Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Miért sír ennyit? :-(
Létrehozva: 2015. május 21. 13:35
Sziasztok!
Segítsetek nekem, mert nagyon a türelmem végén járok.
3,5 éves és állandóan sír.
sír, ha ébred,
sír a reggeli kakaóért,
sírva kiabál utánam,
sír, ha nem sikerült,
sír, ha nem ér át a zöld lámpán,
.......................................................... .............................
Nem értem. Komolyan már minimális autizmus is megfordult a fejemben, mintha nem tudná kezelni az érzelmeit. Miért kell mindent -de tényleg szinte mindent- sírva közölni?? Ha pedig valami nem sikerül maximálisan tökéletesen, akkor dühöng, még földhöz is vágja magát vagy üti a fejét. Lassan ott tart, hogy a szobája is hetek óta érintetlen, mert nem játszik semmivel, gondolom tart a kudarctól.
Nem értem, miért kéne 10x elmondanod.
1x megkéred szépen, 2x megkéred+megígéred ami következik, 3x bekövetkezik a valami.
Most azért kell 10x kérni, mert ezt vezetted be, de ha bevezeted a max. 2-t, akkor szépen meg fogja tanulni.
Ez nem fenyegetőzés, hanem tájékoztatás a várható következményekről. Ő meg eldönti, hogy megéri, vagy nem.
Én is hasonlót írtam, szakembert ajánlottam, de valamiért erre a verzióra még csak reagálni sem hajlandó t.i. anyuka. Mindenki hsz-ére válaszolt, csak ezekre a felvetésekre nem. Ki érti!
(na ha nem is ír erre, talán olvas: én amiatt jutottam el ugyanoda, ahova Babyface, mert írod ezt a sírva felkelést. Ez nem lehet hiszti, hiszen még magánál sincs. Lehet, hogy még álmában is szorong, sőt, a szervi gond sem kizárt! Biztos, hogy a nevelésedben is vannak következetlenségek, de ezekre a frusztrált sírásokra, sírva kelésekre igenis szakember véleményét kérdezném először, nem egy netes fórumét. Mi a legjobb szándékunk mellett sem látunk benneteket, nem látjuk a gyereked valódi reakcióit, nem tudjuk megítélni, hogy az a sírás milyen sírás, az a "hiszti" az szorongás vagy egy félrenevelt gyerek szülőzsarolási kísérlete.)
Értelek téged is, de szerintem ez kisebb gyermekre vonatkoznak, olyan 2 év körülire.
Elég nagy gyerek ahhoz, hogy pancsikoljon egy 90 cm-s babakádban (mert sajnos kádunk nincs, csak zuhanyzó). És nem is értelmifogyatékos, hogy megértse nem nyitogathatja a csapot. Sokszor kérdezi is, hogy "anya, a piros az veszélyes, ugye?" Természetesen ő is előveszi a kis játékait, néha folyathatja a zuhanyból a vizet (mondván valamit épp lemos játékból).
Azzal is kicsit vitatkoznék, hogy nekem egy 3,5 éves gyerek riasztására ugranom kéne hajnali 5 órakor. Mert nem. Szeretnék én is pihenni. Fél 7-kor ébredek, apukája már fenn van akkor, ha valami nyűgje van, ott van ő is. Nem csak engem kéne rángatni.
Nalunk ez a problema az unokammal volt. Nem ekkora mertekben, mint amit te irsz, de hasonlo. Mindent kizarolag siros, nyafogos hangon tudott csak kerni. Mivel csak 2 hetente latom, egy darabig ment is igy a dolog. Aztan meguntam es minden alkalommal mondtam neki, nem ertem, amit mond. Beszeljen normalis hangon. Szepen raszokott, hogy mindent a rendes ba'jos kislany hangjan kert.
Ilyenkor csak mosolygok
és mondom neki, hogy "egész nap azért nem fogok, de egy picit idejövök."
Hülye azért nem vagyok.
Megfogadom a tanácsod, nem fogok vele szóba állni, ha ilyen hangnemben szól. Örülök, is, hogy írtok, mert én alapból nem vagyok egy lelkis anyuka, én nem sírom el magam, ha büntetésbe kell küldeni a gyerkőcöt vagy fegyelmezni kell. (bevallom néha élvezem is
)
Csak -ahogy írtam- amolyan idegbeteg, ordítós anyuka nem akarok lenni és ezt próbálom megoldani, hogy semmiképp ne legyek az.
