Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Miért sír ennyit? :-(
Létrehozva: 2015. május 21. 13:35
Sziasztok!
Segítsetek nekem, mert nagyon a türelmem végén járok.
3,5 éves és állandóan sír.
sír, ha ébred,
sír a reggeli kakaóért,
sírva kiabál utánam,
sír, ha nem sikerült,
sír, ha nem ér át a zöld lámpán,
.......................................................... .............................
Nem értem. Komolyan már minimális autizmus is megfordult a fejemben, mintha nem tudná kezelni az érzelmeit. Miért kell mindent -de tényleg szinte mindent- sírva közölni?? Ha pedig valami nem sikerül maximálisan tökéletesen, akkor dühöng, még földhöz is vágja magát vagy üti a fejét. Lassan ott tart, hogy a szobája is hetek óta érintetlen, mert nem játszik semmivel, gondolom tart a kudarctól.
Nem vagy te zseni, csak egy szerencsétlen, összezavarodott ember, aki már maga sem tudja, mit akar. Sajnállak, mert lenne eszed, de saját magad teszed tönkre saját magad.
Lehet hogy későn kezdted el a nevelését.
Most nagyon nehéz lehet neki.Persze neked is.De a nagy törést a gyerek szenvedi meg, mert muszáj változnia.........
Önuralom és türelem. Így egészíteném ki. Hát ezek nincsenek nagyon meg nála.
Ma ugyan sikerült leállítani a nemtudom-hisztit. Valamit nem tudott jól egy játékán és persze visítva közli, hogy ez neki nem megy. Aztán apa is rászólt, hogy elég legyen, én is "befenyítettem" hogy azonnal összepakolom a játékot. Akkor végre ment neki. És legalább negyed órát játszott is egyedül.
Nagyon szívesen!
Ha valóban nem érdekelne, hogy mit gondolnak rólad mások, akkor felvállalnád azt, aki valójában vagy. Nem lenne szükséged ötféle kitalált családra. Pontosan ezzel bizonyítod, hogy mennyire fontos neked, hogy mit gondolnak rólad itt az emberek.
Miért? Mit számít az?
Ha én tegyük fel azt gondolom, és azt írom rólad hogy te egy idióta szamár vagy, aki egy nagy nulla, akinek a véleménye légből kapott förmedvény, akkor ez azt jelenti hogy fedi a valóságot, és emiatt álmatlan éjszakáid lennének?
Sokan vannak akiknek ez számít.
Nekem úgy tűnik, hogy 2 külön dolog van: a dackorszak és az 'élettani' hisztik és a nyávogás. Szerintem ez az ördögös műsor amolyan dacroham volt, hiszen még nem tudja kezelni az indulatait. Sajna ilyenkor csak kivonni tudod a forgalomból, amíg elmúlik. Én ilyenkor beraktam a lányomat a szobájába és mondtam neki, hogy ha elmúlt, jöjjön ki. Mindig kijött, hogy elmúlt, anya, kapott két puszit osztjólvolt, végülis életkori sajátosság. A nyervogva beszélés szerintem más, az rossz szokás, arról sürgősen le kell szoktatni, télleg őrjítő.
Örülök a bő információ halmaznak.
Most komolyan, köszönöm hogy időt szakítottál arra, hogy ezt a létfontosságú hasznos elemzést a tudtomra add.
De ettől én még nem fogok megváltozni, nem óhajtok az itt lévő, számomra idegen embereknek megfelelni.
De elgondolkodhatsz azon, hogy akad pár ember aki megért, a többi pedig fejlődésképtelen. Miért sikerül az egyiknek, és miért nem a másiknak? Mi a valószínűbb, amikor néhány zsenit nem értenek meg a... többiek, vagy az, hogy néhány átlagos embert nem értenek meg a zsenik? Ha abból indulsz ki hogy több emberre esik egy zseni, akkor talán az első verzió a helytálló. Ennek tudatában pedig a zseniket meg sem érinti a meg nem értés szele.
