Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Mia ne vedd annyira vészesen a dolgokat, pont ez a korszak, mikor visszabeszélnek, lesz még ilyen később az nehezebb lesz, hogy megvigasztaljalak.
Ha másutt rendetlenkednek a gyermekeid, az nem a Te kudarcod.
Nálam ha vendég gyerekek vannak, soha nincs bajom. Úgy kezdjük az első félórában megbeszéljük, hogy mi az amit én nem igazán szeretek, nincs sok, de azt betartjuk. Innentől kezdve nincs problémánk. Talán annak a hibája akinél van, mert nem akarja figyelembe venni, hogy mihez van szokva a kisgyerek, úgy gondolja, hogy az ő nevelési módszere jobb és azt szeretné alkalmazni.
Ha Te rád mutogatnak, mond azt érdekes ezt otthon velem sohase csinálja! Nem értem!
Nálunk minden ilyen szemtelenkedés, hiszti, stb. , ha nem itthon történik, drámaként van aposztrofálva. Akkor azt kénytelen vagyok lereagálni valahogy. . . Mert ugye én nevelem úgy a gyereket, ahogy a távollétemben viselkednek. Tehát az én felelősségem. . . Nem tudom, érthetően írtam-e. . .
És mindig jusson eszedbe, Te is voltál gyerek-))
Ebből szállóige lett nálunk egy időben. A most tizemhárom éves lányom még csak éppen 8 volt, amikor valamit szemtelenkedett. Én meg megfenyegetem, hogy meg ne próbálja mégegyszer, mert akkor meglátja mi lesz. A párom mondta is rögtön, ugyan mi lenne? Majd jól kiröhögöm?
Akkor még olyan szigoru volt, és elvei voltak. Mára nincsenek elvei, 2 éves fia van. És már néha, amikor teljesen jogogsan szigorkodik , és gyereket reguláz, majd szétcsattan a visszatartott, fuldokló röhögéstől. Volt már ugy, hogy alig birtunk berohanni időben a szobába. De most legalább jól visszacikizhetem-))
Szia Judit!
Azért mindkét oldalon tapasztalt vagyok. A korai babában meg a későien is. Nekem van 23 éves meg 2 éves is. Meg unokám is.
Ne szégyelld, ha néha igy érzel. Emberek vagyunk, és természetes. Miért kellene lehuzni a rolót, mert gyerekünk van. Keress egy babysittert, egy nagyit , egy baratnőt, és tessék néha lelépni otthonról. Nem lesz semmi baj, ha néha nem te mondod az esti mesét. A baj abból lesz, ha szép lassan beleszürküsz a kapcsolatodba, mert mndig csak a gyerekek az elsők.
MINDENKITŐL BOCSÁNAT, akit összekeverek vki mással! :-)))
Elszemtelenkedtem a bem. oldaladra és nem akkora köztünk a korkülönbség, hogy ilyen nagy gyerekeid legyenek. . . Vagy hogy nekem ilyen kicsik. . .