Most, hogy lekerültek a nagykabátok, és egyre nagyobb bőrfelületünket simogatják a napsugarak, egyre gyakrabban tör ránk a gondolat, hogy itt az ideje formába hozni a testünket, mivel hamarosan látszani fog. Most ugyan még farmer fedi a combokat és bájos blézer a deréktáji úszógumit, ami a télen nőtt ránk – nem egészen függetlenül az aranygaluskáktól és darázsfészkektől –, ám ez nem tart már soká. Hamarosan villantani kell. Ha a fiatalabb korosztályhoz tartozol, akkor beach bodyt, ha már van gyereked, aki Spongya Bobot néz nonstop, akkor bikini feneket.
A jó hír az, hogy még jócskán időben vagyunk, habár minden attól függ, hogy honnan indul az ember, mekkorát lazított az életmódbeli fegyelmen a sötét, hideg és reménytelen télvíz idején.
El ne kezdj nekem mentegetőzni! Ha valaki, én aztán mindennél jobban megértem, hogy télen sok-sok vigaszra van szüksége a léleknek, ami vagy alkoholos, vagy kalóriadús, vagy mindkettő.
Na de, most már ennek vége, nyugodtan koncentrálhatunk az év szebbik és vidámabb felére, amikor is bájos kis aligruhákban szeretnénk pompázni, ha másért nem, a várhatóan tartós, negyven fokos kánikula okán. Még inkább pedig fürdőruhában, ami végképp semmit nem takar majd. Ha téged is átjárt a gondolatra a jeges rémület, ez a cikk neked szól.
Mindazonáltal, nem tudom, más hogy van vele, de ahová én járok strandolni, az nem a Copacabana, ebből kifolyólag messze nem kerek fenekű, ám darázsderekú nőkkel és félisten termetű férfiakkal van tele, hanem… olyan átlagosakkal. Szóval a cél messze nem az elérhetetlen Victoria Secret modellség, hanem az átlagosan vállalható test kiformálása. Habár még így is rohadtul kínos lesz a strandon fedetlen hassal és combokkal összefutni a főnökkel vagy egy ügyféllel.
A megfelelő testállag elérése ugyanakkor számos problémát vet fel. Először is – fájdalom – egy sima fogyókúrától bár vékonyabb leszel, formásabb semmiképp. A test formáját ugyanis izom adja, nem a zsír vagy annak hiánya.
Ebből következik, hogy első lépésként ki kell találni valami sportot, ami beilleszthető a hétköznapokba. Ez a beilleszthetőség rendkívül fontos kitétel, enélkül nagyjából egy napig fog tartani a lelkesedés, aztán minden fontosabb lesz, a tavaszi ablakmosástól a teraszon kávézásig.
Ha másképp nem megy, tölts le egy napi húszperces edzésprogramot, amit otthon is meg lehet csinálni; ja, és csináld! Heti három alkalom 1-2 hónap alatt már csodákra képes, ha közben tényleg elfáradsz, megizzadsz és visszacsatolásként némi izomlázat is kapsz. Az alapok, a váz tehát folyamatban, koncentrálhatunk az azt beborító rétegekre.
A labdán ücsörgés nem sport, csak azért tettük ide ezt a képet, hogy legyen illusztráció. (Fotó: Pixabay)
A másik probléma, hogy a fogyásban sajnos nem működnek a végletek. Amíg a dohányzásról úgy lehet a legegyszerűbben leszokni, hogy nem gyújt rá az ember többet (kipróbáltam, működik), addig sajnos a táplálkozás alapszükséglet, ezért folyamatosan megy a húzd meg–ereszd meg játék. „Ez a szendvics még belefér vajon? Egy szelet csoki nem árthat!” Erre jelent némi megoldást a sok okos táplálkozási rendszer, más néven diéta.
Ha valakinek sikerült látványos fogyást elérnie, egészen biztos, hogy meg fogják kérdezni, hogyan csinálta. Ilyenkor jól meg kell gondolni, hogy mit válaszolunk. Az „odafigyeltem, mit eszem és mennyit” válasz ugyanis legalább olyan csalódást fog kiváltani, mint amikor a kisiskolásnak röhögve a képébe vágják az felvilágosult osztálytársai, hogy nincs is Mikulás.
Hiába, az emberi léleknek szüksége van a csodákra. Mikulásra, szerelemre első látásra, meg egyhetes varázsdiétákra. Na, hát többek között ezért is hálátlan feladat a fogyókúrázásról cikket írni, ha az ember korrekt akar maradni.
