Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Miért sír ennyit? :-(
Létrehozva: 2015. május 21. 13:35
Sziasztok!
Segítsetek nekem, mert nagyon a türelmem végén járok.
3,5 éves és állandóan sír.
sír, ha ébred,
sír a reggeli kakaóért,
sírva kiabál utánam,
sír, ha nem sikerült,
sír, ha nem ér át a zöld lámpán,
.......................................................... .............................
Nem értem. Komolyan már minimális autizmus is megfordult a fejemben, mintha nem tudná kezelni az érzelmeit. Miért kell mindent -de tényleg szinte mindent- sírva közölni?? Ha pedig valami nem sikerül maximálisan tökéletesen, akkor dühöng, még földhöz is vágja magát vagy üti a fejét. Lassan ott tart, hogy a szobája is hetek óta érintetlen, mert nem játszik semmivel, gondolom tart a kudarctól.
Nincs is annál jobb, amikor nők magyarázzák meg, hogy hogyan éreznek, hogyan kellene érezniük a férfiaknak :) Néha nem csodálkozom, hogy sok a válás, hogy másnál keres vigaszt sok férfi. Csak mernék egyszer bevallani a feleségüknek, hogy ők nem úgy éreznek, hogy ahogy le va osztva a tökéletes nő, szerető, anya feleségeik által, hogy hogyan KELL érezniük. Hogy nem erre számítottak akármennyire is vágytak a gyerekre, a családra. Hogy nehéz vele megbirkózniuk, akármennyire is tudják, hogy mi van leosztva. De nekik nem lehetnek ilyen érzéseik. Kő kövön nem maradna, ha valahogy kiderülne, hogy szerencsétlennek nem sikerült beleilleszednie az idilli családi képbe. Nem azért, mert egy rohadék. Pusztán azért, mert neki más érzései vannak. Mert ő is emberből van, mert neki is lehet rossz napja, ő is lehet baromi kimerült a munkában, az ő agyára is mehet a gyerek akkor is, ha neki kutya kötelessége lenne örülni az együtt töltött időnek.
A férjem elolvasta a hsz-ed és nagyokat bólogatott közben.
Nagyon jo kis topic.
Kialakitott rossz szokasok. Szakember tenyleg tud segiteni es megdobbensz, milyen szimplan. Csak a rossz berogzott szokasokat jokra kell felcserelni. Az termeszetes, hogy a gyerek feszgeti a hatarait, es amikor mar tul messze sikerult elmennie, ez ugyanugy rossz neki is, mint a szulojenek. A szulo tulajdonkeppen FEL a sajat gyereketol. Hogy mar megint mi lesz. Ugyanaz lesz pedig, amig o maga, a szulo nem valtoztat. Ill a helyzet rosszabbodik. Igen, kulonbseget kell tenni a szulonek a valodi siras meg hisztis kozott.
Sokat nem akarok mondani,mert mar minden elhangzott. De a kulcsszo a kovetkezetesseg,a hatarozott kovetkezetesseg es kommunikacio a gyerek szintjen. Es az apaval valo egyuttmukodes, az ugyuanolyan nevelesi elv. Mert ha az apa maskent csinalja, az anya tekintelye egybol le van rombolva.
Kedvenc mokas s sorozatom a Nanny. Amikor a nanny-nek eloszor mutattak be a gyerekeket, az elkenyeztetett gazdag kisfiu hanyatt vagta magat a foldon es egy kes! allt ki a mellebol. A nanny siman atlepett rajta, es folytatta a beszedet. Ha nincs nezokozonseg, nincs szinhaz. A fiu felallt es eloldalgott.
