Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Gyűjtsük álmainkat!
Létrehozva: 2006. február 21. 21:43
Gyűjteni nagyon jó! És bármit lehet! Szabad hirtelen, meggondolatlanul határozni, és azonnal, mintegy varázsütésre gyűjtővé válni! Varázspálca sem kell hozzá. De ha úgy gondolod, mégis kell, azonnal csapj fel varázspálcagyűjtőnek!
Tegnap még nem voltál gyűjtő, ma gyűjtő vagy! Gyűjtsünk együtt! Én mindenféle kacatot gyűjtök. Babákat. Bohócokat. Kőtojást. Kőgolyót. Amarillisz t. Csigát. Kavicsot.
De legesleginkább álmaimat gyűjtöm. És emlékeimet. Mindent megőrzök, amihez szeretet fűz. Ezért aztán gyűjtök mosolyokat, tekinteteket, sőt gyűjtök hangsúlyokat is. És érintéseket, kézfogásokat.
Gyere velem! Legyél gyűjtő te is! Gyűjtsünk együtt! Mondd el, gyűjteményednek mi a legújabb darabja. Mi a legrégebbi. Talán egy mese. Talán egy versidézet. Egy gondolat, ami nem hagy békén. Egy színes kavics az udvarodról. Egy tojás, melynek rendellenes a formája, ezért megőrizni érdemes. Hangkazetta vagy fénykép. Gyűjtsünk együtt, fejtegessük együtt az élet titkait. Oszd meg velünk gyűjteményed legféltettebb darabját, így még inkább tiéd lesz, örömünk megsokszorozza örömödet. Ha örömöt gyűjtesz, mondd el azt. Ha embereket gyűjtesz, mondd el őket. Ha barátokat, róluk beszélj! Hozd el ide gyűjteményedet!
talán nem is tudod,hogy gyűjtő vagy! Fedezd fel a gyűjtőt magadban! Gyere, gyűjtsél velem! Remélem: velünk!
Szervusztok ! Sikeresen lebonyolódott a sír rendbe hozása. . Túlburjánzott a tuja, amit pár éve ültettünk. A fejfa, amit vettem kitört. Most keményfa fejfát vettünk, a földbe helyezett részét bekátrányoztuk, megmetszettem a tuját. Remélem már ilyen szép környezetben nyugszik nagyanyám. Megújítottam a sírhelyet pár éve. Akkor még nem volt szokás, szabadkoztak, de végül elfogadták. Szüleink sírhelyét is megújítottuk 25 évre Most nyugodtam vagyunk, hogy nem hagyunk gyermekeinkre ilyen kötelezettséget .
Egy mosolyogni valóan édes és szomorkás vallomással köszönök jóéjszakát:
"Tegnap két számmal kisebb tűsarkúba nyomorgattam bele a lábam és megpróbáltam a vőlegényem figyelmét újra felkelteni. Ez nem sikerült, menni meg alig tudok ma, bedagadt lábbal és még vörös, hólyagos is.
Amikor e témáról beszélgettek, kissé fáj szívem korábbi döntéseink miatt. Azt hiszem - mert tapasztalatom nincs benne -, hogy amikor a sírokat ápoljátok, az olyasféle tevékenység, mint az ima. Persze, mondhatjuk erre, amikor 35 fokban ástok, kapáltok, nagyon nehéz. Ezzel együtt megvan, gondolom, az az áhítat, amelynek része az emlékezés és a szeretet.
Családunk Sopronból szétszóródott. Mindenki távol került a családi sírhelytől. Végül úgy döntöttünk, hogy engedjük felszámolását. Palkó testvérem hazavitte kertjébe a síremlék márványtábláját.
Így történt, tehát így kellett történnie.
Minthogy megvan helyem kertemben és a rózsatövek is - egy sötétpiros, és egy csodás majdnemferér, halványrózsaszín - Zsófikám mondta, ültessük be már sírhelyedre! Megörültem, mert csak itt sínylődnek cserepükben.
Zsuzsám, bizony ilyenek vagyunk! Ti még távolra is elutaztok, hogy eleget tegyetek a kegyeleti érzéseknek.
