Bár már január második hetét tapossuk, mégis azt javasolnánk, hogy egyszerűen húzd ki az év eleji fogadalmak közül a fogyókúrát. Nem azért, mert rosszindulatúak vagyunk és azt gondoljuk, mindenki kudarcra van ítélve, aki le akarja adni a felesleget, mert a normál testsúlyra születni kell, hanem azért mondjuk, mert a fogyókúra, mint koncepció nem működik és teljesen feleslegesen stresszeled magad vele. Van elég baja az embernek januárban (például, hogy nincs már karácsony), nem kell még tetézni azzal, hogy kínozzuk magunkat éhezéssel és a túl nagy elvárásainkkal magunk felé.
A fogyókúra kis ideig segít
Nem légből kapott kijelentés az, hogy az előírt étrendek és diéták nem működnek: egy összehasonlító tanulmányban 29 különböző kutatást összevetve arra az eredményre jutottak a kutatók, hogy a diétával fogyókúrázók 80 százaléka visszaszedte öt éven belül a leadott túlsúlyát (két éven belül a felét, utána a másik felét ették vissza magukra). A végső következtetésük pedig az volt, hogy az esetek többségében a fogyókúrázás pont ellenkező hatást vált ki, azaz súlygyarapodás lesz a vége.
A diéta, fogyókúra, hívhatjuk, ahogy akarjuk, több okból sem működőképes hosszú távon: biológiai, környezeti és pszichés tényezők is állnak a kudarcok mögött. Például a szervezetünk eleve úgy működik, hogy megnehezítse a fogyást, ha azt éhezéssel próbáljuk elérni, lelassítja az anyagcserét, tartalékolni kezd, aztán pedig egy falat almát is elraktároz az ínséges időkre. Ezek az ínséges idők a test számára a fogyókúra hetei, úgyhogy pont akkor, amikor a nagy eredményeket várnánk és csak főtt tojást eszünk uborkával, na, akkor fog tartalékolni energiát a szervezet, mert az éhezés ellen küzd a súlyos kalóriamegvonás miatt. Ráadásul egyik napról a másikra csapunk le a szervezetünkre a nagy fogadalmakkal, és a több hétig tartó, ünnepi zabálások után hirtelen 1000 kalóriás étrendre térünk át, hogy lemenjen nyárra minden zsírpárna. Ám a végén nem fogyást, hanem inkább csak megzavarodott anyagcserét érünk el ezzel a januári nagy fogyókúrával.
Az ételek nem jók vagy rosszak (Kép: Getty Images)
A jó, a rossz meg a tiltólistás
Vera feketeöves fogyókúrázó, fiatalabb korunkban együtt toltuk a diétás szekereinket, amikor még nem ébredtünk rá, hogy teljesen felesleges küzdelem a januári fogadkozás és fogyókúra. Az ő életébe az hozott fordulópontot fogyás szempontjából, hogy megváltoztatta az evéshez, ételhez való viszonyát. „Az étel azért van most már, hogy élvezzem és szeressem, nem pedig az ellenségem, mint régebben – kezdi történetét Vera. – Amikor minden január elsején fogyókúrázni kezdtem hosszú évekig, általában ott véreztem el végül, hogy az egész mögött az a motiváció állt, hogy utálom magam és utálom, hogy enni kell, mert az étel az ellenségem, hiszen hizlal, amitől még jobban fogom csak utálni a testem. Az étel ellenségnek tekintése szinte minden fogyókúrázónál megfigyelhető volt a környezetemben.
Így utólag vicces belegondolni, hogy képesek vagyunk ilyenkor haragudni egy kakaós csigára vagy egy pizzára, mert nekünk tilos olyat enni.
Szerencsétlen ételek pedig semmit sem vétettek ellenünk, sőt, azért jöttek létre, hogy örömet szerezzenek a fogyasztóiknak. Nálam az volt az igazán nagy áttörés, amikor befejeztem ezt, hogy rossznak és jónak címkéztem az ételeket, és hogy tiltólisták alapján ettem. Utána fél éven belül lezuhant rólam 15 kiló.”
