Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Hazudik a gyerek vagy sem?
Létrehozva: 2015. január 19. 17:53
Sziasztok!
A véleményetekre lennék kíváncsi. A történet a következő, hétvégén a párom 8 éves 2. osztályos fiú gyermeke nálunk volt. Vasárnap leckét készített, segített neki a párom is és én is nagyjából délelőtt és délután is, mindent csinál csak tanulni ne keljen (pisilnem kell, szomjas vagyok, éhes vagyok stb...). Délután apuka hazavitte, és szólt az édesanyának, nem biztos, hogy minden leckét megcsinált a gyermek. Mire anyuka odahívta a fiát és megkérdezte, hogy apuka segített-e a tanulásban és a gyerek azonnal rávágta, hogy nem. Ezután az édesapja megkérte a gyerekét, hogy ne hazudjon és igazán itt kezdődik a probléma.
Az édesanya a gyerekük előtt, édesapát felszólította, hogy az Ő otthonában ne használjon ilyen durva szavakat, hogy a gyerek hazudik, mert ez nem igaz és az életkoránál fogva ő még nem hazudik. Mellékesen megjegyzem, hogy már nem egyszer rajtakaptuk, hogy nem mond igazat.
Most a felállás az, hogy édesapa nem tanul a gyerekkel, nem segít neki. Mindezek mellé a gyerek füle hallatára teremti le az apukát, hogy nem hazudik a gyerek. A két szülőnek teljesen más elképzelései vannak nevelés terén, nem tud evőeszközzel húst enni, nem tud orrot fújni, kakilás után kiabál, hogy töröljük ki, és mivel nem csináljuk akkora hiszti van, hogy az egész utca (kertes házban lakunk) zeng az ordításától, és mikor rákérdezünk anyukánál akkor elmondja, hogy igen ő kitörli a hátsófelét a gyereknek, elmondjuk neki a hisztit és azt kéri, hogy a hisztiző gyereket ölelgessük, szeretgessük meg.
Előre is köszönöm a tanácsokat mit tehetnénk.
Igen, a gyerek pontosan tudja mit hol és hogyan lehet, de akkor csinálja anyunál a fesztivált. Ezzel nem tudja anyu lerombolni hogy hogy viselkedik apunál...
Most arra nem mondok inkább semmit, hogy egy tanár miért nem tudja rávenni a gyerekét hogy tanuljon...
Én természetesen vállalnám, de nem gondolom, hogy ezzel jót tennénk a gyereknek, mivel a mostani lakhelyétől messze lakunk, más iskolába kellene járnia, új környezet, hozzá a legfontosabb, hogy az mellől az ember mellől elszakítani akivel eddigi életét élte, nem a legjobb megoldás lenne részünkről. Számára az édesanyja a tökéletes és nem látja az esetleges hibáit.
Igazság szerint mi azt szeretnénk, ha az édesanyával lehetne kommunikálni, nem venné személyes sértésnek, ha valami negatív dolgot említenénk neki a gyerekkel kapcsolatban, ha közösen meg lehetne beszélni vele a problémákat. Elzárkózik mindentől.
Én nem találkoztam még vele és gondolom a jövőben sincs rá sok esély, amikor én megismerkedtem a párommal utána megkeresett a közösségi oldalon keresztül és írt nekem egy levelet, amelyben ecsetelte az ő házasságukat, hogy őt milyen sérelmek érték, illetve azt írta, hogy nem szeretne velem találkozni, hogy ne okozzak neki lelki fájdalmat. Megjegyzem hogy miután elváltak én kb 2 évvel később találkoztam a párommal.
Semmi közöm nem volt a válásukhoz, burkoltan mégis én vagyok a hibás szerinte.
Szerintem anyuka így akar a mártír szerepben tetszelegni, megad mindent a gyereknek, mert "én nem hagytalak el, stb".