Szívünkben élnek azok akikre emlékezünk és addig élnek, amíg mi is, akik ismerhettük őket. Amikor a Nagypapám 1981.ben meghalt, exhumáltattuk a Nagymamát egy közben lezárt temetőböl, s azóta itt Szegeden együtt nyugszanak, s ugyanott a szüleim, férjem, s majd én. Lányomék segítenek az elöregedett növények cseréjében, a műkő letisztításában. Épp a múlt szombaton is rendezgettük, a környékét megtisztítottuk a parlagfűtől, locsoltuk az élővirágot. Szerencsére annak idején itt Szegeden sikerült őket nyugalomba helyezni. Tavaly egy tornádó szerű vihar kidöntött egy sor fenyőt, épp a családi sír mellett, szerencsére csak a sarkát érintette. Hetünknek voltak Ők a nagyszülei.
Szervusztok ! Szerencsésen hazaértem .Nagyanyám sírját csináltuk meg. A pár éve betett fejfa kitört, és kidőlt.Akkor még nem tudtam, hogy ezek a fejfák csak addig tartanak, amíg a sírkövet el nem készítteti a család. Nálunk ez nem jött szóba, mert nagyanyám 1946-ban halt meg . Csak halványan emlékezem rá.Most háromszoros áron kemény fából készíttetünk. 4 éve megváltottam a sírt
Idősebb fiam vitt le bennünket, és ő volt a, aki kifúrta a helyét , beiszapolta, tartófát bekátrányoztuk, hogy a földben ne rohadjon el. Most már minden felmenőnk nyugalmát biztosítottuk arra az időre , amíg fiaink aktív korúak . Utána már elengedhetik ezt az erkölcsi kötelességet.
Igazad van Klára! Rengeteg lehetőség van, hogy az ember kímélje magát. A bevásárlástól a főzésig, takarításig, lehet sorolni. Node: Tétlenül szemlélődni, esetleg a szgép, vagy TV előtt ülni számomra öngyikossággal érne fel. Kézimunkázni sem tudok, sőt tarósan ülni sem. Olvasni szeretek, de ahhoz is tartósan ülni kellene, nomeg a szemem sem jó. A szgép is megviseli, most vettem 4000.-ft-ért műkönnyet.
A kezem gyógyítására ott a sín, amiben fogni sem tudok- minek???? kész rabság.
Ha ha már könnyem sincs, minden műűűű!
Szóval, engem a célok és azok az apró eredmények tartanak némileg karban, amik tevékenységgel járnak. Enélkül vagy bediliznék, vagy végleg eltompulnék. Hívom is Emikémet, akival olyan jó együtt takarítani.
Most is menni készülök éppen. Ölellek szeretettel és köszönöm, hogy bíztatsz, vannak megoldások.
Zsuzsika, van erőd biciklizni?! De hiszen tudom, hogy egész életedet áthatotta a felelősségérzet, s ez vonatkozott és vonatkozik testedre is. Nem is akármilyen mértékben. Emlékszem, édesanyámnak azt mondta az orvos. hogy fél kiló kenyeret se vigyen haza az üzletből. Nehéz az ilyesmit betartani, amikor valaki úgy érzi, ereje van hozzá.
De ma már bármit hazahoznak nekünk.
Nagy a verseny az élelmiszer házhoz szállítók között, válogatni lehet közöttük az árak szerint is. Ha összeírjuk folyamatosan, mire van szükségünk, havi egy szállítás is elég. És az árut a konyhánkig viszik, mind nagyon készségesek a szállítók. S minden termékből a kosár összeállításakor a legjobb minőséget küldik. Akár, ha magam válogatnék.
Zsuzsika, ami ma a kényelem szolgálatának tűnik, az valójában a jövőt szolgálja. Aztán sétálni lehet teher nélkül, amennyi jólesik.
Klárám, van gerinctámaszom (fűző), itthon, álló munkákhoz és porszívózáshoz használtam eddig is. Sajnos ülni nem lehet benne, de ezentúl vásárláskor is fel fogom venni. Érezhetően támasztja a gerincemet. Fekvéskor pedig a derekam alá kell tenni hengerpárnát. Az nagyon kényelmetlen. Többet kellene bicikliznem, hogy az izomzatom erősödjön. Amióta a kezem fáj, sokat gyengültem. Arra csak a jegelést, kenegetést és pihentetést javasolta. ÁÁÁ ne is beszéljek róla. Eléggé lelombozódtam, pedig éreztem, hogy rosszabb mindenem. No, majd Harkány!
