Ezen a hétvégén is nagyon jót fogunk enni, csupa ismerős, mégis érdekes és izgalmas ételt készítünk. Ha te is olaszmániás vagy, tetszeni fog a menü, de ha nem, vagy csak még nem tudtál róla, akkor is biztosan ízleni fog. Nyugodtan okolj engem, ha rákapsz az olasz konyha ízére, előre megfontolt szándékkal népszerűsítem ugyanis az egyszerű és kevés, de jó minőségű alapanyagokból készített ételeket, ami az itáliai konyhák egyik jellemzője.
Ki ne ismerné és szeretné a bablevest, ezúttal azonban hús nélkül, toszkán módon, illatos zöldfűszerekkel készítjük, sűrítésként pedig a benne főtt babot pürésítjük. A főételhez szintén illatos zsályát használunk, kecskesajttal töltött csirkemell készül, amit sütés előtt borban párolunk. Nem egy ördöngösség, az íze azonban mesés.
Desszertnek pedig dinnyés panna cotta (tejszínpuding) készül, így köszöntjük a szezont. Ezen a hétvégén Lajos Mari és Hemző Károly 199 mesés olasz étel című szakácskönyvéből válogattam csupa olyan ételt, amit bárki el tud készíteni, a végeredménnyel viszont egészen biztosan elégedett lesz.
Toszkán bableves
Ha szeretitek a bablevest, akkor ez a változat is egészen biztosan kedvenccé válik. A mi csülkös-kolbászos megoldásunkhoz képest ez egy kimondottan könnyű leves, nincs benne sem füstölt hús, sőt, egyáltalán semmilyen, a bukéját a zsálya és a bazsalikom adja. Na, meg a jó sok fokhagyma és paradicsom – mi más, toszkán ételről beszélünk.
Az egyetlen dolog, ami különös odafigyelést igényel, hogy el ne felejtsük előző este beáztatni a fehér babot, így aztán 25-30 perc alatt meg is fő. Félve jegyzem meg, hogy használhatunk konzerv fehér babot is, ha egy hirtelen ötlettől vezérelve döntünk úgy, hogy ezt szeretnénk főzni. Ebben az esetben nagyjából tíz perc alatt készül el a leves.
Hozzávalók
- 250 g száraz fehérbab
- 1 közepes fej hagyma
- 2+2 gerezd fokhagyma
- 1 babérlevél
- 2 zsályalevél
- 2+1 kisebb paradicsom
- 2 ek. olívaolaj
- 2 zöldségleveskocka
- só, bors, chilipor
- 1 dús szál bazsalikom
Elkészítés
- A babot előző este átválogatjuk, beáztatjuk hideg vízbe. Másnap a hagymát és a fokhagymát megtisztítjuk, megmossuk. A babot leöblítjük, 1,5 liter hideg vízbe dobjuk, a babérlevéllel és a 2 gerezd fokhagymával ízesítjük, só nélkül majdnem puhára főzzük (25-30 perc).
- Miközben a bab fő, a hagymát finomra vágjuk. A zöldfűszereket leöblítjük lerázzuk róluk a vizet. A paradicsomokat megmossuk, kettőt meghámozunk és felaprózunk.
- Az olívaolajat felforrósítjuk, megfonnyasztjuk benne a hagymát, valamint 2 gerezd áttört fokhagymát. Hozzáadjuk a zsályaleveleket, a felaprózott paradicsomot és az elmorzsolt leveskockákat, végül levével együtt a babot, majd fedő nélkül, szelíd tűzön 10 percig főzzük.
- Kiemeljük a levesből a zsályaleveleket, a babérlevelet és a bab 2/3-át. A maradékot botmixerrel krémmé turmixoljuk (ily módon besűrítjük), aztán hozzáadjuk a kiemelt babot és a harmadik, hámozatlanul apró kockákra vágott paradicsomot. Utánasózzuk, néhány tekerésnyi frissen őrölt borssal illatosítjuk, ízlés szerint chiliporral fűszerezzük, és vékony csíkokra szelt bazsalikommal, illetve bazsalikombóbitákkal vidámítjuk.
Zsályás-kecskesajtos csirkemell
A csirkemell nagy kedvenc, hő hatására csodásan viselkedik, pár perc alatt étel készíthető belőle, és egy kis gyakorlással könnyen rá lehet érezni, hogy hol van az a pont, amikor már átsült és biztonságosan fogyasztható, de még nem kezdett el kiszáradni.
Egy baj van csak vele: az ipari csirke sajnos tényleg rossz. Én éveken keresztül próbáltam kerülni az olyan a gasztrosznob allűröket, hogy csak a tanyasi, főként szabadon tartott csirke húsát együk, mert hát egyáltalán nem biztos, hogy az mindenki számára elérhető, és hát lássuk be, nem almas beluga kaviárról beszélünk, hanem csirkéről, férjen már hozzá mindenki!