Apuka, aki elhagyta a családot, pedig úgy érzi ezek után nem nagyon van joga bármibe beleszólni, így anya és gyerek véd és dacszövetséget alakít, amiben anyuka mindent megenged, hiszen nem akar teret engedni annak, hogy a gyerek az apja felé megnyíljon.
Viszont pár mondatból azt szűrtem le, hogy a gyereknek ettől függetlenül óriási szeretethiánya is van.
Jobb, ha nem gondolok bele, micsoda szociopatát fog felnevelni és a társadalomra szabadítani ez az "anyuka"...
Biztos igazad van Paradicsom..
De tudsz valami ötletet, hogy anyukát hogyan lehet jobb belátásra birni, abban, hogy szocializálja már normálisan azt a szegény kisfiút??
Manipulálni ezután is fog.. mert hagyják neki.
Oké...ettől viszont még nem kellene azt feltételezned, hogy mindenki hasonló iskolába járt és minden iskolában egyformák a követelmények. Szép is lenne, ha valóban minden iskolában "békén hagynák" a gyerekeket hétvégére, de egyelőre ez még nem így működik.
Egyik távoli rokonom csinál épp ilyen kis szarházit a fiából.
Annyi különbséggel, hogy a gyerek mégcsak 2 éves és féléves kora óta neveli hülyeanyu egyedül. Megspékelve, hogy le is szarja a gyereket, mert nem játszik, nem foglalkozik vele, laptop benyom, gyerek meg had bámulja. Ha meg tönkretesz valamit (akár idegen lakásban) akkor anyuci szerint nem kell leszidni, mert még pici. (megjegyzem joghurttal összekenni egy rokon plazmatévéjét, baromira nem "legyintős" probléma..) Ja, és a 2 éves a férfi a házban, szóval az ő énye kedve szerint kell tenni mindent. Letojva, hogy még mindig rúg, csíp, harap, üvölt, leveri magát a földre.
Szóval tényleg anyuci a barom. Amíg ő nem változtat, addig nem lesz a gyerekben sem változás -sajnos. Havi 4 nap alatt nem lehet megváltoztatni egy 8 évest, max meg kell mondani, hogy ott mik a szabályok. Ha nem fogadja el, hisztizik, akkor szigorú büntetés. Legalább nálatok tanulja meg hogy kell viselkedni.
Ez jó ötlet lehetne... HA.. anyu nem csinálná az ellenkezőjét.
Ha anyu hivná meg a barátot.. pl.. ha anyu csinálná a barátos- ottalvós napot.
Ha anyu elküldené táborba.. ha anyu nem rágná meg helyette az ételt, és nem csinálná meg helyette a házit... stb.
szerintem elég egyértelmű, hogy apu és TI bármivel próbálkozik abban a két napban, anyu lerombolja...
Ezért irtam a gyermekelhelyezést.
Anyu nem normális.
Jobb helyen lenne az apánál a gyerek.
Egyébként.. nekem 3 majdnemfelnött gyerekem van. Elhiheted... a gyerekek pontosan tudják kivel szemben mit engedhetnek meg maguknak. Az enyémek pl a szüleimnél voltak képesek idiótaként viselkedni.. mert ott lehetett. Mert megengedték nekik. Nagyon nagy szeretettel vették körül őket.. mai napig mindketten imádják az unokákat és viszont. De amit itthon nem volt szabad.. ott igen és azt ki is használták amikor kicsik voltak.
Anyósék a ló másik oldala volt. Ők meg felesleges korlátokat állitottak.. pl addig nem állhatsz fel az asztaltól amig meg nem etted amit én kiraktam.... Mi meg a középutat kerestük és talán meg is találtuk... hiszen egész normális fiatalfelnött lett belölük. sőt.. kamasznak is normálisak voltak.
A párom elmondása szerint, egy nagyon értelmes, intelligens nő volt addig a pontig amíg meg nem született a gyerek, utána semmi más nem érdekelte csak és kizárólag a fiúk ennek következtében elhidegültek egymástól.
