Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Pánikroham...
Torolt_felhasznalo_502111
Létrehozva: 2005. január 12. 15:05
Sziasztok!
2 hónapja ízelítőt kaptam ebből a nem túl kellemes élményből és hát elégé megijesztett. Elmentem egy pszichiáterhez és még el kell mennem néhányszor. Ha valakinek volt ilyen nyavajája, elmondhatnátok nektek mi volt a tapasztalatotok és hogy hogy lett vége.Együtt könnyebb... köszi :-)
2 hónapja ízelítőt kaptam ebből a nem túl kellemes élményből és hát elégé megijesztett. Elmentem egy pszichiáterhez és még el kell mennem néhányszor. Ha valakinek volt ilyen nyavajája, elmondhatnátok nektek mi volt a tapasztalatotok és hogy hogy lett vége.Együtt könnyebb... köszi :-)
Sziasztok!
Gondoltam újra felhozom a régi topicot, amiben hosszú hónapokig bátorítottuk/támogattuk egymást. Remélem lesz valaki, aki bekkukant, és ír.
Én újra itt vagyok. Reggel voltam orvosnál, persze megint nekikezdünk a bogyózásnak. :-( Jó lenne, ha valakivel ki tudnám ezeket itt beszélni.
Szép napot!
Mimas
Én nem kaptam levegőt (szó szerint kapkodtam), remegtem, gyorsabban vert a szívem és izzadtam, sírógörcsöt kaptam.
Azóta is félek, hogy ismét nem fogok levegőt kapni.
Ráadásul távol otthonról (Szentendre után Visegrád felé ) a buszon kapott el először a pánik roham. Leszálltam, fulladoztam, bőgtem.
Szentendrei HÉV-ig valahogy elvonszoltam magam (bőgve, levegő után kapkodva) fogalmam sincs hogyan . A HÉV-re már nem is emlékszem hogy kerültem, arra meg végképp nem, hogy onnan haza hogyan értem.
Azóta nem bírom a tömeget (már 2-3 ember is tömegnek tünik nekem :( ), nem megyek olyan helyre ahonnan viszonylag könnyen (akár gyalog, akkor amikor én akarok) haza nem tudok jönni. Az embereket, a tömeget pedig kerülöm.
Plussz azóta még 1-2 dolog is 'kialakult' nálam, de az már nem a topic témája. De ez volt az első "nem normális" esetem.
Sziasztok! Van valaki itt akinek kezdődött úgy pánikrohama, hogy úgy érezte nem tud nyelni, s ebből fejlődött ki több tünet (remegés, szédülés, izzadás, szapora szívverés, félelem...)? Nekem az elmúlt héten kétszer ilyen volt, s azóta is érzem az utóhatásait, tehát állandó félelemmel figyelem (de hülyén hangzik), hogy mi lesz, ha nem tudok nyelni. Ebből kifolyólag nehezen is nyelek, tehát mintha folyton tudati kontroll alatzt lenne a dolog.
A vicc az egészben, hogy annyira idekoncentráltam, hogy torokgyulladásom is lett. (Az emberi psziché csodája.)
Ma is fél hétkor keltem, de még 8,20-kor a klozet előtt toporogtam és nem bírtam elindulni otthonról. (8-ra már melóban kellett volna lennem)
8. osztályos voltam, egy boltban sorban álltunk mikor hirtelen wc-re kellett volna rohannom , de már késő volt. Mindezt nyolcadikosként, majd az orvosi rendelő mosdójában úgymond "tisztába" tettem magam. Tehát ez az első eset amire emlékszem, majd kollégista lettem és minden vasárnap, ha indulni kellett otthonról, rámtört a wc-re járás. Hasmenés, de olyan szinten, hogy órákat töltöttem el ott. A vasútállomás kb. 10 perc gyalog tőlünk, az oda vezető úton is általában rohantam, hogy ott még egyszer el szaladjak wc-re, majd ha már eltelik egy kis idő megnyugszok és semmi bajom. Péntekenként a hazafelé úton detto ez a helyzet. Most már harminc éves vagyok és még mindig nem bírkóztam meg a helyzettel. Továbbra is, ha el kell indulni vhova, képtelenség számomra, mert úgy érzem hasmenésem lesz. Ma reggel pl. kb. 10-szer zártam be az ajtót és mentem vissza a lépcsőről. Mihelyst a lakásban vagyok semmi bajom, mivel munkába kellett jönnöm, úgy voltam vele mindegy. A város összes wc-jét kivülről fújom, majd még elszaladok valahol stb. Mire elértem a villamoshoz megnyugodtam, lement rólam ez a hepaj és sikeresen megérkeztem. De volt már, hogy ennyi idősen sem értem el a klozethoz.
Én nem akarok tovább így élni. Nem járok el sehova, minden meghívást, programot lemondok. Az egész életem abból áll, hogy nyilvános klozetokat keresek, hogy szükség esetén legyen hova rohanni. Elvégeztem egy agykontroll tanfolyamot is, pár hónapig jó volt, majd újra kezdődött. Elköltöztem külföldre, akkor is elmúlt egy időre, majd visszatért.