Azt is gondolom hogy amig a ferfiak nagy resze keso este er haza a munkabol netan meg szombaton is dolgozik hiaba varna el tole a feleseg az egyenlo munkamegosztast.
es nagyon sok ferfi dolgozik valtomuszakban ejjel stb. azt azert nem lehet elvarni hogy ejjel mondjuk dolgozik akkor nappal meg a gyerekkel legyen.
vannak esetek amikor ez a bizonyos egyenlo munkamegosztas akkor se mukodik ha akarjak mert olyanok a korulmenyek.
ne felejtsuk el hogy a ferfiak azert maskeppen elik meg a gyerek szuleteset mint mi nok ez teljesen vitathatatlan.
az egyik ismeros lanya most szult mind a ketten nagyon akartak a kicsit. semi gond nincs is de a multkor amikor talalkoztunk meselte a fiu hogy o sose kepzelte hogy egy kisbabaval egyutt jar hogy egyik ejjel utan a masik a harmadik az otvenedik es a baba minden ejjel legalabb 2-3-4 alkalommal felkel. es hogy o sokszor ugy megy dolgozni pedig legtobbszor a mama veszi fel a kislanyt hogy egnek a szemei a kialvatlansagtol.
ne ertsd felre nem banja imadja a kislanyat, foglalkozik vele es idonkent fel is kel, cask annak ellenere hogy vegigolvastak mindent szakiroldalmat, jartak terhes iskolaba vagy hogy hivjak egyutt szultek a fiut naponta erik meglepetesek hogy most eppen a pici miert hanyt, vagy mitol vannak ezek a pettyek a kis combjan stb. magyaran minden ami tortenik uj es meglepo. es a kialvatlansagtol bizony egy ketmeteres ferfi is faradt es nyugos tud lenni egy ido utan.
ezzel azt akartam mondani hogy attol hogy mind a ketten nagyon vartak a babat a fiut sokkal tobb ilyen "megrazkodtatas" eri mert a gyakorlatban nagyon mas 5 hetig nem vegig aludni az ejszakat mint az elolvasni vagy hallani a nagyi emlekeibol.
Lehet hogy nem nagyon jol fogalmaztam meg a mondandomat. valahogy ugy gondolom hogy ez a "segites" csupan szohasznalat, nincs ra jobb kifejezes. mert hat mit mondasz a parodnak ?
Legyszives vegyel reszt a gyermek tisztaba tevesenel?
nem> azt mondod "legyszives segits a gyereket tisztaba tenni" mert te eppen a kovet mosod fel stb.
nincs ra mas kifejezes. a ferjed is megker hogy "segits legyszives azt a ket szatyrot felhozni a csomagtartobol" vagy segits megtartani ezt a darab drotot.
nincs ala es fele rendeltseg a kifejezesben hanem nem is tudsz ra mas szot hasznalni. ha egyik fel csinal valamit vagy megkeri a masikat akkor altalaban ugye segitseget kerunk barkirol is van szo.
de ez nem jelenti hogy az illeto "cask " segit.
ez meg ha anyuka foz es a papa ul a tv elott sorrel, tobb oldalu dolog lehet. ha a ferjem 12 ora melo utan hazajott en nem kernem hogy alljon neki krumplit hamozni. biztosan meglatna ha fat kell behozni es be is hozna mondjuk, de ha holt faradt hat had uljon mar le a sorevel. es oszinten szolva nem kell minden este fozni egy felesegnek se akar dolgozo akar nem.
azoktól a fészbukos, viccesnek szánt megosztásoktól is sugárban hányok, amikor ilyeneket írnak, hogy: kérdés anyukákhoz: anyu, van kakaó? anyu, hol a vasalt ing? anyu, ...... (kétezer hasonló példa), és a végén a "poén": kérdés apukákhoz: apu, hol van anyu?
és igazából én pont nem azt tartom férfias férfinak, akire ezek a gusztustalan sztereotípiák igazak...
persze, hogy nem vagy vele egyedül, csak könnyebb megideologizálni, ha valakinek csak egy tenyészkan jutott.
