen küzdő kampányok az oktatásra és az iskolákban található egészséges választék biztosítására irányulnak. Külön programmal népszerűsítik például a vízfogyasztást: miért kell vizet inni (jobb lesz a koncentrációs képességünk) és miért nem jó cukros üdítőitalt fogyasztani (elhízunk tőle és árt a fogaknak) - mondta a főigazgató, aki hangsúlyozta: biztosítani kell a kulturált vízivás lehetőségét az iskolákban.
Katasztrófahelyzet
Jelenleg az Európai Unióban több mint tizenkétmillió elhízott vagy túlsúlyos gyermek van; évente 400 ezerrel nő a túlsúlyos és 85 ezerrel a kövér gyermekek száma. "Tehát, ha nem történik semmi, akkor egy katasztrófahelyzet áll elő" - fogalmazott Martos Éva egy csütörtöki sajtótájékoztatón, Budapesten. A főorvos erről annak a konferenciának a szünetében beszélt, amelyen a nemzetközi és a hazai helyzet alapján a gyermekkori elhízás visszaszorításának a lehetőségeit vitatták meg.
Kiemelte, hogy a gyermekkori elhízás következtében már a gyermekek körében is egyre gyakoribbak az olyan - korábban a felnőttekre jellemző - betegségek, mint a magas vérnyomás vagy a cukorbetegség.
Martos Éva utalt arra, már az Európai Parlamentben is megfogalmazták korábban: el kell érni, hogy a gyermekkori elhízás témája lekerüljön a napirendről. Ennek fényében az uniós stratégiában is azt tűzték ki célul, hogy 2015-re a tagállamokban megfordítsák a jelenleg növekedő tendenciát.
Az Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet felmérése szerint a magyar gyerekek harminc százaléka túlsúlyos. Az Európai Uniós országokat összehasonlítva Magyarországon van a legtöbb elhízott nő, míg a férfiak a negyedik helyen állnak.
Magyarországon a gyerekek harminc százaléka túlsúlyos vagy kövér. A tavalyi mérések azt mutatták, hogy a hétévesek közül minden negyedik lány és minden ötödik fiú túlsúlyos vagy kövér - vázolta a nem túl pozitív helyzetet az InfoRádiónak az Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet főigazgatója.
Martos Éva kiemelte: az elmúlt húsz évben megháromszorozódott a gyermekkori elhízás, de ez nem csak Magyarországon van így, az uniós tagállamokban is hasonló a helyzet. Hazánkban a nők körérben az elhízás-túlsúly gyakorisága 63 százalék, és ezzel első helyen állunk az uniós tagországok között. A férfiak esetében ez az arány 61 százalék, ez a negyedik helyet jelenti az Unióban.
Az ez ellen küzdő kampányok az oktatásra és az iskolákban található egészséges választék biztosítására irányulnak. Külön programmal népszerűsítik például a vízfogyasztást: miért kell vizet inni (jobb lesz a koncentrációs képességünk) és miért nem jó cukros üdítőitalt fogyasztani (elhízunk tőle és árt a fogaknak) - mondta a főigazgató, aki hangsúlyozta: biztosítani kell a kulturált vízivás lehetőségét az iskolákban.
Katasztrófahelyzet
Jelenleg az Európai Unióban több mint tizenkétmillió elhízott vagy túlsúlyos gyermek van; évente 400 ezerrel nő a túlsúlyos és 85 ezerrel a kövér gyermekek száma. "Tehát, ha nem történik semmi, akkor egy katasztrófahelyzet áll elő" - fogalmazott Martos Éva egy csütörtöki sajtótájékoztatón, Budapesten. A főorvos erről annak a konferenciának a szünetében beszélt, amelyen a nemzetközi és a hazai helyzet alapján a gyermekkori elhízás visszaszorításának a lehetőségeit vitatták meg.
Kiemelte, hogy a gyermekkori elhízás következtében már a gyermekek körében is egyre gyakoribbak az olyan - korábban a felnőttekre jellemző - betegségek, mint a magas vérnyomás vagy a cukorbetegség.
Martos Éva utalt arra, már az Európai Parlamentben is megfogalmazták korábban: el kell érni, hogy a gyermekkori elhízás témája lekerüljön a napirendről. Ennek fényében az uniós stratégiában is azt tűzték ki célul, hogy 2015-re a tagállamokban megfordítsák a jelenleg növekedő tendenciát.
..hát persze, az elején mindegy lesz...utána nem biztos...
én már a házasságkötésünk után döbbentem rá, hogy jobban hasonlítok az anyósomra, mint a saját anyámra (ő se szeretett főzni, viszont tisztság- és rendmániás)
..hogy ennyire jól összecsiszolódtunk a férjemmel és 13 év után is nagyon jól élünk együtt, az főleg ennek köszönhető
Ez valahol alkalmazkodás kérdése is.
