Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Lombik 40 felett
Torolt_felhasznalo_604696
Létrehozva: 2005. május 5. 17:41
sziasztok! a sok lombikos topik mellett gondoltam, hogy egy kicsit leszűkítve a kört, nyithatnánk egy olyat, amiben szerintem szintén sokunk édekelt. Vagy rosszul gondolom és mégsem vagyunk olyan sokan? Nagyon örülnék, ha megoszthatnánk aggályainkat, tapasztalatainkat egymással.
Magamról: idén leszek 42, az első két sikertelen lombikon vagyok túl, következik a harmadik, és addig nem adjuk fel, amíg az orvosunk azt nem mondja, hogy nincs tovább!
Magamról: idén leszek 42, az első két sikertelen lombikon vagyok túl, következik a harmadik, és addig nem adjuk fel, amíg az orvosunk azt nem mondja, hogy nincs tovább!
Igen, remélem, hogy hamarosan Ti is írhatjátok a saját történeteket.
A nőorvosom és a klinika: Dr. Radványi Krisztina, SOTE II. Női Klinika, Üllői út (Budapest)
3 embriót kaptam vissza (mindhárom ICSI-s volt 8-8-7 sejtes állapotban), amiből 1 fiúcska maradt. :)))
Magzatvízvizsgálattól nagyon féltem, mert hiába 1% a vetélés kockázata, ha pont én vagyok az az 1, az nekem 100% és a korom mi att újabb babaesélyem minimális. Így a doktornővel megbeszéltük, hogy elmegyek az Istenhegyi Klinikára, vérből megnézik a kockázatot, fizetek 25 eFt-ot és annak eredményétől függően megyünk tovább. Nos annyira jók lettek az eredményeim, olyan minimális a várható esély, hogy nem kellett elmennem magzatvízvizsgálatra. A nyitott gerinc uh-on is látható. A magzatvízvizsgálat is "csak" a genetikai hibákat tudja kimutatni (persze ha nem vizsgálják meg az összes kromoszómát, csak a szokásosat, akkor nem tudom mi van) a fejlődési rendelenességeket szerintem nem.
A véleményem is az, hogy inkább szánjunk rá pénzt és akkor még mindig lehet dönteni a vizsgálatról. Ja és sokan ajánlják a Praxis 4D-s rendelőt, ahol Dr. Hajdú Krisztina is vizsgál hétvégeken (ő genetikusan is jól megnézi, egyébként meg a Szabolcs utcában csinálja a magzatvízvizsgálatokat).
Igazából hogy jól döntöttem-e, az majd a szüléskor kiderül. Mármint, hogy egészséges lesz-e a babó. :)
Tudtok valaki másról is, akinek ennyi idősen sikerült az első baba?
Nem voltam két napig és már alig győzök visszaolvasni ;-)
Tettem fel új híreket a honlapunkra. Ajánlom figyelmetekbe a Kossuth rádió napközben adását jövő kedden (május 24-én 9-11 óra között).
3des hogy bírod a pihizést? ;-) Mikor mész vissza dolgozni?
A többiek hova lettek?
Jo volt tenyleg olvasni Moti beszamolojat . . . . . . . hamarosan mis irhatjuk a sajatunkent :))
sok szempontból megnyugtattál. Ami miatt viszont Te parázol, történetesen, hogy fogod-e bírni, türelmes leszel-e, stb. én tudlak megnyugtatni. Nekem régen voltak kicsik a gyerekeim, de még nagyon jól emlékszem arra az időszakra, és tudom már előre, hogy kb. 20 évvel később, ha most megint kisgyerekem lenne (lesz!), mit csinálnék másképp. Például sokkal bölcsebben, érettebben, tudatosabban próbálnám kiélvezni minden percét az anyaságnak. Sokkal kevesebbet paráznék lényegtelen dolgokon. Nyugodtabb lennék. Türelmesebb lennék. Szóval ne aggódj, szerintem rengeteg előnye van annak, ha valaki érett fejjel szül.
Nekem csak ikreim lehetnek! Mondtam korábban. De az eredmény hallatán ez annyira mellékes volt már.
Újabb 2 hét várakozás, amikor mehettem az első uh-ra. Minden nap megtapogattam a cicjeimet, hogy fájnak-e még. Ha igen, örültem, ha kevésbé, akkor paráztam. Végül csak eltelt a hosszú 2 hét és végre megláthattam a kicsike pulzáló szívet.
Ezután még volt 1-2 uh a központban és végül elbocsájtott sok szerencsét kívánva az orvosom.