Elképzelem töketlenaput, ahogy kinn sertepertél reggel a konyhában, vakarássza, ami nincs neki ezek szerint, gyerek kioldalog, hogy kakaóra szomjas. Látja, hogy "csak" apu van ott, indul fellármázni anyut. Erre apu tényleg nem lép oda, hogy álljál már meg kisfiam, hova a fenébe mész, itt vagyok, kell kakaó tőlem vagy nem kapsz egyáltalán... nem, nyugodt szívvel végignézi, ahogy felkelti anyukát. Hát WHÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ :D
igen. ha apuka otthon van és már ébren, akkor anyukának "joga" :D van aludni még.
de miért? nem oldhatják meg egymás közt, ha nézeteltérés van, mert mese time?
Nem létezik olyan, hogy száz százalékban tipikus férfi és száz százalékban tipikus nő. Az emberek agya, gondolkodása, hormonszintje eltérő a nemiség tekintetében is, tehát minden férfiban van valami nőies (csak eltérő mértékben), és minden nőben van valami férfias (szintén van akiben több, van, akiben kevesebb). A társadalmi konvenciók csak ránk erőltetett szabályok, és szerencsére nem is mindenki egyformán érzi magára nézve kötelezőnek őket. Egyre több olyan családot ismerek, ahol a valós beállítottságukhoz szabva osztják fel a teendőket és a szórakozási módokat, nem pedig konkrétan a férfi és női sztereotípiák szerint. Ha teszem azt egy nő imád barkácsolni, fúrni-faragni, műszaki cikkekkel kütyürészni, a pasi meg egy kétbalkezes ilyen szempontból, akkor miért kéne ragaszkodni ahhoz, hogy a nőé a fakanál, a pasié meg a barkácsműhely?
A bébivel kapcsolatban van egy részigazságod, mégpedig, hogy a pasiknak egy hangyányival tovább tart megbarátkozniuk egy újszülöttel. Ennek valóban felcserélhetetlen a biológiai háttere a két nem között: a nőnek van rá kilenc hónapja, amíg a hormonjaival és a testével együtt ráhangolódik a baba érkezésére, a férfinek ez akkor kezdődik, amikor először hazaviszik a babát. Úgyhogy neki az első napok, hetek szolgálnak arra, hogy megszokja az új jövevényt és valóban gondozó apjaként kezdjen el viselkedni nemcsak mechanikusan, mert tudja, hogy ez a "dolga", hanem belülről indítottan is. Aztán persze neki is belső dologgá válik az apaszerep, és nyilván nem ő kel fel hozzá éjjel, ha anya szoptatja, ő meg dolgozni megy másnap hajnalban, de ettől függetlenül fenntartom, hogy a saját szerepe sem statisztaszerep. Ha pl. csak annyit csinál a babával, hogy ő fürdeti, már az is egyfajta saját törődés, ami a kettejük kötődését erősíti.
És azt is fenntartom, hogy a két szerep ugyan más, de ketten együtt lesznek egy egész kör. Mindkettő beleteszi a maga szerepét, a maga erősségeit, és így alkotnak ketten egy egészet. Itt nincs szó "segítségről", pláne nem egy kis közösülés vagy más jutalomfalat reményében. Aki ezen a szinten van, az egy állati ösztönlény, nem gondolnám, hogy eljutott az emberi szintig. "segítek már asszonynak, hogy utána lefeküdjön velem..." egyszerre röhejes és szánalmas lenne egy ilyen "férfi"... mondd, hogy nem ilyeneket ismersz! :D (a szeretkezés egy teljesen más kategória, kölcsönös kívánáson alapul, egyik fél részéről se jutalomfalatként kellene felfogni azért cserébe, mert megteszek a másiknak ezt-azt... nem is hallottam még eddig ilyet... :D vagyis hallottam, de azt prostitúciónak hívják, nem párkapcsolatnak... )
Az utolsó soraim talán úgy hangzanak neked, mint a bezzegelés, amiről beszéltél, de egyáltalán nem erről van szó. Ha egy férfi hirtelen besokall attól, hogy neki is "dolga" a gyereknevelés, akkor ott eleve hazugságra épült a gyerekvállalás, talán az egész párkapcsolat is. És igen, itt jön képbe, amit írtál, hogy nem kötelező gyereket szülni. Ezért jó, ha az ember ebből a szempontból is alaposan átgondolja a gyerekvállalást, és olyan partnerrel teszi azt, akit ismer eléggé ahhoz, hogy tudja, hogy szívből akarja-e a gyereket, vagy csak púp lesz a hátán. Ez utóbbira írtam, hogy ilyen férfinek én nem szülnék. Ha nem találtam volna olyat, akiről biztosan tudom, hogy szívből akarja a gyereket, hogy nem nyűg lesz neki a vele való foglalkozás, hanem öröm, akkor inkább lemondtam volna a gyerekvállalásról. Vagy vállaltam volna egyedül, ha adottak hozzá az optimális körülmények (nem adottak, így csak elvi síkon beszélek). De az nekem nem fér bele, hogy a páromat kvázi gyerekként kiszolgálom, és cserébe csak annyit várok el tőle, hogy hozzon haza pénzt (ja meg Gucci táskát), meg hogy legyen kivel ágyba bújnom. Nekem ez kevés lenne.
"Ja, hogy nem minden apuka ilyen?
De."
Mert te minden férfit ismersz a világon? :) Igen, létezik a jelenség, amiről beszélsz, sokan megfelelnek ezeknek a sztereotípiáknak. Elsősorban azok, akiket ilyenné neveltek, mert otthon is ezt látták. Az lett beléjük verve, hogy az a férfi, aki takarít, babát ringat, az nem férfi.
De nincs igazad, nem mindenki ilyen.
A kanapén sörözős példát nem az iszákosságra kiélezve írtam, ha limonádéval ülne le a kanapéra, miközben asszony vacsorát főz meló után, az is ugyanúgy nem oké nekem. A sörrel nincs semmi baj, én is ittam ma egyet :)
Nem akarok én senki felett ítélkezni, ha valakinek megfelel a kizárólag kanapénehezékként és tenyészkanként használatos "férfi" ám legyen, de én nem szülnék gyereket olyan férfinek, akinek púp a hátán a gyerek és a vele való foglalkozás. Nem szülnék olyannak, aki csak az én kedvemért csinál nekem gyereket. És nem azért gondolom így, mert annyira ki akarnék szúrni egy férfivel, hanem olyan partnert akarok magam mellé, aki mindenben partner, a gyereknevelésben is, annak minden nehézségével és örömével együtt. Én találtam ilyet, tehát létezik ilyen :) És azt hiszem ezzel nem vagyok egyedül.
Pedig a férfiak részéről ez segítség. A nők többségének álmai netovábbja, hogy egy kisdedet szorongasson. A férfiak másra vágynak. És ha ez a más (nő) azzal jár, hogy a nővel együtt a kisdedet is cirógatni kell, hát szívességből megteszik, segítenek.
A sörös verzió nekem soha nem tetszett, nem minden férfi iszákos disznó, nem is értem honnan veszitek ezeket a példákat.
Ha egy asszony képes megérteni, egyáltalán felfogni azt, hogy egy férfi másképp működik mint a nő, akkor kevesebb lenne a házasságokban a probléma. A férj amikor hazamegy, megöleli a gyereket, eljátszadozik vele, és ez az érzelmi kitörés pár perc alatt le is csengene, elvonulna szépen mást csinálni, másra koncentrálni. Ez a lenne a normális. Ehelyett apuka hazamegy, jó esetben kívánja is a feleségét és előtte azért eltötyörészne valamivel, de ha ezt tenné, a csábos nej helyett egy hárpia ugrana neki, hogy még arra sem képes hogy segítsen. Így az apukák hazamennek, és azért hogy a feleség ne ferde szemmel nézzen rájuk, lelkes apukákká válnak, és nem merik kimondani, sőt, mutatni sem, hogy a bébi púp a hátukon. A nőknek fogalmuk sincs arról, hogy a férfiak nagyszerűen elvannak bébi nélkül. Tehát, segítenek. Ostoba nők ilyenkor dicsekednek, az ő férjük fantasztikus apuka, imád a gyerekkel lenni.