És most a rossz hírek
Oké, bevállalom, hogy én leszek a gonosz: két rossz hírem is van. Az egyik, hogy nincs olyan, hogy csodadiéta, sőt fogyókúra sincs. Vagyis van, de ezekkel pont addig tart a fogyás, amíg a fogyókúra, amin viszont szeretnénk bazi gyorsan túlesni, mert fáj. Érzed az ellentmondást, ugye? A másik kiábrándító hírem meg az, hogy a tavaszi méregtelenítés, lúgosítás, mifranc is, hogy is mondjam, diétaipari termék, aminek a valósághoz nem igazán van köze. Zárjuk is rövidre: vajon télen mit csinál a vese meg a máj, ez a két híres kiválasztószerv? Úgy van, dolgoznak. Ha ne adj’ Isten mégis leállnak, azt biztos észrevetted volna. Ennek megfelelően nincs tele a szervezeted mérgekkel. A lúgosításról meg annyit, hogy elképzelni sem tudom, mit nevez ez az elmélet sikernek. Ha gyomorsav helyett gyomorlúgod lesz? Úgyhogy zárjuk is le ezt a témát.
Egyébként sikeres diéták valóban léteznek, feltéve, hogy kitartóan, más szóval: életmódszerűen űzi az ember. Ilyen például a mediterrán diéta, ami zöldségeken és gyümölcsökön alapul, valamint szerepel benne hal, kevés fehér hús, teljes kiőrlésű gabonák és olívaolaj.
Nem szerepelnek benne viszont vörös húsok, feldolgozott élelmiszerek, sütik, pudingok, kekszek, jó sok vajjal megdolgozott krumpli, üdítő, chips meg más efféle. Úgyhogy nem is kell többet a boltba menni, csak a piacra, és meg is vagyunk.
Tisztára úgy néz ki ez a mediterrán diéta, mint amit „egészséges táplálkozásnak” hívunk, jé.
A futós képeken senkinek nem vörös a feje, és nem izzad, hanem mosolyog. (Fotó: Pixabay)
Jó úton jár az is, aki az inzulinrezisztenciával küzdők számára kitalált 160 grammos diétával él – ez a rendszer a naponta bevihető szénhidrát mennyiségéről kapta a nevét. Ha azonban nincs inzulinrezisztenciád, akkor nem annyira létfontosságú számolni, elég annyit megjegyezni, hogy ne egyél cukrot (se mézet, dextrózt, maltózt és egyéb, élelmiszeripari megfelelőjét), a kenyér pedig legyen teljes kiőrlésű, de abból sem kell három szelet egy étkezésre, csak mondjuk egy. Köretnek meg, a nagy szelet húsok mellé, válassz valami zöldséget, édességnek gyümölcsöt (nem egy kilót, hanem egy maréknyit) és meg is vagyunk. Hatásos, működik, egy-két hónap alatt, sporttal kombinálva egészen látványos eredményeket lehet elérni vele, tanúsíthatom.
A 160 grammosok egyébként szeretik meghekkelni a rendszert mindenféle cukorhelyettesítős és teljes kiőrlésű sütikkel (receptekkel tele az internet), amiből a végén egy pici szeletet fogyaszthatnak – hát szerintem kár a belefektetett munkáért. Annál is inkább, mert tudom, hogy hol lehet kapni finom, cukormentes fagyit meg sütit a városban, a család többi tagja meg úgysem eszi ezeket, fájdalom.
Na jó, és mikor?
Ejtsünk még pár szót a sikeres diéta kezdő időpontjáról. A közvélekedéssel ellentétben sem a most, sem pedig a hétfő nem jó válasz, sokkal jobbat tudunk. Ha nő vagy, akkor a sikeres fogyókúrát érdemes összehangolni a ciklusoddal, és most nyilván nem holdnaptárról meg horoszkópról fogok hadoválni, hanem arról, hogy
fogyókúrázni nem a premenstruációs stressz és falásrohamok kellős közepén kell elkezdeni, mert abból nem sül ki semmi jó, hanem amikor mindezen túl vagy, és amúgy is leszakadt rólad egy csomó víz. Ez azért elég motiváló, hogy rögtön az első nap fogytál két kilót – ha te is a vízvisszatartós fajtába tartozol.
A másik fontos feltétel pedig az, hogy a tavaszi formába lendülési akciónkkal egy időben már ne legyen otthon semmi csábításra okot adó dugisüti, legyen viszont zöldség, csomó gyümölcs, diófélék, magvak, sovány sajtok és fehér húsok.
Attól, hogy nyáron egy-két számmal kisebb a ruhaméretünk, még élhetünk jól ugyanis!
