Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Szia Gyöngyöm!
A tegnapi vacsorám, amit kérdeztél, sült tengeri sügér volt, nagyon hasonlított az édesvízi pisztránghoz. Nem volt tele szálkával, inkább nagyobb méretűek akadtak benne.
Szia Millám,
nem most vettem, tavaly kaptam a szül.napomra, és már 3-adszor virágzik. Az elvirágzó szárakat levágom, egészen a nagy levél tövéig, és igy aztán igen hálás. Másik is most van a "bölcsiben", levágtam minden hervadó virágát, és várom most a háláját. Az sárga volt.
Eső itt egész éjjel tette a dolgát, vizes minden. De hogy mennyire, azt nem tudom.- pusz! Te Kertészleány! (lesz árványcska is feltéve, de most ügyetlenkedek, nagyonám! nem akar a felmenni. (csak én vagyok a hibás, mert ez pofon egyszerű. A 7-es progival zutty! ugy ment, de ez a 10-es, tullő az értelmi képességeimen.
Nem tudom, Millám, ha én alszom, akkor nem látok-hallok semmit.
Tegnap nagyon korán itt hagytuk a topikot! (Igaz, hogy a Skype-on viszont beszélgettünk még később tűzviharkával)
Mai bölcsességek:
Ha túl sok a dolgod, akkor sem nehéz egy kapcsolatot fenntartani - csak tudnod kell, hogy mi a fontosabb számodra.
Perrie Edwards
Itt sajnos nagyon kevés eső volt az éjjel.Nálatok is?
Ez a korallvirág különleges, mintha dupla virágú lenne.Most vetted?
Az enyém már két hónapja virágzik, érdemes volt "megmenteni".Hálás növényke, a legújabb kedvencem.
Nekem pedig újabban az üzeneteket nem jelzi, csak a priviket, már bejelentettem, válaszoltak is, hogy vizsgálják, de eredmény még semmi.
Érdekes! Ma már irtam Nektek, ezek szerint elszállt???? - aztán elmentem fodr.hoz... másoló-nyomtatóm nincs meg, nem kaptak még patronokat, azzal akarják kipróbálni. Majd szerdán.
Van ilyen, ezt meg kell érteni.
Most találtam:
Csipisz történetéhez az enyém ill. a miénk egy laza futam.....
Minden elismerésem, sok erőt adott valamint bizonyosságot, hogy igenis jól gondolom az ápolást otthon, !!!
Mindent köszönök és minden jót mindenkinek, most rohanok Anyuhoz -amikor majd tudok jelentkezem
Jó reggelt!
Jól aludtam, csak a felkelés ment nehezen.
Mai bölcsességek:
"Hiába nyitják ki az ajtót, ha nem mersz bemenni."
(Almási Miklós)
"Amikor (valóban) sikeres embereket látunk, az ő személyiségjellemzőik között általában ott szerepel, hogy nem rettegnek a hibáiktól, inkább keresik azokat, a kudarcokat pedig arra használják, hogy tanuljanak belőle. Nem haragszanak magukra olyan esetekben, amikor látszik, hogy a kudarc rajtuk kívülálló okok miatt jött létre."
(Tari Annamária)
Köszönöm!
Jó éjszakát és fájdalommentes pihenést kívánok!
Bőven eleget tettél, és még annál is többet, tekintve a saját egészségi állapotodat, azt, hogy a férjed miatt még nehezebb volt, és mert olyan beteget ápoltál, aki korábban nagyon csúnyán bánt Veled!
Én most elmegyek, nagyon fájok, és álmos is lettem, jó éjszakát mindenkinek!
Egy hónap után közölte a főorvos, nem tudják tovább tartani, haza kell bocsátani. Egyedül viszont nem képes lenni. Akkor már pelenkázni kellett 72 évesen és egyre gyakrabban furcsa dolgokat mondott, olyan dolgokat, amiket csak ő látott, fehér egyenruhás tengerész tisztek vonultak éppen és egyebeket.
Mivel saját otthonába nem mehetett egyedül, férjem az egyetlen gyereke, másra nem számíthatott. Haza nem hozhattam, fia nem engedte. Rohantam, intéztem a hozzánk legközelebbi gasztroenterológa osztályt, ami Lőrincen volt a Szarva csárdához közel.
