Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Sajnos az ilyen lányokból több millió van, de a legdurvább számomra mégis csak a szülők közönyössége, fel nem ismerése. Én sem voltam apáca tizenévesen, de anyukám minden nap elmondta: "kislányom az elsőt elveteted, nagy esélyed van rá, hogy soha nem lesz másik". Van benne igazság, meg nem is, de hatott. Az elsőt megszültem, de a következőt sem vetetném el!!
A barátnőm fia együtt járt egy lánnyal. A lány alig volt 16, a fiú épphogy 17 mikor megismerkedtek. A kislány szinte a barátnőméknél lakott, a szüleit nem igazán érdekelte, a barátnőm vitte őt orvoshoz, ő magyarázott nekik, stb. Kb. egy éve szakítottak, akkor már gyakorlatilag ott lakott a lány a fiúnál. A lányzót egyik nap nem találták a munkahelyén, este derült csak ki, hogy aznap abortuszon volt. Még a fiú sem tudta. Azért döntött így a lány, mert nem volt biztos abban, hogy ki az apa, mint utóbb derült ki, hogy másokkal is lefeküdt. A barátnőm fia azt hitte, hogy a lány szedi a gyógyszert, de a kedves kisasszonynak nem volt kedve annyi ideig sorban ülni az orvosnál, hogy felirassa a gyógyszert. Na én az ilyen felelőtlen buta libák miatt tudok irtó dühös lenni. Ja és a lány tavaly már 20 éves volt.
Engem apukám 16 évesen fel akart akasztani, mert gyógyszert szedtem, akkor azt mondtam neki, hogy szerintem még mindig jobb, mintha terhesen jönnék haza. Erre megnyugodott.
Maszi, nem tudom hogy tudtad feldolgozni a műtétedet, én szerencsére eddig kimaradtam a dologból. De minden elismerésem a döntésedhez! Az abortusz "erre" való, amire te "használtad".
Miért mindig a nő bűne a gyerek nem akarása, miért rá dobálnak követ és amellett miért ő szenvedi el egy abortusz fizikai és lelki terheit (is)?!?
A nő felelőssége ha megszüli de nem tud neki rendes életet biztosítani és az is ha elveteti és esélyt sem ad neki! Ez annyira igazságtalan!
(én abortusz-ellenes vagyok, de. . . )
(Azzal a kiegészítéssel, hogy fontosnak érezném, hogy minél több embert ismertessünk meg a fogamzásgátlási módszerekről, és neveljük rá őket, hogy ne csak akkor kapjanak észbe, amikor már jön a baba)
Egyébként még azt is hozzátenném, hogy szvsz még a legtöbb abortusz mindig nem a gyerek érdekében történik, hanem az "anya" kényelme és anyagi önzése miatt (itt most olyan esetekre gondolok, ahol bőven lenne miből eltartani, felnevelni a gyereket).
És még egyszer hozzáteszem, én nem tudnám elvetetni, de lehet így szülni, élni egy gyereknek védtelenül egy kegyetlen világban, ahol ha szükséged lenne segítségre, akkor csak belédrúgnak?
Márpedig, ha ezt veszed alapul, akkor pénz miatt nem lehet embert ölni, mert azt rablógyilkosságnak hívják.
Ismétlem: Az én gondolkodásom ennél árnyaltabb. De ez a lényegi kérdés: Ember-e a magzat? Ez számít, a többi kérdés másodlagos.
A gyed-em elmegy a pelenkára, 4000 kb. a CSP. Az én párom jól keres, de az övé?? Még fizetési papírt se látott soha. . .
2. , Ha jobban odafigyelt volna a leányzó korábban. . .
Szerintem ha van esélye egy kis bébinek arra, hogy nem fog nyomorogni, akkor vétek kényelemből nem megtartani!
Én tavaly egy vad névnapi ünneplés után estem teherbe, éppen el akartam költözni a barátomtól akit nem is igazán ismertem. Félre tett pénzem nem volt, a bébimnek csak a barátnőm örült. Anyukám sem igazán, sőt még a párom sem, aki javasolta a terhességmegszakítást!!
Erre én azt mondtam, hogy csomagolja össze a cuccaimat, és holnaptól nem ismerjük egymást.
A bébim megszületett, imádom, és a párom is, nem sokára össze is házasodunk! Ma este is eszembe jutott, hogy mi lett volna, ha akkor hallgatok rá, és nem vagyok olyan makacs!
Nagyon fáj, még így is, hogy ezt a kis csodát valaki nem akarta!!
Ugyanakkor egy volt kolléganőm most esett teherbe, a barátjának semmije sincs, ami nem lenne baj, de soha életében nem dolgozott, iskolai végzettsége 7 általános iskolai osztály, a lány tartja el lényegében, az anyukáját a lány segíti ki, mert nem tudná fenntartani a lakásukat ahol élnek. Nem vagyok abortusz-párti, fogalmam sincs, hogy hogyan lehet egy küretet feldolgozni, de ilyen körülmények között lehet gyereket szülni??