Apró töltött káposzta, szilvapálinka, kötött tészta és bicskás hús, na meg az a jó káposztás paszuly – aki szeret jót enni, annak el kell mennie Szatmárba.
Biztosan vannak emberek, akik azért utaznak, hogy megnézzék a helyi nevezetességeket, én a magam részéről úgy vagyok vele, hogy inkább a helyi atmoszférát és kultúrát szívom magamba minden érzékszervemmel – de leginkább az ízlelőbimbóimmal.
A helyzet az, hogy ehhez egyáltalán nem muszáj külföldre utazni, ezen a kicsi Magyarországon is (ami azért messze nem tűnik olyan aprócskának, ha valaki mondjuk Orosházáról indul és Sopronba tart) is ámulhatunk-bámulhatunk sok furcsaságon és érdekességen, és persze kóstolhatunk olyan ételeket, amik otthon nincsenek.
Hogy ne beszéljek tovább rébuszokban, a nyáron Szatmárban töltöttünk egy hosszú hétvégét, természetesen tiszai evezéssel, a helyi nevezetességek megtekintésével, és közben nyilván jókat ettünk. Láttuk például Móricz Zsigmond zsúpfedeles szülőházát, aminek az udvarán valóban ott volt a hét szilvafa (habár csak hat, egy kiveszhetett), méghozzá abból a jó szatmári fajtából (a neve nemtudom szilva, tényleg), amiből a híres szilvalekvárt és pálinkát főzik. Elmentünk a panyolai fesztiválra, ahol a jó pálinka mellé ettünk szatmári töltött káposztát, ami egészen más, mint a többi: picik és kemények, mivel a rizs mellett kukoricadarát is tesznek bele. Igen finom volt, nehezen lehetett abbahagyni az evést.
Aztán ettünk kötött tésztás levest, ami egy sima zöldségleves, a tészta viszont egészen különleges benne (majd egyszer írok arról is receptet), és mindegyik darabra csomót kötnek.
A fő ellátmányunk pedig Era anyukájának a szatmári káposztás paszulya volt. Ez egy jó sűrű, egytálételnek számító leves(féle), amiben – a nevének megfelelően – savanyú káposzta és bab van, valamint jó nagy mennyiségű füstölt hús, esetünkben nyúlja. Aki nem ismeri a nyúlját: az oldalasnak az elvékonyodó végéről van szó, ami jó porcos és meg szokták füstölni. Nincs is jobb, mint a finom, füstös, porcogós, kollagénes húst elrágcsálni a levesben.
A káposztás paszuly annyira finom, ugyanakkor egyszerű, a magyar néplélekhez és gasztronómiai hagyományokhoz tökéletesen illeszkedő étel, hogy rögtön rá is függtünk. Elkértem a receptet Erától, amire természetesen az volt a válasz, hogy recept, az nincs, érzésre, szívből kell főzni. Hát kösz. De azért mégis, na! Végül csak lett recept, amit érdemes tényleg fegyelmezetten követni. Oké, tudom, én is megpróbáltam egyben megfőzni mindent, de nem lesz olyan.
Szatmári káposztás paszuly
Sűrű leves vagy egytálétel, utána már nem nagyon kell mást enni (aznap).
Szatmári káposztás paszuly (Fotó: Belső Olga)
Hozzávalók:
- 60 dkg füstölt hús (szerintem nyúlja, de más is megteszi, természetesen)
- 50 dkg vágott savanyú káposzta
- 30 dkg tarkabab
- 0,5 dl olaj
- 2 evőkanál liszt
- 1 fej hagyma
- 2 gerezd fokhagyma
- 1 szál répa
- 1 szál petrezselyemgyökér
- 2 dl tejföl
- só, fűszerpaprika, babérlevél
Elkészítés:
- A babot előző este beáztatjuk.
- Másnap a füstölt húst megmossuk, feldaraboljuk és feltesszük főni annyi vízben, amennyi ellepi. Amikor megpuhult, kivesszük a vízből a húst és beletesszük a helyére a babot, amiről leöntöttük az áztatóvizét. Pótoljuk az elpárolgott vizet és ízesítjük a hagymával, fokhagymával, babérlevéllel és beletesszük a gyökereket is. Lefedjük és főzzük, főzzük.
- Közben, egy másik fazékban feltesszük főni a savanyú káposztát (megkóstoljuk, ha nagyon sós vagy savanyú, kiöblítjük) szintén annyi vízben, amennyi ellepi. Ehhez nem adunk semmit, egyébként valószínűleg vannak benne fűszerek.
- Amikor megfőtt a bab és a káposzta is, összeöntjük a két fazék tartalmát. A répát és a petrezselyemgyökeret kivesszük belőle, azt nem esszük meg. A babérlevelet sem.
- Készítünk az olajból és a lisztből egy barna rántást, belekeverjük a fűszerpaprikát majd felengedjük hideg vízzel és a szokásos módon besűrítjük vele az ételt. Visszatesszük a fazékba a füstölt húst, majd jól kiforraljuk és kész.
- Amikor levettük a tűzről, belekeverjük a tejfölt és már tálalhatunk is.
Ehhez már semmi nem kell, még kenyér sem. Jó étvágyat hozzá!