Az ilyen népi-demokratikus becsípődésemnek köszönhetően aztán szépen lassan odáig jutottam, hogy megutáltam a csirkét, mert valahogy sosem éreztem finomnak a belőle készült ételt. Már pont feladtam a dolgot, amikor szomszédom, a séf felvetette, hogy mi lenne, ha csirkést váltanék. Ajánlott is egyet, aki házi nevelésű baromfit árul, és azóta ez a problémám megoldódott, a csirkehús ismét része lett a hétvégi menünek, mert finom, ha nem hat hét alatt akarják vágáséretté hizlalni takarmányon, a ketrecben. Kecskesajttal megbolondítva pedig különösen ízletes.
Hozzávalók
- 200 g kecskesajt
- 4 (fél) csirkemellfilé
- 8 nagyobb zsályalevél, plusz a díszítéshez
- só, bors
- 2+2 ek. olívaolaj
- 1 dl száraz fehérbor
- 400 g cukkini
- 4 nagyobb paradicsom
- 2 gerezd fokhagyma
- 4-6 koktélparadicsom
Elkészítés
- A sajtot vékonyan felszeleteljük. A csirkemellek vastagabb oldalába mély zsebet vágunk, bedörzsöljük kevés frissen őrölt borssal (sózni nem kell, mert a sajt és a bacon sós!), belefektetünk 2-2 leöblített zsályalevelet és az arányosan elosztott sajtot. A nyílásokat fogvájóval betűzzük, a melleket 2-2 szelet baconbe göngyöljük.
- Sütőálló, azaz fény fülű serpenyőben felforrósítunk 2 evőkanál olívaolajat, körbepirítjuk benne a húst (5 perc), felöntjük a borral, és fedő alatt 15 percig pároljuk. Fedő nélkül betesszük a 180 °C-os sütőbe, és ropogósra pirítjuk a tetején a bacont.
- A körethez a hámozatlan cukkinikat hosszanti szeletekre gyaluljuk, a paradicsomokat kettévágjuk, magjaikat-levüket eltávolítjuk, gerezdekre szeljük. 2 evőkanál forró olívaolajban sárgára sütjük a szétlapított fokhagymát, beleforgatjuk a cukkinit, 4 perc múlva a paradicsomot, és 3 percig pirítjuk, csak a végén sózzuk, borsozzuk.
- A csirkemelleket tálra rendezzük, meglocsoljuk az átszűrt pecsenyelével, melléjük szedjük a köretet és koktélparadicsomokkal, zsályalevelekkel, egyéb zöldfűszerrel díszítjük. Burgonyapüré, párolt rizs illik hozzá.
Tejszínkrémkupola görögdinnyével, avagy dinnyés panna cotta
A panna cotta egy akkora klasszikus, hogy valószínűleg nem kell bemutatni, de ha mégis, akkor egy zselatinnal remegőssé tett tejszínpudingról beszélünk. Ennek megfelelően kell neki némi pihenőidőt hagyni, úgy hat órát, mire megdermed, cserében az elkészítése viccesen egyszerűen és gyorsan megy. A végén viszont tényleg csodás lesz ez az amarettós–görögdinnyés változat.
Hozzávalók
- 6 zselatinlap (10 g)
- 1 vaníliarúd (vagy vaníliakivonat, vaníliás porcukor)
- 5 dl habtejszín
- 4 ek. mandulalikőr (pl. Amaretto)
- 1 vékony szelet görögdinnye (kb. 600 g)
- ½ citrom leve
- 2 ek. porcukor
- 4 szem szeder
- 4 mentalevél
Elkészítés
- A zselatinlapokat beáztatjuk 5 dl hideg vízbe. A vaníliarudat felhasítjuk, kikaparjuk a belsejéből a vaníliapépet és a porcukorral együtt a tejszínhez adjuk. (Ha vaníliás porcukrot használunk, akkor 2 evőkanállal tegyünk bele, így a cukrot és a vaníliát is kipipálhatjuk. Vaníliakivonatból egy evőkanál is elég – a szerk.) Fedő nélkül két percig forraljuk, aztán lehúzzuk a tűzről, hozzáöntjük a mandulalikőrt, végül olvadásig keverjük benne a jól kinyomkodott zselatint. Hagyjuk majdnem teljesen kihűlni (gyakran megkeverjük, hogy ne keletkezzen hártya a tetején).
- Hideg vízzel kiöblítünk négy db sima oldalfalú, 1,5-1,8 dl űrtartalmú fém kupola- vagy pudingformát, megtöltjük a tejszínnel, és legalább hat órára a hűtőbe tesszük.
- Tálalás előtt kivágjuk a dinnyehúst a héjából, egy részéből egy centiméteres szeletet formálunk, és cakkos formával négy virágot szúrunk ki belőle. A többit felaprózzuk, amennyire lehet, eltávolítjuk a magokat, majd az átszűrt citromlével és a porcukorral együtt péppé turmixoljuk.
- A formákat néhány másodpercre meleg vízbe mártjuk, tányérokra borítjuk belőlük a krémet (ha megsérülne az oldaluk, meleg vízbe mártott késpengével elsimítjuk). Körbelocsoljuk a dinnyepéppel, tetejüket a „dinnyevirágokkal”, 1-1 szem szederrel és mentalevéllel díszítjük.
Reméljük, sikerült új inspirációt nyújtani a hétvégi lakomához.