Ha ezt fordított szemszögből nézzük, érthetőbb. Sok feleség a legunalmasabb, legvacakabb házimunkát is örömmel és dalolva végezné, ha tudná hogy utána Gucci táska üti a markát.
Ha a nőknek derogál kiszolgálni a családot, vacsorát főzni, takarítani (mások után!!!), a házimunkát cselédsorsnak fogják fel, nehéz a gyerekeket ellátniuk, akkor vegyék figyelembe hogy nem kötelező gyereket szülniük. Sőt, férjhez sem kell menniük. Ha egyedül élnének, akkor gondolom nem főznének vacsorát, nem takarítanának, nem mosnának és vasalnának. Tespednének a koszban éhesen, és várnák a sült galambot.
De miután férjhez mennek, akkor meg kellene tisztelniük a családot azzal, hogy nem nyavajognak a család létezése miatt azzal a felkiáltással hogy nekik is joguk van pihenni. Elfelejtik azt az aprócska tényt, hogy nőnek születtek. Ha férfiként, férfiakkal egyenrangúan akarnak élni, a férjüktől ezt előbb utóbb meg is kapják, kiharcolják maguknak. A férj egy darabig birkaként tűri, ilyenkor dicsekednek a nők hogy az én férjem egy bezzeg. Viszont ez a birka egyszer besokall, és keresni fog magának egy nőt, aki lesi minden kívánságát. Ugyanis a férfiak nem egy agyonhajszolt dolgozó nőt vettek feleségül aki rest megemelni a pecsáját, hanem egy kedves bájos teremtést, akit a magukévá tehetnek akárhányszor. Amikor a gyerek megszületik, általában kisiklik az egész házasság, és döcög minden. Milyen édes a férj, amikor felveszi a kisdedet amikor sír! Na ja, persze hogy felveszi és ringatja, csak kussoljon már a gyerek. Persze hogy eljátszik vele, közben reméli hogy pár év múlva valami értelmeset is tud a gyerekkel kezdeni.
Ja, hogy nem minden apuka ilyen?
De.
Én ezt sokkal finomabban fogalmaztam meg. De nem ment át.
Anyukáknak joguk van aludni, kisgyerek mellett is.
Basszus, én reggel 9 körül már a harminc darab pelenkát teregettem.
Nem kell ugyanannyit vállalni otthon apukának, ha anyuka otthon van, hiszen ideje sem lenne rá, ha teljes munkaidőben dolgozik. De ne legyen az már segítség/szívesség, hogy amikor apuka nem dolgozik, akkor esetleg foglalkozik is a saját gyerekével.
Ha meg mindketten dolgoznak (a legtöb családban ugye így van), akkor főleg nem oké az, hogy a munkából hazaérve anyuci elkezd vacsorát főzni, apuka meg lehuppan a kanapéra egy sörrel.
megette a fene azt a családi hátteret, ahol már cseszegetni kell a pasit a saját gyerekével való foglalkozásra... mert különben lelépne őkirályi fensége... hát lépjen az olyan, szívességet tesz vele egy normális nőnek.
Sok helyen a nő viszi haza a több pénzt, de akkor se gondolom, hogy a pénz kérdése lenne, hogy ki mit vállal az otthoni, de főleg a gyerekkel kapcsolatos teendőkből. A gyereknevelés nem az a műfaj, amiben az egyik fél (függetlenül attól, hogy mi van a lába között) csak "segítene" a másiknak. Ha együtt vannak, mindkét fél otthon, egyetlen háztartásban élve, akkor normális esetben nem merül fel ez a szó se vica, se versa, hogy ki "segít" kinek. A gyerek nem gondolja úgy, mert ki sem alakul benne ez, hogy csakis akkor kérje meg apát akár egy kakaó kikeverésére (húdebonyolult dolog amúgy is, ha már egy ötéves is elkészíti, ahogy Évi is írta), ha anya nincs otthon. Mert ha már alszik anya, akkor inkább felkeltjük -- apánk helyett, aki viszont épp ott van a konyhában. Nem érzed a különbséget? Majd ha kamasz lesz, akkor is az lesz, hogy gyerünk anya, világosítsd fel, neveld meg, aztán ha mégsem megy ez a kétemberes meló egyedül, akkor a felelőse is ő lesz a gyerek esetleges elhajlásaiért? ugyan már.
