Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Iskolába MINDENÁRON ????!!
Létrehozva: 2013. január 18. 09:04
Csak nekem van problémám azzal, hogy a mostani 6 éveseket ha törik ha szakad, de be akarják rakni iskolába?
Az én lányom az iskola érettségi tesztet, amit a logopédus csinált meg velük az óvodai év elején 16 pontosra írta meg. A teszt maximális pontszáma 30 pont, 20 ponttól iskolaérett a gyermek. A 16 pontra az óvónő csak legyintett!!!! Akkor miért a teszt????
Ügyes, okos, értelmes és szabálykövető a lányom. A teszt különböző részeit kiemelkedően csinálta meg. Az alacsonyabb pontszám azért lett, mert még nem alakult ki a jobb és a bal kéz dominanciája. Ez sem érv az óvodának.
Az sem, hogy még 107 cm. és 17 kiló. Az iskola érettséghez 110 cm és 18 kg. kell, amit talán akkorára el is ér, de akkor sem túl jó, hogy 18 kilósan 23-25 kilós 7-7,5 évesekkel kezdi az iskolát.
Ma már egyértelmű, hogy a hátránnyal indult gyerekek cipelik magukkal a lemaradásukat az iskolai évek alatt, annak minden frusztrációjával együtt. Nem hozzák be a lemaradást!!!!
Értem én, hogy az is ugyanolyan káros, ha olyan testileg és szellemileg érett gyerekek unatkoznak az ovis nagycsoportban, akiknek már iskolában lenne a helye, de az én tapasztalatom az, hogy ezzel a szigorral nagyon sok olyan gyerek is bekerül az iskolába akinek még jót tenne az egy év!
Ezzel a törvénnyel életeket tesznek tönkre!
Minket a nevelési tanácsadóba irányítottak, de nagyon félek, hogy ott is kiadták azt az utasítást, hogy akit csak lehet küldjenek iskolába.
Az is elképesztő, hogy egyéb családi szempontokat nem vesznek figyelembe. Például, abban az évben amelyben apa és anya el fog válni, indokolt lenne nem terhelni a gyereket az iskolával, vagy ahol mondjuk az egyik családtag beteg. (Nálunk a nagyinak újult ki a tüdőrájka, a legjobb esetben is egy kemoterápiákkal terhelt, betegápolós nagyon nehéz évnek nézünk elébe, a legrosszabbra gondolni sem merek) Miért nem érdekel ez senkit?
MIT GONDOLTOK ERRŐL? MILYEN TAPASZTALATAITOK VANNAK? NÁLATOK IS NAGYON NYOMJA EZT AZ OVI? A NEVELÉSI TANÁCSADÓTÓL LEHET VÁRNI NÉMI SEGÍTSÉGET? VÁROM A VÉLEMÉNYEKET, TAPASZTALATOKAT!
(Szeretném egy blog bejegyzésben, cikkben megírni mindezt, aki nem járul hozzá, hogy közzé tegyem a szavait – név nélkül természetesen kérem írja meg)
Leírtad a lényeget.
A te gyerekeid már felnőttek. MInden tisztelettel a szavaim mögött mondom, nem tudod, hogy nekünk akiknek most ovis/kisiskolás a gyerekünk mit élünk át.
Igen régen jobb, egyszerűbb volt minden. Amikor én jártam suliba tanultunk, egyenrangúak voltunk, viszonylag, a szüleinknek volt munkahelye stb...
Most teljesen más minden...
Én nem tudom milyen középkorúnak, nyugdíjasnak, állástalannak, tinédzsernek vagy bárminek lenni ami nem vagyok.
Van némi rálátásom, de fogalmam sincs a dolgok mélyén lévő érzelmekről, mozgatórugókról.
De ha felnőtt gyerekeid vannak, egyszer bizony nagymama leszel, na akkor majd érteni fogsz engem.....
nézd, én csak a saját gyeremről tudok nyilatkozni.
ő alapvetően egy nagyon nyitott, barátságos kisgyerek, könnyen teremt kapcsolatot másokkal. viszont az elutasítást és a kudarcot (talán életkorából adódóan, talán idegrendszeri éretlenségből fakadóan) nagyon nehezen viseli, rendkívül érzékeny.
6 évig egyke volt, az egész család (világ) körülötte forgott. a legnagyobb igyekezetem ellenére is nagyvalószínűséggel valamennyire meg fogja viselni a "trónfosztása". és ezt nemcsak az én féltő anyai szívem mondja, hanem a pszichológus is.
viszont pusztán ez miatt, biztos, hogy nem tartottam volna vissza az iskolától. a fő ok a visszatartásra azok az elmaradásai bizonyos területeken.
eddig is tudtunk ezekről a problémákról (jár fejlesztő tornára, logopédushoz), de úgy tűnik kell még neki idő, amíg ezeket behozza.
