Chipset készíteni otthon nem tűnik nagy ördöngösségnek, a krumplit karikára vágjuk, megsütjük, megsózzuk és kész is vagyunk. Időnként nem is értjük, hogy mire fel adunk ki érte zacskónként több mint háromszáz forintot, amikor a csörgő-zizgő, soha újra nem hasznosítható csomagolás mindössze két, filléres krumplit rejt.
Ha jobban belegondolunk, tényleg tiszta hülyeség, úgyhogy a legtöbben előbb-utóbb eljutnak oda, hogy nem hizlalják a nyereségéhes multikat, hanem inkább sütnek otthon chipset. Én is megtettem, és most el is mondom a tapasztalatokat, hogy neked már ne kelljen kipróbálnod.
Így készül a házi chips
A chips tehát úgy készül, hogy a krumplit meghámozzuk és felszeleteljük olyan vékony karikákra, amilyenre csak tudjuk. Ha van megfelelő, mandolin nevű uborkareszelőnk, azzal is dolgozhatunk, de csak akkor, ha tényleg nagyon vékonyra szeletel. Ez eddig nem nagy kunszt, bárki meg tudja csinálni, eddig nagyjából 5 percet dolgozunk egy szem krumplival.
Közben bekapcsoljuk a sütőt 180 fokra, adunk rá légkeverést is, mert kimondottan célunk, hogy a végeredmény száraz, ropogós legyen.
A sütőlemezt kibéleljük sütőpapírral, majd szépen, egymás mellé fektetjük a krumplikarikákat. Ne legyenek fedésben, mert egyrészt összeragadnak, másrészt nem lesznek ropogósak. Megspricceljük egy kis olajjal és sózhatjuk máris. Egy közepes szem krumpli pont meg is tölt egy gáztepsit.
Ennyi lett egy közepes krumpliból. A fűszeres tubus a méretarány miatt van mellette, meg, mert azt szórtam rá (A szerző fotója)
Tíz perc múlva látjuk, hogy itt az idő megfordítani a krumplikat. Kihúzzuk a forró sütőből és egyenként, csipesszel, mert ugye tűzforró, megfordítjuk a krumplikarikákat. Visszatoljuk újabb 10 percre, vagy amennyi ideig el nem készül.
De megéri?
Ekkor kihúzzuk a sütőből és boldogan konstatáljuk, hogy nocsak, kész is a házi chips. Így tálba téve gyanúsan kevésnek tűnik, lemérjük, majd mérleget vonunk: lett 6 dkg chipsünk, ami többnyire valóban ropogós, bár néhol nem, és a kedvenc fűszerünk van rajta (mert mi mást tennénk rá magunknak?). Foglalkoztunk vele fél órát, közben folyton résen kellett lenni, hogy oda ne égjen, majd nettó két perc alatt befaltuk az egészet. Hulladék nem keletkezett, kivéve az egy ív zsírpapírt, majd mosogatunk további öt percet. Hát nem megéri a hülyének is?
Szóval, ha rengeteg időd van és szeretsz ilyesmivel molyolni, valamint, ha bojkottálod a bolti, zacskós chipset, vagy nem hiszel az ezeknél használt összetevőkben (amik közül a leggyanúsabb az élesztőkivonat), esetleg kiszámoltad, hogy otthon pont tizedannyiból jön ki, mint a bolti, valamint beéred kevéssel is, akkor nosza, süssél otthon chipset! Minden más esetben azonban valószínűleg jobban járunk, ha a fölösleges energiáinkat valami tényleg hasznos, de legalábbis kellemes dologra fordítjuk, és nem chips-sütésre.
