Első pillantásra leginkább egy kissé túlnőtt szárzellerre hasonlít, az íze azonban az articsókát idézi. A kárdi évszázadok óta a mediterrán konyha kedvelt zöldsége, mi mégis alig ismerjük. Pedig kevés kalóriát tartalmaz, rostban gazdag, és számos értékes növényi vegyületet rejt.
Olaszországban, Spanyolországban és Franciaországban egyáltalán nem számít különlegességnek a kárdi, különösen az őszi-téli hónapokban. Magyarországon viszont jóval ritkábban találkozhatunk vele, pedig azoknak is érdemes megismerniük, akik szeretnének változatosabban étkezni.
Zellernek néz ki, pedig az articsóka rokona
A kárdi, amelyet kárdi articsókának is neveznek, közeli rokonságban áll az általunk jobban ismert articsókával. A Földközi-tenger vidékéről származik, ahol évszázadok óta használják a konyhában.
Megjelenése meglehetősen karakteres. Vastag, bordázott levélnyelei a szárzellerre emlékeztetnek, míg mélyen szeldelt levelei kissé bogáncsszerűvé teszik a növényt. Elsősorban a vastag, húsos levélnyeleket fogyasztják.
Az íze is tartogat meglepetéseket: az articsókához hasonló, de annál intenzívebb. Enyhén kesernyés, kissé diós aromájú, miközben egy finom édeskés íz is felfedezhető benne. Ez utóbbi főzés közben még hangsúlyosabbá válik.
Kárdi: egészséges és alacsony kalóriatartalmú ez a különleges zöldség (Forrás: Getty Images)
100 grammjában mindössze körülbelül 17 kalória van
A kárdi egyik nagy előnye, hogy rendkívül alacsony az energiatartalma: 100 grammja hozzávetőleg 17 kalóriát tartalmaz.
Mindeközben rostot, káliumot, magnéziumot, rezet és folátot is biztosít a szervezet számára. A folát többek között a normál sejtosztódásban játszik szerepet, míg a kálium hozzájárul az izmok megfelelő működéséhez és a normál vérnyomás fenntartásához.
Rosttartalma miatt a kárdi a jóllakottságérzethez és az emésztőrendszer megfelelő működéséhez is hozzájárulhat. Így különösen érdekes választás lehet azoknak, akik szeretnének több zöldséget és rostot beilleszteni az étrendjükbe.
Antioxidáns vegyületeket is tartalmaz a kárdi
A kárdival a kutatók is foglalkoztak már. A növény többféle bioaktív vegyületet tartalmaz, köztük polifenolokat, fenolsavakat és inulint.
Olyan vegyületeket is kimutattak benne, mint a luteolin, a klorogénsav és a cinarin. Ezek közül több antioxidáns tulajdonságú, vagyis szerepet játszhat a sejtek oxidatív stresszel szembeni védelmében.
A kutatások többek között azt is vizsgálják, hogy bizonyos, kárdiban megtalálható anyagok milyen kapcsolatban állhatnak a zsíranyagcserével, a máj működésével és a szervezet glükózháztartásával.
Itt azonban fontos egy lényeges különbséget tenni: az ígéretes kutatási eredmények jelentős része koncentrált növényi kivonatokkal kapcsolatos. Ezekből nem következik automatikusan, hogy ugyanolyan hatás érhető el azzal, ha időnként kárdit eszünk.
Így készítik az olaszok ezt a zöldséget
A mediterrán konyhában a kárdit leggyakrabban főzve, párolva vagy sütőben sütve tálalják. Elkészítése előtt a vastag levélnyelek külső, rostos részeit érdemes eltávolítani, nagyjából úgy, ahogyan az idősebb szárzellert is megtisztítjuk.
Ezután általában rövid ideig forró vízben előfőzik. Az így előkészített kárdit már számtalan módon lehet tovább használni: kerülhet levesbe vagy egytálételbe, fokhagymával megpiríthatjuk, de sütőben is megsüthetjük.
Kárdi sütőben sütve, mártással (Forrás: AI)
Parmezánnal különösen finom
Az egyik népszerű olasz elkészítési mód során a kárdit parmezánnal, olívaolajjal és zsemlemorzsával sütik össze. Az enyhén kesernyés zöldséghez remekül passzolnak az intenzívebb ízek.
Jól társítható fokhagymával, paradicsommal és különféle érlelt sajtokkal is. Aki szereti az articsókát, annak jó eséllyel a kárdi karakteres ízvilága sem okoz majd csalódást.
Akár itthon is megterem
Bár elsősorban Dél-Európával azonosítjuk, megfelelő körülmények között Magyarországon is termeszthető. Napos helyet, tápanyagban gazdag talajt és viszonylag sok teret igényel.
Érdemes fiatalon betakarítani, mert az idősebb növény levélnyelei egyre rostosabbá válhatnak.
Ha pedig nincs kertünk, különlegesebb zöldségeket kínáló piacokon és üzletekben érdemes keresni. Valószínűleg nem fogja egyik napról a másikra kiszorítani a konyhánkból a szárzellert vagy az articsókát, de izgalmas alapanyag lehet azoknak, akik szívesen próbálnak ki új mediterrán ízeket.