Naponta mentem. Közben édesapámat itthon elláttam. S a családomat is. A végén komoly felfekvések, s a végén már csak tőlem fogadta el a morfium tablettát, hogy ne legyenek fájdalmai.
A végén még utoljára arra kért, vigyázzak a fiára és az unokájára, és mondta, nem érdemeltem meg, hogy az életben olyan volt velem, amilyen! (fiatalasszony koromban felpofozott, hajamat megtépte, elátkozott stb.)
Arra kért, próbáljam megkeresni Kozma Imre atyát, hogy feladja neki az utolsó kenetet! Nehezen, de utolértem, addigra sajnos, pár órával előtte...meghalt.
Annyit tudtam tenni Kozma atya ügyben, hogy ő temette el. noha akkor már évek óta nem vállalt temetést. Halála után tudtam meg, hogy ismerte anyósomékat.
Megtettem, amit az erőm engedett, és mégis sokáig gyötört a lelkiismeret, mit nem tettem meg, amit megtehettem volna még érte!
Mindig úgy kell élnünk, hogy utólag ne legyen lelkiismeret furdalásunk!
Három hónappal hamarabb halt meg anyósom, mint édesapám!
Ezek után omlottam össze, és lettem bipoláris depressziós.
Mégis azt mondtam, így volt minden rendben, ezt kellett tennem! Fiam ezt látta tőlem, mi a dolga a gyereknek. Remélem, ennyi gondja azért nem lesz majd neki!
Nagyon remélem!
Cilikém, eddig olvastam. Továbbit holnap tudom, reggel megyek el, délre meg a nyomtatóért. Utána jövök.
Mindenesetre a férjed remélem, megbecsül, hatványozottan.
Jóéjt, pusz mindenkinek!
Édesapám féléve volt ágyba fekvő, amikor egyik éjjel 11 órakor kapunk egy telefont, a mentősök voltak, hogy a férjem édesanyjára rá kellett törniük az ajtót budai lakásában, hívást kaptak, combnyaktörése van. Annyi ereje volt, hogy a földön kúszva hívta a mentőket.
Másnap reggel elláttam édesapámat, rohantam be a János kórházba, közreműködésemmel "már" délután kettőkor műtőbe vitték. Este hétig mellette voltam étlen-szomjan.
Jövök haza, kézmosás, rohanás a kis szobába, csókolom édesapám, hogy tetszik lenni, tetszett ebédelni? (kedvenc túrós csuszát főztem ebédre). Mondja nem, mert Lali bejött, megkérdezte, kérek-e ebédet, mondtam, köszönöm. S nem hozott be.
Minden nap bementem a János kórházba, rózsaszín szivacsot kért, azt vittem be neki, addig mentem, míg kaptam. Megfürdettem, etettem, tiszta ruhát vittem be, és itthon volt az én drága betegem. Őt is elláttam.
Kiderült, nem tud talpra állni, rohantam fel a Rehabilitációs Intézetbe, fizettem kértem, könyörögtem, egy hónapra átvették anyósomat.
Mondtam a férjemnek, válasszuk le a nappalit, hozzuk haza édesanyját, nem főzök, hozatok ebédet. Nem engedte, azt mondta, mi lesz, ha összeroppanok. Talán magát féltette és nem egészen engem. Mi lesz, ha nem tudom cipelni a család terhét a két vállamon.
folyt köv. pár perc múlva...most mennem kell...
Bocs., de engem is.
Engem érdekel, Cilike!
Cilikém, egy aranyszivű voltál szüleidnek, kellett ott egy legkisebbnek is születni, ez Te voltál. Mi akkor csak kevés anyagiakkal tudtuk szüleinket támogatni, nem tudtuk vizsgálatokra, orvosokhoz vinni-hozni. De szerencsére, nálunk is volt egy legkisebb, aki az idejével tudott hozzájárulni. Nálunk is apu ment el 1 évvel anyu után, de ellátta magát. Nem volt vita anyagiakkal.