Ha igazán szeretni fog valakit, akkor nem fogja érdekelni, hogy tud-e főzni, vagy szeret-e főzni. Ha az az illető szeretni fogja szívből a fiamat, akkor, ha nem is tud főzni, és nem is szeret, legalább a kedvenceit meg fogja tanulni, mert a kedvében szeretne járni. Össze fognak csiszolódni, ha igazán szeretik egymást.
Az életnek annyi területén vagyunk különbözőek, az étkezés csak egy, ezen túl van még sok minden más is. Ahol szeretik egymást, elkötelezettek, toleránsak, ott mehet a dolog akkor is, ha vannak különbözőségek.
Tehát szerintem nem jó háziasszonyt, anyát, stb., kell keresnie, inkább olyan lányt, akivel kölcsönösen szeretik egymást, aki intelligens, toleráns ....
Vannak természetesen neki is háztartási feladatai, sőt szeret besegíteni a főzésbe is, takarítania is kell, meg rendezgetni a saját dolgait.
Azzal már szembesült, hogy nem mindenki olyan háztartást vezet, mint mi, de neki - most még legalábbis - ez a jó, ebben érzi jól magát. Ha majd ez felnőtt korában is fontos lesz neki, akkor majd olyan lányt választ, aki hajlandó ezt a vonalat tovább vinni, még ha eleinte esetlen is lesz (én is az voltam), ha meg nem lesz neki annyira fontos, akkor választ akármilyet.
Nem súlykoljuk belé, hogy csak így lehet élni, és csak ez a jó.
Arra tanítsd meg, hogy a mai modern lányokkal csak élvezkedjen. Az életét olyannal kösse össze aki nem egy idegen test a konyhába, mer azzal csak pokol lesz az élete.
A mi családunkban a nők alkata nagyjából megegyező. Anyukám tavaly lett volna 80 éves, és a fényképeket nézve, a negyvenes éveiben ugyan úgy nézett ki, mint én most. Aztán 50 éves volt, amikor Apukám meghalt, akkor eléggé lefogyott, majd a "fénykorát" (akkor szerintem elég jól nézett ki) 55 éves kora körül élte, akkor teljesen ideálisan nézett ki, nem volt súlyfeleslege, s ez tartott egészen 70 éves koráig, akkor kezdett betegeskedni, csökkent a súlya is (nem a betegsége miatt, egyszerűen keveset evett), majd amikor már igazán beteg lett, akkor sokat fogyott. Kis vékonyka öregasszonyként ment el (de még ekkor sem volt kórosan sovány), a 152 cm-hez 40 kg volt.
Én most (már mondhatom, hogy 42 éves vagyok, a héten lesz a szülinapom:-) 42 évesen a 174 cm-hez vagyok 70 kg. Az alkatomból adódóan 64 alá nem jó mennem, mert akkor eltűnik a seggem és annyira látszanak a bordáim, hogy olyan, mintha négy mellem lenne:-) Viszont ezt az 5-6 kg-ot nagyon szeretném leadni, mert ha mindig csak 1-1 kg-ot hízogatok, az az évek alatt egyszer csak lesz 20 is, ami azért már sok lenne, nem csak esztétikailag, hanem egészségileg is.
...hát, jövendő menyedet nem irígylem... :-) legalább házias fiúkat neveltél? ő is tud főzni?
mert az én fiam imád sürgölődni a konyhában, ha nekifogok sütni, főzni, már kicsi korában odahúzta a széket a konyhapulthoz (hogy felérje) és jött keverni, fűszerezni... most már zöldséget pucol, aprít, komoly segítség. :-)
Remélem, a fiadat is okítod a háztartási dolgokra, és nem ilyen elvárásokkal megy barátnőzni, nősülni. És ezt komolyan mondom.
Meg arra is megtanítod, sokféle ember, sőt nő, háziasszony is van, pl. ardian-félk (meg énis:-.)),akiknek nem ez a legfontosabb, még a családi életben sem.
És hát van egy hátránya annak, ha az ember valamihez hozzászoktatja a családját: idővel nem akarnak mást:-) Pl. a fiam már ott tart, hogy megjegyzi, ha valahol egyszerű rizst eszik (megeszi azt is, mert nem válogatós), de otthon csak basmati, jázmin, vagy barnarizst eszünk. Meg, amíg egy átlagos gyereket, ha megkérdezel, mi legyen az ebéd, akkor milánóit kérnek, vagy rántott húst, gyümölcslevest, stb., addig a fiamnak olyan ötleteli vannak, hogy süssek kacsát, vagy bőrös malactarját párolt káposztával, vagy harcsapaprikást túróscsuszával. Nálunk pl. a tárkonyos csirkelevesért közelharc van:-)
Vagy volt olyan is, hogy vendégségben volt a vietnámi osztálytársánál és evett valamit, amit készítsek el én is. Képzelheted. Felhívtam az osztálytársát, aki tolmácsolta, mert a szülei nem beszéltek magyarul, hogy mi volt az, mi kell hozzá, hülyeanyu meg ment a kínai élelmiszer boltba beszerezni az alapanyagot.
