Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Anorexia - Bulimia
Létrehozva: 2003. március 1. 17:25
A legtöbb táplálkozási zavarban szenvedő lány már végigcsinált néhány terápiát - tartós eredmény nélkül. Én is közéjük tartozom. Rájöttem azonban arra, hogy nem feltétlenül a terápia az egyetlen megoldás a gyógyulás tekintetében. Sokszor elég, ha egy-egy sorstársunkkal elbeszélgetünk. Én még soha nem találkoztam olyan lánnyal, aki ugyanazt a poklot járná, amit én immáron 7 éve. Szeretném, ha olyanok szólnának hozzá ehhez a fórumhoz, akiknek bármilyen tapasztalatuk van ezzel a problémával kacsolatban.
Noend teljesen eltûnt. Nagyon aggódom érte! Írtam Neki privit tegnap, remélem erre válaszolni fog! Még a mobilszámát se tudom, csak a fórumon tudom elérni!
Köszönöm a válaszokat, meg a segítséget!
Üdv Pikpik
bocs a kilóméteres hsz-ért. . . de ti talán tudtok segíteni, meg legalább el tudom mondani vkinek. . .
faint
elöször is nagyon örülök, h meg találtam ezt a fórumot, mert fogalmam sincs hova fordulhatnék. az a helyzet, h lassan 2 éve bulímmiás vagyok, illetve csak 1, mert majdnem 1 évre sikerült le állnom a dologgal, csak aztán jött egy depi és sikeresen visszaestem bele. A sztori nagyjából annyi, hogy sohasem voltam egy cérnavékony alkat, de mindíg sportoltam, tehát nagyjából rendben volt a súlyom, egészen addig, míg 16 évesen nagyon meggyötör egy srác , és bánatomban elértem a 75kg-os "álomsúlyt"(172cm vagyok). ezután vérrel-verítékkel, 800kcal-os diétával lefogytam 70re, amivel mivel nagyon izmos voltam, ez nem volt már vészes(így se szerettem a tükröt, de legalább nem egy zsírzsákot, hanem csak "egy kicsit itt túl nagy itt túl széles, de azér belefér'csajszit mutogatott amikor belemertem nézni), aztán szépen jojóztam a 2 érték között. . . ezzel még meg is lettem volna, de a felvételi miatt abba hagytam a sportot, és jött a rettegés a kilóktol, meg némi szülői nyomás, és szépen leszoktam az evésről. . . úgy majdnem egy évre, ami kilóban nem látszott meg, a heti hat edzés minuszban szépen kiegyenlítette a napokig nem evös dolgaimat, tehát a súlyom maradt, csak annyit értem el a dologgal, h már fogalmam sincs, h mi is az elég, meg a sok , meg a kevés kajában. aztán jött az érettségi, meg a ballagás, ballagási ebéd, ami olyan jól sikerült, h kidobtam a taccsot. . . a többi szerintem ismerős a legtöbbeteknek. . . a módszer meg volt, néha megijedtem, olyankor leálltam a dologgal, aztán győzött, h soha, de soha nem akarok többet meghízni, és kezdtem újra. ebből az egyik elég hosszúra sikeredett, alig ettem, sportoltam mint egy örült, de volt pasim, és hittem, örökké tart a boldogság, lekötött a suli. . . és bár a hozzáállásom a régi maradt, úgy. . . működtem. aztán jöttek a gondok pasival, sulival, otthon, minden egyszerre. . . segít a kakaóscsiga, a kakaóscsigán meg én, az ismert módon , majd a melegsznyán, meg a nem tudom én min, szintúgy. . . ez volt tavaly nyáron. azóta hol jobb, hol rosszabb, azóta megint belefutottam egy "szívtipróba"(közben megvan a régi pasim), jól kiszúrtunk egymással. . . most meg ott vagyok ahol a part szakad: a srác azóta a legjobb barátnőmmel, én barátnővel nem nagyon szóba áll, régipasival együtt, hűtő mindennap üresre. és kezdek nagyon megijedni magamtól. . . nincs kinek mondanom , nincs kihez fordulnom(szüleimnek semmiképp, a barátomnak, nem vesszük el az étvágyát ilyenekkel:), a másik srác tudott róla, de nem akarom mondani neki , h gáz van, mert úgy érzem az csak játszma lenne, h magamhoz kössem, azt meg nem akarom, mert undorodom az ilyentől, a barátnőm egy, azaz egyetlen egy volt ilyen:), nem tud róla, most meg nem is vagyunk olyan viszonyban, + hát, meg van neki is az igen komoly baja. . . . lebukni, meg az istennek se )
szóval ez lennék én. . . a stílus, meg csak álarc, meg a túltengő önirónia. . . félek
tudtok vkit akihez érdemes fordulnom? vmi jó pszichológust(szegeden)? vvmi étrendet amit be lehet tartani, és elbír a főzőtudományom
a tali jó volt, sokkal felszabadultabb voltam mint régebben! te mivel foglalatoskodsz mostanában? Hogy vagy? :-)
Kedves szimszon!
