Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Hát ezt egyáltalán nem tudom megtenni. Fényképet nézni, közös filmeket nézni, még a házban is minden csak rá emlékeztet és fáj!!!
A nagyfiammal nem lehete rreől semmilyen szinten beszélni, teljesen elzárkózik. A két kicsivel meg amit lehetett, beszltem.
A közös álmok merő iszonyattá váltak NÉLKÜLE!!!
Szóval semmi nem maradt, se múlt, se jövő, se jelen.
A honlapot megnézem. Köszönöm.
Eddig csak nagy együttérzéssel olvastalak, de itt muszáj megszólalnom.
Nagyon-nagyon megnehezíti a gondjaidat, ha nem tanulsz meg a jelenben élni. Így a múltat egyre szebbnek, a jövőt egyre siralmasabbnak fogod látni, és a kettő között csak mélyül a szakadék. A jelenben pedig csak szenvedsz --- és veled a szeretteid.
Bőséges irodalma van a mindenkori jelen pillanat, a MOST átélésének, ami szerintem talán a legfontosabb túlélési technika. Itt van mindjárt ez a KÖNYV, és találsz másokat is, amelyek sok embernek segítettek már átvészelni életük legnehezebb szakaszait.
Éld át a gyászt, ne siettess semmit, ne felejtsd el az emlékeidet és gondolj a jövőre, de ÉLJ A MÁBAN!
Ehhez drukkolok Neked szeretettel:
L.
bölcs gondolkodas. :-)
egy dologban igazitanek: abban szamit, hogy milyennek iteled meg a törteneseket, hoyg hogyan erzed magadat.
ertem, megertem es elfogadom.
ha igy all a helyzet, akkor szakemberkent megis azt tanacsolnam, sürgösen keress fel egy pszichiatert. a gyasz idöszakaban ezek az erzelmeid normalisak, de az nem, hogy ENNYIRE blokkl minden iranyban. a hormonjaid visszaallitasa gyogyszeresen lehetseges (es szemmel lathatoan elengedhetetlen, oiszen elviselhetetlennek tartod az egeszet), emellett par terapias üles sem artana, amig beallnak a gyogyszerek. a többi valoban az idö dolga.
a gyerekeid kinel vannak, amig te keptelen vagy letezni?
wgyebkent -1- jokat ir, ha most nem is vagy kepes igy gondolkodni, raktarozd!
A te életedben is bizonyosan vannak olyan dolgok, amikre ráirányíthatod a figyelmed.
Most elsősorban magadra figyelj, a napi feladatokra, mindenre, amivel szembekerülsz.
Aztán majd meglátod, hogy mi felé lesz indíttatásod elmozdulni.
Szia, részvétem a férjed miatt!
Tudom, hogy nagyon nem könnyű most neked, és minden gond is a nyakadba szakadt, gondolom, nemcsak a gyász.
Nem tudom, hány évesek a gyerekeid, de talán velük együtt kéne átélned ezt valahogy, hiszen biztosan nekik is hiányzik az apukájuk.
Persze nyilván nem tudsz mindent megosztani velük ebből, hiszen te nőként is szeretted a férjedet, nem csak a gyermekeid apjaként. De amit meg tudsz velük osztani, azt oszd meg, mert így valahogy könnyebb lesz talán, hogy a családi összetartozás érzése csak erősödik ezáltal...
Mire gondolok konkrétan? Beszélgessetek Róla, nézzetek fotókat, hallgassátok meg a kedvenc zenéit, vagy főzzétek meg együtt a kedvenc ételeit, ültessetek együtt virágot a sírjára, ilyenek... persze nem egyfolytában, hanem csak amikor úgy érzed...
Meséled, hogy voltak közös álmaitok, talán nem most azonnal, de lesz még rá lehetőséged később, hogy megvalósítsd őket, egyedül, vagy a gyerekeiddel, esetleg barátokkal, vagy ahogy az élet adja - ne gondold, hogy fel kell adnod ezeket! Ha valaha sikerül megvalósítani, akkor pedig ez a férjed sikere is lesz, ha testben nem is lehet ott veled!
Esetleg itt találsz egy kis vigasztalást:
http://www.gyaszportal.hu/
Szép tavaszt kívánok, sok napsütéssel, hogy segítsen jobban lenni!
A MÁSSAL PÓTOLNI A HIÁNYT,AZ MIT JELENT? EZT ÉN NEM TUDOM SOHA SEMMIVEL PÓTOLNI! MIRE GONDOLTÁL?
Ki nem feledkezik meg rólam? A férjem? Rá gonolsz?
Nem, a jövőre gondoltam. A jövő nem fog megfeledkezni rólad.
KedvesSemiramis!
Ezt is sokan mondták,hogy legyek hálás, meg gondoljka arra, hogy milyen szép volt.