Most őszintén, tényleg úgy tűnök, mint akit érdekel hogy XY mit is gondol róla? Megtehetném, de felesleges időtöltés. Ugyanúgy, mint ez a pöcsösködés. Írjátok le hogy nem bírtok elviselni, lépjétek át elegánsan a hozzászólásaimat, és a dolog el van intézve. Ja igen. A fórumon kívül jóval szabatosabban szoktam fogalmazni, viszont utánozhatatlan cinikus hangsúllyal. Ha az itt átjönne, én már nem élnék, a többség nem bírná megemészteni.
- "Adjuramistendeazonnal"- személyiségű a gyereked.
Nem egyszerű eset... amit csinál, az egyéniségéből is adódik.
Szerintem ne hibáztasd magad... sok- sok türelem kell hozzá, de alapvetően ilyen marad.... próbáljátok meg önuralomra szoktatni...
szerintem szakember tanácsa sem árthat... jó ötleteket adhat.
Szól a szülő, csak sokszor süket fülekre talál.
Aztán szól még egyszer és megint semmi.
Aztán hangosabban szól.
A végén meg ad egy fülest.
És itt az ördögi kör.
Nem ugrok rögtön. Mondjuk ezt eddig sem tettem, ha ketten voltunk, de most tudatosan nem mentem hozzá, ha követelőzve vagy sírva kért.
Mondjuk nála az, hogy nem figyelem a hisztit, a semmibevétel nem igazán használ. Épp ma volt, hogy az ágyról üvöltözött nekem, hogy menjek már be hozzá (míg én a kertben voltam). Egy pillanatra benéztem, majd mondtam neki, hogy ilyen hangon nem beszélgetünk. Elhúzódtam, hogy ne lásson és ott egy helyben fekve, olyan hisztit csapott le..ihaj! Pedig nem látta, hogy én nézem. Aztán persze észrevett 1-2 perc múlva és abbahagyta. Aztán még beszéltem vele, hogy tudom, hogy ő jó gyerek, és próbáljon meg szépen viselkedni, akkor "újra barátok leszünk". Kérdeztem, hogy beléd bújt-e a kisördög és azt mondta igen. És elkezdte kidobálni a pólója alól a "kisördögöket". Épp 5-öt. Aztán konstatálta is, hogy 5 kisördög volt benne, ezért kiabált.
Igen.
Én sosem tűrtem. A lányaimtól sem.
Nevelj vagány srácokat.. bár Te fiaid tuti nem lesznek anyámasszonykatonái...
Én eleve valamiért érzékeny vagyok a beszédre és elmondhatalanul utálok mindenféle affektálást, nyávogást, magas frekvenciát, túlzást. Gyereknél is. Sőt, náluk még inkább. Egyszerűen nem gondolom, hogy a normális emberi kommunikáció része a nyávogás, életkortól teljesen függetlenül. És a gyerekek teljesen rugalmasan váltani fognak arra a frekvenciára, amelyiken működdik az élet. Ha a magas elfogadott, akkor az lesz a normális számukra, ha a közepes, elviselhető, akkor az. Ha anyuka nyervogósan kommunikál apával, akkor az, ha értelmesen megkéri, akkor meg az. Ezt nyugodtan ki lehet használni:)
Ülök, kezemben a mesekönyv, nézek magam elé, mint a hülye, a 3 gyerek meg önfeledten tépi egymást óbégatva. Nanemá'. :-)
Nekem olyan fura, amikor sokszor látok olyat, hogy a gyerek már egy pohár vizet is nyávolgós hangon kér, és a szülő nem is szól érte. És olyan jól meg lehet szokni ezt a hangszínt, és olyan borzasztó....
Ez csak egy fórum.
Téged érdekel, hogy vadidegen emberek mit gondolnak rólad?
Részemről nem az a gond azzal a műsorral, amit előadsz, hogy össze-vissza beszélsz. Ezt már mindeni tudja. Hanem az, hogy ha valaki meg meri jegyezni, akkor még őt nézed teljesen hülyének. És ettől válsz hiteltelenné, hogy próbálod a másikban elhitetni, hogy tulajdonképpen ő a hülye, amiért nem ért meg téged. Hogy kiforgatod, úgy csűröd-csavarod a szavakat, hogy egyáltalán megpróbálod elhitetni, hogy te vagy olyan bonyolult, hogy azt meg sem lehet érteni. Holott nem hülye a másik, érzelmileg sem retardált, csak éppen van memóriája és nem érti, hogy mire jó ez az egész. Nincs emögött semmi szándékosság, nem az inkognitódat akarod megőrizni, szimplán csak össze-vissza beszélsz. Ha azt hiszed, izgatod az embereket, bárki is lázban ég, hogy vajon ki lehet a nicked mögött, tévedsz. Nem azért foglalkoznak veled az emberek, mert érdekled őket, hanem mert a hazudozásaiddal rendszeresen vitákat provokálsz. És ezt azok, akik nem ilyenek, nem értik.