Anyósom meg mig ott élt a férjem 1 évig talán, s csak a hét végére jött haza, hozta a mosnivalót szo., vasárnap meg vitte vissza, annyit tudott itt lenni. Közben én is mentem kórházba, s nekem meg a gykem hozta-vitte a cuccot. Zürös idő volt,de hamar lábraálltam.
Anyósom számára az otthon biztonságérzetet adott, mert állandó orvosi-nővéri felügyelet volt, és ez megnyugtatta. Igy is szinte naponta vitte a mentő a dializisre, a legváratlanabb időpontokban, sokszor éjjel.
Sok idős, de nemigen voltak betegek, hogy ne beszélgessenek egymással, házaspárok is voltak.
Ide ment be a vállalati ig.h. a nejével, hogy legyenek ellátva cak-pak. Nem voltak betegek. Ezen csodálkoztam.
Vannak érdekes esetek, de maga a csoda. hogy több mint 4o évig élt 1 vesével is. Cilikém. ölellek!
Engedelmetekkel én is megszólalok ebben a témában, amit az általam nem ismert Főmaszat hozott ide, de ettől én még nagyon együtt érzek vele.
Édesanyám több mint 300 km-re tőlünk halt meg '88-ban, és édesapám hozzánk szeretett volna költözni, amit azonnal örömmel vettünk.
Négyen voltunk testvérek, én a legkisebb, senki nem mondott le egyetlen százalékról sem az örökségből, ami akkor az össz örökséget számolva volt 300 ezer forint.
Édesanyám felhozatala, temetése az én költségem, illetve családom költsége volt. A síremlék felállításához egyetlen fillért nem adtak, ami abban az időben 40 ezer forint volt.
150 ezer forint jutott nekünk, ebben benne volt az édesapám része is, mivel nem voltak hajlandóak beleegyezni, hogy ő is megkapja, azaz nem 4, hanem 5 felé kellett volna osztani az örökséget.
Ami érték volt, azt a két nővérem a költözés előtt magához vette, érték alatt ezres nagyságrendet értsetek, nem nagyobbat. Kávés készlet, anyukám illatszerei, órája, papucsa, originál zsebkendőkészlet, ezeket a költözéskor édesapám nem találta, már nálunk, és sírva fakadt.
Nyolc évig élt még velünk, az utolsó egy évet ágyban fekve. 8 év alatt idősebbik egyszer, bátyám 300 km-ről egyszer sem -temetésre sem jött fel-, fiatalabbik nővérem talán 3 alkalommal, ha meglátogatta.
Amikor már ágyban feküdt és éppen akkor jött, amikor ágyneműt cseréltem éppen neki, és automata mosógépem még nem volt, azt mondta nekem, mit küszködsz itt apuval, miért nem adod be valahova, nem igaz, hogy a nyugdíja ne lenne elég hozzá.
Mondtam, ha te be tudod adni, add be, de én, míg a karomat fel tudom emelni, addig soha!
Az igazsághoz, tartozik még, abban az évben került félévre rá hozzánk, amikor nekem agydaganat műtétem volt, és ilyen állapotban is vállaltam ekkora távolságról a költöztetését és ellátását.
Életem legszebb időszaka volt, amíg velünk volt.
Mondom ezt azok után is, hogy a férjem végtelenül nehezen viselte, bárhogyan tettem a dolgom, hogy ne érezze azt, hogy nem kap ugyanannyi figyelmet, mint előtte. Irgalmatlanul megnehezítette életem a férjem, és mégis azt kell mondanom, nagyon megérte.
Hálás vagyok a Sorsomnak, hogy megajándékozott ezzel a nyolc évvel, ebben az időben ismertem meg édesapámat igazán, felnőttként, és nagyon sok szeretetet kaptam és adtam Neki!
Amennyiben ma, kevésbé jó erőben kerülnék ebbe a helyzetbe, ugyanígy cselekednék!
Amennyiben nem untatlak benneteket és érdekel, az anyósom aki egyedül maradt, mint édesapám, mi lett a sorsa, szívesen megosztom azt is veletek.
Kedves Főmaszat, remélem az én élettörténetemmel tudtam segíteni, irányt mutatni, persze ahány ház, annyi történet, annyi sors, annyi lehetőség.
