Kettős érzések vannak bennem, mert pontosan emlékszem rá, hogy valamikor a 90-es évek közepén Benke Laci bácsi egyik receptje alapján főztem meg a vasárnapi ebédet teljesen egyedül. 15-16 éves voltam akkor, és nagyon menőnek éreztem, hogy Laci bácsi receptgyűjteményéből úgy elkészítettem az egyik ételt, hogy anyukámnak egyáltalán nem kellett főznie (és ízlett is a családnak). Én a konyhában maradtam, vagyis a főzés szeretete nem múlt el, de Laci bácsi receptjeit nem követtem már. Jött Gordon és Jamie, Fördős és Bernáth… és sok barát, akik mind inspiráltak a konyhában. Amikor az elmúlt hetekben a Laci bácsival kapcsolatos cikkeket olvastam, kínos kettősséget éreztem: mert bár tisztelem a kort, és elismerem, hogy a 80-as években nagyon menő, tehetséges mesterszakácsnak számított Benke Laci bácsi, az biztos, hogy én most egyetlen YouTube-receptjét sem utánoznám le otthon.
Ahogyan a Hivatalos néző egyik cikkében a kollégám írta: “Laci bácsi egyébként biztos egy helyes, kedves ember, de sajnos, elrobogott mellette a vonat.”
Egy teljes délutánon keresztül néztem a videókat, és ez alapján megtanultam Laci bácsi 8 legdurvább “partizánakcióját”.
Gépsonka nélkül NEM étel az étel!
Az étel nem a fűszerektől lesz jó, hanem egy vödör ételízesítőtől.
Bármit mondanak, a “sznob gasztrobloggerek”, ez a díszítés NEM ment ki a divatból.
Az uborkasalátához simán lehet félcenti vastag az uborkád.
Nem lehet eleget mondani: a gépsonka mindenhez kiváló.
A “kecsöp”, a folyékony ételízesítő. Mindenhez jó.
Bármekkora méretű vágódeszkát használsz, csak a szélén dolgozz!
Bárkiből lehet Tortakirály.
+ 1 bónusz jelenet:
Laci bácsi legjobb pillanataiból már videó is készült. Íme:
