Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Lehetetlen helyzet...
Létrehozva: 2014. február 26. 14:22
Fogalmam sincs hol kezdjem…Régebben már fórumoztam itt, akkor még lombik témában, most bevallom csináltam egy új nicket. A férjemmel túl vagyunk négy sikertelen lombikon, sajnos miatta csak ilyen úton lehetett volna kisbabánk. Közben a kezelések miatt nálam is felléptek komplikációk, műtétek, volt úgy is, hogy talán sosem lesz gyermekünk. Ez a házasságunkat nagyon megviselte, bár lelkileg összetartozunk, de a testiség szépen elmaradt a kapcsolatunkból és végül oda jutottunk, hogy 2 éve semmi. Közben 3 hónapra el is költöztem, majd vissza. Lett valakim… Elmentünk párterápián, nem segített sokat, kaptunk pár érdekes tanácsot, köztük olyat is, amit nem hittem volna, hogy egy ilyen helyen hallunk, csináljak mással gyereket és együtt felneveljük a harmadik fél tudta nélkül, mert nem tudok a férjemre férfiként nézni a szexben, mivel nem tud gyermeket nemzeni. Mindeközben éppen a kialakult helyzet miatt vagy sem mi még inkább összecsiszolódtunk lelkileg, szellemileg… Szakítottam a szeretőmmel, aztán hónapok múlva összejöttünk újra. Mielőtt köveket dobálnátok a férjem is tudta, hogy van valakim, de nem akart erről beszélni, egyszerűen nem volt téma ez! Közben a harmadik fél belém szeretett, talán kicsit én is, de amíg a férjemmel eltudom képzelni, hogy együtt öregedjünk meg, hogy bármit megbeszéljünk, a legjobb barátom, az igazi társam, addig vele valamiért nem, mivel a lelki közösséget megkaptam otthon, ezért így én sosem nyitottam felé. Fogalmam sincs a férjemnek van e valakije, de nem is érdekel, azt hiszem 2 év szex nélküli kapcsolatban úgy vagyok vele mint ő, nem is akarom tudni. „Szép” életünk van, kívülről a tökéletes pár vagyunk, kertes ház, kutya, barátok, utazások stb… mindenünk megvan.
Engem meg belülről elkezdett felőrölni ez a helyzet,oda jutottam, hogy testileg is kijött minden baj, betegségek, ezért elkezdtem járni egy pszichiáter januárban, és elkezdtem sportolni, hogy kizökkenjek ebből az egészből, hogy tudjam én mit szeretnék, mert már mást se csináltam mint kétfelé próbáltam megfelelni és már semmit se csináltam, ami rólam szólt volna.
És most nagyon sanszos, hogy terhes lettem, a szeretőmtől, azt hittem nem is lehet normál úton babám, alig 3 hónapja is ezt mondta a dokim, mindig védekeztünk, kivéve 1 alkalmat (tudom az én hibám!!!) még ennek tudatában is és most mégis késik és pozitív lett 5 teszt is… még ha halvány is a csík. Teljesen tanácstalan vagyok, és megfordult a fejemben, hogy a férjemmel felneveljük, hogy Neki mondjam el, ne másnak. Az se biztos, hogy az én fizikai (lombikok és az azt követő műtétek miatt) állapotomban kitudnám hordani, annyi kérdés van még…. A pszichiáterem most van szabi, 10 nap múlva tudok menni hozzá..
Nem is tudom mit várok itt :( Egyszerűn akik ismernek el se hinnék, hogy ez van velem.
Nincs kivel beszéljek, ezt barátoknak elmondani ebben a helyzetben nem lehet.
Hallottam már én is sok okostól, hogy "soha nem kezdene bele lombikba", és cincálta a 1,5 évest kézenfogva nagy pocakkal. Vagy épp simogatta a pocakját, ami "jaj, csak a 2. hónapban jött össze".
Ezt undorítónak tartom.
Kedves Ti!
Bizony el kell mondanod mindkét félnek. Ez a tisztességes minden szempontból. A gyerek szempontjából is.
Nem gondolom, hogy egészséges titkok és hazugságok közepette felnevelni egy gyereket.
Én azt gondolom, hogy sok rossz percet szerzel magadnak, ha mondjuk a férjeddel felnevelitek, a szerető előtt meg titokban marad a dolog.
Mondom, megértelek, mert átélted, benne voltál. Elhiszem, és elfogadom, hogy te szikklaszilárdan így gondolod.
De ha jól tudom az, aki faszkodásnak nevezte, pont van spontán gyereke... Na az ne nevezze faszkodésnak, ha lehet.
Ja, és bődületes baromságnak tartom. Nagyon sok okból, amibe nem szándékozok belemenni.
Elnézést mindenkitől, senkit nem akarok megbántani, de ez a véleményem.
Biztos bántó annak, aki mondjuk végigcsinálta, de hidd el, lehet ezt a dolgot sziklaszilárdan így gondolni.
Hisz én is így gondoltam és akkor sem változott meg a véleményem, egy pillanatnyi megingás sem volt bennem soha ezzel kapcsolatban.
Vannak olyan emberek, akiknek nem az élete fő értelme a gyerek. Természetesen örülnek, ha születik, szeretik, rendesen felnevelik, de ha nincs, az sem akkora probléma.
Harang szerintem ezt teljesen komolyan így gondolja, és soha nem kezdene bele egy lombikba.