Neked éppen annyi jogod van "nyavalyogni", mint bármelyikünknek, a barátságba minden érzelem belefér. Mindig szívesen látunk, amikor jönni tudsz!
Tudjátok nekem megsem fordult a fejemben, hogy otthonba adjam! Meg nem is látom indokoltnak. Sajnos elég sok minden történt a körülöttem élőkkel ezért merem mondani, hogy alapvető dolgokban jól ellátom a dolgokat.
Ami bánt, és amire soha nem gondoltam, hogy azt kapom meg, attól akinek teljes vállszélességben mellettem kellene lenni; hogy "normális családok beadják"....... Mi ez??? Legyen az szülő, nagyszülő, anyós stb. családtag--nem egy pár cipő, hogy megunjuk beadjuk???? Hát inkább vállalom, hogy nem a normális családokhoz tartozom...
Így gondolom, biztos makacsnak is tűnök.
És még eszembe sem jutott, hogy örökrész...
Kedves Veracsek!
Sajnálom én is ami Veled történt. Bocsánat, hogy a saját nyavajgásommal zaklatom a társaságot. Minden jót, jobbulást kívánok Neked. Azért ha egyszer egyszer gép elé jutok-mint ma- igérem benézek erre a remek kis fórumra.
Millám, ez kimondatlanul is igy van. És utálom az osztozkodást. Megegyeztünk. Sajna. És igen, családban lenni az igazi, nem mondtam hogy nem az. Csak mikor mindenki még dolgozik, a gyerek tanul, a másik tesó az ország másik felében él, hááááát húzós!
Nos, minden megoldható, a szeretet a lényeg, s hogy nem felesleges az ember lánya. puszpusz.
Anyukádnak biztosan jobb ha a családban maradhat.Egy kis szédülés még nem a világ.Otthonban is eleshet.Ott sem tudják állandóan őrizni.
Nekünk szerencsére senkit nem kellett otthonba adni.Persze van kényszer helyzet is.Amikor már nem lehet bírni a családi gondozást.
Annak a családtagnak igen is több jár az örökrészből aki a gondozást vállalni tudja.
Anyukámat a húgom gondozta, mert egy városban laktak. Neki több is járt az örökségből.Nem veszekedtünk.
Rám pedig más családtag gondozása maradt, aki hozzánk volt közel.
Tudomásom szerint az önkormányzattól is lehet segítséget kérni, még az ebédet is kihoznak.
Manapság már sok ebéd házhoz szállítás van.
.
Gondolom a testvéred pedig lemond a részéről?Az otthonok is nem kevés pénzbe kerülnek. Ő pedig nyugodtan "élheti az életét."
Szia!
Hogy is gondolod, cikiző válaszoknak ilyen témában nincs helye, de semmilyen témában! Ez nem a vicc kategóriája.
Először is anyukád ellátja magát, és ez nagyon jó dolog. A férjed meg teljes empátiával van a helyzettel, ez is jó. Az, hogy netán -ahogy érzékeltem a szavaidból- jobbulás nem várható, akkor a szintentartás lenne a lényeg. Ugy-e? vagy az sem várható?
Nálunk anyu-apu gondozását a hugom tudta vállalni, rugalmas volt a munkaköre, autója is volt-van, nekem mindez nem volt, így a szüleim öröklakásának rámeső részét tudtam csak felajánlani, meg az autót. Sajnos, egymás után mentek el.
Anyósommal kapcs. meg több évig férjem ment hozzá naponta bevásárolva, s mikor már nem volt ugymond stabil, nappal szomszéd nő nézett be hozzá, ez megfizethető volt, de mikor már éjjel is kellett az őrzés, férjem költözött oda hétköznapra. Mivel kapott egy dializisre szoruló urémiát, volt, hogy éjjel is vinni kellett kórházba, hirtelen ájulás miatt, súlyos volt. Akkor a doktornő megbeszélte vele, hogy hozzánk közeli otthonba jó lenne ha menne, de a fia nem akarja. Ha ő akarná, akkor éjjel-nappali ügyelet, kaja, mosás, minden... Gondolom szivfájdalommal de előbb aláirta hogy igen, mint szólt volna nekünk.
