Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Lebuktunk a szeretőmmel..
Hat éve vagyunk szeretők a barátommal.
Mind a ketten hosszú boldog házasságban élünk, de nincs már
egyikünk házasságában sem szex évek óta.
Válni egyikünk sem akart ezt már meg beszéltük az elején.
Most a barátom lebukott, kihallotta a telefonból a neje a kedves megszólításomat.
Ma este mindent elakar neki mondani őszintén, már nem akarja
hogy tovább hazudozzon.
Akkor a becsület is azt mondatja velem, hogy nekem is
el kell hogy mondjam a férjemnek.
Mondtam a barátomnak én válni nem akarok, továbbra is
a férjemmel szeretnék élni ha ö is hajlandó lesz velem maradni.
A legjobb az lenne, ha mind a két fél tudomást szerezne a viszonyunkról
és minden úgy maradhatna ahogy eddig,
Persze ez a szép álom.
Ma még meg próbálom ismét lebeszélni a dologról hogy ne mondja el a nejének.
Véleményt ahhoz szeretnék kapni hogy ilyenkor ki mit tanácsolna....elmondjam a férjemnek vagy sem...
Nekem csak szeretőre van szükségem, nem egy új férjre...
Lelki ismeretem viszont nem engedi hogy magára hagyjam a barátomat...
Mondtam hogy ha akarja a feleség akkor én állok elébe a beszélgetésnek...
Persze tudom az ő döntése az övé...de mégis a közös hat évünkről van szó...
Köszönöm...
Nem az észjárásom furcsa, hanem vannak tapasztalataim ez ügyben. Bőven.
Olvastam az előzményeket, hogyne. És egybevág az én történetemmel, amit ha nem haragszol, néhány szóban vázolnék.
Szóval a feleség rájött (férje viselkedéséből, sok más apró jelből), hogy egy titokzatos "valaki" van a háttérben. Ez voltam én. Elkezdett nyomozni. Lekérette a telefon-híváslistát és minden számnak utánanézett. Könnyű dolga volt, mert nem titkosan hívtam a lakást, a számunk pedig akkor még benne volt a telefonkönyvben a nevemmel és pontos lakcímmel.
Mindent tudott rólam. Hogy ez miért volt jó neki, arra nem jöttem rá. Féltem, hogy a családot elkezdi majd zaklatni, de hálistennek nem tette.
Viszont elkezdett öngyilkossággal fenyegetőzni, ha a férje nem hagyja abba viszonyát velem. Szándékosan nem írom, nem tudom azt írni, hogy szeretőm, mert nem szerettem. Csak dugtunk és kész.
Szóval, amikor kiderült, hogy az asszony mennyire ki van akadva, közöltem a pasival, hogy akkor sajnos be kell fejeznünk, ezt nem tehetjük meg azzal a szegény asszonnyal.
Azóta se tudom, mi van vele, túlságosan nem is érdekel. Jöttek utána a többiek sorban.
Teljesen igazad van, amig én akartam elhagyni legalább háromszor is a kapcsolatunk alatt addig mást éreztem.
Én mondtam neki hogy ha úgy gondolja hogy az előbbre viszi a nejével való kibékülést akkor zárjuk le a mi kapcsolatunkat, mert még tegnap reggel csak azt kérte tőlem hogy most ne beszéljünk egy pár napig telefonon.
Ő tényleg még a bomba robbanása előtt azt gondolta hogy én meg maradhatok neki úgy hogy a neje is tud rólam. ...
Mert amikor a felesége megkérdezte hogy mondja meg mit akar
akkor azt mondta neki a voltom, hogy mind a kettőnket egyformán
szeret és mind a kettőnket akar...
Tudom ez most reakciót vált ki belőletek...
Ő inkább nekem adja...
Most azt érzem hogy könnyen elengedett.
Hogy mit érez nem tudom most én nem keresem, bár nagyon kíváncsi vagyok a fejleményekre... nem tudom
mikor fog jelentkezni a voltom.
Még el sem köszöntünk egymástól...
Igen szerető-szerelem ...de mi választja el hat éven keresztül a két dolgot... igen már az első pár hónap alatt beleszerettünk egymásba...
de még az elején megbeszéltük hogy nem lesz közös életünk, néha persze ennyi idő alatt eljátszottunk a gondolattal hogy de jó lenne együtt. Felvállalni a kapcsolatot, de mint már leirtam jó a párjainkkal a kapcsolatunk a szexet leszámítva.
"Mi a fenéért ragaszkodik a szexre képtelen férjéhez, házastársához??"
Annyira imádom az ilyen egysíkú gondolkodást.
És fordítva??
Ha egy nő képtelen a szexre, beteg, vagy akármilyen gondja van? Akkor automatikusan szabaduljunk meg tőle?
Akkor persze a férfi lenne a világ huncutja, hogy hogyan lehet ilyen aljas...