Zsuzsika, nem bánnak veled kesztyűs kézzel az orvosok. Persze jobb az igazat tudni, mint áltatva lenni.
Szegedre költözésed a lehető legjobb lépésed volt. Biztonságban érezheted magadat lányod közelében. Persze, amit elhagyunk, bár szívünkhöz volt nőve, mindig kissé fájni fog a rá emlékezés.
Gondolom, olyasmivel tudsz vigyázni magadra, hogy például nem cipekedsz. És, gondolom, jót tesz, ha elnyújtózva sokat pihensz. Vajon létezik-e valamiféle segédeszköz, ami a gerinc megtámasztását, kímélését szolgálja?
Én sem szeretném, hogy a lányom ápoljon! Megígértettem, hogy amíg gondolkozni tudok, itt maradva fogadjunk segítséget, ha már azt sem, akkor viszont ápolási otthonba vigyenek. A síma nyugdíjas otthonokban sincs általában ápolási szolgáltatás, csak külsőst lehet fogadni, vagy kórházba viszik a beteget. Annak idején sokfelé kerestem anyukámnak. Szakirányú ápolási otthonok léteznek, elég hosszú várakozási idővel.Kórház jelleggel.
Ma kiértékelte az ortopédus a röntgenemet. "tropára ment a gerince"- szószerint ezt mondta. "érzem" válaszoltam. Egyelőre Harkányfürdőről várom a behívót, majd utána keressem fel. Háromszor is elmondta: "Nagyon vigyázzon magára !" OK. igyekszem.
Ez már jobb nem lesz, épp 15 éve állapította meg az idegsebész az MR vizsgálat után, hogy ez csak rosszabb lehet...jobb nem.
Neked lányos van , nekem menyeim. Nagyon rendesek, de menyem nem lányom.
Zsuzsikám !Felkészültünk arra, hogy ha valamelyikünk elmegy és a másik egyedül nem bírja, bemegyünk egy otthonba,veszünk egy szobát, vagy egy kis apartmant . A mi gyerekeink és unokáink nem tudnának bennünket ápolni munkájukat otthagyva. Itt a faluban sok egyedül élő idős van ( főleg nők ) Beköltözni a városba nem szeretnénk, mert onnan menekültünk ki.
"Lábra jött" ma is egy kép.
Zsuzsám, amit Te megteszel, az minden képzeleten felül van! Valóban vigyáznod kell magadra.
Olgimmal vagytok egy idősek, tudod, ő is orvos. Csípő és térd protézissel próbálja a gyönyörű kertet valahogyan szinten tartani. Férje még dolgozik (82éves), nehezen kapnak segítséget, pedig megfizetnék. Akikkel eddig próbálkoztak, "kigyomlálták" a haszonnövényeket is. Fűnyírásra, eseti nagyobb munkára ritkán érhető el a szintén orvos fiuk. Mégis szinte felháborodott, mondván: "Menjünk el panelba?"...Gondolni sem mer arra, hogy egyikük egyedül maradhat.
Engem anyukám szomorú példája késztetett idejekorán döntésre. Jobb, ha magam választhatom ki és nem "visznek"- valahová.
Nem is panaszkodom, inkább csak emlékezem.
Ne szomorkodj ! Vessél újat, egész évben ültethető . Ki bújás előtt célszerű a talajt palántadőlés ellen kezelni .Tudsz venni gombaölő rudacskákat , amelyek a cserép földjét fertőtlenítik. Jól tárolható, em oldani, permetezni.
Zsuzsikám ! Sajnos az életben nem kapunk meg egyszerre mindent , és mindenért meg kell küzdeni. Mi itt élünk a nagy házban kertben , küzdünk azért, hogy lakható ,élhető legyen. A kertben az időjárás miatt csak a reggeli munka alatt tartózkodunk.Leszedtem 10 kiló ribizli, lefagyasztottam , mert a szedés, locsolások, mosás konyhai munkák után nem maradt erőm passzírozni és megfőzni.. Nem merem lehajtani magam, nehogy valami fellépjen és családom életét szomorítsa Majd hét végén megcsinálom előkészületek után. Akkor elvégzem a fagyasztók kimosását, leolvasztását is.
