Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Nem akarjuk a gyereket
Létrehozva: 2016. október 19. 16:45
A férjemnek viszonya volt egy nőcskével. Nem tartott túl sokáig. Fűt fát ígért és úgy döntöttem megbocsátok neki. Főleg mivel van három kicsi gyerekünk. Erre a csaj benyögte hogy csinált tesztet és olyan hat hetes terhes lehet. A férjem határozottan megmondta neki hogy vetesse el, mert semmiféle felelősséget nem vállal azért a kölyökért. És hogy csak úgy szülje meg ha egyedül vállalja, mert neki három gyereke van, sem több sem kevesebb.
A lotyó viszont fenyegetőzik hogy majd a tartásdíjat fizethetjük.
Mit csináljunk? Gondolom abortuszra nem kötelezhetjük de tehet a férjem írásban lemondó nyilatkozatot? Semmiféle formában nem kell nekünk az a gyerek. Nem szeretnénk azt sem, ha a családunk és a barátaink tudnának erről a kis malőrről.
Már egy kicsit más a téma, de én csak a nyitóra reagálnék:
Az, hogy ebben a helyzetben Te vagy a férjed akarja-e a gyereket, az lényegtelen. A férjed lemondhat amiről akar, de attól még gyerektartást kell fizetnie, ha az apaságát megállapitják.
Igy van ez, ha valaki felelőtlenül szexel. Ha egy férfi nem akar teherbe ejteni egy nőt még véletlenül sem, akkor a) nem szexel vele b) óvszert használ (akkor is ha a nő azt állitja, hogy meddő, vagy azt, hogy tablettát szed)
Tanulság: mindenkinek vállalniuk kell a felelősséget a tetteikért. A "mindenem a családom, csak úgy véletlenül dugtam meg valakit mellettük" pasiknak is ÉS azoknak a nőknek is, akik egy ilyen pasival hoztak össze gyerekeket ÉS olyan helyzetbe hozták magukat, hogy le kell nyelniük azt is, hogy meg vannak csalva. ÉS a szeretőnek is, aki nevelheti egyedül a gyerekét. Egyik szereplőt sem irigylem. Annyira gagyi az egész...
Sokan vannak, akik semmilyen körülmények közt nem oltanák ki a saját gyerekük életét. Nem tudhatjuk, mi ennek a nőnek a motivációja.
Nem kell se öregnek, se fogyatékosnak lenni. Sosem fejeltem el, olyan 2-3 éve lehetett, karácsony előtt pár nappal bementem a Tescoba vásárolni. Nem voltak sokan. Alig vettem valamit (már máshol megtörtént a nagybevásárlás). Előttem valamiért lassan haladt a sor. Mögöttem egy nő pattogott, mint kecskeszar a deszkán és megállás nélkül puffogott. Kiraktam azt a pár holmit a szalagra, amit vettem. De a nő lassúnak ítélte a ténykedésemet, (holott előttem volt valaki a pénztárnál, tehát nem rajtam múlt a sor haladási sebessége), és egyfolytában mocskolt. Meg az is a baja volt, hogy miért nem állok előrébb, miért nem mászok a nyakába úgy az előttem állónak, ahogy ő az enyémbe. Szívem szerint elküldtem volna a fenébe, de az igazat megvallva még ehhez is fáradt voltam. Egy igen nehéz hét állt mögöttem, előtte nap is későn feküdtem, aznap volt az utolsó nap a melóban. Szégyen gyalázat, de igen, fáradt voltam, ezért mozogtam talán lassabban. Le sem írom, mit kaptam ezért a nőtől. Végig fújta megállás nélkül, amíg rám nem került a sor. Hogy ő sokkal idősebb, mint én, de nézzem meg, mennyire frissen mozog hozzám képest, akasszam fel magam, hogy ilyen lassú vagyok, mi leszel velem az ő korában, blablabla... Nem homályosítottam fel, mert felesleges, hogy nem volt ő talán semmivel sem idősebb nálam, csak engem mindenki sokkal fiatalabbnak gondol. Nyilván, ha öreg nénike lettem volna, akkor talán nem ugat be, bár ki tudja.
No, bocs az OFF-ért. Csak azért jutott eszembe, amiket írtál. Hogy ha egy viszonylag fiatal, egészséges ember iránt is ennyi tolerancia van, mennyi lehet egy teljesen elesett ember felé?
No, akkor nem derült ki, hogy terhes-e a nő vagy sem?
Én nem értem azokat akik így akarnak, ilyen áron anyává válni és, hogy miért nem szeretik még a saját gyereküket sem. Csak és kizárólag önmaguk érdekeit tartják szem előtt.
Ilyen előzmények után ugyan milyen élete lenne egy ilyen funkcionális gyereknek? Mert ez nem más mint férfi fogó, megtartó szerepkör. Itt nem azért vállal egy nő gyereket, mert azt boldogságban szeretné felnevelni.
Nézd, én nem írok rád jelzőket. A primitívségem visszatart tőle.