Magam részéről nem szeretem, ha valaki véleményét elutasítják, csak mert nincs benne az adott szituációban.
Normálisan leírtad, megértem, elfogadom a véleményedet. De Te átélted, benne voltál. Én másképp gondolom, de mindenképp el tudom fogadni, hogy valaki nem így gondolja. (És átélte az egészet) Nem ítélkezem, nem nevezem sem faszkodásnak, sem másnak, hogy te ezt nem akartad.
De nem lehet faszkodásnak nevezni, illetve bunkóság, megalázó, stb. Főleg annak a szájából, akinek összejött a gyerek pikk-pakk.
Ugyanazon a véleményen vagyok, mint Harang!
Nincs gyerekünk, szerettünk volna, de nem jött össze. Lehetnek olyan emberek, akik így gondolkodnak.
Mi az első pillanattól így gondolkodtunk a párommal. Neki is ugyanez a véleménye, de rám bízta a döntést, végigcsinálta volna, ha akarom.
De a gondolatától is kirázott a hideg...
Ellenezd, ha nincs gyereked, ok? Tét nélkül könnyű "faszkodni".
Húha. Kicsit erős faszkodásnak nevezni a lombikot.
Kíváncsi lennék, ha nem pikk-pakk jött volna össze a gyereked, akkor is így nyilatkoznál-e.
Erre mondják, könnyű más f....val a csalánt verni. Nem mondhatod, hogy akkor te tuti nem vállalnál inkább gyereket, mert nem vagy ebben a helyzetben. És elképzelni sem tudod, bármennyire hiszed magadról.
Igen nekem kell tisztán lŕtnom, csak nagyon lesokkolt ez a hír ma.
A szeretőről Corn elég szűkszavúan nyilatkozott, szinte semmit nem tudni róla. Lehet hogy nős, lehet, hogy nem, ha esetleg nős, akkor valszeg nem örülne a babának.
Viszont, ha Corn mégsem szülhetné meg a babát eü okok miatt, akkor miért kellene elmondania a szeretőnek? A saját teste és a saját egészsége. Mert mit tudna tenni adott esetben a szerető? Kihordaná helyette a gyereket?
Miért tartod ezt ennyire elképzelhetetlennek?? Majdnem rámegy a házasságuk erre a lombikos faszkodásra.
Itt a lehetőség. TI leírta: ez nálunk már szinte le van beszélve. Még a tanácsadáson is kaptak hasonló tanácsot. Valaki itt már jól leírta: AZ AZ IGAZI APA, AKI FELNEVELI, SZERETETBEN A GYEREKET, NEM FELTÉTLENÜL AZ, AKI MEGCSINÁLTA"
(én ugyan személyszerint teljesen ellenzem a lombikot, mert egy agymenés az egész, amire mindkét fél rámehet lelkileg, testileg és nem mellékesen még anyagilag is.)
Azt hiszem, én is pont így csinálnám...
Persze, nem vagyok ebben a helyzetben, de most-itt így gondolom én is.
nezzetek:ti lehet meg nem halottatok ilyesmirul. mi igen, nem is egyszer. volt amikor a ferj baratja segitett be es o let a nagybacsi.
3 eve probalkoznak. most sikerult teherbe esni. bizti a ferj is orulni fog, ha tenyleg szereti a feleseget. es az o hibajabul nem lettek terhesek.
en bizti happy lennek a T, indito helyeben.
az az apa, egyebkent aki fel neveli a gyereket, nem az aki csinalja.
szep estet neked is.
Nem járok a cipődben, szerencsére de valami végigkísért egész életem során...valamit nagyon akartam és amikor elértem már fele annyi boldogságot se adott mint amikor még nem volt meg....
Én ezt tenném: mindenképpen vállalnám a babát, hiszen ezért küzdöttél évek óta! Először a férjjel beszélnék. Ha örül a babának, ami könnyen elképzelhető, hiszen ő ezt nem tudja megadni neked, akkor vele felnevelném, a szeretőmmel megszakítanám a kapcsolatot.
Ha nem akkor beszélnék a szeretővel, és ha senki nem vállalja a babát, akkor egyedül nevelném.
Aki a jogokkal jön: nos akár itt a fórumon is könnyen megtörténhet hogy valaki kakukkfióka más fészkébe, mert ugye történt már ilyen a történelem során, elég sok gyerek felnőtt úgy hogy sose tudta meg ki az igazi apja. A szeretőnek meg valóban joga lenne megtudni, de hát istenem, az élet nem mindig igazságos.
Egyébként pont ilyen esetről tudok, csak ott a lombikot kihagyták, egyből a szerető jött képbe, a férj meg felnevelte.
Lehetetlen helyzet...
Tényleg az.
De most az a kérdés/lényeg, hogy te mit akarsz.
Annyit szenvedtél azért a babáért, most jön.Egy esély.
Élsz e vele vagy sem, nem könnyű a helyzeted, az biztos.
szia. en csak GRATULALNI tudok, ha tenyleg jun a baba.
a ferjed imadni fogja hidd el.
a szeretodnek ha akarod meg mondod, ha akarod nem, ferjed tanacsat kerd ki.
meg egyszer:uljetek le es igyatok egy uveg pezsgot.
szep estet nektek.
Én ott azt írtam, hogy:
Én a helyedben most teríteném a lapjaimat mindenki előtt.
Ebbe a szeretőt is belevettem elvileg.