A 9. héten elkezdtem barnázni és parázni, de a nőorvosommal is ugyanúgy vagyok, mint a meddőségi dokival, ha meglátom, akkor olyan nyugalom fog el és tudom, hogy minden rendben van. Azonnal uh, ahol láttam, hogy a baba jól van, a vérzés valahol máshol volt és nem nagy felületű. Kaptam injekciót (ugyanazt, amitől túlstimus lettem, csak kisebb adagban) és elmúlt a barnázás.
És jött 10 hét, amikor semmit nem éreztem. A hasam nem nőtt, nem voltak hányingereim, rosszulléteim. Csak a rendszeres uh-ok mutatták, hogy növöget valaki odabent. No azért a 18. hét végére már nem nagyon tudtam behúzni a hasamat és végre a 19. héten megmozdult. Onnantól kezdve már nem nagyon érdekel az uh (csak méretileg), mert már érzem idebent, tudom, hogy van. :))
Legutóbb kicsit túlhajtottam magam, keveset pihentem és ezért enyhe mensi szerű görcsöt (inkább folyamatos fájást) éreztem a hasamban. Felhívtam a nődokimat és ő mondta, hogy be kéne mennem a kórházba, hogy megnézzék, minden rendben van-e és 2-3 napra bent tartana megfigyelés alatt. (Végül 6 nap lett, de nem bahj. ) Szerencsére minden rendben, a méhszájam nem nyílt ki és jól is esett a 6 nap pihenés, fekvés. A szobatársak jó fejek voltak, sok mindent megtudtam tőlük a vizsgálatokkal, szüléssel kapcsolatban.
Azóta itthon is nagyrészt pihenek, de legalábbis ha keményedik a hasam, akkor lefekszem 1-2 órára. Ja és szigorú orvosi utasításra "tintázgatok". :)))) Mivel a Klinikán is alkoholos infúziót adnak a görcsölésre, így otthon is meg kell innom a napi 1 dl vörösbort. :))))
Jelenleg a 35. hetemet kezdtem meg, június 27-re vagyok kiírva. Úgy néz ki fiacskám lesz. :)
Tudom, hogy hatalmas szerencsém van, hogy elsőre sikerült és teljesen nem tudom átérezni, ha valakinek negatív a tesztje, de mindig libabőrös leszek, ha egy pozitív tesztről és hatalmas örömről hallok. Olyankor újra átélem a saját érzéseimet és nagyon várom, hogy a hozzám közelállóknak is végre sikerüljön!
Már csak az örzőben ébredtem. Kaptam teát a nővérkétől és az orvosom is feljött elújságolni a jó hírt, hogy 13 petesejtem lett.
Másnap kellett felhívni a biológusokat. Délig nem nagyon voltam a munkahelyemen használható, mert állandóan az járt a fejemben, amiket a fórumokon olvastam. Kinek mennyi sikerült, mennyi indult el, de főleg az, hogy mennyi nem. Mi lesz, ha nekem sem indul be egyik sem?? Reszkető kézzel telefonáltam, majd mikor letettem a telefont jó fél percig meredtem magam elé. Ez nem lehet igaz. Hogy nekem a 13-ból 12 elinduljon? Ez hihetetlen volt.
De jött a következő félelem. Folytatja-e valamennyi az osztódást? Milyenek lesznek visszaültetéskor? Következő nap újabb telefon és hatalmas megkönnyebbülés. Mind továbbment, szépen osztódnak.
A visszaültetés már semmiség volt. Közben tovább kaptam azt az injekciót 2 naponta (összesen 3 alkalommal), ami a tüszőérlelő volt.
A végére elkezdtem hasra dagadni. Szinte 2-3 nap alatt akkora lett a hasam, mintha 5 hónapos terhes lennék. 2 naponta jártam fel a központba infúziókra és fehérjékre, csak inni tudtam, mert ez kötelező volt, de más már nem fért belém. Az orvosom végig biztatott, hogy ez jó jel, mert ugyan ez a túlstimu egyik jele, de így könnyebben leszek terhes. A hasamban lévő sok folyadéktól alig tudtam igazán mély lélegzetet venni, fájt ha mégis megpróbáltam. A fekvés esett csak jól, mert hiába próbáltam sétálni, nem tudtam magam teljesen kihúzni és mindig megfájdult a hátam. A végén lecsapoltak tőlem 2, 5 liter folyadékot, ami után könnyebb lett minden egy kicsivel. A dokim kérdezte is, hogy mi lesz így velem, ha nagyobb lesz majd a pocakom. A válaszom csak annyi volt, hogy arra lesz 8 hónapom, míg erre volt 6 napom. Azért ez egy kis különbség.
És bevallom az is megfordult a fejemben a "csúcsponton", hogy ha csak ilyen áron lehet gyerekem, akkor vajon kell-e nekem?
