Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Hipochonderek IDE!
Torolt_felhasznalo_278379
Létrehozva: 2006. január 24. 11:29
Sziasztok!
Ki kéne mászni ebből a szörnyű hipochonderségből.
Köhögök és most bebeszétlem, hogy tüdőgyulladásom van, mert fáj a hátam is. Bár a hátam már mindig fáj, lehet az ülőmunka miatt. Eléggé meg vagyok görnyedve.
Van még rajtam kívül ilyen besz@ri?
Nálam az a szörnyű, hogy vannak is betegségeim, meg hipochonder is vagyok. Tul.képp mindig van valami tünet, amivel elmegyek, kiderül, h beteg vagyok, de nem annyira, mint gondoltam.
Pl. fáj a lábam. Kiderül az ízületi gyulladás, Baker-ciszta. De amíg kiderül, baszki, a poklok kínjait élem át, nincs-e komolyabb bajom, pl. limfóma.
jó lenne erről beszélni valakivel, csak félek, hogy nem megnyugtatna, hanem csak felhergelne :(
Borzasztó érzés! :(((
Nekem is volt már sokminden: pajzsmirigy-, méhnyak-, most éppen mellrák :( Nekem is főként akkor jön elő, mikor eléggé ráérek. Valamint mostanság néha annyira boldog vagyok, olyan tökéletesnek tűnik minden az életemben, hogy muszáj leszabályozni valamivel... :(
(de mi van, ha mégis beteg vagyok, vagy leszek? :( )
pedig lényegében negatív leleteim vannak csak
igen, ne könnyü ezzel együtt élni.
Nekem az a gondom -igy 40 éves hipochonderség távlatában-, hogy mostanában itt fáj, elmulik és másnap más a gondom, és ez eléggé kivédhetetlen már.
Régen legalább egy dologgal volt a gond, azt kivizsgáltattam és nyugi volt, de a mostani állapot néha tarthatatlan nekem:-((((
Én amikor már nem birom teljes kivizsgálást kérek, na de amikor találnak is valamit. ,akkor még szörnyűbb.
Régebben is olvastam a topikot, nálam ez nem mulik el, én is a tüdőröntgenre acszivemre hittem, hogy egy daganat. Nálam a sziv infarktus a visszatérő félelem.
Sziasztok!
Hat, le kell kopogjam gyorsan, majus ota semmi bajom.... Munkahelyet valtottam, es heti 6x 12 ora mellett abszolut nincs energiam keresgelni a tuneteket.... Szerintem ez a kulcs, holgyek urak: tessek teletolteni az eletet! Minden jot gyerekek, mennem kell!
Sziasztok Sorstársak ,
hozzuk fel ezt a topicot! Én is hipochonder lennék, gyerekkorom óta, a klasszikus "elindul a piros csík" mizériával kezdődött, azóta olyan betegségekben is szenvedtem már (szerintem) amit az orvostudomány talán még fel sem fedezett.
Egy ideig a vérmérgezés, később a vakbélgyulladás, (ezt szerintem már meg tudnám műteni :) arcidegbénulás (inkább megsülök, minthogy beindítsam a légkondit :) majd ilyen-olyan daganatos betegségek jeleit kezdtem felfedezni magamon. Most éppen a mellráktól való para a favorit. Meg a különböző béldaganatoktól is erősen rettegek.
Sokakhoz hasonlóan én is kikészítem ezzel a zuramat, bár igyekszem visszafogni magam, de ha jön a pánik, akkor lesápadva várom a véget.
Dokihoz csakis végső elkeseredésben indulok. Sok év után tavaly voltam tüdőszűrőn (sose féltem az asztmától, hát ezt sikerült összehozni) és mikor megláttam a röntgenképen a hatalmas foltot, az ájulás környékezett, hogy "én megmondtam, tüdőrák". Aztán kiderült, csak a szívem árnyékát látom...
Utólag viccesnek tűnik minden ilyesmi, de átélni marha rossz. Viszont jó a rosszban, hogy nem vagyunk egyedül ezzel a dilivel.
Minél kevesebb tébolyult napot Nektek!
de tényleg van amikor kevésbé parázok. De időnként meg rettenetes. a legjobb volt amikor elkezdtem hisztizni hogy nekem "eltört" a nyelvem. Addig még valahogy sosem tűnt fel hogy mindenkié olyan
na mindegy. volt sok más is, és rohadtul tudok félni.
hát igen, más baja kisebb probléma:-(((
Nem hiszem, hogy ebből ki lehet jönni egyébként, szerintem életünk végéig ez lesz:-(((
ez biztos tök vicces másoknak de én is halálosan be szoktam parázni mindentől aztán egy idő múlva megnyugszom. HA..
Sziasztok!
Gyertek élesszük újra ezt a topicot!
Kezdem én: nekem például mostanában az a kényszerképzetem, hogy epilepsziás vagyok. Mindig érzem, hogy jön a roham, aztán persze semmi nem történik, de én ÉRZEM, hogy az izmaim megfeszülnek. De voltam már agydaganatos, AIDS-es, és éreztem már az izomsorvadás jeleit....
Sokat gondolkodom a dolgon, és rájöttem, hogy akkor vannak ilyen hülyeségeim, amikor túl sok időm van gondolkodni. Amikor napi 10-12 órákat dolgozom, és teljesen elfoglalt vagyok, nincs időm morfózni.... Ami egyébként a rosszabik helyzet, mert munkanélküli vagyok... Na meg a legdurvább, hogy lusta is vagyok... Ahh, ez tuti depresszió......
huha, ez a topic meghalt?
De jó lenne szerelmesnek lenni!!!!!!
egyetlen gyógymód jött nekem be 51 év alatt.
Az, ha nagyon le vagyok kötve valamivel. Semmi más. Pl. amikor nagyon szerelmes voltam, pár évig semmi bajom nem volt, orvost sem láttam.
Sajnos én is komoly hipochonder vagyok. Nem túlzás, hogy havonta kitalálok egy halálos betegséget... Most éppen bélráktól félek... de már nagyon. És azóta produkálom a tüneteit... Előző hónapban szívizomgyulladásom "volt"... Persze nem!
Nektek segít valami?
És bocsi, hogy így betörtem... remélem, nem baj. Jó lenne olyanokkal beszélgetni, akik megértenek.
En ma egesz nap nem ereztem jol magam.Faj a fejem,a gyomrom sem az igazi,egesz nap fekudtem szinte,de etvagyam van.
Persze egybol jonnek a gondolatok,h ez nem jo jel
nem süt a nap lányok:-(( ez a baj.
Én is tegnap elkezdtem szedni a doberdó gyógyszerem, remélem hasznos lesz.
Most utazás előtt állunk, nagyon aggódom, ne legyen semmi utközben. Persze a férjem meg most mondja, hogy ö szédül, jaj teljesen be fogok pánikolni:-(((
Nevetésges, de az utazás végét várom. :-(((