Attól, hogy egymás mellé pakolod a szavakat és azt hiszed, szabatosan fogalmazod meg, még nem lesz a mondanivalódnak értelme. Csak borzasztóan izzadságszagú újabb rizsa az egész, bármiféle értelem, mondanivaló nélkül.
Ha annyira védenéd a privát életed, nem írnál folyton a párodról, a gyerekeidről. Van itt még hozzád hasonló mindenben illetékes szófosó, akiknek semmit nem tudni a magánéletéről. Miért? Mert ők nem érzik fontosnak, hogy a mondanivalójukat különböző megtörtént vagy éppen kitalált sztorikkal támasszák alá.
Kár egyébként, hogy ide süllyedtél, egy troll szintjére, mert nem kellene annak lenned. Sokszor nagyon is jó tanácsaid lennének, néha nagyon találóak a meglátásaid. Csak elcseszed az egészet az örökös össze-vissza beszéléssel.
Én nem tudom, mit szeretnél megőrizni, de a viselkedésed alapján biztosan nem a józan eszed az... Minek ez az összevissza hazudozás? Mért jó neked, hogy már senki nem vesz komolyan?
Egyébként tudod, hogy szokás egy fórumon a magánélet sértetlenségét (mondjuk úgy: az inkognitót) megőrizni? Baromi egyszerű: nem beszélsz a magánéletedről. Ennyi. És akkor nemcsak az inkognitód marad meg, hanem talán a hitelességed is.
ja, úgy persze nem.
Én nagyon nem bírtam semminemű nyervogást. Ezzel minden gyerek bepróbálkozik persze:) Én egyszerűen nem adtam neki azt a valamit, amíg normális frekvencián nem kérte. Asszem annyit mondtam neki, hogy úgy beszélj, ahogy szoktál, ne ilyen magas hangon, nyafogósan és akkor kapsz nemtommit, amit kérsz. Aztán már fel sem merült egy idő után a nyervogás, mint alternatíva:)
Nem szólok: észreveszi magától, hogy bűzlik a gyerek. Konstatálja, hogy én pl. felmosok. Elkapja a gyereket és tisztába teszi. Mindezt análkül, hogy akár értesülnék az eseményről.
De megoldhatják - normális formában. Nem idióták módjára ordibálva.
És ez csak jobb lesz, figyeld meg pár hét múlva.
Ha a gyerek meglepődött, ezt a pillanatnyi zavart nagyon jól ki tudjátok használni. Én egy kis jutalmat is beígérnék, ha ezt az állapotot tartani tudja egy darabig. Először napi szinten a nap végén matrica vagy bármi, később 1-1 nappal emelni az időtartalmat, hogy ne a jutalom miatt legyen jó és nyugodt.
Gyerekes anyukaként miért ne lehetne valaki azon a véleményen, hogy erre a katasztrófa sújtotta világra kár gyereket szülni? Két ellentétes gondolat miért nem fér meg egyetlen agyban, ami ugyebár elég bő. Azok a férfiak akikhez vonzódom, akik tetszenek, szőkék. Ezzel ellentétben a szerelmem korántsem szőke.
A szerep szavaddal van egy kis gond. Ugyanis nem egy kitalált személyt játszom, (habár sokan szeretnék ha ez lenne a valóság), hanem önmagam adom.
Ahogyan én nem tudom hogy te ki vagy, hiszen nem mellékeltél részletes önéletrajzot a regisztrálásodhoz, ugyanúgy nektek sem szükséges tudnotok hogy én ki vagyok. Talán egy kis senki, talán nem. Lényegtelen. Nem kell mindig mindent megérteni.
Csak így tovább! :) Mit csináltatok másképp?