A vérvétel napján nem is teszteltem, annyira biztos voltam, hogy nekem sikerült. Bár addig nem éreztem semmi különöset a cicifeszülésen kívül (de azt menzesz előtt is érezni szoktam), valahogy a vérvételig magabiztos voltam.
Az eredményre másfél órát kellett várni és akkor belémhasított, hogy mi van, ha mégsem sikerült? Miért nem csináltam reggel tesztet, de legalábbis miért nem hoztam magammal. No azonnal kerestem egy gyógyszertárat, vettem egy tesztet és megcsináltam. Eltelt 3 perc, semmi. 4 perc, semmi. Már 5 percen is túl vagyok és semmi! Alig tudtam a wc-ből kimenni. A tesztet behajítottam a szatyorba és mint egy holdkóros, úgy mentem ki a kocsihoz. Beültem, elővettem a tesztet, hogy leköpdössem és akkor ott megláttam a 2. nagyon halvány csíkot. Bő 1 óra telt el, én nem bírtam tovább felhívtam a dokimat. Ő pedig mosolyogva gratulált. :)))) Ugyan megkérdeztem tőle, hogy hogyan tovább, de a válaszra már nem emlékeztem. Ott, akkor olyan eufóriás lettem, hogy mindent elfelejtettem. Vigyorogtam az emberekre, akik ugye nem értették mi bajom van. De mit bántam én!
Arról, hogy miért most "kaptam a fejemhez", miért csak most jött rám a baba utáni vágy, nos erről most nem beszélnék. Viszont hatalmas dilemma volt átgondolni, hogy ennyi évesen kell-e még nekem gyereket vállalni. Nem leszek-e túl "öreg" hozzá? Meg fogom-e őt érteni? Tudok-e rá szánni még 20 évet? Nem önzőség-e az én vágyam miatt vállalni egy (több) gyereket?
Aztán szép sorjában megválaszoltam a kérdéseimet és oda jutottam, hogy ideje kicsit önzőnek is lenni és a saját vágyamat is beteljesíteni, ha van rá mód.
Persze kételyek most is vannak bennem. Bírni fogom-e? Türelmes leszek-e?
Ezekre (és a korábbi kérdésekre) csak az idő fog választ adni.
Márciusban jutottam el az orvosomhoz, aki nem szórakozott, kísérletezgetett velem (nem úgy, mint a korábbi), hanem azonnal HSG-re utalt be. Április végén meg is csinálta és az eredmény nagyon elszomorított. Mindkét petevezetőm el van záródva, csak lombik jöhet szóba. Akkor még sokat nem tudtam az IVF-ről, de azt igen, hogy hormonokkal "bombázzák" a szervezetet, amikre páran az ismeretségi körömből nagyon rosszul reagáltak.
Megkerestem itt a lombikos topikot és eleinte csak olvasgattam, majd május végén a Nők Lapja Családi Hétvégéjén találkoztam is pár lánnyal és a párjukkal. Igazából ez a találkozás indított el az úton. Voltak ott már kismamák, éppen stimu alatt állók, 1-2 sikertelen lomikon túl lévők és minden előtt állók is. Többségükkel azóta is tartom a kapcsolatot, páran igazi jó barátnőim lettek. :))
Június-július a nyaralásé, az információszerzésé, a vizsgálatoké volt ( a nőorvosom elkezdte a szükséges kivizsgálásokat - AIDS, hepatitis, vérkép, hormon, stb. ) így aug. elején jutottam el a meddőségi dokimhoz az első megbeszélésre. Nem szépített semmit, a nyers tényeket tárta elém nyomatékkal kitérve a korom miatti %-okra. Mégis felvillanyozva jöttem el tőle.
Szeptember elején kezdtük a long protokollt. A stimuig minden rendben volt, jól le tudták állítani a saját hormontermelésemet, viszont a hormonokra alig reagáltam. 7 nap elteltével az egyik petefészkemben volt 2-3 tüszőcske, míg a másik éppen csak felpuhult, azaz nekiindult. Az eddig napi 2 adagról 3-ra tértünk át. Így jutottunk el a 15. napig (mások általában 10-12 nap alatt érik el ugyanezt), amikor 8-9 tüszőt számoltunk össze, de a nyálkahártyám az istennek sem akart "hízni", alig érte el a 7, 5 mm-t. Igazából a stimu alatt nem éreztem semmit. Nem fájtak a petefészkek, nem volt hangulatingadozásom, nem volt semmi rossz közérzet alatta.