Egy ellenvélemény:
Először is különbséget kellene tenni hiszti, nyavalygás és igazi sírás között. Mert persze ha követelőzik, hisztizik, nyávog, akkor tényleg nem kell azonnal ugrani, és kiszolgálni egy ekkora gyereket. De a topikindító sírásról beszélt, és például az, hogy azért sírt, mert nem ért át a zöld lámpánál, vagy hogy sírva ébred, az inkább szorongásra enged következtetni, nem pedig "hisztire". Ez utóbbit nem (sem) lehet megoldani vasszigorral, pofozkodással, "majdénmegmutatomkiittafőnök"-kel véleményem szerint.
Szerintem sincs konkrét recept a megoldásra, a gyerek egyedi természetét, problémáit figyelembe véve kellene keresni a megoldást, és ha a szülő ebben tanácstalan, akkor tényleg szakembert kellene felkeresni.
Azt kell mondjam a "fenyegetés" majdnem 90%-osan működik. Csak nem tudom, hogy ez jó megoldás, hogy állandóan azt szajkózom, ha fegyelmezésről van szó, hogy "ha nem csinálod, ez meg az nem lesz"
De, igen, értem mit írsz.
Mese nélkül ágyba küldés még csak egyszer fordult elő. Azt hiszem azóta van, hogy mondom, hogy "ha nem hagyod abba, akkor nem lesz mese"
jaj de gonosz vagyok
Csak van, hogy ezt 10 perc alatt többször kell elismételnem. Gondolom ez a következetesség hiánya.
Dehogynem, és ez nem kritika, csak megállapítás.
Ha jól nevelnéd, nem lenne olyan problémád, hogy kérdezz.
A nevelést ne keverd össze az ellátással. Jól látod el, de emellett rosszul neveled.
A kádba ne tedd be egyedül pancsikolni, fogalmad sincs milyen veszélyes. Az anyák később önkívületi állapotban védik önmagukat azzal, hogy csak egy percre szaladtak ki, a telefont felvenni, gázt elzárni. Egy pillanat alatt is tragédia történhet, a gyerek feláll a kádban, elcsúszik, beüti a koponyáját. Elájul, megfullad. Kinyitja a forró vizet, belenéz, a szeme világának lőttek. Beleiszik a tusfürdőbe, bármit érdeklődőek ennyi idősen. Ha a közelben elektromos kütyü van, behúzza a vízbe. Rosszul is lehet, és nem tud neked segítségért kiabálni. Ezek a dolgok ritkán fordulnak elő, de akiknél előfordulnak, azok egész életükben önmagukat fogják okolni. Nincs olyan hogy kimész percekre, még akkor sem ha látod és hallod hogy mit csinál.
Az, hogy máshol jól viselkedik, az nem azt jelenti hogy te jól bánsz vele, hanem hogy másik jól bánnak vele. Az embereknek a te gyereked csak egy a sok közül, nem kivételeznek vele, nem lehet őket rángatni. Merik azt mondani hogy nem, majd, később.
Ha egy nő vállalja azt, hogy gyereket szül, akkor számoljon azzal, hogy bizony a gyerek igényeihez kell alkalmazkodni jó pár évig. Nincs olyan hogy reggel még anyuka alszik mert fáradt, a gyerek pedig már szétkapja a lakást. Nem véletlenül kéri a kakaóját (bármit kérhet ilyenkor), üres a gyomra és kell az energia. Ha reggel 5 órakor, akkor 5 órakor. Viszed magaddal a konyhába, és leülteted, és azt mondod neki hogy megcsinálod a kakaót, de akkor MOST befejezi a sírást. És ameddig sír, kiabál, NEM mozdulsz, csak azt hajtogatod akár százszor is hogy NEM SÍRSZ. Ha befejezi és elkezded készíteni a kakaót, és újra sírna, hagyd abba a készítést, újra menj oda hozzá és játsszad el vele türelmesen. Ez egy türelem játék, biztos hogy az elején őrjöngeni fog, de gyorsan "beidomíthatod" arra, hogy ha sír, később lesz kakaó.
A telefon húzósabb. És meg sem fogod tenni.
A gyerek pontosan tudja hogy telefonálás közben zavar ha közbebeszél, figyelmet akar kierőszakolni. Erről szép beszéddel, magyarázkodással nem lehet leszoktatni, nem akarja megérteni. Büntetéssel is hosszú folyamat, mert azt meg még nem képes megérteni hogy miért kap büntetést, az agyában még nem kapcsolódik össze az, hogy anya valaki láthatatlannal beszél, oda figyel és nem rá, és ezért még büntetést is kap. Egyedüli megoldás az elfenekelés, de erre biztos hogy nem leszel képes.
Ahogy látom eléggé elfoglalt vagy, mintha kevés időd jutna a gyerekedre. Pedig napi fél órát, egy órát csak rá kellene szánnod, ami nem azt jelenti hogy kiviszed a játszótérre.