Ha VÉGSŐ választásra lennél kényszerítve, akkor te hogyan döntöttél volna?? A szeretőd vagy a férjed? Egyértelmű, hogy a férjedet választanád, hiszen már előre tisztázva volt, hogy senki sem hagyja el a házastársát... Bár ő pedzegette, hogy esetleg megtenné, de te kategorikusan kijelentetted, hogy maradsz a férjed mellett. Akkor most mit vársz tulajdonképpen?
Ezek voltak a játékszabályok.
Te többször szeretted volna elhagyni, de ő gondolom kotort utánad .
most hogy ő akar elhagyni, így már elég furcsa érzés lehet..
Ahogy a pasitípus meg ismerem fél év seggenülés után, szerető után fog nézni újra. Főleg akkor, ha tényleg nem remekel az asszony ilyen téren.
Így van, nem kell megerőltetnie magát .
Már így is kellően belegabalyodott önmagába, még 2 napja csak szerető és semmi, mára meg szerelem lett belőle
Mit nem ertesz a volt szeretodben?
Lehet hogy dugni tud, de nem egy agytroszt, ennyi.
Te is csak derektol lefele hasznaltad (mondjuk o is teged) akkor meg ezen sem kell csodalkozni.
Mondjuk, ha a hitvesi agyakba jartatok dugni, te sem vagy egy eszleny.
Ne gondolkodj tovabb, nem megy ez neked, maradj a dugasnal.
"Ez felettebb furcsa gondolat es eszjarasra utal...ha az elozmenyeket olvastad akkor nem ez lenne a velemenyed..."
A detektívregényekben a szakadék szélén arról tanácskoznak a nyomozók, hogy vajon milyen, még nagyobb veszély/nyomás indokolta a mélybe ugrást?
Várj egy-két hónapot, és ne csodálkozz majd, ha felötlik benned is a gondolat.
:-)
"ha a férjek tudnák mi a dolguk az ágyba valoszinu nem lenne szerető :) "
Ez is igaz.
:-)
"Egy 6 éves kapcsolat elég hosszú ahhoz, hogy felmerüljön az igény: kellene egy új nő."
Könnyen előfordulhat, hogy ez a hajtóérő... Erre céloztam én is a "hat év után ideje továbblépnivel" (54) :-) Több mint valószínű, de ettől még spekuláció marad, bizonyíték nincs, nem is fontos, az élet megy tovább, hogyismondjam: "új műsorhoz új férfi kell".
Egyáltalán nem értem a volt barátomat, ezentúl most már csak "voltnak" hívom...
A telefonból a feleség azt hallotta ki hogy drágámként üdvözöltem a férjét és egy két bájszavacskát is mondtam. Nem gondolta a voltom hogy ki hallatszik a telefonból. A feleség rákérdezett hogy ez mi volt, a voltom meg mondta hogy semmi... itt kezdődött a baj.
Majd három napra elutazott a voltom és a feleség addig örlődött, majd felhivta a férjét és megkérdezte ismét hogy mondja meg mi volt ez, mert tudja hogy van valakije. Itt már csak annyit mondott hogy képzelődsz, majd otthon megbeszéljük..de már a feleséget nem lehetett leállítani akkor már.
A voltom azért ha akart volna el mismásolhatta volna még ezt.
Valami miatt viszont meg megmakacsolta magát és végig ragaszkodott ahhoz hogy most már mindent elmond a feleségének.
Ekkor még én is azt mondtam, hogy akkor mondjuk el mind a ketten, mert már nagyon ideg feszitő volt számunkra is a sok hazugság.
Majd a haza utazása előtt két nappal meg godoltam magam és mondtam mégse mondjuk el, mert nem biztos hogy jól kijövünk ebből.
Nem hallgatott rám, ragaszkodott ahhoz hogy most mindent elmond.
Ami történt a hat év alatt és amit erről a feleség tudni akart, azt teljesen öszinteséggel elmondta neki.
A leveleinket ami még meg volt azt is el olvasta az összeset a feleség, mert a voltom megmutatta a kérésének eleget téve.
Természetesen összeomlott a feleség.
A voltom meg teljesen kétségbe van esve hogy ő nem szeretné elveszteni a családját.
Ezért azt mondta tegnap hogy mindet megigér és meg is tart amit a felesége kér.
Többek között azt is ha azt kéri hogy soha ne csalja meg azt is meg igéri neki.
De itt vagyok én... akkor itt már mégsem vagyok...
Azért tegnap én mondtam neki hogy akkor a további életében én már
nem lehetek részes.
Többször próbáltam szakítani vele a hat év alatt is ,egy két hétre sikerült nem beszélni vele, de ismét fellángoltunk.
Kértem, hogy ő mondja ki hogy vége, mert nekem ehhez nincs erőm.
Persze egy kis körítéssel, hogy a további helyzetük stabilitásának ez az ára akkor kimondja hogy feláldozza a szerelmünket és itt a vége.
Viszont sok mindent nem értek a voltomban.
Miért mondta el, miért akart most hősködni?
Végig azt mondta két nappal azelőtt mikor kértem hoyg ne mondja el, hogy ő igy szex nélkül nem tud élni és bármit is mondjon a neje ő még fiatal ahhoz hogy ez ne legyen részese az életének.
Tegnap meg azt mondta hogy akkor örökre le mond a szexről is csak
ne hagyja el a neje...na azért erre kiváncsi lennék egy pár év múlva...
Nagyon nagy hős volt amig nem ért haza és el nem mondta.
Azóta meg tiz körmével kaparja vissza magát.
Egyszerüen ezt nem értem, miért akart mindent igy kitálalni, hisz ha ismeri a feleségét, akkor tudnia kellett hogy ezt nem nyeli le könnyen.
Szinte gyermeki gondolata volt hogy tisztára mossa magát és a feleség majd egy öleléssel nyugtázza és minden megy tovább.
Erre talán csak nem gondolhatott...
Most azt látom, hogy teljsen kész van attól a voltom, hogy ezt tette és engem is a lehető legkönnyebb legegyszerűbb módon passzolt ki az életéből...
Meg sem próbálta meg tartani a kapcsolatunkat, még annyira sem hogy
talán mégis a legnyugvás után folytatása lehetne.
Állítólag értem ott hagyta volna a feleségét ha én is megtettem volna ezt érte.
Persze én mondtam már a bevallása előtt is hogy én nem szeretnék
vele élni, nem akarom elhagyni a férjem.
Az mást lett volna ha nincs férjem mert akkor megpróbálhattuk volna együtt, hogy működött volna az ellentétek ellenére is együtt.
Ehhez mindig ragaszkodtam hogy nem ültessem hintába, hogy együtt majd jól el leszünk.
Feltételesen persze játszottunk a gondolattal, hoyg milyen jó lenne ha mi vállalhatnánk egymást.
De más a gondolat és más a tett.
Egyről volt szó... mi csak szeretőt kerestünk a másikban és
egymásba szerettünk a végén...
A voltom igényli is naponta a szexet, persze csak szeretné a változatos tartalmas szexet.
Azért is találkoztunk mert én is ugyan ugy igénylem...bár most megint nincs kivel, majd ha lecsitul minden ismét keresek valakit magamnak...
Természetesen mi is csak ritkán találkoztunk, a távolság miatt.
Feleség megnézett engem a közösségi oldalon...a reakciója az volt
hogy mondta a férjének, hogy nem illetek össze, te ennek a nőnek úgy sem felelnél meg hosszú távon, több igénye van a nőnek, látszik rajta mint amilyen te vagy, amit te tudsz nyújtani...
Hú ezzel szerintem jól lenézte a férjét és saját magát.
Ebben benne van az számomra hogy örüljön a férj hogy a feleségének igy is kell.
Magát is akkor ezzel minősítette a feleség.
Bár a volttal én sem szeretnék együtt élni, mert tényleg más az igényünk és az érték rendünk.
De hisz ez nem együtt élésről szólt az elejétől a végéig.
Nekem van egy intelligens okos lelkitárs férjem.
Megbeszéltem a voltommal tegnap, hogy igérje meg a feleségnek hoyg mi soha az életbe már nem keressük egymás társaságát úgy mint nő és férfi.
Arróll viszont nem szeretnék lemondani, hogy néha egy pár mondat erejéig beszélhessünk telefonon.
Én szeretném ha az nem szünne meg.
Nem szeretném kiirni az életemből minta nem is lettünk volna egymásnak hat éven keresztül...
Itt tartunk....
Tudod, mi jutott eszembe?
Vajon nem azért borította ki a bilit a szeretőd otthon, mert tőled akart megszabadulni?
Tudta, hogy a felesége ki fog akadni, nagy jelenet lesz, és hogy megnyugodjon, mindent megígér neki, főleg azt, hogy véget vet a veled való kapcsolatnak. Persze te most beelőzted, de ez nem jelent semmit, a lényegen nem változtat.
Egy 6 éves kapcsolat elég hosszú ahhoz, hogy felmerüljön az igény: kellene egy új nő.
"gondolatában biztos gyakran szexelek vele miközben a feleségével lesz"
Ez legyen a legkisebb gondod.
Nézd, mi férfiak nem vagyunk érzelgősek. Ti erőltetitek a szerelem témát, mi meg azt várjuk, hogy kerüljön már sor az aktusra. A várakozás hevében azt mondjuk, amit a fülecskétek hallani akar.
U.I.
Kamu téma vagy nem kamu téma, hat év után épp ideje továbblépni. A családi ágyat pedig félrekamattyolásra használni undorító dolog. Nem tudom, milyen lehet az a férfi, aki erre képes. (Nőről nem tudok érdemben nyilatkozni.)