(a mi környékünkön szinte megfizethetetlen lett volna a bármikori felügyelet).
Ott is lehetett naponta látogatni, s nem a város másik felére menni. Még 3 évig élt, 9o éves koráig. Ez az urémia (hugyvérüség) már a dializissel sem volt megoldható, leállt az 1 db veséje a kórházban.-Tanácsot nem lehet adni, vannak helyzetek, amiket ész érvekkellehet csakmegoldani. Jobbulást kivánok Anyukádnak, Nektek türelmet.
Az ikrekhez sok örömet kivánok, és most akkor utánok született még 1 babácska????? Írj róluk valamit, ha van időd meg energiád.
Adjanak sok erőt, mert szükséged lesz rá.
Szeretettel: évi
Szervusz, régen látott" főmaszatunk"!
Amiket leírtál, azok nagyon szomorú dolgok, eltekintve a megszületett unokáktól (ikrek ugye?)!
Nem akarok és nem is tudok tanácsot adni, nem voltam még ilyen helyzetben, jelenleg az anyukádnál is rosszabb állapotban vagyok, és másfél éve egyedül, mert a férjem pár hét alatt meghalt. Csak nagyon sok erőt és kitartást tudok kívánni Nektek, de biztosan vannak köztünk olyanok, akik már átéltek hasonló helyzetet. Amióta nem voltál itt, nagyon lecsökkent a létszámunk, alig páran maradtunk.
Még egyszer, kitartást, türelmet, erőt, és egészséget kívánok a nehéz élet feladathoz!
Szervusztok MINDENKI!!!
Sajnos az élet nagyon elsodort a géptől, és a jelentkezési lehetőségtől.
Tavaly előtt(jé már ilyen rég) nyafogtam Nektek, hogy nem tudom megszokni az "új" kicsi lakásunkat. Bár még ma is csak ez lenne a legnagyobb bajom....(Mondjuk ez nem változott!!! én itt szenvedek, akárhogy alakítom nem szeretem-férjem szerint nem is volt időm megszokni!) Ez így is van, hiszen költözés után pár hónappal veszélyeztetett terhesként a menyem kórházba került egyik percről a másikra-én ott maradtam a 2 picivel, akik nem tudták mi is történt. A babák egészségesen megszülettek, de még le sem telt a gyermekágyi időszak, - Anyukám kórházba került - majd kb. 6 hét után hazahoztuk, miután közölték, hogy ennyi nem tudnak tovább mit tenni!!
Azóta pedig Vele vagyok elég sok időt-szinte mindig!!!
Kiváncsi lennék a véleményetekre, hogy én gondolom nagyon rosszul, ill. ki hogyan oldotta meg ezeket a helyzeteket.
Tehát azonkívül, hogy nem tud főzni, mindent meg tud csinálni- csak gyenge, és egyre gyengébbnek látom. De azért sétálunk, Tv-t nézünk néha, keresztrejtvényt fejt. Nem merem egyedül hagyni, mert azért néha megszédül.
Van aki azt mondja elfekvőbe kellene tenni- ettől én határozottan elzárkóztam. Miért is kellene??? Tesóm szerint, hogy tudjuk élni az életünket....
Vele most mosolyszünet van....Ha kérem akkor segít - de ez ritkább.
Unokáim pesztrálását férjem vette át.
Bocsánat a hosszúságért!
Cikizős válaszoktól kérlek kíméljetek meg.
Szervusztok!
Drága viharka-gyöngyöm!
Örömmel láttam, hogy megtaláltad a Gyertyagyújtó oldalt!
Mai bölcsességek:
"Az egész világon szemben állnak egymással az emberiség részei, melyeket fajta, állampolgárság, gazdasági rendszer, vallás, nyelv sorol különböző csoportokba úgy, hogy nem "embertársai" egymásnak. Az egységes biológiai faj tagjai közötti ilyen, többé-kevésbé önkényes megkülönböztetések hallatlanul veszélyesek."