A nagyid betegsége miatt nagyon sajnállak!
Nem tudom még nem iskolás a gyerek, de gondolom egy verset csak hétvégente fog tanulgtani.
Egyébként nem is arról volt szó, ahogy olvasom, hogy egész hétvégén tanulnia kell a gyereknek, hanem arról, hogy minden nap foglalkozni kell az iskolán kívül is.
Ahogy visszaemlékszem amíg nem tanultunk egyedül velünk is foglalkozott minden nap anyukám, suli után együtt írtunk leckét, igaz napközibe nem jártunk, ahogy a többség sem járt. Akkor van baj, ha délután is a suliban van a gyerek tanul délelőtt, délután és mág este is otthon ezzel kell foglalkozni, mert a suliban nem csinálják meg normálisan a házi feladatot például. Az azért nagyon megterhelő a gyereknek.
számoljátok ki. napi 10-12 órát kell a feladatával foglakozni. egy felnőttnek is sok.
Úgy gondolom én is, hogy túlságosan le vannak terhelve a gyerekek és kevés idő jut az önfeledt játékra, futkározásra. stb.
Igaz egyre kevesebb az igény is a szülőkben, hogy csak úgy hagyják a gyerekek az udvaron futni, játszani.
De!
És nem foglak tudni meggyőzni!
Könyörgöm kérdezz utána, mielőtt leírod, hogy szerinted mi van!
Nyomják bizony szegények, nyomják!
És nem csak a butácskábbak....
Van ilyen család a környezetemben.
A gyerekek időben mentek iskolába, jól veszik az akadályokat, és nem ülnek éjjel, nappal a könyvük felett.
A rendszer olyan-amilyen, ehhez kell alkalmazkodni.
A régebbi biztos más volt, csak azt nem értem, hogy akkor miért nem okozott problémát.
Ha sem a gyerekekkel, sem a szülőkkel nincs baj, akkor mostanában miért probléma minden? Miért kezdik egyre később kezdeni a sulit?
Az én gyerekeim már felnőttek, és ők is könnyedén vették az akadályokat.
tesóm felnőtt ember létére minden délután alszik, ha a munkája éppen úgy hozza hogy megteheti (nem a klaszzikus 8-4-ig beoszásban dolgozik) Nem beteges, nem gyenge vagy "nyámnyila", egyszerűen nagy az alvásigénye, ennyi.
ami meg a kelekótyaságot illeti, talán éppen az iskola fogja egy kicsit "helyretenni" a kelekótya gyereket. persze egy megfelelő tanítónéni kell hozzá mindenképp.
pötyike: Nyilván nem ismerhetem a helyzetet, hiszen csak a Te szubjektív véleményedet ismerem.
Egy gyerek rengeteget változik egy év alatt, és az sem jó, ha egy nem iskolaérett gyereket kényszerítenek iskolába, ill. ha egy iskolaértett gyereket visszatartanak.
Az meg végképp baromság, hogy a két csoportot ráadásul utána megkeverjék és egy osztályba tegyék. Garantált a frusztráció minden oldalról.
Szerintem kérj ki több szakvéleményt, vidd el a Nevelési Tanácsadóba, és próbálj objektív maradni, ne eleve úgy menj, hogy eldöntötted, a lányod nem iskolaérett. Ha pedig tényleg muszáj neki menni, akkor próbálj pozitívan hozzáállni, és minden segítséget megadni a lányodnak.
Ha ezt még tragédiaként éled meg, akkor plussz terheket raksz a nyakába.
A hétköznap mindennap tanulás nem azonos azzal, hogy hétvégén is reggeltől estig nyomják.
Főleg nem alsóba.
Gimnáziumban, főleg témazárók előtt elképzelhető a hétvégi egész napos tanulás, de alsóban semmiképp.
Őszintén mond meg nekem kérlek, hogy van-e a környezetedben kisiskolás család? Kezdem azt hinni a szavaidból, hogy nincs rálátásod a dolgokra, amelyhez hozzászólsz.
Fogalmad sincs, hogy a mai iskolásoknak mennyit kell otthon tanulni csak azért, hogy a miminumot letegyék az asztalra, már alsó osztályban is!
Egyáltalán nincs komoly baj. Legalábbis a szülőkkel és a gyerekekkel nincs! A rendszer nagyon rossz.
Én nem láttam két ismeretlenes egyenletet csak felső tagozatban. Ma már olyan szöveges feladatok vannak, amit csak így lehet megoldani!
