Egész nap csak ülünk a számítógép előtt, ha pedig megéhezünk, néhány kattintás után kisvártatva befut a megmentőnk, az ételfutár, aki hozza a kiválasztott ebédet, vacsorát. De mi történik a kattintás és a megváltóként várt futár érkezése között? Egy szűk napra beálltunk a sashalmi Burger House konyhájába, hogy besegítsünk, de legalábbis jelenlétünkkel a lehető legkevésbé akadályozzuk a fáradhatatlan séf munkáját.
Lássuk a beérkező rendeléseket! Egy klasszikus hamburger és egy hamburgertál lesz az első két tétel. Vendéglátónk, aki külön kérte, hogy ha lehet, ne szerepeljen a fotókon, 40 évet húzott le a vendéglátóiparban. Dolgozott nagy szállodában, kórházi menzán is, tavaly óta pedig hamburgerek, tacók és más finomságok kerülnek ki a kezei közül.
Egyenlő szeletekre vágjuk a zsemlét a hamburgertálhoz – ez elsőre persze nem sikerül“Rengeteget dolgozunk, mert egyszerűen nem találunk embert, aki hajlandó lenne dolgozni” – mondja mentorom, én pedig arra gondolok, hogy a Balatonnál is lasszóval fogják a munkaerőt. Van, aki az első nap után feladja, van, aki arra panaszkodik, hogy modernebb konyhához van szokva, pedig igazán semmi kivetnivaló nincs a Burger House konyháján. Ahogy fotós kollégámmal meg is beszéljük, egy hamburger összerakásához azért nincs szükség Heston Blumenthal kütyüire.
Érkezik a titkos összetevő, a házi készítésű hamburgerszósz A délután viszonylag eseménytelenül telik, ahogy azonban a pénteki dugóból hazaérnek a munkából, egyre gyakrabban kezd el pittyegni a számítógép, jelezve, hogy újabb online rendelés érkezett. Közben egy-két vendég az utcáról is betér egy hamburgerre.
Seregszemle az összetevők fölött – a másik fiók rejti a sajtokat. “Van, aki Komáromból jön kifejezetten ide” – mondja vendéglátónk, elárulva, hogy a messziről jött vendégekre igazán nem lehet panasz: a kínálatban szereplő, nagyjából két kilót nyomó Brutál Burger a kedvencük.
“Kapjanak csak zöldséget is, kell a vitamin!” – kapom az instrukciót Persze mi szerencsés helyzetben voltunk, mert nem korán reggel vettük fel a munkát, így megúsztuk azt a részt, amikor kilószámra kell hagymát, paradicsomot, vagy épp salátát aprítani. A húspogácsák, baconszeletek, a sajtszósz és a katonás rendben sorakozó sajtszeletek is már csak azt várják, hogy hamburgerré lényegüljenek át.
Körülbelül 6 perc sütés kell a húspogácsáknak, hogy tökéletesek legyenek. Bár konyhai hátterünkre kis túlzással is ráférne némi bővítés, a hamburgersütés – természetesen az értő szakmai támogatással – egészen lendületesen megy. Persze a fröccsenő zsiradék forró, az ételszag beeszi magát mindenünkbe, a forró tányérokat pedig labilis, bár igyekvő léptekkel próbáljuk eljuttatni a kiadóablakhoz. Vendéglátónk mosolyogva, rezzenéstelen arccal teszi ugyanezt, az ő kezét már nem zaklatja fel egy kis forróság.
Amíg a hús sül, picit megpirítjuk a zsömléket is.
A hús és a bacon mellett a lila hagymára is rápirítunk egy kicsit.
Közben egy kis sült krumpli is kerül a hamburgertálba.
Alakul a finomság
Óvatosan kell egyensúlyozni az elkészült hússal, különben kipotyognak a hamburgerből az összetevők – ezt lila hagymával szemléltetem.
A futár elment, a következő két hamburger már szinte rutinból megy.
Ennek a látványnak is lehet örülni – minden elfogyott!
Ez kemény munka volt. Jó étvágyat kívánok!