A többszöri láthatás nehezen megoldható, viszonylag messze lakunk az anyukától, de ez lenne a legkevesebb, a másik hátráltató tényező, hogy a párom tanárként délelőtt és délután 16-tól este 19.30-ig dolgozik és óradíjban, ergó, ha dolgozik kap pénzt, ha nem nincs pénz.
Nem vizsgáltathatod meg senki elmeállapotát, csak mert nem értesz egyet a nevelési elveivel....ahogy a te elmeállapotodat se vizsgálgathatja senki. Te is meg vagy győződve, hogy jól csinálod. így van ez...
hm.. én anyu elmeállapotát vizsgáltatnám meg.
Mert nem tudom elképzelni, hogy nincs annyi esze, hogy a szocializáció területén hol kell tartania egy gyereknek. És inkább lefelé húzza a gyereket, mint próbálkozna abban, hogy a gyereket a csecsemőkorból kihúzza.
Meddig akar vele csecsemőként bánni?
bocs.. de szerintem anyu úgy viselkedik a kisfiúval, mintha kifejezetten retardált vagy deviáns kamaszt akarna magának.
igen.. olvastam, hogy a Nevelési Tanácsadó pszihologusát is lehülyézte anyu.
és TE! vállalnád??
a kérdés, csak elvi... én is tudom, hogy hiszen irtad, hogy anyuka ellátja rendesen? a gyereket.... - De anyuka idióta.
Zsánna irta, hogy nem szocializálta a gyereket megfelelően. ill inkább sehogy sem.
Minden gyerek megpróbálkozik manipulálni a körülötte élőket...
példa rá-- fiatal házasként a párom egyik rokonánál vendégeskedtünk.. nekünk még nem volt gyerekünk. náluk két kamasz, és egy későn született kisfiú. kb 4-5 éves lehetett akkor. Kiabált a wcből, hogy vvéééééégeztem a kakiláááásaaaaal... majd egy megismételte... én már indultam volna.. mire a nővére rám szólt, hogy be ne menjek, képes kitörölni. És hogy anyu sem törli már ki neki, de még mindig próbálkozik.
és.. látod a párod fiánál az nagyon nagy baj, hogy anyu ugrik.. holott a gyerek 8 éves már. totál hülyét csinál belőle.
Ez a gyerek úgy nő fel, hogy őt szolgálja az anyja. Ha igy megy tovább egy szörnyeteg kamasz lesz belőle.
Ezért kérdeztem.. és TE vállalnád? Mert most még talán az apja tudna valamit kezdeni vele.. következetességgel és követelményekkel, szigorral.
Sajna rád kevésbé hallgatna már.. hiszen nem vagy az anyja.. és ő ezt már ki is használja...
Sajnállak, tényleg.. mert ennek az egésznek és anyu idiótizmusának Te is iszod a levét.
Miért válltak el? Amikor elválltak anyu akkor is idióta volt?
Mégegy ötlet eszembe jutott, talán működne:
mondjátok a gyereknek, hogy elhívhatja magával egyik hétvégére a legjobb barátját a suliból.... mint mondjátok mindenre képes, csak otthon illetve nálatok játssza el a bölcsist... a legobb barátja előtt nem fogja kitöröltetni a fenekét, talán együtt hajlandóak tanulni is (a másik is húzza, hogy szeretne már elmenni moziba vagy koripályára vagy bárakárhová, ami be van ígérve tanulás utánra...).. Ha egyszer ezt végigcsináltátok, akkor meg hivatkozhattok rá, hogy legutóbb is ki tudtad törölni a feneked, most is ki fogod, hisztik sem lesznek olyanok, mint ha nincs ott a kis barát + jófejek is vagytok, mert az ilyen bulis hétvégéket imádják a gyerekek... ;) + a barát előtt jóóóól meg kell dícsérni, hogy milyen ügyesen megcsináltad a leckédet, de szépen esztek (és kacsintasz a gyerekre) büszke vagyok rád, stb. stb. stb. Ha ő él a manipuláció eszközeivel, vessétek be ti is... ;) Csak okosabbak vagytok egy 8 évesnél...