Nem tudom, hogy ezzel mennyire rontottam el a gyereket, de már most látszik rajta, hogy ha olyan helyen vagyunk vendégségben, ahol nem remekel túlzottan a háziasszony, akkor azt nem igazán tudja hová tenni, nem érti, hogy lehet valaki háziasszony, aki nem tud főzni:-))) de ugyan így van a vasalatlan ruhával is (ami a másik mániám). Ünnepélyen tett már megjegyzést vasalatlan inges osztálytársának. Néha fájóan őszinte szegény, egyszer ezért még szájbavágják, mondtam is neki, majd akkor megtanulja, hogy néha jobb csendben maradni:-)
Valami ilyesmi:-))
Igen, szeretek enni, szeretem, amikor együtt leül a család a terített asztalhoz, és hát évek alatt felfejlődtem odáig, hogy ha kevés időm is van, nem eszek meg akármit (üzemanyag), hanem nekiállok valami olyasmi elkészítésének, amit szívesen megeszek. Azért figyelek, hogy mit és mikor, haspóknak nem mondanám magam, de szeretek enni.
Egyébként sovány sosem voltam, családom sem, ilyen alkatúak vagyunk.
Kardomba nem dőlök a 6 kg-os "túlsúlyom" miatt:-)
A főzést igen, a vásárlást, takarítást, mosást, kertrendezést nem.
De az is biztos, hogy nem tökölök a bevásrálással, egy helyen, max egy óra alatt elintézem. Ahogy régen, amikor én főztem, akkor is tíz-húsz perces kajákat főztem,. és jelentem: túléltük. (Sőt, akkoriban a férjem is 68 kiló volt).
Valószínűleg azért, mert helyetted megcsinálja más a főzést és a vásárlást.
Vagy a gyerekeid sem esznek?
Ha visszatartana, akkor üres lenne az ország, mert vagy kivándorolna mindenki, vagy csak nagyon kevesek szülnének (mondjuk a mostani születésszámnak csak a 20%-a születne).
Mondjuk, ha a fentiek szerint gondolkodtam volna, amikor a fiam született, akkor neki sem kellett volna megszületnie, mert azon túl, hogy volt egy kis lakásunk, másunk semmi. Mégis megszületett és most azért nincs rossz dolga, mint ahogy nekünk sem. Tudom, hogy lehet a miénktől sokkal kényelmesebben is élni, de nem gondolom azt, hogy a mi életünk a borzalmak alja, az a szint, ahova még megszületni sem érdemes.
meg ne sértődj, mert viccelődöm:
én amíg te vásrolsz leúszom 2-3 km-t, ezért nálad picit idősebben is vékony vagyok.
meg persze a gének, szokások, ízlések... én pl. sosem érdeklődtem a kulináris élvezetek iránt különösebben, a kaja üzemanyag, megeszem, oszt kész, nagy valószínűséggel ez is kihat a súlyomra...
a férjem pl. nagy haspók, szeret enni (főzni is, háliten), látszik is rajta
a te leírásodból is azt érzem, hogy fontos neked az étkezés, hogy mit eszik a család, ezért sokat foglalkozol ezzel a témával, így nehezebb az is, hogy mértékletes maradj (ez csak tipp a részemről)
Amikor más dolgozik helyettünk akkor fizetni kell rendesen.
Most biz rákerestem, élő pontyot látni 795ft áron.
A hekk eléggé ment úgy emlékszem, de könyörgöm, miért olajban sütve?
Tudatossággal ezen például érdemes lenne változtatni, mert a hal egészséges.
Semmi. Egyszerűen nem szokás a halevés. Disznót esznek meg marhát. Talán a vízparti lakók, Duna-Tisza-Balaton környékén még több halat esznek, egyéb területken alig.
Emlékszem, gyerekkoromban minden hentesnél volt hal is, ott úsztak a nagy "akváriumban", mindig azt nézegettem, amikor Anyámmal vásároltunk. Ma egy hentesnél sincs, csak a piacon a halasnál, ráadásul a hal drágább, mint a marhahús, ez sem utolsó szempont. Múltkor vettem halat, 3500 volt kilója (én tengeri halat nem szívesen eszem, inkább a folyami halakat szeretem, de pl. a busát, pontyot nem, harcsát csak paprikásnak)
Mi bajuk a magyaroknak a hallal, nem tudom.