Az a fél óra a ráfigyelésé kell hogy legyen, a dögönyözésé, a hülyéskedésé, az ő kis problémái megbeszéléséé. Ebbe a fél órába nem tartozhat bele az, hogy esetleg tanítod, az külön idő.
És meg kell neki tanítani azt, hogy egy meghatározott rendszeres időben csak az övé vagy. De ahogy letelik ez az idő, akkor erélyesen szólsz hogy most neked dolgod van, egyedül foglalja el magát. Ha a veled töltött X ideje érzelmileg tartalmas lesz, akkor feltöltődik, és pár nap alatt rászokik hogy most anyának dolga van, nem zavarjuk.
Ha pedig sírva beszél, sírva követel, ne reagáld le egyáltalán. Nyugalmat megőrizve (ha a gyereknek nincs semmi baja) ne mozdulj, csak csöndben mond neki sokszor hogy ha sírsz, nem értem mit szeretném.
Kívülálló szemével nézve a gyerek nevelt téged, és eredményesen. Fordítsad meg a dolgot, te irányíts, és ne félj nevelni, regulázni a gyerekedet. A gyerek a tiéd, te szülted, te látod el, senkinek semmi köze ahhoz, hogy erélyesen rászólsz, vagy pedig rácsapsz a popsijára. Amit a szülők rosszul tudnak, az az, hogy nem a gyerek az első a családban, hanem a felnőttek. Ellátás szempontjából a gyerek az első, de mint személy, ő csak a szülők (létrehozók) után következik. Ezt sok szülő képtelen megérteni, és kiskirályokat nevel, akik a fejükre nőnek.
Tanácsadó létezik. Ha például egy gyerek sokáig bepisil és szervi ok kizárva, ott a családi hátteret nézik meg. Magatartás zavaros gyerekeknél úgyszintén. Ha egy gyerekkel gond van, ott a szülőkkel is gond van. Nálad szerintem csak az erélytelenség, ráhagyás, és alap dolgok amikkel nem lehetsz tisztában. Mint például az, hogy kisgyereket nem hagyunk egyedül a kádban.
És Te erre mit lépsz? Csak érdekel, hogy alakul egy ilyen helyzet.
Szerintem elvárható, hogy normálisan szóljon hozzád.
Én azonnal bezárok minden kommunikációs csatornát, ha nem normálisan szólnak hozzám. Annyit mondok, hogy légyszíves normálisan beszélj velem (ahogy én veled), sarkonfordulok és otthagyom, semmi továbi rizsa. (Ha eddig nálatok máshogy volt, akkor várható, hogy nyüszítve követ. :-))
Én nem tudom, hogy Te mit tegyél, csak hogy én mit tennék.
Ilyenkor jön a következő fokozat: Határozott kérés, hogy fejezze be az óbégatást - MOST. (Persze elsőre nem fogja - eddig más volt a rendszer.) Második kérésre hozzáteszem, hogy fél perce van befejezeni. Ha nem sikerül, akkor húzás ki a kádból és megy aludni mese nélkül. És megy is - további huza-vona nélkül.
Egyelőre vagy olyan jó helyzetben, hogy a 3 évest kiveszed, megtörlöd és elzavarod. Ezt egy 8 évessel már nem fogod tudni megtenni - fizikailag, addigra el kell érni, hogy elég legyen a kérés, különben véged. (és ezt nem csak az óbégatásra értem, hanem úgy általában)
Lehet, hogy keményen hangzik, de egy idő után a gyerek rájön, hogy saját döntése, hogy fürdik normálisan, vagy elhúz aludni mese nélkül. És így elég együttműködőek tudnak lenni, és nyugi van otthon.
MEg kell beszélni apával is.
Nem, nem kell 3x elmondani, hogy ha kakaózni akar, akkor menjen ki, mert érti elsőre is. :-) (Max.2 mondás, aztán téma lecsukva. Te szóltál. Ha kint van, akkor van kakaó, ha nincs kint, akkor nincs kakaó. Ő döntése.)
Inkább szívjatok pár napig hétig nagyon, mint évekig folyamatosan. Nem megéri?
Szerencsére a legtöbb dologban önálló. Nem kell a wc-re is kísérgetnem.
Inkább az anya-közelséget próbálja kisajátítani magának. Néha azt mondja: "anya, most gyerek ide és ülj itt egész nap"
Tehát az egész dolog nem a kiszolgálásról szól, mert például reggel is segít ágyazni, ő teszi a nagypárnákat a kanapéra. De a minap szóltam neki, hogy akarod tenni? Nem jött válasz. Mikor meg én feltettem, dühösen kiabált velem, hogy ezt ő akarta.