Félig viccesen, félig kínosan molyogva mesélik felnőtt, diplomás emberek, hogy alig értik a harmadikos gyerekük matekpéldáját!
az én fiam betöltötte a 6. évet.
az ovónők váltig állították, hogy iskolaérett a gyerek, nem lesz semmi gond. nekem kételyeim voltak, szerintem még nem készült fel rá (sem lelkileg, sem fizikailag). a figyelme hamar lankad ha nem érdekli az adott téma, a ceruzafogása borzalmasan görcsös és a - logopédus ellenére - vannak még a beszédében is hibák. imád játszani, földön mászni, rohangálni.
ovónők szerint semmi gond nem lesz, csak vigyem "gyenge" iskolába. kértem, hogy küldjenek el a NevTanba, mérje fel szakember.
pszichológus szerint összességében véve a korának megfelelően érett, vannak területek ahol kiemelkedően teljesít (pl. matematikai összefüggések, számolás), de vannak elmaradásai (finommotorikus mozgás, beszéd). az eredményeket átbeszélve ő azt javasolta, maradjon egy évet oviban. márciusban érkezik a kistesó - és annak ellenére, hogy már nagyon várja -, a pszichológus is abban erősített meg, hogy biztos, hogy meg fogja lelkileg viselni a családi változás. ezt és a fejlesztendő területeket figyelembe véve a NevTan javaslatára, nem megy iskolába.
csak azért írtam le ennyire részletesen, hogy én minden szülőt bíztatok arra, hogy ha neki bármi kételye van, kérje szakember (pszichológus) szakvéleményét! nem fogják ok nélkül visszatartani a gyereket, de az olyan problémákat, amiket a pedagógusok elbagatellizálnak, ők reálisan fogják látni, és a gyerek érdekeit maximálisan szem előtt tartva fognak dönteni ill. javaslatot adni!
Szerinted!
Nevetni fogsz, de a gyerekekm még nagycsoportos, de így is monden nap le kell ültetnem foglakoztatózni, vagy rajzolni, színezni, hogy behozza a lemaradását és nyugodt szivvel iskolába tudjam adni.
Nem azért mert zsenit akarok belőle nevelni, hanem mert elvárják.
Egy elsős, de még egy alsós gyereknek sem kell hétvégén délelőtt-délután, este is tanulnia.
Ha igen, ott komoly baj van, ami nem orvosolható azzal, hogy egy évvel később kezdi az iskolát.
NEM. Nem az a baj, hogy a szülő nem dönthet kénye kedve szerint.
Az a baj, hogy MINDEN gyereket iskolába kell adni.
(Az ovink honlapján konkrétan ott van ez a mondat!)
Akár érett rá, akár nem???? (Nekem ezzel van gondom!)
Nem, nem jó, de az sem, hogy kizárólag a Pedagógustól várod, hogy a különböző szinten lévő gyerekeket, egyénileg fejlessze. Ha valakinek plussz tanulásra van szüksége, akkor igenis kell hétvégén és este is tanulnia és ebben a szülőnek kell segítenie.
Abban az idoben amikor a fiam iskolaba ment meg nem volt ilyen teszt. Mivel aprilisi volt iskolaba kellett mennie, en akkor nem is gondoltam hogy ez esetleg nem lesz jo.
Pont annyi sulyu vlt es magassagra is mint a te kislanyod.
Mindig faradtan jott haza, elaludt, nem szeretett tanulni, sose lett kozepesnel jobb kiveve az irodalom es nyelv teruleten.
Sosem hozta be a lemaradast.
En ugyanigy jartam, az en idomben plane nem volt teszt (60 as evek).
En szept. 1 en szulettem , beraktak iskolaba.
En 4 es tanulo voltam, de utaltam az iskolat sose lett belolem kozossegi ember es szerintem idegileg is megviselt, hogy nem voltam iskolaerett.
En mindent megtennek ha lehet hogy meg egy evig maradjon a kislany az oviban.
Nem tudom elképzelni, hogy ezeket a szempontokat nem veszik figyelembe. Vagyis sajnos el tudom, de nem akarom elhinni.
Tudom, hogy idéntől,de főleg jövő évtől minden nagycsoportost át fognak passzírozni a suliba, hogy legyen hely a 3 évesen kötelezően oviba kerülő kiscsoportosoknak.
Tényleg, én is, csak már elfelejtettem.
Még jó, hogy nem ment tönkre az életünk emiatt!
Nem. Nem az a baj.
Ha nem foglalkoznék a gyerekemmel, leszarnám, hogy érett-e az iskolára vagy sem.
Egyébként az óvódás gyerekkel is foglalkozni kell, nem?
Egyszerűen, szerintem EZ NEM NORMÁLIS!
A hétvége legyen a gyereké és ha már elvégezte a "munkáját" és reggel nyolcól kettőig, négyik ott ült a suliban hagy játszon, olvasson, szaladgáljon, beszélgessen egy kicsit!!!
NORMÁLIS az, hogy délelőtt tanul, délután tanul és még este otthon is tanulnia kell? Tényleg jó ez??????