Itt nincs gyámügyi probléma. Emberi, szemléletbeli nem egyezések vannak, amik bizonyára a válásban is szerepet játszottak, tehát elég nehéz elképzelni, hogy ami a házasságban nem működött, az majd pont a válás után fog.
A gyámügy , ha épp ráér, megnézi, gyereknek van kaja, lakás, iskola, szülők nem verik, nem alkoholisták, láthatás oké. Majd iktatja, hogy minden rendben. Emberi, összeillésbeli, intelligenciaproblémákat még soha egyetlen gyámügy, de még a strassbourgi bíróság sem oldott meg...
gyámügy...???? ugye most vicceltél?!
a hajléktalan szállón is a szülőkkel élnek a gyerekek, nem gondolnám, hogy bármit el lehet érni ilyen esetben a gyámüggyel, bejelentést követően viszont kötelesek nemtudomén hányszor kimenni megvizsgálni az életkörülményeket, stb. aminek semmi más eredménye nem lesz csak a szülők kapcsolatának további romlása, amit ismét a gyerek szív meg.
Én nem ítélem el anyukát, nem vagyunk az ő cipőjében, 2,5 éves kora óta ő neveli a gyereket egyedül, bizotsan nagy sérülés volt ez a válás mindenkinek, ha nem lett volna az, másmilyen kapcsolat lenne a szülők között... Nem tesz mást, mint a maga módján próbálja pótolni egyedül azt a szeretetet, amit két embertől kéne MINDEN NAP megkapnia a gyereknek. Gondolom a kötődő nevelést próbálja megvalósítani, csak épp rosszul. Milliószor rosszabb szülők vannak. Az, hogy kitörli a fenekét és segít neki orrot fújni, meg megírja helyette a házit, szerintem nem egyedi eset, még teljes családban nevelt gyerekkel is előfordul. Én is amondó vagyok, hogy amellett, hogy a gyerek maximálisan kihasználja anyuka majomszeretetét, egyszerűen keresi a határokat, az meg nincs neki megmutatva. Minden hiszti, "fesztivál" tuladonképp kérés a gyerek részéről, hogy mutassanak neki biztonságos kereteket, határokat. Ezt lehet szeretettel is, nem kell, sőt, nem is szabad vasszigorral, de nagyon következetesen!
A közös felügyeletért lehet folyamodni a bíróságnál, de őszintén szólva nehezen tudom elképzelni,hogy apuka ezt szeretné, akkor most is többet vállalna a havi 2 hétvégénél... Egyszerűen szeretné kellemesen eltölteni a kötelező alkalmakat, és kényelmetlen, hogy ott egy "elcseszett" gyerek,aki emlékezteti hogy hogy elrontotta az első házasságát, lám, épp olyan, mint az anyja...
Azt, hogy a párom vállalná-e a gyerekkel kapcsolatos ellátást, teendőket, nem tudom. A párom testvére szociális területen állami gondozott gyerekekkel illetve segítségre szoruló családokkal foglalkozik, és szerinte, a felmerülő problémák azok kevesek ahhoz, hogy a gyereket elvegyék az édesanyától. Azt mondta, az alapvető ellátást a gyerek megkapja, mint iskoláztatást, tiszta ruha, étkezés, lakhatás, hogy ezek milyen minőségűek azt a bíróság, gyámhatóság nem vizsgálja.
Nagyon jól csinálod!
Már egészen kicsi korától tudatosítani kell a gyerekben mi is a feladata. 7-8 évesen már tudnia kell, de még próbálkozik persze.
A TI- problémájára nekem elég durva ötletem volna. Gyámügy.