Persze, megvannak a szerepek, de ez egymást kiegészítő két szerep, nem pedig főszerep és statiszta. Már a párkapcsolatra is igaz ez, nemhogy a gyereknevelésre. Mindkét fél másra képes, másra hivatott, mások az adottságai, de mindkettő odateszi a magáét, mert csak akkor lesznek egészek. És keresve se lehetne megállapítani, hogy ki "segít", ki a segéd és ki a mester. Az egyenrangúság nem azt jelenti, hogy egyenlőek a képességeink, egyformán szépek-okosak-erősek vagyunk, hanem azt, hogy egyformán viseljük a terheket és egyformán élvezzük az érzelmi jókat a gyerekünkkel kapcsolatban.
Egyetértek veled.
Ha mindenben ilyen nagy egyenlősdi van, akkor mindkét félnek ugyanannyit kellene a kasszába is berakni.
Apuka hozza haza a pénzt, tartsa el az egész családot, plusz ugyanannyit vállaljon az otthoni teendőkből is, mint anyuka.
Furcsa egyenlősdi.
en igazan noparti vagyok es utalom ha a noket cseledkent probalja meg a ferj mukodtetni.
De konyorgom ne essunk mar at a lo tuloldalara. Nem, a gyerek neveleseben nem pont ugyanannyit kell a ferjnek "teljesiteni" mint a nonek. Miert? Mert mi vagyunk az anyak, es ez megmasithatatlan.
abba kene mar hagyni ezt az allando mericskelest hogy hajszalra egyforman kell a hazasoknak mindenbol kivenni a reszet.
ez a feminista hiszteria eri el azt hogy sok ferfi CSAKAZERTSE fog segiteni a haztartasban es inkabb a munkahelyen ul keso estig cask ne b...sak az allandoan kihangsulyozott egyenlosdivel.
Ha annyira egyenlosdi van , akkor mi nok is menjunk fat vagni a kandallohoz, emeljuk fel az 50 kilos cementes zsakot es menjunk el a kohaszatba kohaszkent dolgozni. Ja hogy ez nem megy meg nem ugy vagyunk felepitve? akkor meg hagyjuk abba a ferfiak allando piszkalasat mielott lelepnek a szinrol az aldott csaladi hatterbol.
Ez olyan aranyos. :-) Közös az ellenség... (=szülők). :-)
Ma este eszembe jutottál, amikor mese nélkül mentek a fiúk aludni. :-)
Annyi volt a kérés, hogy üljenek a franciaágyra csendben esti meséhez. Valami hülyeségen összevesztek, és ment a perlekedés. Vártam csendben türelmesen percekig. Nem történt semmi, csak veszekedtek.
Szóltam nekik, hogy mára ennyi volt a mese, mehetnek fogat mosni. Eléggé elcsodálkoztak. Szerintem holnap menni fog normálisan is.
Cukik :) Nálunk ma ugyanez zajlott le vacsi alatt, csak bodzaszörppel... :)
"Csak van, hogy ezt 10 perc alatt többször kell elismételnem. Gondolom ez a következetesség hiánya.
"
Próbáld meg, hogy leguggolsz a gyerekkel szemben, felveszed vele a szemkontaktust és kijelentő módban elmondod neki a mondandódat. Nem csak úgy a levegőbe ismételgeted, mint egy mantrát, hanem a mondandódnak legyen súlya, érezze a gyerek, hogy elszántad magad arra, amit mondasz. Ha nemcsak mondod, hanem érzed is, azt egyből leveszi és másképp fog viselkedni. Az üres szavak nem hatásosak.