(Isaac Asimov)
Az, hogy hogyan érzem magam a bőrömben, egyáltalán nem magánügy. Az, hogy hogy vagyok, hatással van a családomra, a páromra, a munkatársaimra, mindenkire, akivel kapcsolatba kerülök.
Bagdi Bella
Szervusz, kiskacsám!
Egyetértek az előző hsz-eddel!
Neked is jó éjszakát!
Oh, szegénykém.
Benéztem, mielőtt lefeküdnék.
Füvet nyírtam ma többek között, fájós lábammal.
Csodás dolog ilyenkor kiszabadulni a kertbe, még a munka is pihentető.
Bár?
Fáradt vagyok nagyon.
Nyugodalmas jó éjszakát kívánok!
Uram!
Amennyiben mi itt felsorolnánk egészségügyi panaszainkat, amelyek gyógyítása komoly anyagiakkal járna?
Ön kezdene akkor hamar nekünk gyűjteni a gyógyulásunk érdekében!
Mielőbbi megoldást kívánunk a problémájára!
Tuti, hogy a Te kerted pompás lesz, s csak az esőt kell várni majd, mert az az igazi, nem a kerti csap. Ugye???
Igazad van, de egyrészt a haszon növényekre mindenképpen igényt tartok, és azokat rendesen kell locsolni, másrészt a klímaberendezésből kifolyó vizet időnként ki kell a vödröcskéből önteni, ami a kifolyócső alatt fog állni. Nyilván néha majd a szomszédokat is meg kell kérnem némi segítségre. Az öntöző berendezésnek utána nézünk, amikor aktuális lesz.
Bekentem du. a derekamat a Voltaren Dolo Forte csoda kenőccsel, amitől a reklámbeli férj egyszerre táncbajnok lett, nekem annyit használt, mint a szentelt víz.
Monám, irtam előbb Verának, azt nem ismétlem. Viszont változatlanul mondom, ügyes cukrász vagy.
(na jó! ha gykről van szó, állhatna az orrom előtt is, de ezt tudod).
Tudod, én mindent szeretek, ami árt, de a legjobban azt, amit azonnal megehetek. - Hát az én tortám igen lassan vándorolt volna be abba a hűtőbe!
A virágos erkélyre már nagyon vágyom, lassan lassan neki lehet kezdeni. De ha még jön a fagy, hát nem is tudom. Ezért jár még csak a gondolataimban.
Sziasztok!
Verám, akkor oszd be a mérgeket, jusson is, maradjon is, lényeg, hogy hasznaljon valamennyire.
Tudom, hogy nincs kinek kicsit sem panaszkodni, az ember akkor érti meg igazán, mikor akár egy fejgörcs elkapja, s mondhatja itthon -még ha kicsit is- hogy jahaj.
Ha több oldalnyit akarsz jajgatni, akkor mailban kérem!!!
Nem akarok okoskodni (ja, azt teszem?bocs.) de a fáradtságod miatt talán jobb lenne kevésbé igényes cuccokat kiültetni, kisebb vizigényt kivánókat.
Azt hiszem egyébként, van olyan önmagát öntöző kis tartály, amit bele lehet szúrni a ládába, cserépbe.
Elvoltunk a másolóval, leadtuk, vittem a kinyomtatott alig látszó sikertelen nyomtatásom is.
Kértem, hogy péntekre hozzák üzemképessé, mert akkor lesz arra dolgom. (Mivel fodr.hoz megyek onnan 5 percnyire, nekem ez lenne jó.).-oké, persze.(?)
Mi is van még. Ma nem főztem, svédajtós ellátás volt.
Kicsit nagyon takarékra kell fogni az evést. Igyekszünk, bár L. jelentős előnyben van már.
NEM Juli fog segíteni erkély ügyekben! Talán még a kültéri locsolást se bízhatom rá, mivel 1/2 4-4-re jön, és 3/4 6-kor távozik, hétfőtől csütörtökig. Nyáron az még nagyon napsütéses meleg, olyankor nem lehet locsolni.