Ahol a 8 éves ilyen szinten manipulál, ott nagyon nagy baj van a szülők között is, elsősorban anyuval, aki még a fenekét is kitörli a csemetének. EZ minden határon túl megy... szerintem egyáltalán nem normális, elfogadhatatlan. Anyu idiótát nevel a gyerekéből.
kérdés.. apu miért hagyja?
Vagy neki is igy kényelmesebb?? Hétvégére elhozom és kibirom.
Másik kérdés.. ha netán apu gyermekelhelyezési pert inditana, anyu alkalmatlansága miatt, a TI. vállalná -e a gyerekkel járó mindennapos gondokat.
Hú, ez nagyon kemény történet.
Galba, írtam egy privát üzit.
Csak átfutottam a hozzászólásokat. Ami elsőre eszembe jutott, hogy a történet egyik szereplőjének sem könnyű, nem irigyellek Titeket...
Apuka nem gondolkodik közös felügyeletben? Mármint pl. heti váltásban? Csak olyan módon szerezhetne nagyobb befolyást a gyerek életében. 2 hétvége alatt nem hiszem, hogy meg lehetne váltani a világot. :-(
Ami még eszembe jutott: Nekem is van 8 éves másodikos fiam. És ő is nagyon szívesen bevezette volna házi feladat címszó alatt a több órás naaaagy közös családi szenvedést, de nem megyek bele a játszmába. ("Anya, segíííííts!" Mit??? Ketten fogjuk a cerkát??? Nemár! Ha nem ért valamit, elmagyarázom, utána megcsinálja önállóan, megnézem, és ha nem OK, átbeszéljük, de alapvetően ő kapta a feladatot, nem én). És annyiból vagyok könnyebb helyzetben, hogy a gyerekem nem rohanhat az Anyjához, hogy "Nem segíííííít!", mert én vagyok az... :-) Szóval miért elvárás Anyuka részéről, hogy 3-an írjátok a házit?
te akkor még nem láttál művelt embereket
nem tudod azok milyen stílusban beszélnek
azt se, hogy a gyerek előtt mit és hogyan
magukból eredően a gyerekükből is prosztót nevelnek
Jó isten... volt anyós "fékezi meg" a nyolcévest... eszem áll meg ilyenkor. Óvónő ismerősöm is ilyeneket mesél, hogy a négyéves kis diktátor akarata szerint viselkedik a család... de hol van még neki ésszerű akarata? Szabályokra vágyik, korlátokra, és ezzel a viselkedéssel üvölti a külvilágnak: nem látjátok, milyen elviselhetetlen vagyok? Adjatok nekem szabályokat, mert most még arra van szükségem a biztonságérzetemhez és a normális fejlődésemhez! Ehelyett tüncianyu szinte retteg a gyerekétől, és ha ő fél órán át a cipőfűzőjét akarja bámulni indulás helyett, akkor azt bámulja, csak nehogy hiszti legyen a vége. Így is az lesz persze, talál majd más okot rá. Elképesztő, hogy félnek a négyévestől a szülei... és ezzel felnevelik azt az "öntudat-generációt", aki a kihaénnem, egó, egó, engem fogadjon el mindenki ilyennek, ne kritizáljon - én viszont bárkit kedvemre megbánthatok a pimaszságommal, éretlenségemmel--- típusú fiatal felnőtteket. Gratulálok nekik.
Kedves ugyintezo.a!
Műveltnek művelt mindkét szülő, csak a gyereknevelés nem megy tökéletesen nekik, mint ahogy senkinek sem, ezért próbáltam meg más emberek véleményét segítségét kérni, amit úgy gondolom sikerült, nagyon sok építő jellegű hozzászólást kaptam. Azt gondolom segítséget, tanácsot kérni nem szégyen.
Azt pedig nem minősítem, hogy egy gyereket aki nem tehet arról hogy a szülei olyanok amilyenek úgy nevezed, hogy "kisprosztó".