A jónak és rossznak tartott ételek mítoszára ráerősít a média és az egészségguruk világa is, naponta jönnek szembe olyan posztok a közösségi oldalakon, melyeken betiltják még a gyümölcsöket is azok számára, akik szeretnének megszabadulni a túlsúlyuktól. Márpedig kevés károsabb dolgot lehet kitalálni az egészségünk szempontjából, mint azt, hogy soha többé nem eszünk gyümölcsöket, mert majd biztos az almában lévő gyümölcscukortól fogunk meghízni, vagyis nem lefogyni. Veránál is a gyümölcsök tiltása volt az egyik utolsó csepp a pohárban, amikor megálljt parancsolt az előírt éttrendeket követő fogyókúráknak: „Azt éreztem, hogy ez már őrület, hagyjuk már, hogy nem ehetek meg jóízűen egy almát, mert még az is hizlal. Imádom a gyümölcsöket és zöldségeket is, eszem ágában sem volt lemondani róluk. Amikor először találkoztam ezzel, hogy tiltólistásak a gyümölcsök, akkor döntöttem úgy, hogy nem érdekelnek a továbbiakban a netes diétás guruk tanácsai és előírásai, inkább maradok kövér, ha azon az almán és körtén múlik, amit imádok és eszem mindennap.”
Vigyázz a gondolataidra is!
Dr. Nando Pelusi klinikai szakpszichológus szerint a sikeres fogyás, életmódváltás egyik titka, hogy milyen párbeszédet folytatunk a belső hangunkkal. Fel kell ismernünk azokat a gondolatokat, mintákat, melyek akadályoznak a célunk elérésében. Például az ilyen gondolatokat kell tetten érni és pozitív, támogató gondolatokra cserélni a fejünkben:
- Vékonynak kell lennem;
- Gyorsan kell fogynom;
- Szomorú vagyok, megérdemlek egy csokit.
- Borzasztó, hogy ilyen kövér vagyok.
- Képtelenség betartani a diétát.
- Azért vagyok magányos, mert kövér vagyok.
Ésszel mindent lehet
Ha egy tanácsot adhatna, Vera azt mondja, tuti kiírná minden fogyni vágyó hűtőjére az „ésszel mindent lehet” irányelvet. Neki úgy lett sikeres a fogyás, hogy abbahagyta a fogyókúrázást, soha többé nem fogadta meg januárban, hogy bikiniteste lesz júniusra, hanem inkább békét kötött az ételekkel és az étrendjében mindenféle ételcsoport szerepel, csak mértékkel és kis adagokban. „Nem bírtam sosem a végletességet, nem tudtam magam tartani az olyan tiltásokhoz, hogy soha többé nem eszem cukrot vagy örök életemre lemondok a túrós csuszáról.
Teljesen nonszensz fogadkozni, mert az élet nem ilyen, nem szűnnek meg a fogadalomtól a vágyaink, nem változik meg minden körülöttünk, és csak nyomorultul fogjuk érezni magunkat a sok tiltástól.
Én azzal fogytam le, hogy leszoktam a tiltásról és rászoktam inkább arra, hogy figyeljem a szervezetemet, mit kíván, milyen ételt szeretne – teszi hozzá Vera. – Kitűztem magam elé, hogy a mediterrán étrend alapjai mentén fogok étkezni, mert arról tudtam, hogy nagyon egészséges, de ezt is a helyén kezeltem: fő irányként tekintek rá a napi ételeim elkészítésében, de nem abszolút, mindenek felett álló szabályrendszerként, amit nem szeghetek meg. Most úgy élek, hogy szeretem, ami a tányéromra kerül, eszem mindent, akár még kakaós csiga is kerül elém olykor, ha nagyon megkívánom. Az én elveim szerint nem azzal van a baj hízás szempontjából, ha néha megeszünk egy cukros, fehér lisztes ételt, hanem azzal, ha ezt rendszeresen, naponta többször is tesszük. Szóval ésszel és mértékkel szerintem mindent lehet. Nekem ez bevált és sokkal nagyobb a lelki békém, kiegyensúlyozottabb vagyok azóta, hogy nem fogyókúrázom, és boldogan fogyasztom el az ételeket a tányéromról.”