Nos, ilyenkor nem igazán tudom ezeket a kitöréseket hová tenni.
Igen, értem. De ezt szoktam tenni..és mégis süket fülekre talál. Annyira makacs!
Meg ahogy látom, sok dologban nem tanul a saját hibájából. Úgy értem ő nem az a típus, akit ha egyszer megéget a forró sütő, akkor többé nem megy a közelébe. (szerencsére ilyen még nem történt, és a sütőhöz amúgy sem megy, csak példa) Hanem holnap újra megpróbálná.
Nem ugrok, azt semmiképp. Csak épp 3x kell elmondani, hogy amennyiben kakaózni akar, álljon fel és menjen ki. De persze a mi beszélgetésünket legtöbbször hallja apa is, ő meg már mikrózza és hozza a kakaót.
De amit mondasz, meg fogom próbálni.
Csak ugye az a rossz, hogyha ez napikig eltart, az baromi rossz reggeleket fog okozni, ami az egész családra ki fog hatni. Nem tudom, hogy fogjuk bírni.
Nálunk a kicsi a nagy kakaómánia. Ő is 3 körül lehetett és épp gyagya volt, én meg mondtam neki, hogy én biztos nem csinálok semmilyen kakaót, amíg így viselkedik, és ott hagytam. Erre az akkor 5 éves középső közölte, hogy majd ő ad neki kakaót, és így is tett. :-)
Hát lehet így nevelni?! :-)
Enyémek még kicsik, 4,6,8 kisfiúk. Úgy elképzelem, mi lenne itthon, ha mindenki pattogtatna kedvére.
...és még úgy is megpróbálják, hogy nem hagyom...
Teljesen egyetertek. Minel követelödzöbb, annal kevesbe vagyok hajlando. Igen gonosz anya vagyok. Bar az en fiam mar 15 lesz, szep is lenne ha meg mindenben kiszolgalnam. Pedig biztos ö is szeretne. Es ha igy folytatja a TI nagyon sanszos, hogy igy fog jarni.
"Terrorizalni csak azt lehet, aki hagyja magat" => Itt a lényeg!!!
A következetesség egyik gyereknek sem árt. Azért nyávog, mert tudja, hogy előbb-utóbb elér vele valamit. Ha anya ráordít, akkor még jobban vonyít, mert tudja, hogy anya előbb-utóbb megsajnálja (+ némi lelkiismeret furdi), és már nyert is.
Ennyi idősen már nagyon bőven tudják, hogy kivel mit lehet.
Érted a lényegét? Nem az a lényeg, hogy szívatom a gyereket, hanem az, hogy pontosan tudja, mit várhat. Így feleslegessé válik az óbégatás.
Szerintem modszer nincs, minden gyerek mas. Amelyik modszer az egyiknel bevalt, a masiknal csödöt mond. Sok mindent ki lehet probalni, de ez idö es következetesseg.
Ha apahoz kiment a konyhaba, akkor veled is menjen ki a konyhaba es csinaljatok meg ti is együtt a kakaot. Nem anya csettintesre ugrik, es repül a kakao az agyba. Nezd meg, hogy a ferjed hogy viselkedik vele, probald ki te is. Terrorizalni csak azt lehet, aki hagyja magat.
Ne foglalkozz ilyen szinten a (látszat) békével, mert így olyan áron van béke, hogy Te jó szolga módjára pattogsz. Nem kell. Megmondom a gyereknek, hogy elmosok 3 bögrét, utána megyek be. Slussz. Ha óbégat, akkor szólok neki, hogy most tartok a 2. bögrénél.
Kakaó-para:
Te ilyenkor mit reagálsz? Ordít a kakaóért, Te pedig sietve adod neki?
Szerintem alap, hogy CSAK akkor kap bármit is, ha azt normálisan kéri.
Én ezt úgy oldanám meg, hogy szépen megkérem, hogy másnap reggel puszival ébresszen, úgy kérje a kakót. Ha vonyít, akkor NINCS kakaó. Semmiképp - és ehhez tartanám is magam.
Pár nap esélyes, hogy eltelik kakaó nélkül vonyítva, de gyerek okos, ha kell kakaó, akkor hamar megsznik a jelenség. :-)
Pontosan - akkor menjen be apa, es minden el van intezve.
A gyerek szerintem mar pontosan tudja ezt a reakciodat, es kihasznalja. Mar 3 evesen is (majdnem pontosan) tudjak, kivel mit lehet megtenni.
Azért sem jó idegbajos / ordibálós / morgós anyukának jönni, mert elég vicces, ha ordítva kéred a gyereket, hogy ne ordítson. :-)))