Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Sziasztok!
Falu és falu között nagy a különbség. Egy nyugaton, pl Vas megyében található falu egészen más, mint egy szolnok vagy borsod megyei falu. A pest környéki falukat meg én nem falunak hívom, agglomeráció.
Szerintem ma aki fiatal, gyereket akar, és a gyerekének akar esetleg valamilyen értelmiségi pályát, az költözzön minél közelebb egy minimum megyeszékhelyre. Borzasztó felelőtlenségnek tartom, ha faluba szülnek ma fiatalok. Kemény szavak, de én is faluban születtem, az édesanyámék megpróbálták a lehető legjobbat adni, de normális sportolási lehetőség, megfelelő oktatási színvonal sosem volt, nem beszélve arról, hogy aki akár gyerek létére kicsi sikereket is elér, sok az irigye. Faluban ez hatványozottan így van. Nekem nagyon rosszak az emlékeim, és lehet, hogy nem értetek velem egyet, de nagyon sok mindenből kimaradtam, ami a városi gyerekeknek alapfelszereltség volt és sokkal keményebben küzdöttem mindenért. Soha, de soha nem járatnám a gyerekem falusi iskolába.
Most jutott eszembe egy nagyon jó példa a mi gyerekeinkkel kapcsolatban. Tavaly indult tőlünk tizenvalahánykilométerre lévő városban kempó tanfolyam. Elkezdtük. Nagy mozgásigény és egy kis önfegyegyelemre tanít. De egyszerűen abba kellett hagyni, mert nem bírtam már hogy heti három alkalommal este kilenc negyed tízkor kellett átmenni értük. Ha nem volt autó akkor kérni stb.
Nálunk sincs csatorna, de azért ez nem akkora tragédia... szerencsére szélessávú net van... Az utak állapota elkeserítő... velúrcipőm se lesz mostanába, vagy a betonútig a kezemben viszem... A vasútállomástól rendszeresen stoppal járok haza... néha még vicces is...
Viszont keveset találkozom a barátaimmal... pedig Pesten dolgozom...
a jogsi kocsival tényleg nem árt, mert másképp tényleg nehéz ha bármiért, akár beutaló vagy akár nagyvásárlás be kell menni a városba
:-)
Hát a falu jogosítvány nélkül egy iszony. Kint lenni persze jó... jó a kertes ház, a kutya... stb... Én mégis ballépésnek érzem, hogy kiköltöztem... és főleg a közlekedés miatt. :-(((
Nincs befejezve, a következő széria, ennek a folytatása, megy majd az axn vagy milyen csatornán majd
Oké..
egyébként anyum süt kenyeret attól függetlenül hogy pont egy köpésre van a bolt egész finiket csinál bár én most nem eszem belőle a fogyim miatt.
majd azért szeretném a kisfiamat is levinni a rokonokhoz talán most nyáron mert neki meg ezek izgi dolgok hogy kismalac tehén meg kukoricamorzsolás és hogy enni adunk a kacsáknak...de tényleg ezek nekem nagy élmények voltak.
CSerébe mikor a falusi rokonkislány jött Pestre rogyási metróztam vele meg villamosoztunk Hát kinek mi az izgi ugye
Négy évig Szolnokon kollégista voltam, úgyhogy valamelyest tudok viszonyítani. Igen, van benne igaz, hogy a városon nem ismerik annyira egymást az emberek. /ez érthető, hisz más, sokkal nagyobb területen van/, de engem is megdöbbentett amikor nem egyszer a barátnőméknél , akik 4 emeletesben laktak nem köszöntek a szomszéd lakónak. Lehet hogy ezt is meg lehet szokni.
A mai szép napsütéses napon még aruhákat is kiteregettem és beis száradt.de jólenne ha már igy maradna.Jó volt egy kicsit kint tevékenykedni.
Huh de szépen összejöttünk tegnap óta
Változatlanul falusi vagyok ma is Időnként elgondolkodom:hogy kerültem én ide? Rohanok, szinte mindig, imádom a színházat, szeretek kirakatokat bámulni, leülni egy padra, ahol mondjuk nem ismer a kutya se és csak nézni az embereket, úgy beülni egy templomba és elmélyedni, hogy nem tudják ki vagyok és miért vagyok ott 2 órája. Ehhez képest itthon jól meg kell gondolni, még azt is, milyen ruhát vegyek fel, mert mindenben találnak egyes emberek kivetni valót. De ha jó napom van (és általában az van) akkor nem érdekel, az élet szép
Van sok kedves ember, akik tényleg őszintén érdeklődnek, hogy vagyok és nem az jár a fejükben közben, hogy "dögölne meg", és hát színházba is eljutok, ha nagyon akarok, még Bp-re is, aztán itt a mi kis templomunk és ha nagyon nem érdekel mások véleménye, akkor igenis órákat beülök, aztán jókat nevetgélek, hogy lesz téma egy hétre a faluban, mennyi bűnöm lehet
Viszont az igaz, hogy nyaranta a gyerekeim este 10 előtt sose jönnek haza és nem aggódunk, mert legalább 20-an kóborolnak a határban és nyúlra vadásznak. Nekik ez igazi élmény. Ráér városi lenni majd később is.