Tökéletesen igaz amit, leírtál, számtalanszor megpróbált a párom beszélni az anyukával, de személyes sértésnek vesz bármilyen más véleményt ami nem egyezik az ő meglátásával. A saját szülei a párom szülei is jelezték, hogy problémák vannak a gyerek nevelésével, az iskola is arról értesítette " az alapvető illemszabályokkal nincs tisztában". Az anyuka szülei is megkérték, hogy egy családi eseményre ne vigye a gyereket, mert nem tud viselkedni.
De sajnos senki nincs hatással rá, szent meggyőződése, hogy minden rendben és jól van nevelve a gyerek.
Érdekes módon azon sem gondolkodik el, hogy egy pláza kellős közepén olyan hisztit csinált a gyereke, hogy már a biztonsági őrök is a segítségére siettek, de senki nem ért el semmit, majd telefonon odahívta a volt anyósát és érdekes módon ő megtudta fékezni a hisztiző, ordibáló gyereket.
nem sok műveltség van itt egyik félben sem
de nyilván azért csinálták a gyereket közösen meg
a kisprosztó is jó úton halad
Már szinte mindent elmondtak a hozzászólók, sok jó meglátást olvashattunk eddig. Egyetértek azokkal, akik szerint a gyerek ennek a válási helyzetnek az áldozata, és a maga kis eszközeivel még harcol a régi jó világáért. Valamikor azonban meg kell értenie: ezt már nem fogja tudni visszacsinálni, és az új helyzethez kell alkalmazkodnia. Mindezt persze türelemmel, de határozottan kell tudatosítani benne.
Egy középiskolai tanítványom ugrott be az esetről (pár éves a sztori). Nagy gondok voltak a fiúval, sokszor viselkedett úgy, mint egy nagyra nőtt bölcsődés, lusta volt, felelősségérzete nulla, és jó esze ellenére egy csomó tárgyból bukásra állt, mert nemhogy otthon nem tanult semmit, de az órákon se figyelt. Anyuka kb. havonta bejárt a suliba, de érdemben nem lehetett vele kommunikálni, mert elvtelenül is a fiát védte, nem volt együttműködő. Egyszer aztán megjelent apuka is, végre meghallottam egy új verziót: hatéves korában elváltak, azóta élő fegyver anyuka kezében a fiú (hozzáteszem, apukáéban is, csak neki ez nem tűnt fel, mindenért az anyát okolta). Anyuka visszatartotta a fejlődésben, ez az apa is ilyeneket mesélt, hogy még negyedikes korában is kitörölte anya a fenekét, csak ha náluk volt, akkor érdekes módon már magának is ki tudta. Ha apa azt javasolta, hogy angolt tanuljon a gyerek, mert abban tudna neki segíteni, akkor anya juszt is németre íratta. Ha apa elengedte volna táborozni, anyja egyből ezer kifogást talált, miért is "életveszélyes" az adott tábor, nem sorolom tovább, még ezer hasonló. A végeredményt meg már leírtam, a gyerek többszörös évismétlő lett. Próbáltam finoman rávezetni a szülőket, hogy talán a gyerek érdekében összefogni kéne, nem folyamatosan egymást szapulni egymás előtt és háta mögött egyaránt, de egy középiskolást már nem igazán lehet nevelni. Az alapszemélyiség már kialakult. Ezért kéne nektek idejében tudatosan lefektetni az új szabályokat, azokat következetesen be is tartani, anyuval meg legalább annyit megértetni, hogy a gyerek érdekében ne vegye el az apja tekintélyét előtte. Mert az apai tekintély szintén nagyon fontos, legalább annyira, mint a szeretet. Édesapának komolyan le kéne ülni még ezt megbeszélni a gyereke anyjával (tudatosítva önmagukban is, hogy most apa és anya szerepben beszélgetnek, nem pedig exférj és feleség). Mindkettejük érdeke, hogy normális gyereket neveljenek fel.