Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Depresszió
Torolt_felhasznalo_440218
Létrehozva: 2004. december 9. 22:43
Négy éve egy fulladásos rosszulléttel kezdődött minden,azután bezárkotás,kórház,terápiák,pszhológus stb...Jelenleg dolgozom,tartom magam,magán bölcsészem van,viszont a nyugtatokról nem tudok leállni.Szükségét érzem sajnos.22 évesen kilátástalanul a világban.Vagyok.
Sziasztok!
Én is csatlakoznék ehhez a kis csapathoz ha megengeditek.Most éppen úgy érzem hogy nagyon magam alatt vagyok.A történet három évvel ezelőtt kezdődött, akkor még nem is tudtam hogy mi a bajom, csak ültem és nem volt semmihez kedvem.Aztán ez szépen átment szorongásba, már nappal is ideges voltam és éjszaka sem tudtam aludni.A körzeti írt valami enyhe nyugtatót ami semmit nem ért.Nagy nehezen aztán szakorvos kezébe kerültem, majd kórház, aztán hála Istennek szépen lassan sikerült kijönni belelőle.De most úgy érzem kezdődik minden előlről.A munkámra nem tudok figyelni, itthon sem bírok már lassan semmit csinálni.A páromnak meg nem is merem elmondani, mert egyszerűen sajnálom szegényt hogy tönkreteszem az életét.Most itt ülök és mindjár bőgök.Az utóbbi pár héten próbátam tartani magam és eljátszani hogy minden rendben de márne megy tovább úgy érzem.Azt hiszem vissza kellene menni a szakorvoshoz, de akkor a párom is megtudja én pedig nem akarom hogy megutáljon.Szörnyű.Mit tegyek?
A gyógyszerszedést nem neked írtam.
Albert Györgyi könyvében olvastam erről, ez tényleg a rosszabbik változat.
Én nem tudom miben szenvedhetek, mert különböző dolgokat is tapasztaltam magamon. Általános érdektelenségtől kezdve a pánikrohamokig, volt már halucinációm is. Úgy veszem észre, hogy nálam jelenkezik valami tünet, ha azt nagy nehezen le tudom küzdeni, akkor jelentkezik valami más. Pl. mikor egy-két hétre visszatértek az étkezési zavaraim, nagyon nagy erőfeszítésbe került felülkerekedni rajta. Napokon belül viszont több pánikrohamom is volt. Néha üldözési mániám is előjön, szóval nem tudom.
én is elég régóta küzdök a depivel,nagyjából 15 éves koromban romlott el minden,azóta egyszer fent egyszer lent..(ja most 24 vagyok)Iszonyú negatív vagyok és el sem hiszem már,hogy nekem valami is sikerülhet,egyik unkahelyről a másikra menekülök,most éppen nincs munkám,de egy csomó állásinterjúra el se mertem már menni,annyira alulértékelem magam.A barátaim is fokozatosan lemorzsolódnak,mert kiszámíthatatlan vagyok,a családommal pedig ingerült.Ellég rosszul is alszom,mert folyton a problémáimon örlődök.jártam már pszichoterápiára,de idegesített az egész,olyan hülyén éreztem magam,úgyhogy inkább leléptem,még mielőtt begyógyszereztek volna.Úgyis hol van munkám hol nincs,nem is tudnám rendszeresen megengedni ezt a luxust magamnak
Akkor nálad tulajdonképpen nem közvetlenül a gyógyszer hatása váltotta ki a hízást. Ahogy jobban lettél, visszatért az életkedved, tudtál rendesen enni.
Nekem most nincs baj az étvágyammal, nem csökkent. Inkább nőtt nyár óta.
Lehetne mégegy kérdésem hozzátok? Lehet, hogy ez most buta kérdésnek fog tünni. A környezetemben ismerek depressziós embereket, akiket gyógyszerrel kezeltek és nagyon meghíztak. Nektek mik a tapasztalataitok ezzel kapcsolatban?
Gondolom most sokan azt gondolják, hogy milyen butaság a súlyom miatt aggódni. Hol van ez a probléma a mostanihoz képest! Viszont nekem a múltban voltak étkezési problémáim is és félek, hogy a hízás visszahozná ezt. Azok a tünetek még a depressziós tüneteknél is elviselhetetlenebbek, ezért félek annyira tőle.
De azért sok sikert! Ajánlom hogy menj magánpszichiáterhez, pszichológushoz.