Október 3-án hajnali 1-kor megkaptam a tüszőérlelő/repesztő szurit és 4-én volt a punkció. Nagyon féltem az altatástól. Nekem utoljára talán 5-6 évesen volt mandulaműtétem, akkor altattak utoljára. De amikor felfeküdtem az asztalra és megláttam az orvosomat (aki eddig is mindig mindent elmondott, elmagyarázott), teljesen m
Időm még nem volt visszaolvasni, mert sajnos az otthoni netem megadta magát, de most kinyomtatom a hozzászólásokat és elolvasom, aztán majd reagálok.
Klani mondta, hogy jöjjek, mert nyílt egy ilyen topik. De mondta, hogy már dióhéjban leírta a történetemet is.
Ha bármiben segíthetek, írjatok, igyekszem pár naponta jönni és válaszolni.
Motoflo
Mekkora a fiatok ? Mikor akarjatok beavatni ?
En strucc politakat folytatok , nem akarok verseny futni az idovel , igy is alig birtam ravenni magam a "baba projektre" - en meg mindig ugy erzem hogy mi a mezes heteknel tartunk . Altalaban a barataink akik agodnak nehe jobban mint kene hogy mikor jon a baba mar :)
Azt hiszem hogy jo sok valtozason mentem keresztul az utobbi idokben . . . most kezdek hangoldni az uj "munkakorre " - az anyuka szerepere is.
Igen, tudom, hogy munkahelyi problemaid vannak, honapok ota kovetem a masik forumot is, csak nem nagyon szoktam hozzaszolni. Mindenkirol tudok mindent, csak valahogy ugy ereztem, hogy egy huszon-harmincegynehany lombikosnak masok az aggalyai, mint az enyemek, aki mar versenyt fut az idovel. Visszaterve a munkahelyi problemakra, szerintem probald meg lazan kezelni, lehet hogy pont most fog jol alakulni, soha nem lehet tudni, hogy mire lesz ez a helyzet meg kesobb jo. En mindig ezt szoktam mondogatni magamnak, es utolag visszagondolva vegulis mindig ugy alakult, hogy minden rosszrol, ami velem tortent tudom, hogy milyen hasznom lett kesobb. Igy vagyok most evvel a lombik dologgal is: meggyozodesem, hogy valamikor a jovoben ki fog derulni, hogy miert is volt erre az eletunkben szukseg.
Sajnos en is hiztam tavaly nyar ota . . . az a legroszabb hogy nem is erzem magam kovernek :) Az utolso lombiknal ram ragadt 2/3 kilo - en tovabbra is allitom hogy ez csak viz :)))
Vettem egy par akcios dolgot mert valamibe jarnom kell - ezert is vettem 44 -es meretut az kicsit log rajtam es igy nem latszom olyan "gombulyunek" .
Mi tovabbra se birtuk raszanni magunkat az uj konyhara - pedig nagyon kell mert en sokat fozok es sok edenyem is van . Majd ha tudjuk hogy jon mar a baba . . . persze bajok vannak a mh-en is . A torveny szerint nem kuldhetnek el de nagyon szeretnenek es ha az en fizetesem kiesik akkor jobb nem konyhat felujitani hanem sporolni :(
Vissza fele a Et utan bementem a parumeriaba es vettem egy par dolgot , a penztaros no kerdezte hogy akarunk e adakozni az otista gyerekeknek , csinaltak kis huto magnest . . . mondtam ok , erre ki tett elem ket egymasra ragadt kek kisszivet . . . . talan ez az omen .
A golyak mar regen voltak nalunk ugy hogy tovabb kuldtem hozzatok hozzanak szerencset!!!!
3des gratula a babókhoz! Pihensz velük pár napot? 26-ig már nincs is olyan sok idő ;-) Sikerülnie kell, mert erőt kell adnod a kis csapatunknek!!! Légy példamutató! ;-)
Én próbálok magamhoz térni a wellness hétvége után. Nagyon jól telt. Rég kapcsolódtunk ki ilyen jól. Mindennap kirándultunk, vízesest csodáltunk, virágos parkban voltunk, úsztunk, szaunáztunk, kényeztettük magunkat.
Hetvege es az unnepek elmultak . . . . senki nem jott dolgozni senki nincs gepkozelben ?
En jol vagyok koszonom es 26- an tesztelek +++++
Mit csinaltatok Punkosdkor ?
Voltunk a korhazba es 3 babocat kaptunk vissza 5/6/7 sejtesek. Csak ennyi indult be , de eleg ez nekunk :)
Most már tényleg leléptem.
Nemsokára elutazunk és csak hétfőn este leszek újból gép közelben.
Legyetek jók! Ha tudtok ;-)
Jó hétvégét mindenkinek!
3des, neked meg megy a drukk a pünkösdi babákhoz!