NEM fakírságból igyekszem minimálisra redukálni a fájdalomcsillapítók szedését, hanem azért, mert már annyí komoly méreggel tömtek tele, és ezután folytatják majd, hogy nem akarok a rengeteg ártalmas anyagtól és mellékhatásoktól még rosszabb állapotba kerülni. Ha igazán nagyon fáj, akkor azonnal beveszek valamit, de amíg csak jajgatok néha, addig inkább tűröm.
Megnézem a gyertyalángot, úgy tudom, van ott valami meghívási lehetőség, ha megtalálom, akkor elküldöm Neked. Nenszike állandóan gyújt gyertyát, régen "utazo"- Judit is látogatta, de ő már elfelejtett minket, amit nagyon sajnálok, akár a többi volt barátot.
Monám, később fogok majd válaszolni.
De addig is: köszi, én nem táncikálok!
A jókivánságaid majd vasárnap átadom!!!! remélem az itteni tojta is finom lesz, a mandulás.
Verám, szia, gondoltam tegnap Lnbára, de nem találtam azt a gyertyalángot, pedig régen megvolt. Nehéz időszak ez most, meg a kezelések, meg minden. A kiszolgáltatottság a fájdalommal tűzdelve is.
igy gondolom, szerintem Te is, csak barnán! 
némi őszes melirrel.
Szóval Juli fog segiteni erkélyügyben is, az jó.
Ne legyél már annyira fakír, hogy nem veszel be fájd.csillapitót. Csak könnyebb lenne azzal. Nagyon makacska vagy, de tudod ezt nélkülem is. Mondhatnám, öntörvényű. Na ezt most
Menek, mert megjön a "reggelim" nemsokára, és én meg pofátlanul netezek, ezt én nem viselném el forditott helyzetben. Aztán visszük a másolót a szervizbe. Pusz. és Ma még nem foglak kimélni.
Szervusztok!
Millám: gyönyörű lehet a kerted! Az én erkélyem még ronda, de bízom benne, hogy az is meg fog szépülni valamikor, csak én nem tudok semmit megcsinálni, idén még a növények vásárlásában se tudok részt venni.
Mai bölcsességek:
Nagyon rossz dolog a fájdalom és el tudja rontani az ember napját.
Reméljük,hogy ma jobb lesz.
Itt mos gyönyörűen virágzik az összes fa,Ez a legszebb évszak és kellemes virág illat van.Öröm kimenni a kertbe.
Sajnos szárazság is van.Egy hónapja nem volt itt eső.A veteményest muszáj locsolni.A fák még bírják locsolás nélkül.A föld még nem száradt ki.
Neked is szép álmokat és mindenkinek, aki bekukkant még!
a lenyeg, hogy hozd, amit gondolsz...szivesen olvassuk...
vigyazz magadra!
most pedig
mindenkinek JO EJT!
megyek LUDAS MATYI-t nezni /SOOS IMRE-vel/
Szervusz Mona!
Nem baj, ha vigasztalsz, csak soha nem vagyok annyira szomorú, amennyire a vigasztalásból látszik. Vannak rossz perceim, esetleg óráim, de sokkal többet nevetek, mint kesergek. Mostanában csak a fizikai elesettségem miatt sűrűbb a panasz, mivel nincs más, akinek elmondhatom, ha fáj valami.
Nagyon sok jó gondolatot raktároztam el, de már nem tudok követni, hogy mit tettem fel idáig, és mit nem.
hi, VEORONIQUE!
vigyazz magadra!
L. nem akarna, hogy barmi rossz törtenjen veled...tudom, hogy sok a vigasz, de te is emlegeted, hat mi is... ö mar ott autozik az angyalokkal, es szt.Peterrel...ahova mi is kerülni fogunk, ha atestünk az ,,ellenörzes,,-en...
NYUGODJON BEKEBEN!
nagyon szep gondolatokat hoztal, mint mindig - - -de ezuttal ujabbak is vannak köztük, tetszenek...
köszi...
hi, VIHARKA!
az a szep tojta ,,csak,, babapiskotabol keszült...rumos tejbe martogatott b.piskotakat lerakni jenaiba, arra kerül kikevert vajkrem+van.puding+daralt dio. ezek valtakoznak: 1 sor b.piskota, ra krem, es igy tovabb...a vegere nem kerül krem...