Van vmi tapasztalatotok, hogy tudok úrrá lenni ezen az idióta helyzeten? Szedjek nyugtatót? Mit? Segítsetek!!!!
köszönöm
sziasztok!
Látom. nem nagyon pörög az oldal! Pedig kérdeztem volna hogy vagytok?!
az oldal egy kalap..... lassú és fertelmes. ki volt az a barom aki egy ekkora forgalmú oldalnál képes volt flashes hozzászólást betenni?!
írtam egy szép kis összefoglalót a mostani eseményekről, de hiába...
Júj!!!
Most nyitottam meg az nlc-t.... Ez egy kicsit sokkolt!
Nagyon gondoltam Rád szerdán. Hülye buszon nem tudtam leülni. (Keresztúr-Örs). Persze elkezdtem pánikolni, mert arról a buszról menekülni se lehet (nem, mintha leszálltam volna a préri közepén a sötétben). Rögtön nyalogattam egy felet. Mondjuk volt pár szaad hely, ahova kedves utastársaink a cuccaikat pakolták. (Gondolom szegény hátizsák félt volna a földön) Egy fickót kinéztem magamnak, hogy ha nagyon szarul lezsek, akkor elküldöm a nyűbe, hogy a táskáját szépen maga mellé pakolta....
De nem lett küldözgetés. Szépen leszálltm Örsön, és lenyugodtam.
Hogy vagytok?
Mér, szopogassam?
Nem szédelgek, hányingerezek.
Nálam kezd összeomlani a rendszer. most épp 4 helyen dolgozom, és mindehol elhagyom az irataimat. Mindenkinek minden annyira sűrgős... Úgy felment műltkor is az agyvizem, hogy mondtam egy ügyfélnek, hogy legközelebb a márc. 3-ai héten érek rá, vagy utazzon Keresztúrra (ez vhogy nem volt neki szimpi
)
Kertem Embere!
A bűzmirigyét kellet eltávolítani a kutyának mert begyulladt!
Most jól van!
Edzés megy csak most szinte minden hétvégén verseny van!
Sok uj kölök jött! Aranyossak de rafináltak is nagyon!
Helló Maci!
Nekem nincs semmi bajom! Csak a Mimas már nem szopogatja a napi betevő xanaxát és most szédeleg!
A tököm ki van annyit kell melózni!
szia Macim!
Gratulálok!!! Nagyon sok mesélnivaló lenne. Én benne vagyok! Kérdés, hogy a többiek hogy állnak a témához?!
SZIASZTOK!
Végre itt a régi társaság! Mennyire hiányoztatok!
Viszont sajnálattal olvasom, hogy megint gyengélkedtek...
Nálam a helyzet úgymond stabilizálódott, egész jól vagyok. Új munkahely, messzebb van, mindennap metró... időm sincs "marhaságokra" gondolni. Nem mondom, most vannak olyan napi rutinok amik idáig nem voltak, de így jobb, mint előtte volt.
viszont a reggeli bogyóról és szorongásról úgy szoktam le, hogy elfelejtettem pl bevenni a tablettát indulás előtt és csak a metrón jutott eszembe.. vicces, mi? meg még írhatnék vicces dolgokat, mit hogyan hagytam el. nem mondom, azért vannak reggelek, mikor beveszek 1-1 tablettát.
Összefoglalva: élek! mert vissza akarom kapni az életem.
mit szólnátok egy traccspartihoz élőben?
sziasztok!
A másik, hogy a bal kezemen a hüvelyk és mutató ujjam közti részt masszírozom. Nem tudom, lehet álmodtam, vagy olvastam valahol, hogy van ott egy akupuntúrás pont, ami a hányingert elmulasztja.
Hidegrázásom nincs, csak állandóan hideg és nyirkos a mancsom, ami nagyon bizalomgerjesztő lehet, ha pl. bemutatkozom embereknek. De hááát, ez van.
Én is kötöm a helyeket a rosszul létekhez. Pl. mikor az első rohamaim voltak, akkor egyszer a Subway-ben ettünk. Azóta be nem mentem egybe is. Undorom van tőle.
mennem kell, de holnap jövök
egyébként nekem az is segít, h látom, h nem vagyok egyedül ezzel. első időkben ufónak éreztem magam, és minden doki hülyének nézett, és úgy tett, mint aki még nem látott ilyet. pedig elég sokan vagyunk...
Persze rivotrilt, amitől rosszabbul lettem, azóta meg xanax meg terápia. Már nem hányok annyira, van amikor nem is hányok, de azt is csak akkor tudom elérni, ha hajnalban kelek és van legalább 3-4 (inkább 4) órám az indulásig, és ha addig nem zökent ki semmi újdonság, vagy váratlan esemény. Szerencsére csak reggelente van hányingerem vagy hányás, aztán már nincs.
Szóval, nekem a megszokottság az ami segít, meg a berögzült életvitel, ha ettől eltérek már baj van. Próbálok mindig ugyanúgy élni. tudom kicsit unalmas, de a megszokás és a berögződöttség segít.