DE az most már mind csak iszonyú kín, gyötrelem, hogy soha-soha már semmi nemlesz olyan , mint ami volt vagy lehetett volna.Soha nemlesz édesapja a gyerkeimnek!!! És nekem sem lesz már soha örömöm ebben az életben nélküle. Annyira egyek voltunk!!!
Remélem,érted,mit akarok mondani.
Azt tudom,hogy természete, hogy így érzek. De egyszerűen nem tudok így élni. Eg ynap kb 10000 órából áll, és jön akövetkező,az még hosszabb lesz...
És a következő is jön, és az én drága társamat már soha nem látom,hallom....
Jó, nem firtatom.
Igen ismerem ezt a mondást. És ebben is csak egy szerencsétlenség vagyok,mert ez nekem soha nem ment. Egyszer Csonka András egy interjúban beszélt a lelki problémáiról. Neki is ugyanez volt vagy most is az a gondja. Hogy éppen a jelenben nem tud élni. Hanem csak a változtathatatlan múltban, meg a bizonytalan jövőben. Amikor olvastam -mintha rólam szólt volna.
Ki nem feledkezik meg rólam? A férjem? Rá gonolsz?
nem kell kiheverni. nem kell leirni, nem kell eltemetni. ami törtent 18 ev alatt, az ERTEK. miert kellene elfelejteni? legy halas a sorsnak, hoyg ilyen sok megadatott neked!
es ne vard, hoyg egy adott pillanattol, egy adott ötlettöl jobb lesz. nem lesz az. eszrevetlenül fog csitulni, emlekke szelidülni a fajdalom. es ez rendben is van igy, ez a termeszetes folyamat.
a fajdalom hozzatartozik az elethez. ezt kell elfogadni.
(meg tul korai, hoyg pszichologushoz menj, a spontan "gyogyulas" 6 honap -ez az elsö szakasza a gyasznak - , DE ha erdekel, olvass utana az elfogadas-terapianak. viktor frankl-nal talalod az alapjait.)
Ezek régen történt dolgok, már csak emlékképek vannak róla.
De mindenkinek más és más van az életében, amire érdemes odafigyelnie.
Ismered azt a mondást, a múlt elmúlt, a jövő még nincs itt, marad a most.
Neked a mostban van az életed, a jövő pedig majd adja magát. Hidd el, nem feledkezik meg rólad sem.
És mikor volt az egyszercsak? És az útbaigazítéás?
Írhatsz privit is!
Hogy hogy lehet kiheverni? Fogalmam sincs.
Egyszer csak elég volt a keserves életmódból, és akkor szép sorban jöttek azok a helyzetek, amik útbaigazítottak.
Nagyon jó a meglátásod arról, hogy valóban nem rosszabb dolgok, csak az én megítélem szerint voltak azok.
Később mindenért hálát adtam, hogy úgy történt ahogy történt. Valahogy tudod ez úgy van, ha az ember nem akar mindenáron beleavatkozni a dolgokba, akkor a dolgok szinte maguktól megtörténnek.
Nem teljesen értem, desajnos már az agyam sincs a helyén. WSzóval nem rossszabb dolgok jöttek, csak te láttad annak?
És mégis 18 évet, hogy lehet kiheverni? Az összes szép tervünket, hogy lehet kiheverni? Neked, hogy volt?
Ó dehogy nem lehet kiheverni.
Azért jöttek a rosszabb dolgok, mert a keserű életérzéssel ezt megalapoztam.
Mivel csak a keserű érzésekre voltam képes összpontosítani, így minden megtalálta, mivel képtelen voltam rá megfelelően reagálni.
De aztán ebből egy idő után az embernek elege lesz, mert ez nem egy természetes állapot, és akkor keresi a megoldásokat.
Utána még rossszabb dolgok jöttek?
Nekem is ez a félelmem, hogy ezt soha, de soha nem lehet egy kicsit sem "kiheverni".
Igen, ezt most így látod. De ez majd változik.
Nálam hasonló volt a helyzet. A halál csak a kezdet volt ahhoz, hogy az élet többi területén is csak a rossz és a rossz következzen.
Az érzéseid nem mentek sehová, csak most egy kicsit a háttérbe szorultak.
Én csak azt látom,hogy a mennyország után a pokol kezdődik el. Illetve már elkezdődött.
Ezt a hiányt SEMMIVEL nem lehet pótolni (egy ezrelékét sem).
Az összes érzésem vele ment, csak a fájdalom maradt itt velem....
Hogy mi kezdődik? erre a választ én nem adhatom meg, ezt én sem tudhatom.
De ez így van. Ha valami összetörök, azt összerakni többé nem lehet, viszont lehet valami mással pótolni a hiányt.
Most egy olyan élet kezdődik el, ahol szükség van rád még inkább mint eddig, szükség van arra, hogy jelen legyél minden figyelmeddel, minden érzéseddel.