A Mika Waltari elbeszélések elég szomorúak voltak , de érdekesek .Most régi híres orvosokról olvasok, de abbahagyom, mert nagyon szocreál stílusúak .Keresek valamit , ami érdekes , leköt, de nehezen találok. Pedig azért van választék. Mi lesz vele ha,el kell költöznünk.
Holnap megyünk új fejfát csináltattam nagyanyámnak ( most már keményfából , mert a nagy tuja kinyomta az előzőt. Nem gondoltam rá, hogy a kommersz fejfák átmeneti megoldásra készülnek , hamar tönkremennek. Fiam visz le, mert ő tudja megnyugtatóan beásni , és elhelyezni. Mi pedig megmetsszük a tuját. 1946-ban halt meg, alig emlékezem rá, de még él az a generáció, akik emlékeznek apukámra így neki is méltatja az emlékét édesanyja sírja .
Volt "saját" kis grupp a pihenő kertünkben:
Ha már úgy látod, "honvágyam "van, mutatok néhány képet mi után van vágyódásom. Ezeket a bokrokat ősszel mindig én metszettem meg.
Klára, nem minden, de a lakókörnyezetem élhetőbb volt. Ésszel felfogom, hogy itt később is elélek talán segítség nélkül, ott maradva bizonyzalanná vált a kor előre haladtával. No és a gyerekek ide könnyebben elugranak hozzám. Újszeged csendesebb, parkosabb, de épp panaszkodott egy idős hölgy, hogy ide kell járjon vásárolni... no, ezt akár pizsamában is megoldhatom. A kamionok hajnali fél 4-kor már hozzák a friss élelmet. ( a középső képen alattam a fogadó terminál
)
Újabban én sem cipelem le a vizet , csak kilógatom a locsolót az erkélyről. A slag még jobb megoldás lenne. Különösen az földszinten alattam dohányzó hölgy ellen.
Zsuzsám, az erkélyen 2 cserépben fodros petrezselymet neveltem, ez is kipusztult, kékesfehérré válva 2 nap alatt meghalt. Lisztharmatra gyanakszom.
Ahogy nézem peronoszpóra, és kevés lisztharmat is van .
Látom, Zsuzsika, nagyon visszahúz a szíved Vásárhelyre. Ott minden szebb és jobb. Megértem.
Túl vagyok egy újabb öntözésen. Bazsikám itthon volt.
- Valami csorog - kiáltott fel.
Régen az ilyesmi bosszantott, ma már nem.
- Víz az! - kiáltottam vissza vidáman.
Feljött megvizsgálni a helyzetet.
- Tehát így megy ez! - nevetett, ahogy körülnézett.
Ültem egy bezsúfolt kert székben, kezemben a slaggal.
- Így - vigyorogtam - igyekszem eltalálni őket.
Többnyire sikerül is, a vízsugarat a cső befogásával irányítom. Bazsi nem tudja, hogy a hideg vízhez meleget is engedek, nem kívánom a jéghideggel gyötörni növénytársaimat. Ha tudná, szívéhez kapna.
Válaszoltam rá, de eltűnt , pedig semmi " rosszat " nem írtam . A szőlő és az almafa is beteg. Lyukacsosak a levelei , és van , ami elsárgult. Az előírás szerint 2 gombaölőszert és valami rovarölőt tettem bele. Megnéztem a várakozási időket. Ezt mindig pontosan betartom, sőt 20 %kal megemelem .Gyümölcsnél könnyebb, de ha véletlenül a fóliában is permeteznem kell, ott is pát nappal többet várok. Ki tudja , hogy amit vásárolunk , mivel, mikor kezelték. Ez vonatkozik a bio-nak nevezett terményekre. is.
Vásárhelyen a közelünkben, egy sarki telken is áll egy öreg fa. Korát nem tudom. A 2000-es évek elejéig kellemes játszótér volt, az ablakunkból ráláttunk, kislányomat le is engedtük egyedül 6-7 évesen. Később építettek oda egy 3 emeletes társasházat, valahogy közrefogta az épület, eléggé megcsonkították a fát, de életben maradt. Nem tudom él-e még, nem sok napot kapott, az látszott.
Magdika, nagyszerű, hogy ennyi élményben részesülsz Gyuri segítségével!
Bizony-bizony, bajban a Föld Sheriff! Túl sokféle elmélet, de kevés gyakorlati cselekvés született, pedig már közel 60 éve tanácskoznak róla.