1 ejszaka hütöben...
aztan kessel fellazitani az oldalat, kiboritani, tejszinhabbal bevonni, es jöhet a diszites.../jelen esetben etelfestek, mas szinüek a rozsak, közepebe csokis marcipan-golyocskak/
ennyi...A. kedvence, az ö kivansaga volt...
B-nak SZÜLINAPJA ALKALMABOL kivanok MINDEN SZEPET, es JOT! sokaig nevelgesse a rövidnadragos-szoknyas gardat...
köszönöm a sok-sok ,,hozzam-valo,,-t...
draga DOMINIQUE!
vegtelenül sajnalom a törtenteket, ahogyan üzentem is, fogadd tiszta szivemböl reszvetemet...szörnyü, amikor az ember elvesziti az edesanyjat - apat azert nem irok, mert... - az edesanya az, aki 9 honapig össze van velünk kötve, es ezert valahogy mas ertelme is van a gyerek-szülö kapcsolatnak...az ö ,,veret szivtuk,, es mi is tudjuk mar mit jelent ,,anyank kinja" az anya - - - Maria-anyanktol kezdve magasztos...nekem pl. ö volt az egyetlen legigazibb baratnöm is...
nagy ürt hagyott maga utan...alig tudtam ujra ,,labra-allni,, az elvesztese utan...
minden szepet töle tanultam...
//bocsanat, nem akartam magamrol beszelni, megis ...igy sikeralt// azt hiszem azert, mert at tudom elni a jelenlegi banatodat...
legy erös! csillapodni fog idövel a fajdalmad, a szivedben örökre meg fogod örizni...mert ö potolhatatlan...
vigyazz magadra!
mi is szeretünk teged...
Köszönöm, rendesen fájok, de még bírom gyógyszer nélkül, csak állni nem tudok 2-3 percnél hosszabb ideig. Következésképpen járkálni ugyanúgy nem vagyok képes. A hátam, ami szinte soha nem szokott fájni, ezúttal nem viseli el a függőleges testhelyzetet, és nem csak ez fáj, még van más csontom is, ami érzékeny.
Azért reggel vízkőtelenítettem a kávéfőzőt, mert Juli tegnap már nem ért rá megcsinálni, ez több, mint fél órai munka.
Ma csak valamilyen levesre vágyom, de annak se merek neki állni, és ülve dolgozni is nagyon nehézkes, mivel az ebédlő asztalt már nem érem fel, csak duci párnával a fenekem alatt, és az nem teljesen stabil helyzet. A számítógép asztalom megfelelő méretű, de tele van, és elég körülményes lenne le-fel pakolni a rajta lévő mindenfélét.
Majd valamiképpen lesz vacsorám, de lehet, hogy Juli fogja elő készíteni.
Nekem már nem kell aludni, Lacinak ma van a születésnapja, de nincs jelen az eseménynél.
Lackó tényleg holnap jön meg, jól emlékszel.
Verám, fájdalmad? - verekedj meg vele,ne hagyd magad.
Gyereked már holnap ugye jön haza! Gondolom, szupermeleg helyen volt ill. van, egy kis napozás már rám is férne.
Voltam nemrég 1 receptért, hááát a farmer majd leégett rólam, hiába voltam 1 rövidujjú pólóban. Jöhet elő a térdigérő.
Holnap reggel visszük a másolót a szervizbe, birkózom a festékkel... Pénteken meg megyek fodr.hoz, akkor elhozzuk.
A többi gépről nem is beszélek, mert unalmas. Na ez van.
Rendeltünk ma mandulás tortát, mert mindent időben kell intézni, ugye ismerős?! Remélem, finom lesz. De addig még párat kell aludni.
Csipiszkém,
akkor én már több, mint 20 éve felnőtem. Bár régesrég elengedték a kezem, és ez jó, mert akkor lassan 46 éve elengedték, s megálltam a két lábamon mindig.
Nem véletlen, hogy csak ábultambámultam, mikor N.o- ban voltam lánykoromban, hogy ott 18-évesen sicc.... tudtak bérelni a gykeknek lakást, hát - életszinvonal! na az volt, s van.
Szép napot!