Tehát, szerinted egy férfi több nőt is szerethet.
Hm. Igen, lehet akár a világ összes nőjét is szeretni.
De szerelemmel csak azt a bizonyos egyet.
Neked megadatott hogy így szeressenek?
Nem.
Nekem igen.
Nem tudok olyan emberrel beszélgetni, vitatkozni, aki nem nyitja tágra az értelmét, kizárólag egy beszűkült körön mozog. Miért gondoljátok hogy az emberek különbek lennének az állatoknál? Nem azok. A mi agytérfogatunk kapacitásának a kihasználása lófasz az állatokéhoz képest.
Nem vagyunk különbek, többek az állatoknál, csak egy másik fajhoz tartozunk. Akit sért az, hogy az ember eredetében visszamenjen a totális primitívségig, az olyan, mintha a sejtek ismerete nélkül akarna valaki műteni. Ahhoz hogy tudd ki vagy, ismerd meg azt, hogy az elődeid kik voltak. Az ösztöneidet te sem tudod elnyomni, bármennyire is szeretnéd.
Szidjátok a férfiakat. Miért? Férfi nélkül nincs nő. Nő-férfi egymást formálja. Egy férfi valami miatt elvesz egy nőt. Az a nő a személyiségében megváltozik. Kötelezhető-e a férfi arra, hogy továbbra is a nővel éljen?
Minden nőnek fel kell tudnia mérni hogy hány gyereket képes úgy ellátni, hogy nem csak szeretgeti őket, hanem megmarad mellettük nőnek is a férj irányába.
a falszternép mivel mindent magára vesz, azért szokták valszeg kierőltetni a t a kivételnek meg a hasonlók
mert ha azt hallja pl hülye picsák, akkor abba magát is beleérti
mert nincs normális tudata, nem tudja, hogy ő nem a hp
Egyébként rövid főiskolai próbálkozásaim alatt mi is azt tanultuk, hogy sem általánosítani, sem címkézni nem szabad. De akkor egy csomó szónak fölösleges a létezése is.
Pl a mindig vagy a soha. Semmi értelmük, ha az ember görcsösen szó szerint akarja értelmezni. De ilyenekbe belekötni kukacoskodás.
nekem az eredeti is ok
látom máá 1 kifogásolást kaptál
Hát az nyilvánvaló, hogy nem az összes budapestire gondoltam, hanem csak a nagy átlagra. Illetve azoknak a nagy átlagára, akikkel találkozom. Mert mind a 2 millió embert még biztosan nem láttam :)
De akkor úgy mondom, tapasztalataim szerint sokkal többen képviselik ezt a hozzáállást, mint amennyi szerintem még elfogadható lenne. De persze tisztelet a kivételnek. :P
Így jó lesz, Tanár Úr? :D
Nemreg lattam az angol X-faktorban egy sulyosan beszedhibas fiut. O mondta, hogy o elsportolo volt, nagyon vagany, bekepzelt, ontelt ficko. Semmifele emberi apro hibara nincs bocsanat tipus. Aztan erte ot egy sulyos autobaleset, es beszedhibas maradt. Nos, ma utalja, gyuloli az olyan bekepzelt ures holyagokat, amilyen meg nemregiben o maga is volt.
Van ilyen :)
Itt az emberek még az egészséges társaikon
nem jól írtad
mindjárt kötnek beléd, hogy mindenkire vonatkozóan fogalmazol és rádverik a flaszterstílusú, te általánosítassz szöveget
mert csak bizonyos értelmi szint felett evidens, hogy soha nem mindenk
flaszterszöveg kell mellé: T a kivételnek..... blablabblab
szóval tuti megkapod
A 2 pi..a után már hozzám is 5-en ugrottak, csak pont ezt a kettőt kellet kifognom elsőre.
2 férfi munkásruhában, valószínűleg dolgozni indultak, kérdezték, hogy mit segítsenek. Nekik mondtam, hogy köszi, de mindjárt jön a férjem, de akkor is megvárták velem, földön fetrengeni társaságban mégis csak jobb... :-) Ők segítettek besínezni, meg engem be az autóba. Több autós is állt meg segíteni.
Látod, Évi, ezért adok hálát az égnek, hogy elköltöztem Budapestről. Itt (és városról beszélünk) öten ugrottak volna oda hozzád, hogy segítsenek. Nem szidom a fővárost, mert nagyon sokáig éltem ott, és volt idő, mikor kifejezetten élveztem, de azt kell mondanom, most hogy már elég nagy összehasonlítási alapon van, hogy azt mondjam, ez tipikus pesti dolog, ez az elembertelenedés.