Nekem pl. a kapcsolataim rendezésében is sokat segített, hogy megpróbálom magam szépnek látni és szeretetreméltónak. 7(Ez nem egyenlő a beképzeltséggel) Ez nagy önbizalmat ad és erőt a kajálásról való megfeledkezéshez. Ha az ember mosolyog és visszamosolyognak rád az utcán hihetetlenül jó érzés!=egy jó nap! a mosolygó lány a vonzóbb, még 10 kg-mal nehezebben is. Én azt vettem észre, ha felemelt fejjel, mosolyogva megyek az utcán mindenki szívesebben megszólít, pl. a külföldi turisták "kedvence" vagyok. és csak egy ideig kell figyelni rá, utána "úgymaradsz". Én úgymaradtam :-)))
és ha esetleg van vki akinek elmondod a problémáid az evéssel, az a szociális dolgaidon és az evéseseken is segítene. Beszéltél már baráttal, családtaggal róla? Ha nem, egy próbát megér!!! És az is jó lehet ha olyan dolgot csinálsz, amivel másokat segítesz, sok erőt adhat! érezteti, hogy fontos vagy!
Bernib, gratula! :-)))))) Az osztálytali jó volt?
Én elmegyek orvoshoz, és nem is csak a kajálások miatt, hanem mert kezdek idegroncs lenni, ha esteleg valaki tud innen segíteni, nagyon jó lenne, mert már már totál kezdek begubózni, a fórumra se szeretek írni, a telefonfelvétel is kín, szóvalszar az egész. Ha valaki tud segíteni, írjon!!
Én is uj vagyok itt:)
és anorexiás vagyok 7es korom óta most leszek11es. Néha jol vagyok néha meg nem és most épp szörnyen miota hazajöttem a nyaralásból. Ha szeretnél dumálni irj
Olvassál könyveket John Bradshowtól: "Vissza önmagunkhoz", "A bennünk élő gyermek" stb. Ha mégsem menne egyedül, fordulj pszichoterápeutához.
Én ugyan nem vagyok sem bulímiás, sem anorexiás, de az étkezéshez való viszonyom nem épp normális. 18 éves vagyok. Kb. 11 éves koromig túlsúlyos voltam, majd megnyúltam és most 182 cm-hez kb. 63 kg vagyok és tudom hogy ez egészséges. Viszont nem szeretnék hízni, (de fogyni sem, max. zsír helyett izmot) így sajnos borsztó bűntudatom van ha a kedvenc ételeimből néhanapján belakmározom. Ilyenkor aznap már tiszta lelkibeteg vagyok, viszont ezt a családom és a környezetem csak kineveti vagy idegesíti őket, max. azt mondják hogy jó az alakom és ilyenkor másnap kompenzáljam, pl. könnyű vacsorával. Mindamellett maximalizmus és kis önbizalomhiány is jellemez. Szeretnék hinni abban hogy nem gond ha többet ettem a kelleténél, ha pár napig utána visszafogom magam (és meg is teszem+sport, séta), de iszonyú lelkifurdalás gyötör olyankor. Hányás vagy drasztikus táplálékmegvonás eszembe sem jut, de sokaknak lehet ilyen érzésük ebben a topicban, ezért szerettem volna megosztani veletek, és bárki levelét, válaszát, hozzám-szólását örömmel veszem ha megnyílik felém:-)