Azért ez általánosítás (szerencsére). Messze nem mindenki ilyen. Egyébként erre nagyon illik a "Ki mint él, úgy ítél" mondás. Általában az turkál a mások életében (és keresi benne a hibát, pl. mit vásárol), akinél a saját életében sincs minden rendben. Nem kell velük foglalkozni :)
amcsiban is a sok vietnámban megrokkant fiatal harcolta ki, hogy emberszámba vegyék őket
BÁRHOVA mehet a rokikocsis, mert olyan lett az országban a felfogása
(jó pölö az intrepid museum submarine) nincs kibelezve, hogy oda is
de oda a dagattak se mehetnek be, van fenn egy "karika" aki azon át tud bújni az bemehet
Nagyon gáz. Ebbe én is belefutottam: Eltörtem a bokámat (de elég durván: 3 csont tört, ficam, szalagszakadás, műtét, 1 hét kórház), naná, hogy nem volt nálam telefon. A közeli buszmegállóban 2 nő. Odaszólok, hogy elnézést, eltörtem a bokámat, tudna adni egy telefont, hogy felhívjam a férjemet?
A 20 év körüli kis bige, csak bámul nagy szemekkel, majd közli ,hogy nála nincs telefon.
Idősebb meg közli, hogy OK, de csak addig adja, míg nem jön a busz, mert azzal ő el fog menni (nem, nem a sárga, ami naponta 2x jár, hanem Bp., busz 5-10 percenként). És bakker én ott a földön fetrengve, közel az ájuláshoz azon aggódtam, hogy jajj, csak ne jöjjön a busz, mire a férjem felveszi a telefont...Mi a tökömet gondolt? Bájcsevegni akarok???
És persze lazán ott is hagytak a pi...ba, az út szélén üldögélve, a járdaszegélyről lelógó bokával.
Mondjuk utána többen is jöttek oda segíteni, míg vártam a férjemet.
érdemes ezeket nézetni a gyerekekkel a tévében
http://therolofffamily.com/
én is azt mondom, még akkor is ha nagyon nem érzem faszának, hogy sok beteg ember csak szaporodjon a világban
mert arra mindig a betegen született gyerekeik basznak rá
Na ettől még mi nagyon -nagyon messze vagyunk sajnos :(
Itt az emberek még az egészséges társaikon is átlépnek (szó szerint, akkor is, ha előttük esik össze. Nyáron pont a buszmegállóban álltam, amikor egy bácsi összeesett. Félig lelógott az útra is. Kértem egy középkorú "úriembert" hogy segítsen már arrébb vinni, mert én esélytelen, hogy megemeljem egyedül. Erre az volt a válasz, hogy nincs neki baja, csak részeg. Nem volt részeg, de ha az lett volna sem oka arra, hogy elüsse a busz a szemem láttára. Aztán egy hölgy segített végül. Na mindegy, ez off)
De az még elképzelhetetlennek tűnik, hogy a beteg emberre ne úgy nézzenek, mintha fertőző lenne, vagy hogy ne nézzék a szomszéd pénztárcáját, hogy miből megy nyaralni minden évben (akár még többször is) vagy hogy a hévégi bevásárlás során miből pakolja úgy tele a kocsit.
Hát igen, amíg az ember egészséges, azt gondolja, hogy ez örök állapot. Talán valahol már meséltem, hogy a férjemnek nemrég óta szemüveget kell hordania, és hát az elején bele akart halni. Kb. napokig hallgattam, hogy de hát neki mindig is jó volt a látása. Hogy neki soha semmi baja nem volt a szemével. Nagyon nehéz volt megbarátkoznia a gondolattal, hogy ez az idő elmúlt.
ebbol a kis tortenetbol tokeletesen latszik, hogy minket hogy neveltek! :) nem szabad nezni a kerekesszekest, ne bamuld. dehat miert ne? a kivancsisag a mas irant termeszetes. es mivel a gyerekek csodalatosan okosak, szamukra maskeppen elo ember egy ujabb szin a palettan. :)
...és még ezzel a kis szirszarral (mert azért vannak igazi bajok is - tudom hol a helyem) is az egész család szív.
Igen, így van. Egyetlen rossz mozdulat... :-(
Én 5 hete "csak" a bokámat törtem atomjaira. Ugyanezzel e lendülettel üthettem volna a fejemet is ugyanabba a járdaszegélybe, vagy a hátamat. Még jól megúsztam.
A gyerekek nagyon elfogadók, senki sem születik előítéletes csecsemőként. Aztán majd a társadalom szépen-lassan kiöli belőlük, ahogy beszivárog a ki az értékesebb szemlélet a gondolkodásukba.
Egyébként ezzel a ki az egészséges, ki nem, ki a fogyatékos, ki nem dologgal óvatosan kell ám bánni, mert az ember nagyon könnyen átkerülhet a másik oldalra. Lehet, hogy még csak nem is a saját hibájából.
Erről csak egy jelenet jutott eszembe. 2 éve, Olaszország, kemping: 4 éves kisfiam elkezdett nézegetni a kerekesszékes, súlyos sérült nagylányt, majd összemosolyogtak, kisfiam mögém bújt, előbújt, vigyorogtak egymásnak. Férjem valahogy kellemetlenül érezte magát, hogy a kicsi bámulja. Mondtam neki, hogy hagyja, nem bámul a kicsi, hanem játszanak...
Semmi, csak eszembe jutott.